MiNi szemszögéből:
Ma van a következő fél év első napja. Három hete nem láttam a fiúkat, mivel GD-vel haza ugrottunk. Nem szóltam anyáéknak, de a bátyámnak Tae-ről. Nem tudják, hogy járok valakivel és azt főleg nem, hogy már le is feküdtem vele. Ha megtudnák egész álló életemben hallgathatnám, hogy 16 évesen már fiúval voltam... De most mindegy is. Készülnöm kell, hogy beérjek a suliba. Az utolsó simításokat végzem a hajam göndörítésén, majd amint kész van megigazítom és még utoljára újra megigazítom a szempillám, szempilla spirállal. Hátrébb hajolok tükörtél és elmosolyodok, majd kisietek a fürdőből. Amint kiteszem a lábam megszólal a lakás csengője és még TaeYang előtt az ajtóhoz érek. Kinyitom és szinte azonnal az illető nyakába ugrok.
- Várj egy kicsit MiNi! - pörget meg Tae, majd vissza tesz a lábamra. - Azért még fáj az oldalam.
- Hiányoztál! - vágom vállba mire ő elneveti magát.
- Ki jött MiNi? - szól ki JiYong.
- Nem érdekes! Elmentem! - lépek vissza a táskámért és magam után behúzom az ajtót. - Menjünk! - fogom meg Teahyung kezét és a lift felé kezdem húzni, hogy véletlenül se találkozzon a bátyámmal.
Amint berángatom a liftbe megnyomom a földszint gombot és az ajtó bezáródik, a lift pedig elindul lefelé. Tae felé fordulok mire ő habozás nélkül kap az ajkaim után és kezdi falni. Átkarolom a nyakát és feljebb húzom magam. Pár percig csókol, majd elhajol és kuncogni kezd.
- Te nőttél? - csukja le a szemeit és lejjebb csúsztatja a kezét az oldalamon. - Mintha két centivel magasabb lennél.
- Gonosz. - lépek el tőle. - Egy centit se nőttem. - fordulok az ajtó felé.
- Nekem ilyen kicsin is tetszel, tudod. - karol át és magához húz. - A hajad az legalább nőtt. Ugye tudod, hogy be fog zavarni szex közben?
- T-Tae! - nézek fel rá vörös fejjel.
- Most miért?! Tudod mennyire ki vagyok éhezve rád?! Lassan két hónapja nem közösültünk! A végén kénytelen leszek ma az iskolában berángatni a takarító szertárba ebédszünetben... - suttogja a fülembe.
- Arról ne is álmodj Kim TaeHyung! - dobom le a karját a nyakamból. - Nem leszek a használati eszközöd! Soha ne gondold, hogy ott és akkor csinálhatsz velem bármit amikor akarod!
- Jól van, hercegnő! - dől a lift falának. - Akkor még is hol máshol akarsz lefeküdni velem? Nálunk telt ház van. Nálatok meg mindig otthon van tesód.
- Majd kitalálunk valamit... - suttogom el. - Mi van WooJinnel? - fordulok felé.
- Mi lenne? - lép közelebb hozzám ahogy a lift a földszintre ér. - Lapul a rohadék. - megfogja a kezem és elindulunk kifelé az épületből.
- Szerinted MinKi bejön ma suliba? - hajtom le a fejem és szorítok a kézfogásán.
- Vastag bőr lehet a képén, ha képes a történtek után besétálni Rap Monster körzetébe. Főleg ha az én szemembe mer nézni azok után amit veled tett... - húz közelebb magához.
- Csak egy csók volt, Tae... - engedem el a kezét, mire az ő karja a derekamra csavarodna, de sajnos túl alacsony vagyok ezért a keze a nyakamba kerül.
- Pici vagy... - suttogja el és a fejem tetejére nyom egy puszit.
