2. Évad 1. Fejezet: A történet tovább FUT

V szemszögéből:

Óvatosan harapok a számra az asztalnál ülve, abban a teremben ahol meglőtték JungKookot. Jin és So ha jól tudom WooJin szobájába vitték és lefektették. A kis vörös jobb munkát végzett egy bicskával mint SeokJin azzal a sok vacakkal. Szerencsémre az a tetű Kookinál maradt. Jelenleg sehogy nem tudnám elviselni Jin arcát azok után amit hallottam.

Az asztal egyik oldalán ülök még WooJin pont velem szemben foglal helyet és engem néz. Nem vitás én se veszem le róla a szemem egy pillanatra se. Csend van és senki nem mer megszólalni.

- Sokáig játsszátok még ezt a néma farkas szemezést? - pillant az arcomra a mellettem ülő Uha.

- Talán beszélgetnünk kellene? - nyúl a sebébe az előttem ülő fiú és elő vesz egy doboz cigit, kihúz egy szálat, majd a dobozt az asztalra dobja és meggyújtja a dohányt.

- Mióta cigizel? - támaszkodok az asztalra.

- Közöd? - szív bele. - Egyébként is mit érdekel ez téged?

- Én csak kérdeztem... - dőlök hátra és lehunyom a szemem. - Hol van már MinJung? - pillantok az ajtóra.

- Lassan jönnek. - kezd a hamuval játszani MinKi.

- Csodálom, hogy nem jönnek ki a tűz oltok. - pislog nagyokat J-Hope. - A tűz jelző alatt szívod.

- Az lenne kész csoda, ha kijönnének. - nevet WooJin, majd tovább szívja. - Szar se működik ezen a tárgya telepen...

Kiveszi a szájából és nyomná az asztalra, de a cigi izzó része MinKi kezét éri.

- Áu! - kapja el a kezét a fiú. - Meleg! Meleg! Nagyon meleg! - emeli a szájához a kacsóját és az éget helyet kezdi nyalogatni. - Máskor figyelj már jobban!

- Szörnyen sajnálom... - pillant a mellette ülőre. - Máskor ne játssz a hamummal.

- Mit csináltál MiNivel? - pillantok WooJinre. - Miért van tetőtől talpig befáslizva?

- TaeHyung! - azonnal fel ismerem az édes hangját az én egyetlenemnek.

Másodpercek múlva nyílik az ajtó és MinJung lép be a vöröske társaságába. Egy hosszú fekete cica nadrág fedi a vékony lábait. A fehér póló ami egyébként is rajta volt és egy fekete vörös férfi ing. Fekete torna cipő virít a lábán. Eltűnt az arcáról a fásli.

- Várj MinJung! - szalad utána HeiMin.

A fiatal lányon egy ugyan olyan póló mint az angyalomon, vagy kockák helyett csíkok fedik az inget ami a farmer nadrágjába van dugva.

- Leszedtétek a fáslit? - néz döbbenten a barátnőmre WooJin.

- JungKooknak nagyobb szüksége van rá. - mosolyog a cigis köcsögre. - Amúgy is jól vagyok. - mosolyodik el és mögém lép. A fejem tetejére teszi a kezét és össze borzolja az egyenes, rendezetlen hajamat.

- Láttátok Sot? - áll fel a székből Dae.

- Nem. - rázza meg a fejét Hein. - Mióta elmentünk öltözködni nem láttam.

- Remélem nem csinál hülyeséget... - indul ki a helységből a fiú.

- Mi lesz most a hellyel, WooJin? - kérdi a vöröske kicsit félénken. Hallom, hogy MiNi mellé lép, avagy mögém, ezzel jelezve, hogy ő akkor is felünk jön ha itt kell hagynia a fél karját.

- Majd valamit kitalálunk... - pillant a fiúkra. - Remélem...

- Talán... - sóhajt NamJoon. - Csatlakozhatnátok a mi ... - be se tudja fejezni a mondatott mivel WooJinnel egyszerre vágunk a szavába.

- Nem! - üvöltünk rá.

