6. Fejezet: Kamu pasi

MiNi szemszögéből:

Nem akarok iskolába menni... Azok után ami történt egyáltalán nem. Félek az iskolától. Félek az osztálytársaimtól. Félek mindenkitől... Az a legrosszabb, hogy aki valójában felgyújtotta azt a rohadt autót most éppen abba az iskolába megy ahova kiskorom óta beakartam kerülni. A sírás kerülgetett miközben az iskola felé tartottam. Amint megláttam a iskola épületét rosszul lettem. Felkavarodott a gyomrom és remegni kezdett a lábam és a kezem. Nem fogom feladni. Hangyányira összehúztam magam és bementem az iskolába. Senki nem foglalkozott velem. A teremig láthatatlan voltam. Az volt a baj, hogy Yura amint meglátott ordítani kezdett nekem. Szóval az osztályban ülő emberek mind rám néztek. A helyemre mentem és leültem. Remélem senki nem tudja, hogy mi történt pár napja... Ha kiderül mit fognak rólam hinni?!
- MiNi... - nézett rám Yura. - Rosszul vagy?
- N-Nem... - ráztam meg a fejem.
- El is felejtettem. - csapta homlokon magát. - Ezt JungKook adta ma reggel. Azt mondta adjam oda.
Elő vett valamit és az asztalra tette egy barna zacskó volt. Óvatosan nyúltam érte. Belenéztem és a telefonom volt benne. Kivettem és találtam benne még valamit... Egy cédula volt. "Beszélnünk kell. Gyere oda ahol először megszólítottalak. V."
- Mi van rajta? - kérdezte Yura.
- Csak annyi, hogy megtalálták és, hogy gondolták, hogy az enyém. - nem szoktam másoknak hazudni... Ez most nagyon rossz érzés. Először GD és most ő...
- Fura... Sae azt mondta nem szoktak ilyen kedvesek lenni...
Velem miért ilyenek? V úgy bánik velem mintha ezer éve ismerne... Megölelt, megfogta a kezem és... Olyan fura érzés rá gondolni. Olyan fura érzés TaeHyungra gondolni. Félelem tölt el, de közben... melegség. Soha nem mondta nekem azt egy fiú se, hogy vigyázz rám... Nekem ez olyan furcsa.
A telefonomat a zsebembe tettem és a zacskót a táskámba. Kipakoltam a felszerelésem és vártam, hogy elkezdődjön az óra, hogy végre haza mehessek és vége legyen a napnak. Ebédelni se mentem el. Yura azt mondta a B épület harmadik emeleti folyosója teljesen üres. A harmadikosok folyton ellógnak ebédben, ezért egy árva lélek sincs ott. Igaza is volt. Még egy kis nesz se volt. A folyosó ablak felőli oldalán padok voltak oda mentünk Yurával. Leültünk és elkezdtünk enni. Kedves volt, hogy adott a kajájából amit otthonról hozott.
- Örülök, hogy végre van egy olyan barátom mint te. - mosolygott.
- É-Én is örülök. - néztem rá.
Nyugodtan ettünk ameddig valaki mellém nem ült. Erős kölni szag vágott orron. Büdös, nagyon büdös kölni szag... Az illatával nem is lenne nagy baj, ha az illető nem egy litert öntött volna magára. Ez a szag... Egy embernek van ilyen borzalmas, szexista szaga... MinKi...
- Jó étvágyat. - szólalt fel.
Nagyot nyeltem és leugrottam az asztalról. Rá néztem, de ő csak mosolygott. Yura összevont szemöldökkel nézett rám.
- Valami baj van? - kérdezte Yura.
- É-Én... Vissza megyek az osztályba... - léptem a táskámért.
- Én is megyek. - szedte össze a cuccát az új barátnőm. - Menjünk.
- Pedig én csak megakartam tudni, hogy jól vagy-e. - ugrott le MinKi is a padról.
- MiNi... Mit csinált? - nézett rám Yura.
Nem mondtam semmit csak elindultam a folyosón. Yura jött mellettem. Azt hittem végre megszabadulok tőle MinKitől, de nem. Jött utánunk zsebre tett kézzel.
- MiNi... - suttogott a fülembe Yura. - Az ebédlőbe menjünk...
Csak bólintottam és az ebédlő felé vettük az irányt.
- Mond... Mit csinált? - suttogott megint.
- Hétvégén... Elmentem egy diszkóba és... - nagyot nyeltem.
- Kinyírom. - sziszegte el.