Egész sokáig mentünk, majd V hirtelen megállt, káromkodott magában egy sort, majd keresgélni kezdett a zsebében. Elő kerített egy fekete fülhallgatót és egy kopott szürke mp3-at. Könnyen össze kapcsolta a kettőt, majd az egyik fület nekem adta a másikat a fülébe nyomta. Keresgélni kezdett és amint megvolt elindult a zene. (
LINK) Ahogy megszólalt a gitár, majd később az éneklés, Tae újra megfogta a kezem és tovább indultunk. Gyönyörű dal volt! Talán még soha életemben nem hallottam ilyen szép dalt. Sőt! Soha életemben nem hallottam ezt a dalt. Szép lassan vége lett a számnak. TaeHyung kivette a fülünkből a fülest, majd a zsebébe nyomta. Egyedül az mp3 maradt a kezében.
- Ez nagyon szép! - nézek fel rá, mire ő elmosolyodik.
- YoonGinak vannak barátai a 22. körzetben. Az egyik testvér pár írta a dalt és vette fel. Gondoltam elkérem és... Neked adom... - néz le rólam. - De ha nem kell akkor...
- Dehogy nem kell! - állok meg és felé fordulok. - Még szép, hogy kell! - kiveszem a kezéből, majd a táskámba dobom. - Észreveszem, hogy van még valami a táskámban. kijjebb emelem és TaeHyung órájával találkozom. - Tessék. - nyújtom át V-nek.
- Ohh... - veszi szemügyre. - Azt hittem sose kapom vissza. - nem teszi vissza a kezére. Az én csuklom után kap, majd felemeli és könnyedén teszi rá. - Tessék.
- T-Tae... - nézek a kezemre. - Nem adhatod nekem! - venném le, de könnyen takarja be a kezem az ő tenyere.
- Neked adtam. Vigyázz rá. -mosolyodik el, majd a keze az arcomra telepedig.
Én csókolóm meg. Azonnal átkarol és vissza csókol. Egy jó darabig csókolózunk, majd észbe kapok. Lassan becsengetnek. Kézen fogva megyünk tovább és közben végig a dal jár a fejemben. Azt hiszem ez a dal lesz a kedvencem. Beérünk az iskolába, persze nem engedi el a kezem, hanem a termünkbe kísér és amint belépünk szinte mindenki ránk pillant. Ő csak gyorsan végig nézi az egész osztályt, majd szájon puszil és elsétál. A helyemre megyek és le is ülök. Percekig egyedül ülök a helyemen és V óráját nézegetem. Nem tudom mióta van meg neki, de nagyon jó állapotban van. Egy karc sincs rajta.
Nyílik az ajtó és JungKook lép be Yura társaságában. Int nekem Kooki, majd leül a helyére, Yura pedig azonnal hozzám rohan és megölel. Levetődik mellém és szinte azonnal kiszúrja az órát a kezemen.
- Honnan van az az óra? - emeli fel a kezem. - Nagyon szép! Nem is tudtam, hogy te fiú órákat hordasz!
- Én nem is! - nevetem el magam. - Taetől kaptam...
- Olyan aranyosak vagytok együtt! Valahogy sejtettem nyár elején, hogy te és Jin nem igazán vagytok igazi pár! Egyszer se csókolt meg, csak megpuszilt és megölelt. Nem volt túl hihető, de most ez! Kifogtad az aranyhalat, kislány! TaeHyung nagyon menő! - kezd ő is nevetni. - Olyan jó, hogy neked van valakid... - fekszik ki a padon.
- Ha nem Tae lenne akkor én se járnék senkivel... - mosolyodok el és a füzetembe kezdek firkálni.
- És a szüleid? Mit reagáltak? - nézz rám a nagy barna szemeivel. - Tudják, hogy lefeküdtetek?
- Dehogy tudják! TaeHyungról se tudnak! Ez kellene még, hogy megtudják, hogy már nem vagyok szűz! Teljesen kiakadnának! 16 évesen lefeküdtem egy fiúval, apám ezt biztos annak venné, hogy mekkora egy szajha vagyok... - szomorodok el.
