17. Fejezet: Jó éjt idióta

V szemszögéből:

Nem tudott válaszolni. Csak meredten nézett a szemembe és még pislogni is elfelejtett. Ahh... Sóhajtottam és a nyakára tettem a fejem lentebb húztam a fejét és egy piszit nyomtam a feje tetejére.
- Nyugodtan menj el zuhanyozni. - mosolyogtam. - A szekrényből vegyél elő egy pólót és nyugodtan fogj be az egyik alsóm. - pillantok a kis barna szekrényemre ami az ágy mellett a falnak tolva masszívan áll. - Ha baj van csak szólj. Értve?
- Igen... - motyogja el, majd feláll és a szekrényhez lép.
Keresgélni kezd benne, majd egy világos kék pólót emelt ki, egy fekete boxerrel. Nem mondott semmit csak elhagyta a szobát. Ez lesz a második alkalom azóta az este óta, hogy együtt alszunk.
Pár perc se telt mióta MiNi elment, de nyíl a szobám ajtaja. Azt hittem Jimin vagy Rap Monster akar valamit, de nem... Uha lépett be a kezében egy takaróval, párnával és egy nagyon vékony szivaccsal. Mit akar itt ez a gyökér?!
- Miért jöttél ide? - undor ül az arcomra amint rám néz.
- Rap Monster azt mondta aludjak itt... - bezárja az ajtót, majd a földre dobja a matracot és rá a párnát meg a takarót.
- Na lószart! - hevesen állok fel, de sajnos én hülye nem gondoltam bele, hogy még mindig fáj minden porcikám. - Az istenit... - kapok az oldalamhoz és ülök vissza az ágyra mire ő oda ugrik hozzám.
- Biztos felszakadt a tapasz. - gyűri fel a pólóm a hasamon. Bármilyen csoda folytán, de hagyom neki. - Jól gondoltam... - hunyja le a nagy barna szemei. - A seb megint vérzik. - letépi a kötést, majd fel áll és a pólómért nyúl. Csak meredtem rá. Nem teljesen értettem mit akar. - Had vegyem le.
- Még mit nem! - lököm le magamról a kezét. - Mindjárt jön MinJung. Majd ő segít.
- Nem a szolgáló nőd. - lép hátrébb. - Látszik rajta, hogy fáradt, mert folyton körül ugrál. Azt csinálod mint WooJin.
Nem szólalok meg, mert tudom, hogy igaza van. Folyton MiNi nyakán lógok és várom, hogy segítsen. Nem szabadna ennyire leterhelnem.
Fel emelem a karjaimat és várom, hogy segítsen levenni a pamut pólóm. Elmosolyodik és közelebb lép hozzám, majd megragadja a pólóm alját és lassan felfelé kezdte húzni, egészen addig még le nem vette rólam, majd óvatosan az ágyra terítette és vissza guggolt hozzám. A sebet kezdte nézegetni.
- Elárulsz nekem valamit? - nyúlt a zsebébe és elő vett egy zsepit, majd azzal kezdte törölgetni a lecsorgó vér cseppeket.
- Csak térj a lényegre... - sóhajtok és tűröm, hogy a legfájdalmasabb hegemet ápolja.
- Miért utálsz engem? - motyogja el egész halkan, mázlimra pont hallottam. - Mit csináltam amiért gyűlölsz, TaeHyung...?
- Miért? - kérdezek vissza. - Kurvára nem álltál mellettem azok után mikor elmondtam, hogy mi történt! Majd jött a testvéred aki megakarta lopni a családom és ha én nem vagyok otthon akkor az anyámat erőszakolta, vagy ölte volna meg. Nem hittél nekem amikor elmondtam, hogy nem akartam megölni... A barátok hisznek egymásnak, UnHyea...
- Egy barát megértette volna, hogy a testvérem meghalt! - ordítja el magát.
Még soha nem hallottam így beszélni, főleg nem velem. Nem tudom mi történt vele az elmúlt három évben, de azt tudom, hogy muszáj volt a talpára állni. Régen félénk volt és vissza húzódó, sose merte volna felemelni a hangját, de most.