Lassan beértünk az ebédlőbe. Azonnal kiszúrtam Vt és a többieket. Mind rám néztek. Csak nagyot nyeltem és egy üres asztal felé vettük az irányt. Leültünk az üres asztalhoz és MinKi megállt mögöttünk. Láttam, hogy V fel akar állni a helyéről, de Rap Monster nem engedni neki.
- Ha kérdezi az igazgató akkor azért ütöttem meg mert kibuktatott. - állt fel Yura.
Rá néztem. A keze beindult és arcon vágta MinKit. A mögöttünk lévő asztalra esett, majd legurult róla. Yura csak kicsit megropogtatta a jobb kezét és vissza ült mellém. Csak tátott szájjal néztem rá.
Ő csak elő pakolt és folytatta az evést.
- Hülye kurva! - állt fel MinKi.
Kifordultam a széken és rá néztem. Már megint ész nélkül cselekszem... Felálltam és közelebb lépem hozzá. Majdnem húsz centi különbség van köztünk. Nagy levegőt vettem.
- Ő legalább nem akar mindenkivel lefeküdni... De te... Undorító vagy! - ordítottam. - Hagy engem békén! - ültem vissza.
Nem mondott semmit csak szó nélkül elhúzott. Csend lett. Mindenki minket nézett, de nem érdekelt. Ebéd után volt még pár óránk aztán indultam volna haza amikor észre vettem a fiúkat. Tényleg beszélni akarnak velem. Szét néztem és oda mentem hozzájuk. Csak rám néztek és elindultak én meg mentem utánuk. Egész sokáig mentünk. Egészen egy elhagyott gyár épületbe. Át bújtunk a kerítésen vágott lyukon, majd az épületbe mentünk. Az egyik pince ablak nyitva volt. V leugrott és szólt, hogy én menjek. Elkezdtem óvatosan átbújni és megcsúsztam. Felsikítottam, de V elkapott. Letett a földre és távolabb léptem tőle. Körbenéztem. Pókháló és egér ürülék mindenhol. Szemét aminek förtelmes szaga van.
- Miért jöttünk ide? - kérdeztem.
- Ez a mi körzetünk közepe. Itt csak mi vagyunk. - válaszolt Suga.
- É-Értem... -dadogtam. - Miről akartok velem beszélni?
- WooJin... - sóhajtott V. - Rád van szállva. Tudják, hogy fontos vagy nekem..
- Fontos vagyok neked?  - pirultam el.
Jimin csak nevetett és meggyújtott pár gyertyát. Végre láttam mindenki arcát.
- Örülnék, ha... ha... - dadogta el és elnézett rólam. - Ha azt tettetnéd, hogy jársz valakivel...
- És mégis kivel? Nekem nincsenek fiú barátaim!
- Válasz közölünk! - mosolygott Jimin.
- Én csak azért vagyok itt mert itt kell lennem... - sétált az ajtóhoz Monster. - Ha lehet gyorsan...
- K-Közületek?
- Csak a kezünket kell fognod és csak akkor amikor MinKi vagy UnHyea lát. - mosolygott J-Hope.
- Semmi több?
- Semmi több.
- Akkor... - néztem végig rajtuk. - J-Jin...
- Fenébe! - kapta le a sapkáját Jimin. - Miért pont azt aki a legidősebb? - nézett rám.
- N-Nem tudom... Válasszak mást? - néztem Jinre.
- Nem kell. - mosolygott és át karolt. - Nagyon kicsi vagy. - nevetett.
- Majd növök még! - néztem rá. - És mit mondjak a többieknek? Yurának és Saenek?
- Azt, hogy jártok. - válaszolt Suga. - Ha kérdezik mi van azt mondod, hogy már rég találkozgattok és kész. Elkezdtetek járni. - vont vállat.
- Értem... - sóhajtottam. - Nem baj tényleg? - néztem fel rá.
- Dehogy baj! - nevetett. - És most mit is kellene pontosan tennem?
- Kísérd haza... - ment az ablakhoz V. - Na menjünk...
Kimászott és lenyújtotta a kezét. Megfogtam és felhúzott. Amint kint voltam megigazítottam az egyenruhám és megvártuk amíg a többiek is kimásznak. Fura lesz járnom Jinnel... Ő olyan... Komoly! Egyáltalán mit keres köztük? Biztos nagyon okos. Olyan jól néz ki. Sóhajtottam és azt vettem észre, hogy megfogja a kezem. Felnéztem rá, de ő csak a fiúkat nézte. Mit akar tőlem WooJin? Mit tettem? Elindultunk, de a fiúk haza mentek. Jinnel mentünk néma csendben. Csak egymás kezét fogtuk és mentünk.
- M-Mond csak Jin... - néztem fel rá. - Miért ebbe az iskolába jársz?