- Egyszer muszáj lesz elmondanod, MiNi... - Nem hazudhatsz a szüleidnek örökké.
- És a te anyukád, hogy fogadta, hogy... - harapok a számra.
- Sehogy. Kicsit szomorú volt, hogy már 13 évesen nem voltam szűz, de ez van. - von vállat. - rosszabb is lehetett volna. Eladnak másik körzetnek vagy valami. Annyira nem volt nagy szám, hogy párszor WooJin megdugott. Mi lenne ha terelnénk a témát? - csak bólintok. - Akkor, hogy vagytok V-vel? Minden oké?
- Azon kívül, hogy titkolnom kell a barátomat és, hogy Tae folyton a nyakamra jár azzal, hogy szex... Megvagyunk... - dőlök hátra a székben és lehunyom a szemem.
- Mi? - kezd nevetni. - Még is hol? A tesód, vagy a fiúk füle hallatára?
- A takarító szertárban... - dőlök előre és a padnak döntöm a fejem.
- E-Ezt nekem is mondta mikor beértem. - folytatja a nevetést.
- Én nem vagyok olyan tapasztalt mint ő! - ráncolom a homlokomat és Yurára nézek.
- Megtanítsalak pár módszerre?
- Tessék?
V szemszögéből:
Az iskola vécéjében végeztem a dolgom még Uha a tükröknél próbálta vissza tenni a kezére a kötést ami leesett róla. Éppen elvégzem a dolgom és húzom fel a sliccem amikor ordítani kezd kintről.
- Fenébe!
Kimegyek az ajtón és a csaphoz lépek, majd megmosom a kezem, de közben csak őt nézek. Újra nyüszíteni kezd és az arca grimaszba rándul.
- Minden oké? - elzárom a csapot és közelebb lépek hozzá.
- Nem... Semmi nem oké! - sóhajt és maga mellé ejti a kezét, majd felém fordul. - Már megint vérzik... - a csuklójára pillant amiből elő törnek a vér cseppek.
- Mert amit én tanácsoltam az nem volt jó megoldás... - emelem fel a kezét és megnyitom a csapot. A víz alá teszem a kezét mire ő nyög egy kicsit. - Elég lett volna, ha át húzod filctollal...
- Nem akarom, hogy a kezemen legyen... Csak azt juttatja az eszembe, hogy a bátyám milyen ember volt... Folyton csak azt látom ahogy azok a szegény lányok szenvednek, mert rossz körzetbe születtek, vagy nőttek fel. Elakarom tüntetni örökre a csuklómról.
- Értem... - zárom el a csapot, majd a vágásra teszek egy kis alvadást segítő kenőcsöt és egy géz lapot, majd körbe csavarom a csuklóját. - Akkor se kellett volna ezt tenned...
- Nem fáj! - emeli fel a kezét és elmosolyodik. - Jól vagyok.
- Nem érdekel hogy vagy, csak menjünk már... - fordulok sarkon és elindulok kifelé.
- Várj már! - fut utánam. - MinJung úgy is órán van már.
- Nem foglak megvárni, mert lassú vagy és... - a mondatomba Yura vágott bele.
- Sziasztok. - nézet ránk. - Kibékültök és máris veszekedtek? - neveti el magát.
- Mi csak hangosan beszélgetünk... - vágok vissza és teljesen a lány felé fordulok. - Most értél be?
- Igen... - sóhajt, majd egy lépést tesz, de megáll. - MiNi már beért?
- Igen. - bólintok és könnyed mosollyal az arcomon. - Velem jött.
- Biztos nagyon örült, hogy elmentél elé. - tűri a füle mögé a haját. - Félt, hogy egyedül kell bejönnie.
- Soha nem hagynám, hogy egyedül sétálgasson a városban! - nézek egyenesen Yura szemébe.
- És azóta volt már valami? - a mosolya egy huncut vigyorra vált át. Tudom, hogy mindent tudd, csak fokozni akarja az amúgy is nyugtalanító hangulatot.