Én magam is megijedtem a reakcióján. Kicsit meg is ugrottam, de lenyugodtam. Folytatta az oldalam kezelését. Vissza tette rá a kötést, majd szét nézett a szobámban és hamar megtalálta amit keresett. A polcomon lévő fáslihoz lépett, majd a kezébe vette és vissza tért hozzám. Az egész hasamat becsavarta, majd rögzítette, hogy ne essen le.
- Mérges vagy rám... Igaz? - teszem fel a kérdést miközben helyet foglal a vékony szivacson.
- Én csak... - a hajába túr, majd a szemembe néz. - Azt akarom, hogy egy percre azt érezd mint én akkor amikor megtudtam, hogy meghalt. Nem akarom a halálodat, de azt akarom, hogy átérezd azt amit én akkor.
- És mit találtál ki? Talán annyit még megtehetek érted...
- Az órád amit a nagyapádtól kaptál. Add nekem. - pillant a csuklómon lévő sötét szürke órára.
- Mit akarsz vele csinálni? - emelem a kezem az ölembe és leveszem az órám.
- Szét akarom törni. - őszintén jönnek belőle a szavak.
Tudja, hogy sokat jelent nekem az óra... Tudja, hogy a nagyapámtól csak ez az egy dolog maradt. Az óra nem csak papához, hanem az egész családomhoz köt. Szeretem ezt az órát, de ha ez kell, hogy nyugodt legyen a lelke akkor azt csinál vele amit akar.
Leveszem a kezemről és adnám át neki az órát amikor nyílik a szobám ajtaja és egy vizes hajú angyal lép be rajta. A vizes pólója a hasára volt tapadva, de mivel nem fehér volt az anyag ami fedte a felső testrészét sajnos nem láttam a melleit. Hosszú lábai egészen combig látszódnak. Még Uha is MinJungra néz, majd zavarában a lábamat kezdi el bámulni. A zsebébe akarja bújtatni az órám, még utoljára egy pillantást vetek rá, mert tudom soha többet nem fogom látni a papám egy darabját.
- Mit csináltok? - zárja be az ajtót a barátnőm, majd közelebb lép hozzám és végig mér. Szinte azonnal kiszúrja, hogy nincs a kezemen az órám. Nem is érdekli a meztelen felső testem. - Hol az órád? - pillant a szemembe, gyorsan kapja a fejét Uhára mintha tudná, hogy nála van az órám. - N-Nem. - rázza meg a fejét. - Kérlek UnHyea add vissza. - nyújtja ki a kezét és várja, hogy megkapja az órám. - Most.
Uha elő veszi az órát és a MinJung kezébe nyomja. A táskájához lép és bele teszi az órát. Hihetetlen, hogy mennyire ismer. Tudja, ha vissza adja nekem holnap megint Uhánál lenne.
- Rendben... Akkor más amit az órám helyett akarsz? - nézek a volt barátomra aki még mindig a térdemet nézi.
- Nekem csak az órád kell... - markol a pólója aljába. - Ameddig nem okozhatok fájdalmat addig nem akarok kibékülni veled.
- Biztos van valami más. - szól bele a beszélgetésbe MinJung. - Valami... - lehajtja a fejét és magára néz.
- Jártok egymással? - néz a szemembe Uha. Csak bólintok, mire ő nagyot nyel. - Hadd csókoljam meg MinJungot egyszer. Nem kérek sokat csak azt, hogy egy percre enyém legyen a szája.
Ökölbe szorul a kezem és felhúzom a fogaimat fedő bőrt a számon, amire elő bújnak a fogaim és vicsorítani kezdek.

MiNi szemszögéből:

Bezártam a fürdő ajtaját és újra egy gombóc telepedett a torkomba. Kiejtettem a kezemből V pólóját és alsóját, majd a számhoz emeltem a kezem és megindultak a könnyeim. Az ajtónak támaszkodva kezdtem bőgni. Miért beszél úgy magáról mintha a mai lenne az utolsó napja? Egyáltalán, hogy képes arra gondolni, hogy meghaljon?