- Hosszú... Tudod... Nem olyan régen, úgy három éve anyával sorban álltunk és egy hapsi kielőzött minket. Anya sírni kezdett és én mérges lettem. A hapsit magamféle fordítottam és kicsit megvertem... Őt a mentősök vitték, engem meg a rendőrök. Anyám szerint apámra hasonlítok ezért kidobott otthonról. Sugához költöztem aztán csatlakozott Monster és V. Vt is kidobták...
Szóval V is megvert valakit? Értem, hogy Jin csak azért jár ebbe a suliba mert nem volt pénze jobbra, meg gondolom az iskolák tudják, hogy mit csinált. Nagyon sajnálom Jint...
- Nem tudsz mit mondani? - mosolygott. - Akkor most te mesélj. Szeretnék többet megtudni a "barátnőmről".
- Hát... Felgyújtottam egy autót... Csak ezért járok ide...
- Miért gyújtottad fel?
- Mert... - nyeltem nagyot. - Nem is én voltam...
- Akkor? - állt meg. - Ki volt?
- Barátnőm kitalálta, hogy cigizni akar. Én nem akartam, de a kezembe adta. Elkezdte az arcomhoz tolni, de eldobtam és az igazgató kocsijában landolt. Elkezdett égni és később az egész autót lángok borították. Barátnőm lelépett és engem kaptak rajta.
- Nem mondtad el mi volt igazából?
- Mondtam, hogy az ő hibája volt, de senkit nem érdekelt. - hajtottam le a fejem.
- Ne legyél szomorú! Általában az ilyen ügyek hónapok alatt lezajlanak! Lehet ősztől már máshova fogsz járni. Nem biztos, hogy oda ahova akartál, de egy jobb helyre! - indultunk tovább.
- Remélem igazad lesz. - mosolyogtam.
Hazáig beszélgettünk. Mindenről! Jin mindent elmondott magáról. Elmondta, hogy ő úgy tekint a fiúkra mint a családjára. A liftbe már egyedül szálltam be és mentem fel a lakásba. Már csak azt kell kitalálnom mit tettem WooJin ellen...

V szemszögéből:

Féltékeny vagyok. De örülök, hogy Jint választotta. Ő nem olyan mint Jimin, vagy J-Hope. Nem részletezem, hogy ők ketten milyenek... Hazafele menet csak azon járt a fejem, hogy WooJin végre békén hagyja a bandát és engem. MinJungot meg kerülje el! Ha JungHwa annyira tele van bosszúval akkor ő verjen meg engem és ne MinJungot büntesse azért mert tetszik nekem! Tudom, hogy képesek lennének bántani őt...
Suga kinyitotta az ajtót és bementünk a lakásba. Leültem a kanapéra és nagyot sóhajtottam.
- Jin nem csinál vele semmit. - ült le mellém JungKook.
- Tudom, csak rosszul esik, hogy.. mindegy... - lettem fel a lábam az asztalra.
Beszélgettünk, majd Jin haza jött. Elment a konyhába, majd egy pohár vízzel a kezében leült mellénk.
- MinJung nagyon kedves lány. - mosolygott.
- Én ezt már rég tudom! - néztem rá mérgesen. - Mit beszéltetek?
- Sok mindent. - tette le a poharat. - Szegény egy nagy félre értés miatt van a mi iskolánkban.
- Hogy érted? - nézett rá Jimin.
- Nem is ő gyújtotta fel azt az autót! - nevetett. - A barátnője, de őt kapták rajta.
Milyen jó lenne, ha én is csak egy félre értés miatt járnék az iskolába. Amiatt a hülyeség miatt nem járhatok normális suliba, nem dolgozhatok és félnek tőlem az emberek. Megöltem valakit... Nem akartam megölni! Én csak... Megijedtem és a kezemben lévő kést a kasába vágtam. Önvédelemnek bírálták el. Részben igaz is lehet. Anya beteg volt és nem mentem suliba, hogy segítsek neki. Éppen főztem amikor hallottam a bejárati ajtót. Apa este jött volna és amikor hátrafordultam késsel a kezemben. Megláttam, hogy idegen és én csak leszúrtam. Azt hitte nem leszünk otthon és beakart törni. De mi lett volna, ha nem ölöm meg? Ő öl meg engem és anyámat! A dolog után nem igazán voltunk egy család. Apa elköltözött és anya félt tőlem. Kidobtak otthonról és találkoztam velük. Találkoztam Rap Mosnterrel aki az apám lett és befogadtak. Örülök, hogy van egy második családom. Örülök, hogy ők vannak nekem...

5. Fejezet: Mérges. De miért?

V szemszögéből:

Szinte az összes szobát végig jártuk. Fenébe már! Már csak egy maradt. Ha ott sincs akkor nem tudom mit csinálok... Átvertem és nem fogadtam meg az ígéretem... Megígértem neki, hogy vigyázok rá, de most azt se tudom hol van. Az utolsó szobába nyitottam be. Sötétség vágott arcon. Az ablak résnyire nyitva volt. A függöny meg-meg mozdult és a szél ami utat nyert a szobába egész hűvöset csinált. Beljebb léptem és megláttam, hogy valaki fekszik az ágyon. Megkerültem az ágyat és az arcára néztem. MinJung... Nem volt rajta póló csak a melltartó, de csak a csupasz vállát láttam. Körbe néztem a szobába, de csak a pólóját láttam meg az ággyal szemben lévő fa széken.