- Pedig nem lenne hülyeség... - rázza meg a fejét Uha. - Ugyan olyan lenne minden mint most, csak segítene nekünk a tizedik körzet és mi is viszonyoznánk ezt. Semmi nincs amiből ellehetne tartani a körzetet... A drog nem jött be... A lányok elhúztak kivéve HeiMin... Már nem azért, de egy szűz lánnyal nem sokra mehet az egész körzet...

- Szűz? - pillantok a hátam mögé. Szegény vörös hajú lány a kezét tördelve mered a földre. - Nem mondod komolyan. Azt hittem, hogy mindent megdugsz ami mozog. - fordulok WooJin felé és gúnyosan elmosolyodok. - Fiúk mindenkinek szűz még az alfele? - nézek a többiekre.

- Ezt én is elmondhatnám róla... - csóvája meg a fejét az előttem ülő. - Nem te csókoltad meg Uhát?

- Megöllek! - ugrok az asztalra és elkapom a pólóját.

Engem Uha kezd vissza cibálni a seggemre még WooJint MinKi. Nehezen választanak szét minket többé kevés sikerrel.

- Minden rendben van? - nyit be Jimin.

- Hogy van Kooki? - teszi fel a kérdést MiNi. - Minden rendben?

- Az előbb már kritizálta szobát. - neveti el magát.

- Figyelj Jimin. - áll fel WooJin és a barátomra néz. - Sajnálom...

- Most erre mit kellene mondanom? - simít a nyakára zavarában Jimin. - JungKook nem pisis, de ezt az egészet úgy fogta fel, hogy mennyire király, hogy túl élte mikor lelőtték... Viszont az anyám mai napig fél egyedül vásárolni...

- Bocs... - hajtja le a fejét WooJin. - Esetleg tehetek érted valamit amivel kárpótolhatlak?

- Igen. Ne menj az öcsém és a családom közelébe, mert következő alkalommal én a fejedbe lövök golyót.

Elő veszi a pisztolyt a nadrágja zsebéből és az asztalra rakja, majd nekem csúsztatja. Rá nézek mire ő a kezébe vesz a bárpultról egy üveg vodkát kinyitja és távozik a szobából.

- Honnan szedtetek fegyvert?! - kapja fel az asztalról a pisztolyt MinJung.

- Add vissza! - veszem ki a kezéből. - Nagyon nem áll jól a törékeny kezedben! Főleg akkor nem amikor leakarsz minket lőni.

- Tae... - pillant rám Uha. - Kitől van?

- Találtam a suli szekrényemben nem sokkal az üzenet előtt amit küldtél, WooJin. - teszi ki az asztalra YoonGi a nála lévő fegyvert. Követi őt NamJoon, majd én is. - Csak négy fegyvert kaptunk.

- Lemerem fogadni, hogy HangSung keze van az egészben! - csattan fel MinKi.

- Ennyi fegyverrel lyukasra lőhettük volna egymást... - sóhajt Hobi. - Lehet, hogy pont ez volt a terve?

- Egyáltalán, hogy jutott be? - sóhajt NamJoon. - Minket is észrevettek, pedig gyorsak voltunk. Rajta pedig magassarkú is volt.

- HangSung lány. - ül le az asztal tetejére HeiMin. - Ha mis sétálunk az utcán azt nem jelentik az utcán járók. De az épületbe csak igazoltatás után léphetünk be.

- Nyitva van a terasz ajtó és az egyik deszka nincs a helyén. - mutatok az ajtóra amit még az elején piszkáltam. - Könnyedén befér ott egy kis mellű lány aki nagyon vékony.

- Te kajak a mellét nézted?! - rántja hátra a széket MiNi.

- Én csak vázoltam a tényeket! - állok fel, hogy magasabb legyek nála. - Te tuti nem férnél át! Túl nagyok a melleid! - rajzolok magamnak láthatatlan melleket.

Ő nem értékeli a humorom. Egy hatalmas pofont add mire én csak a sértett pofám kezdem dörzsölgetni még ő vörös arccal néz rám és várja, hogy bocsánatot kérjek tőle.