Össze szedtem magam és felvettem a földről a ruhadarabokat. Az mind szép és jó, hogy elküldtek zuhanyozni, de törölközőt nem kaptam. Lepakolom a cuccaimat a csap szélére és elhagyom a fürdőt. Beérek a nappaliba és látom, hogy TaeHyungon és Jinen kívül mindenki a nappaliban ült és beszélgettek. Megálltam a kanapé mögött, majd JungKook azonnal rám nézett.
- Segítsek valamiben? - teszi fel a kérdést amire mindenki rám néz a helységben.
- Csak az érdekelne, hogy hol tartjátok a törölközőket. - mosolyodok el annak ellenére amit Jin és Tae mondott.
- Segítek! - pattan fel Suga. Megragadja a kezem és vissza rángat a fürdőbe. Amint beértünk kicsúsztak az ujjai az enyémek közül és a csap alatti szekrényhez guggolt. Kinyitotta és elő keresett egy világos lila törölközőt, majd a kezembe nyomta. - Tessék. - zárta be az ajtót, felegyenesedett és rám nézett.
- Elég lett volna, ha elmondod, hol tartjátok őket. - nézek a kezemben gyűrődő puha törölközőre.
- Mert akkor tuti nem azt vetted volna ki amit vettünk neked. - teszi zsebre a kezét, majd a földre néz.
- Nekem vettétek? - döbbenek le. - Minek?
- Csak kedveskedni akartunk Jinnel. Gondoltuk tetszik, majd neked. - fel nézek rá és a tekintetével találom szembe magam.
- Köszönöm, Suga... - pillantok vissza a törölközőre.
- Hívj csak YoonGinak. - teszi a vállamra a kezét. - Vedd tőlem egy köszönőmnek. Ha te nem vagy akkor V még mindig magába lenne zuhanva. - lép mellém, de én csak nyitott szájjal bámulom magam a tükörben. - Örülök, hogy végre talált valakit akit tiszta szívből szeret.
Elmegy mellettem, majd kinyitja az ajtót és magamra maradok a fürdőben. Én és a lila törölköző. Csak állok és nézek ki a fejemből. Össze vagyok zavarodva. Már semmit nem értek. Jin és Suga két teljesen különböző dolgot mondott Taeről.
Vissza térve a gondolat menetemből, a törölközőt is a csapra tettem és elkezdtem öltözködni. Meztelenre vetkőztem a szennyes pedig a földre dobtam. Megnyitottam a zuhanyt, majd alá álltam. Az egész testemet elöntötte a meleg víz. A hajamat és a "vízesés" alá helyeztem. Csurom víz lett a hajam. Megnéztem a tusfürdőket és a samponokat. Az összes tetején apró monogramok voltak firkálva. Megkerestem V-t és megmosakodtam. Amint kész voltam és mielőtt elzártam volna a csapot, a falnak dőltem és hátra tűrtem a vizes fürtjeimet. Csak Jin szavai járnak a fejemben. Még mindig! Nem akarom elhinni amit mond. De mi van, ha tényleg igaza van? Nem... Az nem lehet.
Elzárom a vizet és behúzom a tusolóba a törölközőm. Megtörlöm magam és kilépek a hideg csempét fedő sötét kék szőnyegre. Magamra kapkodom TaeHyung ruháit és hajszárító után kezdek kutatni. Sajnos sehol nem találok. Újra megtörlöm a hajam, a vizes törölközőt kiakasztom a többi közé és amint hagynám el a fürdőt belép az ajtón Rap Monster. Végig mér, majd elmosolyodik és megszólal.
- Már értem, hogy V miért van oda érted. - dől az ajtó keretnek és a mellkasomat kezdni bámulni.
- S-Sajnálom, hogy sokáig foglaltam el a fürdőt... - hajtom le a fejem, mire ő beljebb lép, pont elém és kénytelen vagyok felnézni rá.
- Azzal nincs baj, de ha kérhetem akkor a szennyesed tedd a szennyes tartóba, hogy Jin kitudja mosni még ma. - elhalad mellettem és amint utána fordulok meglátom a csupasz hátát. Kivörösödött az arcom és amilyen gyorsan csak tudtam, levettem a szemem róla. A szennyesemhez léptem és a kezembe vettem. Fordultam egyet és bele dobtam a szennyesbe.
- Kimennél végre? - húzza le a nadrágja cipzárját. - Nem mintha érdekelne, hogy itt vagy, csak amikor kinyitod az ajtót bejön a hideg.