- Nem volt. - válaszolok teljesen nyugodtan. - Én mondtam, hogy nekem mindegy hol és mikor, de ő ellenezte a takarító szertáros ötletemet.
- Kajak a takarító szertárba akartad berángatni? - néz rám kérdően Uha. - Miért nem léptek le utolsó óra előtt? Az úgy is csak tesi. - von vállat. - Legfeljebb, ha nem rendezitek le a dolgokat akkor kicsit húzom az időt NamJoonnál.
- Nem tudom bele menne-e... Annyira rendszerető...
- Majd beszélek vele! Neked meg nem lesz más dolgod, mint rá beszélni, hogy húzzatok el utolsó óráról. - indul a termükbe és csatlakozik JungKookhoz.
Hatalmasat sóhajtok, majd egyszerűen a saját termünk felé veszem az irányt, Uha pedig lohol utánam. Most mit akar?! Folyton a nyakamon lóg. Nem mintha nem örülnék, hogy barátok vagyunk csak... mérges vagyok amiért megcsókolta MiNit.
~~~
Izgatottan vártam az ebéd szünetet. Egészen addig gombóc ült a torkomban még nem találkoztam MinKivel. Szerencse nem jött be a rohadék. Legalább most MiNi nem lesz ideges.
Ebédszünet van és próbálok békésen kajálni a barátnőmmel, de nem megy. JungKook és Jimin már megint vitatkoznak valami hülyeségről. Sajnos nem figyeltem mert azon járt az eszem, hogyan kellene rá vennem MinJugnot, hogy lelépjen velem. Még két óra és jön a tesi. Csak remélem, hogy nem lesz annyira jó kislány és eltudom rángatni utolsó óráról.
Felállok és megfogom a kezét. Rám néz, majd feláll és kivezetem a ebédlőből. Egyenesen a felsőbb évfolyamosok szekrényei felé ahol ilyenkor senki nem jár. Amint beérünk az egyik szekrénynek nyomom és orron puszilom.
- Mi az, Tae? - mosolyodik el és a vállamra teszi a kezét. - Valami baj van?
- Nincs kedved lelépni tesiről...? - suttogom el és hátrahúzom a nyakából a haját, majd az előbb említett testrészére nyomom a szám
- T-TaeHyung... Nem lehet... - tol el magától. - Kérlek, hagyd abba...
- Most miért? - hajolok el tőle. - Kérlek! Ha nem akarsz akkor, a szertárba, légyszi! - kapom el a kis kezét.
- A-Akkor inkább menjünk hozzátok... - pillant le rólam
- Fantasztikus vagy. - csókolnám meg. Rögtön a szám után kap, de még időben nyalom végig a nyelvét és egyben a hófehér fogait. Érzem, hogy megremeg, majd egyszerűen közelebb húzom magamhoz és vad nyálas csókba kezdünk. Percekig tart a hosszú csók, de sajnos a csengő ellenünk játszik és kénytelen vagyok újra elválni tőle.
- Két óra múlva ugyan itt találkozzunk. - fogom meg a kezeit és indulok el az osztályterme felé.
- Rendben. - bólint rá és utánam indul. Rögtön mellém siet és a vállamnak dőlve kezdtünk lassan menni. Ha a tanár egy szór is szól amiért MinJung elkéset akkor holnap fél szemmel fog haza menni...
MiNi szemszögéből:
Amint vég lett az angol órámnak a hátamra kaptam a táskám és elindultam lefelé a szekrényekhez. Csak remélni tudom, hogy Tae már ott lesz. Amint elmondtam Yurának mi történt és, hogy mit talált ki V azonnal nekem esett, hogy akkor ma gyakorolhatom azokat amiket mondott... Nem ez lenne az első alkalom, de kifejezetten parázom a gondolattól. Nem akarom, hogy mindig Tae legyen az aki vezet!
