19. Fejezet: Soha

MiNi szemszögéből:

TaeHyung mellkasához bújok és átkarolom, még ő az egyik karját a nyakamba teszi, a másikkal pedig az arcomat kezdi simogatni. Az elmúlt harminc perc csodálatos volt! Szerencse nem értek haza a fiúk. Kicsit kínosan éreztem volna magam, hogy a felénél befutnak.
- Jót tesz a kapcsolatunknak, hogy Yurával barátkozol. Kíváncsi vagyok miket mondott még neked.
- Hát... - mosolyodok el. - Ennyire kíváncsi vagy?
Egy gyors mozdulattal a derekára ülök a segítségével és a szemét kezdem nézni, még az ő tekintete a szemeim és a melleim között kalandozik. Megfogom a kezét és össze kulcsolom az ujjaimat. Lehajolok Taehez, hogy megcsókoljam amikor valaki vadul verni kezdi a szoba ajtaját.
- V! - ordít be Jimin. - Az istenit! Nyissátok már ki!
TaeHyung azonnal leültettet maga mellé és felpattant álló helyzetbe. Magára kapott egy tiszta alsót és az ajtóhoz lépet. Megvárta még magamra húzom a takarót, majd ajtót nyitott.
- Mi van? - dőlt az ajtó keretnek V.
Jimin benézett a szobába, majd hatalmasat nyelt és újra Taere pillantott.
- Jin... Elrohant utolsó óráról. - kezd bele a lihegő fiú.
- Igen? És? - kérdezz vissza gúnyosan a barátom.
- WooJin... Nem tudjuk hol van Jin... - motyogja el.
- Jimin! - szólok rá. - Kicsit érthetőbben!
- Gyertek ki és mindent elmondok.
A fiú eltűnik az ajtóból, majd V bezárja és felém fordul. Hatalmasat sóhajt, majd a kezembe nyomja a ruháimat, és magára kapja a sajátját. Felálltam az ágyból és gyorsan felöltöztem, majd Taevel együtt kimentünk a nappaliba. Mindenki teljesen ideges. Hol van Jin? Mit csinált már megint?
- Mi történt? - teszi fel a kérdést TaeHyung.
Uha fel nyitja a telefonját és valamit nyomkod rajta, majd hangosan el kezd valamit olvasni.
- "Nálatok van a mi tagunk és nálunk a tiétek. Tudom, hogy ha Jin helyett TaeHyungot kérném akkor MinJung sehogy nem kerülhetne hozzám. Viszont... Ha ma éjfélig elhozzátok Uhát a 10., 11. és a 12. körzet találkozási pontjához, hogy lerendezzük a cserét. Ha MinJungot kérném tudom, hogy Tae úgy se engedné ide és inkább végig nézni, hogy Jin meghal. Szóval. Siessetek. Ha nem értek oda 12-re akkor minden eltelt percben Jin megszabadul az egyik ujjától. Este találkozunk és ha szabad kérnem. Hozzátok el MinJungot is. Látni szeretném az arcát."
- Az a rohadt dög! - akad ki Tae. - Nem oda nem viszem MiNit!
- TaeHyung! - ordít a fiúra NamJoon. - WooJin szabja a szabályokat most és nem mi. Ha MinJung nem jelenik meg akkor nagy az esélye, hogy megöli Jint. - dől a kanapé hátuljára.
- Fasza... Már megint előttünk jár jó pár lépéssel! Miért van az, hogyha haladunk egy lépést, WooJin miatt kettővel kerülünk hátrébb!? És akkor most mit akarunk csinálni? - néz végig a fiúkon. - Azt ne mondjátok, hogy vissza akarjátok küldeni UnHyeat ahhoz az erőszakos állathoz?! Ha nem Jint, de őt halálra fogja verni!
- Tae... - állt fel Uha a kanapéról. - Köszönöm, hogy végre féltesz! - kezd sírni a fiú, majd amint rá jött, hogy nem csak ő csak a szobában durva mozdulattal megtörli a szemét. - S-Sajnálom... Ha vissza megyek akkor elengedik Jint. Így lesz a legjobb...
- B-Biztos van valami más megoldás! - szólalok fel. - Valamivel mind ketten megúszhatjátok!
- Erősen kétlem... - rázza meg a fejét Suga. - WooJin nem hülye és nem az a fajta ember aki beleegyezne dolgokba.
- N-Nem dobhatjuk csak úgy oda nekik! - lépek NamJoon elé. - Kérlek! Könyörgök NamJoon... Találj ki valamit!
- Nem... Nem fogom kockáztatni egyikünk életét sem... - a vállamnak menve sétál el mellettem, majd eltűnik a szobájában.
- Tae... - pillantok a pasim felé.
- Az lesz amit Rap Monster mond... Este velünk jössz... Nem hősködsz és nem fogsz WooJinre nézni, se hozzá szólni. Megértetted? - csak a mellkasát kezdem bámulni és nem is ragálok rá. - MinJung! - kezd ordítani amitől még a lakás falai is megremegnek. - Értetted? - teszi fel újra a kérdést.
- Igen... - suttogom el és Uhára nézek. - Megértettem...