- Hogy tudsz ekkorát ütni, ha ennyire kék foltos vagy? - nézek rá kérdően és várom a frappáns válaszát. Még az arcát fürkészem feltűnik valami a szeménél. A szeme mellett egy egész szép vágás húzódik végig. - Várj... - lassan húzom ki az arcáról a hajszálakat és jobban szemügyre veszem a sérülést. - Ez nem véletlenül került ide...

- Mielőtt letépnéd a fejem. - áll fel WooJin. - Én csináltam... Ha megnéznéd a karját, a hasát, a lábait... Mindenhol találnál ilyen vágásokat...

- Esküszöm megöllek! - kapnám fel az asztalon pihenő négy fegyver közül az egyiket, de a két azonos magasságú lány azonnal elém áll. - Hagy lőjem lyukasra!

- Higgadj le! - szól rám NamJoon.

- N-Nem fáj! - teszi a mellkasomra a kezét MiNi és hátrébb toll. - Jól vagyok! - mosolyodik el.

- Tényleg...? - emelem az arcához a kezem.

- Istenem nagyon fáj! - fordul el az arcára tett kezével. Ijedten nyúlok a keze után, de azonnal a szemembe néz és elneveti magát. - Annyira befolyásolható vagy... Sokat kell még tőlem tanulnod... Ha olyan lennék mint te már rég mindenki halott lenne!

- Nevetséges, kislány vagy! - torzul el az arcom a dühtől. - Hol aludhatunk? - fordulok az itteni fiúk felé.

- Elkísérlek titeket a szobámba. - áll fel JungHwa.

HeiMin szemszögéből:

MinJungékkal egyszerre hagyom el a nagy termet és veszem az irányt WooJin szobájába, hogy megnézzem a fiúkat és a sebesültet. Azt hiszem JungKookot...

Megállok az ajtóval szemben és bekopogok az ajtón. Másodpercek múlva jön a válasz így minden bűntudat nélkül nyitok be. Bemegyek és bezárom magam mögött az ajtót.

- Jobban vagy? - indulok az ágy felé amin már nyitott szemekkel ül ha jól tudom JungKook. Az ágy mellett Jin és a széken az ágyban ülő fiú testévre foglal helyet.

- Egész jól vagyok. - mosolyodik el JungKook. - Jimin hozott fájdalom csillapítót. - biccent a fejével az asztalon lévő vodkás üvegre amiből alig hiányzik valami. - Köszönöm, hogy segítettél.

- Nagyon szívesen. - mosolyodok el és leülök az ágyra a lábához. - Szívesen segítek másban is ha kell.

- Nekem is? - pillant rám a széken ülő fiú. Majd kiesik a szeme ahogy néz rám.

- T-Tessék? - vörösödik el az arcom. - Én arra értettem, ha kell valami akkor szívesen segítek JungKooknak még te alszol...  - pillantok a földre.

- Sajnálom... - motyogja el.

Kajak azt hitte, hogy felajánlom magam nekik? Én még sose voltam úgy fiúval, hogy én is élvezzem... Egyedül WooJin volt aki kapcsolatot teremtett velem... Azt se élveztem... Szerencsémre WooJin szerette ha egy lány tapasztalt. De én még le se feküdtem senkivel...

- És... - töri meg a csendet Jin. - Jól vagy?

- Én? - nézek fel rá mire ő az arcán egy mosollyal bólint. - Teljesen jól vagyok. - mosolyodok el.

- A többiek abba a terembe vannak még mindig? - indul kifelé a szobából Jin.

- Igen, de TaeHyung és MinJung elmentek aludni. - nézek utána.

- Legalább V nem öl meg... - zárja be maga mögött az ajtót.

Vissza fordulok a két fiúra akik szótlanul merednek egymásra még az ágyon fekvő feljebb ül és a vodkás üvegért nyúl. A kezébe veszi de egyszerre nyúlok Jiminnel az üvegért, hogy elvegyük tőle. A kezünk egyszerre éri az üveg nyakát. Ahogy össze ér a kezünk ijedten rántom el a kezem épp úgy mint ő így a vodkás üveg a földre zuhan és borzalmas hanggal törik szét, az üveg tartalma pedig szét folyik.