Szép lassan leérek a szekrényekhez és csodák csodájára senkit nem találok ott. Nagyon király vagy TaeHyung... Körbe nézek, de senkit nem találok. Hatalmasat sóhajtok, még nem valaki keze a számra tapad és teljesen hozzám simul. Reflex szerűen kezdek el sikítani és kapok a számon lévő kézhez.
- Csak én vagyok! - szólal fel a számat befogó Tae. - Nyugi.
Leengedem a kezem és abba hagyom az ordítást. V elveszi a kezét a számról, majd mérges tekintettel fordulok felé és szinte már pofon vágom a képzeletemben.
- Mert időben érkezni, vagy köszönni már nem divat... - motyogom el és vállba csapom mire ő elmosolyodik és megfogja a kezem. - Hogy akarsz kimenni a suliból, ha a főbejárat kulccsal van bezárva? - vonom fel a szemöldökömet.
- A fiú vécében az ablak mindig nyitva van és még rács sincs rajta... - indul meg a földszinti mellékhelység felé.
- V-Várj Tae! - szólok rá, de ő csak a kezemnél fogva húz engem. - A vécében az ablak alig, ha nagyobb mint egy kutya bejáró a házakba!
- Sokáig kiabálsz, vagy csendben maradsz? - pillant hátra miközben kinyitja a mellékhelység ajtaját és bevezet rajta.
Meg sem szólalok csak felmérem a férfi vécét. Büdös van... Nagyon. Az egész mosdó mocskos és undorító. A kis ablakra nézek ami tényleg nagyon kicsi. Ha húsz kilóval könnyebb lennék akkor se férnék ki rajta egészben.
V elengedi a kezem és ledobja a táskáját, fel lép a radiátorra, majd kiakasztja az ablakot és leveszi a helyéről. Leugrik és a falnak támasztja az üveget. Nagyobb lett a nyílás, de még így is kétlem, hogy képesek lennénk kimászni rajta. Vissza mászik és felhúzza magát, majd egyszerűen kicsúszik az ablakon és eltűnik. Csak egy puffanást hallok, majd azt, hogy a nevemet mondogatja. Az ablakhoz sietek és várom, hogy mondja amit akar.
- Vedd a kezedbe a táskám és állj fel a radiátorra. Dobd ki a táskákat, majd mássz ki. Elkaplak.
Úgy teszek ahogy mondja. A kezembe kapom a koszos táskáját és nehezen, de a piszoárra állva fel tudok kerülni magasabbra. Kidobom a táskáját, majd az enyémet. Nehezen felhúzom magam és kimászok. Látom, hogy Tae szét tárva a kezét várja, hogy a karjaiba ugorjak. Kijjebb kúszok és levetem magam egyenesen az ölébe. Magához húz és megcsókol, majd a lábamra tesz és kézen fogva elindulunk hozzájuk. Nem sokáig tartotta a távolságot. Elengedte a kezem és újra átkarolt.
Jin szemszögéből:
Ha csak vissza gondolok arra, amit Uha mondott szünetben elkap a düh és a féltékenység. Tae annyira nem érdemli meg MinJungot! MiNi annyira aranyos és soha nem tudna senkit se bántani, még V... Megölt egy embert.
- Hé! Jin! - szól rám Suga, miközben lábon rúg.
Felkapom a fejem az agyon firkált füzetemről és a tanárra nézek aki idegesen mutatja a táblán lévő matematikai feladatott. Megpróbálom fejben gyorsan kiszámolni, de nem megy.
- Hol jár a fejed SeokJin? - kérdi a tanár, majd lejjebb engedi a kezét. - Minden oké?
- Ja... Igen... - pillantok vissza füzetemre, majd bezárom amikor már vagy heten kezdenek kitartóan nézni. - Esetleg kimehetnék a mosdóba?
- Menj csak. - fordul vissza a tábla felé.
Össze pakolom a cuccom és a hátamra kapom a táskám, majd hihetetlen gyorsasággal hagyom el a termet, hogy meg ne lássa, hogy lelépni készülök. Kirohanok a teremből és a földszinti fiú vécébe veszem az irányt. Csak ott tudtak kiszökni.