- Megyek! - ki rohanok az ajtón, majd becsapom és neki támaszkodok. Letörlöm a homlokomra gyűlt izzadtság cseppeket a traumámmal együtt.
Hogy lehet valaki ekkora pofátlan?! Mit tettem amitől ennyire utál? Ennyire szíven érintette az első találkozás, hogy még mindig Sam miatt mérges rám? Nem tudom mit kellene tennem, hogy kedvesebb legyen velem.
Vissza indultam V szobájába és út közben benéztem a nappaliba ahol már senki nem volt. A lámpa se égett. Mindenki elment volna aludni? Ilyen hamar? Érdekes... Azt hittem ők olyanok akik nem fekszenek le tizenkettő előtt. De úgy látom tévedtem. Megcélzom TaeHyung szobáját és kopogás nélkül nyitok be. Azonnal kiszúrom az ágy szélén ülő fél meztelen V-t és az előtte Uha kuporog. Azt hittem, hogy halálosan utálják egymást, most meg egymással szemben ülnek és nem ordítoznak? Bezárom az ajtót, majd Tae-re nézek.
- Mit csináltok? - végig mérem a barátom, de valamit nem látok rajta. Az órája nincs a csuklóján. Nem szokta levenni, soha! - Hol az órád? - V szemébe nézek, majd UnHyeara. - N-Nem. - megrázom a fejem, mert még gondolni se akarok arra, hogy Uha szét töri V óráját. - Kérlek UnHyea add vissza. - a földön ülő fiú felé nyújtom a kezem, hogy bele tegye az órát. - Most.
A zsebébe nyúl és elő veszi az órát, majd a kezembe nyomja. Bezárom a markom és a táskámhoz fordulok az órával, majd mielőtt elraknám megnézem, hogy egybe van még. Aprót sóhajtok amint rájövök, hogy kutya baja az órának és elteszem.
- Rendben... Akkor más amit az órám helyett akarsz? - hallom meg a hátam möfül V hangját.
- Nekem csak az órád kell... - válaszol neki Uha. - Ameddig nem okozhatok fájdalmat addig nem akarok kibékülni veled.
- Biztos van valami más. - fel állok és feléjük fordulok. - Valami... - lehajtom a fejem és a földet kezdem nézni.
- Jártok egymással? - kérdezi UnHyea. A szemem sarkából látom, hogy Tae bólint. - Hadd csókoljam meg MinJungot egyszer. Nem kérek sokat csak azt, hogy egy percre enyém legyen a szája.
A kijelentésre felkapom a fejem és Uhára nézek akinek teljesen piros az arca és csak a kezeit bámulja. Ide hallom TaeHyung fejében elhangzó szavakat amikkel bombázza magában Uhát. Ha ez kell azért, hogy V órája egybe maradjon akkor felőlem azt csinál velem amit akar. Tudom, hogy Tae nagyon szereti azt az órát és semmi pénzét nem hagynám, hogy azt az egy dolgot elveszítse ami a régi életéből maradt.
- Rendben. - bólintok rá. Persze V azonnal rám kapja a fejét.
- Kurvára nem fogom hagyni, hogy a szemem láttára csókolgasd a barátnőm! - ordítja el magát és két lábra áll. - Ez egészen olyan lenne mint WooJin beteg ötlete! - lenyúl Uháért és a nyakánál fogva rántja álló helyzetbe. Szerencsétlen UnHyea pár centivel a föld felett lebegett V miatt. Megrémültem attól ahogy Tae viselkedett. Uha kapálózott, hogy engedje el V, de nem ment neki. A feje vörösből lila színűre változott. TaeHyung oldalán lévő seb teljesen átvérzett, de nem is érdekelte.
- V elég! - szólók rá, de nem is érdekli. - Kérlek V! - lépek oda hozzájuk, de nem engedi el a fiatalabbik nyakát. - Hagyd abba Tae! - üvöltöm el magam.