V szemszögéből:

Lassan telt az idő. Még két óránk van az indulásik és addig beszélnem kell MiNivel... Bármi megtörténhet ma este. WooJin ravasz és gyors. Képes lenne pár másodperc alatt kirántani a a törékeny kis kezét MinJungnak az enyémből és eltűnni vele, Jinnel és Uhával. A szobámba megyek ahol már vár rám a barátnőm. Kezemben két bögrével megyek be nehezen a szobámba, majd bezárom az ajtót és az ágyra nézek ahol MinJung ül török ülésben és a körmét piszkálja.
- Ki hozott tejes kávét? - vetődök le az ágyra, persze majdnem mindent eláztat a finom tejes ital. - Hát én! Tudod, hogy isteni a tejes kávém, szóval ne is tagadd, hogy nem kívánod. - tolom az orra alá a fehér bögrét, rajta egy japán zászlóval.
- Köszi... - veszi ki a kezemből és lassan szürcsöl bele.
- Még mindig lehangolt vagy? - fordulok felé és én is törökülésbe helyezkedek. - Nem lesz semmi baj. Uha sokat változott! Tud magára vigyázni!
- És ha megöli? - pillant rám. - Ha ma fegyvert fog ránk és véletlenül lelövi Jimint, V-t vagy JungKookot? Miért nem lehet minden olyan mint nyáron...?
- Hé! - szólók rá. - Minden rendben lesz! Érted? Viszont... - hatalmasat sóhajtok és az egész bögre tejeskávét felöntöm. Felállok és az íróasztalomra teszem az üres bögrét. Vissza ülök a barátnőm mellé és hozzá bújok még ő békésen iszogatja amit hoztam neki. - Ha... Ha talán... Ismétlem, talán sikerülne WooJinnek amit tervez... Kérlek... Könyörgök... Ne ellenkezz... - a mondat végére teljesen megcsuklik a hangom.
- Mi? - kérdezz vissza. - T-Tae... Te most..
- Nem! Nem fog megtörténni, de kérlek ígérd meg! Ha ellenkezel ő nem fog babusgatni. Könnyedén megüt és csak durvább lenne. A te érdekedben mondom ezt. - húzom még jobban magamhoz.
Kiveszem a gyengülő kezéből a bögrét, még ő átkarol és a mellkasomnak nyomja a fejét. Szipogni kezd, majd egyre hangosabban enged utat a könnyeinek.
- TaeHyung! - markol bele a pólómba. - Kérlek védj meg!

MiNi szemszögéből:

Sötét van az utcákon. Egyedül az utca lámpák világítják be a parkot ahol a találkozó lesz. Már majdnem ott vagyunk. Minden méternél egyre jobban szorítom Tae kezét, közben le sem veszem a szemem a mellettünk ballagó Uháról, akinek a hátán a táskája van. Ideges... Látom, hogy fél. Én is rettegek... Amint meglátjuk az oszlopot ami a három körzet határán fekszik észre veszünk valakiket. Hét fiút. Hat állt egy pedig a földön térdelt. Pár méterrel az oszlop előtt megállunk. Egyedül MinKi és az a srác ismerős akit leütöttem. Melyikük WooJin? Ki az? Talán egy pillanatra nézek rajtuk végig TeaHyung azonnal megrántja a kezem és a földet kezdem vizsgálni.  Megfagy a levegő. Senki nem szólal meg és nem csinál semmit.
- Tae... - suttogom el. - Miért várunk?
- Még fél perc és éjfél van. - suttog vissza é közelebb húz magához.
Várunk és én csak NamJoont figyelem aki a telefonja képernyőjére pillant, majd felnéz a velünk szemben álló fiúkra és megszólal.
- Itt vagyunk! Küldjétek Jint és majd megy Uha is!
- Faszt Kim Nam Joon! - ordít vissza az egyik.
A hangja... Ő WooJin! Ő az aki miatt Tae szenved és fél! Aki miatt mindenki retteg! Remegni kezd a kezem és a lábam ahogy rám néz és elmosolyodik. Megszorítom V kezét és hátrálok egy lépést.
- Hé! - néz rám Tae. - Nyugalom! Megígértem, hogy megvédelek. Nem? - mosolyodik el.
- Igen... - suttogom el.
- Tae... - fordul felénk Uha. - Ha nem találkoznánk...
V elengedi a kezem és UnHyea nyakába esik. Uha is viszonyozza az ölelést. Valamit mondott neki amit nem teljesen értettem, majd hátrébb állt és rám mosolygott. Elé léptem és magamhoz húztam.
- Vigyázz magadra... - suttogtam a fülébe.
- Megfogok szökni... Ígérem... - tol hátrébb magától. - Vigyázz helyettem is V-re. - könnyezik be a szeme, mire én csak bólintok. - Nem fogom hagyni, hogy WooJin rád vagy Tae-re emelje a kezét.
Ismét megöleltem, majd elindult MinKijék felé. Lassú léptekkel haladt feléjük, felénk pedig Jin tartott. Tae újra megfogta a kezem és a szájára harapva bámulna a távolodó barátját.
Amint középen találkoztak mindenki torkából lejjebb csúszott a bizonyos gombóc és végre kaptam levegőt.
Az amit Uha mondott... Remélem... Remélem sikerül neki megszöknie és újra V mellett lehet majd.
Jin nagy nehezen elvánszorog hozzánk, de amint megteszi az utolsó lépést elgyengül a lába és össze esni készül, de NamJoon elkapja. Pont átér Uha és WooJin kapja a karját, majd maga mögé rántja. Megfordulunk és indulnánk haza amikor valaki utánam szól.
- MinJung! Még látjuk egymást! - WooJin mély hangjától megremeg a lábam és nem tudok tovább lépni. A szám elé helyezem a szabad kezemet és sírni kezdek, majd össze esnék, de V elkap és magához ölel.
- Nyugodj meg! - szól rám, majd eltol magától és a szemembe néz. - Direkt mondja! Nem lesz semmi. Nem hagyom neki! Érted! Megfoglak védeni! Megígértem és soha nem szegem meg az ígéretem! - megölel én meg lehunyom a szemem. Kicsit csillapodik a sírásom, majd újra kézen ragad és szinte futó tempóban kezd tovább húzni.

WooJin szemszögéből: (katt)

- Édes istenem! - vetődök bele a fotelomba még a többiek beérnek és bezárják az ajtót. - Tényleg nagyon aranyos! Nem tudom, hogy lesz erőm érzelmek nélkül megbaszni, de majd kitalálok valamit... - csukom le a szemem széles mosollyal az arcomon.
- Soha nem fogsz hozzá érni akárcsak egy ujjal se... - dörmögi el UnHyea.
Elhalványul a mosolyom és kinyitom a szemem. Végig mérem a fiút aki egész jól össze szedte magát nagyjából két hét alatt. Nem is emlékszem láttam volna az arcát seb vagy foltok nélkül. Egész aranyos ha jobban megnézem. Egy hosszú haj kellene és elmehetne lánynak.
- Szép, hogy hozzá fogok érni... - dobom fel a lábam az asztalra. - Se te, se TaeHyung, se a fiúk nem védhetik meg a kislányt.
- Nagyot fogsz koppanni... - mosolyodik el Uha. - Nem fogom hagyni, hogy bántsd a barátaim! - a szemembe nézz. Megdermedek. E-Ez tényleg UnHyea lenne? - Nem fog sikerülni amit tervezel, mert nem engedem, hogy sikerüljön. Gyűlöllek! Épp úgy ahogy ő is gyűlölhet most téged fentről! Szörnyű ember vagy. Mocskos, alattomos barom! Soha nem leszel olyan mint Tae! Őszinte, becsületes és bátor. Megfogsz halni... Ha nem én, de TaeHyung megfog ölni. Pocsék ember vagy... Soha nem érdemelted volna meg HaSungot. Soha. Ha megölöd azt akit szeretett, nem lesz a tiéd... Már nem... Eljátszottad az esélyeidet. A te hibád volt... Nem vigyáztál rá amikor kellett volna. Mérges voltál mert Tae volt neki az első... A bosszúd szemen szedet hazugság! Utáltad a bátyám! Soha nem akarnál bosszút állni érte, főleg nem azon akit még mai napig a barátodnak tekintesz. Dűhit téged, hogy Tae kevesebb mint pár hét alatt megszerezte azt a lányt akit neked évek alatt nem sikerült. Még mindig a barátodként szereted TaeHyungot, WooJin... Csak le kellene győznöd a bosszú vágyad...