Lesietek a lépcsőn, majd a mosdóba rohanok. Tudtam! Az ablak le van szedve a helyéről Azonnal a radiátorra állok és kidobom a táskám, majd én is kibújok. Szerencsétlenségemre elkezdett esni az eső és a táskám tiszta sár lett. A kosz ellenére a hátamra kapom a táskám és futni kezdek. Hova is akarok most menni? Csak megint nekem esne V ha haza mennék. Egyedül akarok lenni...
A 10. körzet elhagyatott gyárába vettem az irányt.
MiNi szemszögéből:
Nagyából tíz percig mentünk nyugiban még el nem kezdett esni az eső. Tae halkan káromkodni kezdett, majd a keze lecsúszott a vállamról és megfogta a kezem és futni kezdtünk. Egészen a bérházig futottunk. Teljesen vizesen értünk be és kezdünk felfelé menni a lépcsőn a negyedik emeletre. TaeHyung előkereste a kulcsát és kinyitotta az ajtót, majd bementünk a lakásba. Épp, hogy beértem ő azonnal maga felé fordított és megcsókolt. A vizes hajába markoltam és feljebb húztam magam. A szobája felé kezdett vezetni, de megállítottam.
- Minden sáros lesz! - hajoltam el tőle. - Legalább a cipőnket vegyük le.
Ismét csak káromkodik, majd lehajol és kiköti a cipőm. Lerúgom még ő a sajátjából búj ki. Amint mind ketten mezítláb vagyunk az ölébe kap és a szobájába visz. Beérünk és letesz a lábamra és elkezdi kigombolni az ingem. Ahogy elő villan a fehér csipkés melltartóm elveszti a fejét és nem érdekli az ingem, csak ketté tépi, szerencse nem szakad el és nem is szakadnak le a gombok, viszont egyenesen a nyakamra kap. Szorosan húz magához és kezdi kiszívni a nyakam mire én fel nyögök és a vállára teszem a kezem, lehunyom a szemem és hátra billentem a fejem. Percekig fal, majd elhajol és leveszi az ingem.
- Most sokkal durvább leszek, cicám... - kezdi kigombolni a teljesen vizes fehér pólóját. Amint megvan a földre dobja és elkezdi kikapcsolni a melltartóm. Szét kapcsolja és a pólójára hajítja. Újra birtokolni kezdi a szám és heves csók csatába kezdünk ami annyira elvadul, hogy eldőlünk, de sikeresen az ágyra és én kerülök felülre. Elhajolok tőle és a mellkasára teszem a kezem. Végig mérem a testét és még mindig látom a vágást az oldalán. Örökké ott fog maradni az a heg?
- Hé! - teszi az arcomra a kezét Tae. - Folytassam én? - megrázom a fejem, majd leülök róla, mire ő is fel ül és rám néz. - Minden rendben van? Hagyjuk abba?
- N-Nem csak... - sóhajtok egyet. - Olyan rossz vissza gondolni... - nézek az ölembe.
- Ne gondolj vissza! - érzem a kezét a hátamon.
Rá nézek és elmosolyodok. Fel áll és lehúzza a sliccét, majd ki búj a nadrágjából és vissza ül az ágyra. A háta mögé kúszok és a hátának támaszkodok.
- Mit csinálsz? - teszi fel a kérdést, de nem válaszolok rá.
A nyakához hajolok és csókolgatni kezdem. Tae csak hatalmasat nyög. Elhajolok tőle, mire ő hátra nyúl és vissza nyomja a fejem a nyakára.
- Folytasd... - motyogja el.
Átkarolom és nyalogatni kezdem a nyakát egészen a füléig, majd gyengéden a cimpájára harapok amitől morog és megremeg.
Nem bírja tovább. Hátra fordul és leteper, a számra kap és azonnal enni kezd. A csókja vad és szenvedélyes, talán sosem csókolt még így mint most.