V azonnal leengedte a földre Uhát. Persze szegény azonnal elterült a földön, Tae meg vissza dőlt az ágyra és az oldalára teszi a kezét és fajdalalmában ordít fel. Azonnal hozzá lépek, de nem tudom mit csináljak. Az ajtón Jin rontott be és amint észre vette, hogy V egész oldala vérzik azonnal kézen ragadott és kiráncigált a szobából, majd elrohant  másikba és egy orvosi táskával ment vissza Taehez. Uhát Jimin segítségével sikerült kihozni a szobából.
- Mi történt!? - ordított Rap Monster. Sajnos egy szó se jött ki a számon. Megrémültem attól a sok vértől. Azt mondta nekem TaeHyung, hogy csak megverték! Nem mondta, hogy ennyire súlyos az oldala! - Mondjad már! - kapja el a felkarom. Nem csak a fájdalom miatt, de ha csak vissza emlékezek arra a napra amikor V-t majdnem halálra verték elkap a sírás. Elő törnek a sós könnyeim és az egész arcom eláztatják.
- Hagyd már békén! - erőszakosan tépi le rólam NamJoon kezét YoonGi. - Folyton megsiratod! - átkarol és magához húz, majd elkezdi letörölni a könnyeimet.
- Mit fog csinálni TaeHyungal? - szipogóm el.
- Biztos nem lesz se... - Jimin nyugtató szavait V ordítása szakította félbe.

V szemszögéből:

Jin azonnal feljebb fektetett az ágyon, majd leszedte a kötést rólam és a sebemet kezdte nézegetni.
- Fantasztikus... - sóhajt fel, majd elfordul tőlem és megtörli a kezét egy hófehér törölközőbe. - Nincs időm beadni az érzéstelenítőt. - jelenti ki, majd a kezébe vesz egy tűt és bele helyez egy cérnát.
Csak lihegek mert a fájdalomtól alig bírok megszólalni. Hátra nyomom a fejem és erősen össze zárom a szemem.
- Csak... Csinálj... Már... Valamit! - szólók rá és megint kinyitom a szemem.
Gúnyos mosollyal az arcán teszi a bal kezét a mellkasomra, hogy lefogjon, majd a tűt a sebhez teszi és szóra nyitja a száját.
- Legalább most következmény nélkül okozhatok neked fájdalmat...
Amint befejezte a mondatott a húsomba bökött. Hatalmasra nyílt a szemem és teli torokból ordítottam fel. Az nap nem csak megvertek... Tisztán emlékszem, hogy WooJin szép mély vágást csinált az oldalamon. Akkor nem igazán fájt, mert nem voltam teljesen magamnál, de most... Egyik percről a másikra lett minden teljesen fekete előttem.

~~~

Lassan nyitottam ki a szemem és néztem szét a szobámban. Persze fekve nem sokat láttam. Csak MinJung és Uha alakját tudtam kivenni. Vissza hunytam a szemem és sóhajtottam. 

- Aludnotok kellene... - ülök fel, de MiNi azonnal vissza parancsol a hátamra. 

- Fel ne merj állni! - néz rám szúrós szemekkel. - Hogy lehetsz ilyen felelőtlen!? Azt hinné az ember, hogy több eszed van, de nem! 

- Jól van na... - tornászom magam feljebb a párnámon. UnHyea csak mered rám. - Bocs... - jelentem ki és felé fordítom a fejem. 

- Én kérek bocsánatot amiért... - pillant le a földre. - Sajnálom... 

Kiakarok békülni Uhával. Nem akarom, hogy megint bevaduljak... UnHyea jó pár hétig itt fog élni. Nem akarom, hogy megöljük egymást. Az MiNinek se lenne jó és a kapcsolatunkat is megrontaná. 

- Csókold meg... - jelentem ki a leghalkabb hangomon. 

- Mi? - lepődik meg MinJung. 

- Nem akarom, hogy megint megrémülj miattam... De ha nem rendezzük a dolgokat akkor... - nézek magamra, de nem látom a sérülésem a paplan miatt amivel be vagyok takarva. 

- Tae én meggondoltam magam! - szólal fel kétségbe esetten Uha. - Majd szét tépem az egyik pólód, vagy valami! 

- Ne legyél már beszari! - nézek rá. - Csókold meg és kész... 