- Sajnálom! - pattanok fel és figyelek nehogy belelépjek az üvegszilánkokba. Cipő van rajtam, de ez a kemény üveg könnyedén szét vághatja a talpát. - Össze szedem...

Lehajolunk mind ketten és lassan kezdjük össze szedni. A szerencsémnek köszönhetően az egyik üveg darab felsérti a mutató ujjam. Nem csak fájni kezd,hanem csípi is az üveg darabon maradt keserű alkoholos ital.

- Hagy nézzem. - kapja el a kezem és szemügyre veszi a véres ujjam. Rám pillant, majd egyszerűen a szájába veszi a mutató ujjam.

Kikerekedett szemekkel figyelem, hogy ő résnyire nyitott szemekkel nyalogatja az ujjam. Az arcom vörös lesz és levegőt venni se tudok.

- Vodka ízű az ujjad... - veszi ki a szájából a sérült részem. - Hagyd csak, majd én össze szedem...

Elengedi az ujjam és vissza ülök az ágyszélére. Az kezemet szorongatva nézem még ő össze szedni, majd fel áll és az ágy melletti kukába dobja a nagyobb darabokat. A kezét a nadrágjába törli, majd rám néz.

- Kérek seprű és valami rongyot. Sietek vissza Kooki. - pillant a testvérére, majd kirobog az ajtón.

Hatalmasat sóhajtok, majd lehunyom a szemem teljesen megfeledkezve a fiúról aki mellettem fekszik.

- Bejön Jimin? - teszi fel a kérdést mire én azonnal ránézek. Fekete haja a szemébe lóg. Félmeztelenül fekszik az ágyban, de szinte már ül. Csak mellkasig van betakarózva.

- Nem is ismerem. - mosolyodok el.

- Ugyan már! - neveti el magát. - A bátyám egy rohadt jó pasi! Ha buzi lennék és nem kötne össze a vérünk tuti rá vetném magam! De te annyit mondasz nem ismered. Bejön az erotikus nézése, vagy az ahogy mindent félre ért és egy perverz állat?

- Itt is vagyok! - siet be Jimin a kezében egy seprűvel, lapáttal és egy ronggyal. - Láttátok volna WooJin arcát amikor elmondtam, hogy a méreg drága piája a földön landolt. - kezd nevetni és ledobja a seprűt a ronggyal a földre.

Hamar sepri fel a kisebb szilánkokat, majd a lapátra húzza és kiönti a kukába. A ronggyal kezdi feltörölni a vodkát, majd ugyan úgy kidobja a kukába. Megtörli a kezét - megint - majd rám néz.

- Nem akarsz aludni? Elmúlt fél kettő. - ül vissza a fa székbe.

- Nem vagyok álmos... - hajtom le a fejem.

- Akkor holnap velünk jössz? - száll be a beszélgetésbe JungKook. - Ugye nem maradsz itt?

- Semmi pénzért. - rázom meg a fejem. - NamJoon már fel ajánlotta, hogy lakjak náluk. - mosolyodok el.

- Ohh... - néz rám Jimin. - Akkor sokat fogunk találkozni. - fülig érő mosoly telepszik az arcára.

MinJung szemszögéből:

A fiú elhagyja a kis szobát, majd Taere pillantok aki már az ágyon ül és rám mosolyog. Megfogja a kezem és magára húz. A hátára fekszik és ügy szemezünk egymással. A kezét a hátamon húzza végig, de azonnal felnyögök, elemeli a kezét és kétségbe esetten kezdi figyelni az arcom.

- Úgy látom jobb lenne, ha hanyagolnánk... - ültet le magáról. - Jut eszembe. A testvéred... G-Dragon. A suliba járt ma és teljesen ki volt borulva. Fel kéne hívnod, hogy elmond neki jól vagy.

- Istenem... - pattanok fel és a táskámba nyúlok. - Teljesen elfelejtettem, hogy a bátyám... - rá nézek mire ő felhúzza a szemöldökét és elmosolyodik.

- Hívd fel, majd utána megbeszéljük. - ledobja a nadrágját és a takaró alá bújik.