Mire észbe kapok addigra ő ár szét nyitotta a lábam és szabad utat kapott. Levette a bugyim, de szoknyámat rajtam hagyta. A mellemre tapad még leveszi az alsóját.
- T-Tae... - emelem meg a derekam amikor gyengéden a bimbómra harap.
- Várj egy kicsit. - hajol el tőlem és sikeresen leveszi a boxerét. Rohangálni kezd a szobájába egy szál semmiben, de sehol nem talál óvszert. - Átnézek Rap Monster szobájába.
Kirohan az ajtón én meg hanyatt fekve pihenek az egész kényelmes ágyán, pont mint az első alkalomkor. Hamar vissza ér egy arany színű zacskóval. Felülök és kérdően meredek rá.
- Sugáé... - sóhajt egyet, majd leül mellém és kibontja. - Csak az övé jó. NamJoon-é túl nagy, Jin méretét pedig nem igazán tudom.
- Nem kértem részletet... - mosolyodok el. - Megengeded, hogy... Én csináljam?
- Szeretnéd? - kuncogja el magát. - Csak óvatosan! Nehogy kiszakítsd! - a kezembe adja én meg az ágaskodó hím tagjára nézek. Nem is láttam akkor! Ennél van nagyobb is?! Uram isten... - Kiélted a fantáziád? - hátra dől a kezére és vár.
Lassan teszem hozzá, de amikor véletlenül hozzá érek a bőréhez elengedem a kotont és elrántom a kezem. TaeHyung csak fel ül és hihetetlen könnyedséggel húzza magára a gumit. csak ámulok, majd a kezével az arcomra simít.
- A következő alkalommal jobban fog menni...
Megcsókol, majd magára rántva dől hátra az ágyon. Nehezen, de lerugdosom magamról a szoknyám és rá ülök a férfiasságára. Mind ketten fel nyögünk és kezdődik a több körös futam.
Uha szemszögéből:
Csak egy kérdés érdekel igazán. Hol van Jin? Már vége van az utolsó óránknak és rá várunk, de ahogy Suga mondta elment vécére matekon, és nem ment vissza. Remélem nem haza rohant és éppen nem megint V-vel veszekednek... Hihetetlen sokszor veszekedtek a nyáron. Már csak azért is ki robbant a balhé, ha Tae nem jó helyre tette a kakaót a szekrényben. Persze ez vissza fele is ment. A folytonos sértegetések után pedig jöttek a bosszúk. Valamikor TaeHyung fehér pólója rózsaszín lett, de volt olyan is, hogy Jin párnája alatt egy két hetet rohadt kaviár volt.
- Csak nem csinál hülyeséget. - szólal fel J-Hope. - Jin nem az a fajta ember aki kárt tenne magában.
- Biztos csak magányt akart. - von vállat NamJoon. - Haza mehetünk már? Vagy még mindig nálunk kúrnak? - lép ki az iskola kapuján.
- Ki tudja? - karolja át Jimin. - Legalább az eső elállt! Ez egy jó dolog!
- Felhívjam, hogy végeztek-e már? - biccentem oldalra a fejem. Persze mindenki rám néz.
- Hát nekem mindegy. - von vállat Suga. - Felőlem elmehetünk járni egyet. Valamelyik nap nyílt egy nagyon jó gyors étterem. Benézhetnénk.
- Nem lenne rossz. - mosolyodok el.
Vissza akarom tenni a zsebembe a telefonom, de érkezik egy SMS-m. Felnyitom a telefonom és elkap a szív roham. WooJin írt. Megnyitom az üzenetet és lesokkolok.
- F-Fiúk... Nagyon nagy gáz van...
Egy gyors mozdulattal a derekára ülök a segítségével és a szemét kezdem nézni, még az ő tekintete a szemeim és a melleim között kalandozik. Megfogom a kezét és össze kulcsolom az ujjaimat. Lehajolok Taehez, hogy megcsókoljam amikor valaki vadul verni kezdi a szoba ajtaját.