MinJung szemszögéből: 

V kijelentésétől nem csak Uhának, de még nekem is végig futott a hátamon a hideg. Mi ütött belé? Az előbb még majdnem megölte UnHyeat most meg azt kéri, hogy csókoljon meg. Az én véleményem nem számít? Vagy, hogy én mit akarok? Nem mintha az lenne minden vágyam, hogy V órája tönkre menjen, de akkor is... Ha megcsókol Uha akkor, hogy fogok Tae szemébe nézni? 

- Na? Mi lesz? - sóhajt TaeHyung és idegességében a hajába túr. - Egy percről volt szó. 

Uhára nézek aki rám emeli a tekintetét. Fél szemmel V-re pillantok aki egy pillanatra se engedi lejjebb a szemét rólam. Közelebb lépek az előttem álló fiúhoz. A mellkasát kezdem bámulni. Az alsó ajkamra harapok, majd UnHyea feljebb emeli a fejem az államnál fogva. Csökkenti kettőnk közt a távolságot. Lassan hajol közelebb hozzám és tapad a számra. Lehunyom a szemeimet, de nem csókolok vissza. Hagyom, hogy uralkodjon az ajkaimon. Olyan máshogy csókol mint Tae. Sokkal félénkebben csókol. Az egész mindössze egy percig tartott. Elhajolt tőlem és kinyitottam a szemem. Lassan nézek az ágyban fekvő TaeHyungra aki könnyes szemekkel nézz rám. Azonnal oda sietek hozzá és leülök mellé, majd megölelem. 

- Nem akarom, hogy WooJin ugyan így érjen hozzád! - szorít magához. 

- Tae a sebed! - szólók rá és messzebb ülök tőle. - Nyugodj meg kérlek! Aludnod kellene. Én is álmos vagyok és Uha is. - felállok az ágyról és betakargatom V-t, majd a lámpához lépek és megvárom, hogy UnHyea is bebújjon a takarója alá, majd felnyomja a kislámpát ami V ágy amellett van. Lekapcsolom a lámpát és elsétálok az ágyig, majd lassan bemásztam V mellé. A fel és közé feküdtem be és a másik takaró alá bújtam, majd az oldalamra fordultam és lehunytam a szemem. Szép lassan elnyomott az álom, de még hallottam Tae halk hangját.
- Jó éjt... - suttogja a fülembe és az arcomra simít. Elmosolyodok és el is alszom.

V szemszögéből:

Az édes szuszogásról már tudtam, hogy elaludt. Lejjebb helyezkedtem amire az ágy megreccsent és valami a földön mocorogni kezdett.
- Tae. Fent vagy még? - kérdezte Uha a földről.
- Igen... - suttogom el a válaszom. - Mi van? Miért nem alszol?
- Amit mondtál MinJungnak... Tudod, hogy WooJin úgy is elfogja tőled venni őt... Tudod, hogy ő nem olyan aki feladja, vagy nem sikerülne neki az amit kitervel... - rá nézek és látom, hogy az oldalán támaszkodva figyel engem.
- Tudom, hogy milyen... De remélem nem fog megtörténni... - zárom le a szemem.
- El kell mondanod neki, hogy ha meg is történik meg ne próbáljon ellenkezni neki... A végén nem csak az történne, de még pár csontját is eltörné és csak durvább lenne.
- Nem akarom, hogy hozzá érjen... - sziszegem el.
- Itt vagyok! - fordul felém. - Segíteni akarok.
- Bocsánat, hogy olyan sokszor bántottalak szavakkal és... Sajnálom, hogy olyan erőszakos voltam veled... Mindig. - helyezkedek el.
- Én kérek bocsánat... - rázza meg a fejét. - Régen nem segítettem, de most mindennél jobban szeretnék segíteni neked és MinJungnak is. Szóval... Kérlek bíz meg bennem!
- Bízok benned... De a tetkót tüntesd el a kezedről. Ez nem a 12. körzet. Az kell még, hogy az itteniek megverjenek... - fordulok az oldalamra nehézkesen.
- Szóval féltesz engem? - mosolyodik el.
- Én ezt nem mondtam. - mosolyodok el én is és becsukom a szemem. - Jó éjt idióta.
- Neked is Tae.