Elő kotorom a telefonom . Felnyitom és kikeresem a bátyám számát, majd hívni kezdem. Azonnal fel veszi és zihálni kezd a telefonba.

- MinJung? - szólal meg. - T-Te vagy az? 

- Igen. - ülök le Tae mellé. - Jól vagyok. Holnap már megyek haza...

- Akkor igazat mondott az a kék hajú lány... - sóhajtja el magát. - Azt mondta, miatta mentél el ahhoz a... Jinhez... Ugye... Nem...? 

- Jól vagyok, Oppa. - mosolyodok el és mind két kezemmel a telefont tartom a fülemhez. - Nem történt semmi. Csak magányra vágytam... sajnálom, hogy eddig nem hívtalak. Anyát már hívtad?

- Nem... Gondoltam, hogy elő fogsz kerülni. Csak az iskolád tud róla. Nem akartam jelenteni, hogy eltűntél... Csak macera lett volna vele. Nem haragszom, de reggel siess haza.

- Nagyon... haragszol rám...?

Tae azonnal fel ül és a vállamat kezdi puszilgatni bátorítás képen és reményt adva.

- Csak gyere haza... Jó éjt...

- Neked is...

Leteszem a telefont és elmosolyodok, majd kiejtem a kezemből a készüléket. A könnyes szememet kezdem dörzsölni mire Tae azonnal ledönt az ágyra és hozzám bújik.

- Mit mondott...? - suttogja a fülembe.

- Yura... Mindent Yurának köszönhetünk... - fordulok felé és a mellkasához bújok annak ellenére is, hogy rettenetesen fáj. - Sajnálom, hogy rád fogtam azt a fegyvert! - csukom be a szemem. - Én...

- Shi... - csitít el és fejen csókol. - Nem haragszom rád... Nem tudok rád...

- Mindent megfogok tenni, hogy végre béke legyen köztetek... Ígérem...

Uha szemszögéből:

- Sajnálatos módon kénytelen vagy velem egy szobában aludni. - ül le az ágyára MinKi. - Alszol velem az ágyamban, vagy a földet választod?

- Jó lesz nekem a föld. - le dobom a párnám és a takaróm a földre, majd leülök rá. - Nem akarlak zavarni.

- Ahogy gondolod. - megvonja a vállát és lekapcsolja a lámpát.

A takaró alá bújok és az oldalamra fekszem. Sajnos rá kell jönnöm, hogy a padló hideg és szörnyen kemény. Csak forgolódok és próbálok tökéletes pontot találni. Áhh... Sajnos a szobámban jelenleg Suga alszik... Pedig szívesen mennék vissza a puha ágyamba.

- Biztos jó a földön? - szólal meg az ágy tetejéről MinKi.

- P-Persze... - adok egy halk választ.

Neki több se kell. Hatalmas fáradt sóhajt hallat, majd felkapcsolja a kis lámpát és kiszáll az ágyból. Mellém lép és leguggol, majd az ölébe kap, mire én kinyitom a szemem és a nyakába kapaszkodok.

- Le ne tépd a pólóm, nem foglak leejteni. - mosolyodik el és az ágyhoz fordul, majd óvatosan tesz le rá.

Kicsúsznak a karjaim a nyakából és csak fekszek az ő párnáján. Vissza fordul az "ágyamhoz" és nekem adja a takaróm és a puha párnám. Azonnal a fejem alá nyomom a párnát, de rá kell jönnöm. A két párna alig fér el egymás mellett. Felülök és rosszul leszek. Ez az isten verte ágy nincs egy méter széles!

- Na aludjunk... - lenyomja a lámpát és betakarózik.

Én még mindig az ágyon ülök, majd lassan a hátamra fekszem és azonnal az oldalamra fordulok, de még így se férek el. Rosszul érzem magam ilyen szűk helyen MinKivel. Az arcom lángol és a gyomrom fáj. Talán még sose voltam ilyen közel hozzá... Sőt... Soha nem voltam még közel hozzá. A fej puszi pedig teljesen megrémített. Mi baja van?