Nem csinált vele semmit? Szerencse... Az arcára tettem a kezem és kihúztam az eltévedt hajszálakat az aranyos pofijáról. Annyira... Nem szabadna eldobnom egy ilyen pillanatot, de akkor egy egész életet dobnék el, ha most kihasználnám, hogy nincs magánál. Levettem az arcáról a kezem, majd végig simítottam a meztelen vállán. Nem szabad! Elvettem a kezem róla és a pólójáért nyúltam. Vissza léptem hozzá és fel ültettem. Belebújtattam a pólójába, majd kitakartam. A térde alá nyúltam az egyik kezemmel a másikkal pedig a hátához. Az ölembe vettem és a feje a mellkasom felé billent.
- Örülök, hogy jól vagy... - motyogtam és elindultam kifelé.
Végig mentem a folyosón és már ott voltak a többiek. Oda értem hozzájuk és aggódva néztek MinJungra.
- Nem csinált vele semmit. - sóhajtottam.
- Tudod mire ment ki ez az egész. Ugye? - nézett rám komolyan NamJoon.
- Kíváncsiak voltak rá mennyire ragaszkodok hozzá... - akaratom ellenére MinJung pólójába markoltam.
- Csak nem akarnak bosszút állni Vn úgy, hogy megölik MinJungot. - rázta meg a fejét Jin.
- Reméljük... MinJung semmiről nem tehet... - sóhajtott Monster. - Haza akarod így vinni?
- Dehogy. A végén azt hinné a bátya, hogy én voltam. Magunkhoz viszem és, majd írok a telefonjáról egy SMS-st a tesójának MinJung nevében, hogy barátnőjénél van. - néztem MinJung arcára.
- Feljöttök hozzánk? - kérdezte Suga és a három fiúra nézett.
- Ahha. - mosolygott Jimin. - Felhívom anyát, hogy nem biztos, hogy haza megyünk.
- Az én apám biztos nincs otthon. Szóval, nem bánja, ha nem megyek haza. - vont vállat Hopi. - Segítsek? -fordult felém.
- Elbírom. Nem nehéz. - indultam el.
Úton hazáig a fiúk megbeszélték, hogy melyik csajt csinálták fel a vécében. Csodálkozok, hogy nem nemi betegek... Mondjuk... Én ugyan ezt szoktam csinálni. De most itt volt MinJung és nem akartam, hogy mással lásson. Annyira aranyos volt amikor megfogta a kezem és hozzám bújt. Lassan haza értünk. Azonnal a szobámba vittem és az ágyamba fektettem. Levettem a cipőjét, kivettem a zsebéből a telefonját és betakartam. Leguggoltam hozzá és megpusziltam a feje búbját. Kifelé menet lekapcsoltam a lámpát. Bezártam az ajtót és a telefonjára néztem. Minek neki iPhone? A fiúlik a nappaliban ültek. Oda mentem hozzájuk és felnyitottam a telefonját.
- Küldesz neki SMS-t akkor? - kérdezte JungKook.
- Ja. - léptem be az üzenetekbe.
- Nézd meg miket szoktak beszélni és próbálj meg úgy írni neki egy üzenetet. - hívta fel a figyelmem Jin.
- Nem most csinálok ilyet először. - néztem rá.
Nagyon sok lánynak a telefonjáról küldtem már üzenetet szülőknek, testvéreknek, barátoknak, vagy éppen az illető pasijának. Be kell ismernem, hogy nem szeretem, ha valaki kihasznál és átver és azt még jobban utálom, ha valaki olyat vernek át aki szereti őket. A csajok akik velem voltak és kiderült, hogy van pasijuk írtam a srácnak egy szakító üzenetet. Ha velem lefeküdt akkor más fiúval is lefog a pasija mellett. Jobb a szegény srácoknak, ha kiderül mi a helyzet. Nem vagyok köcsög. Inkább nagylelkűnek hívnám magam.
Megkerestem a bátyát. Nehéz volt. Nagyon sok emberrel beszélget. Amint meg volt küldtem neki egy SMS-t, hogy nem akar haza menni ezért barátnőjénél alszik. Vissza zártam a telefont és az asztalra tettem. Megnyaltam a szám és sóhajtottam egyet.
- Ha nem vagyunk ott megteszed? - kérdezte Jimin.
- Miért tenném? Nem vagyok olyan. - vontam vállat. - Megágyazok magunknak itt. - álltam fel.
- Segítek. - pattant fel a kölyök.

MiNi szemszögéből:

Lassan nyitottam ki a szemem. Hol vagyok? Lerúgtam a takarót és körbenéztem. Csend van... Magamra néztem. Minden ruhám rajtam volt kivéve a cipőm. Lelógattam a lábam az ágyról és a fejemre tettem a kezem. Kicsit fáj, de nem vészes. Vissza vettem a cipőm és a telefonomért nyúltam. Ne már! Már megint elveszettem? Lassan fel álltam és megint körbenéztem a szobában. Itt lakik valaki. Egy iskola táska a szekrénynek támasztva és fiú ruhák. Az ajtóhoz mentem és lassan kinyitottam. Kiléptem rajta és bezártam. Beszélgetésre lettem figyelmes. Elindultam a folyosón és jobb oldalról még hangosabban hallottam a pár beszédet. A falnak húzódtam és hallgatózni kezdtem.
- Tényleg nem ért hozzá? - azonnal fel ismertem a nem túl mély fiú hangot. JungKook.
- Csak a pólóját vette le... - válaszolt neki V. - De amennyire ismerem MinKit biztos megtapogatta a mellét.
Rólam beszélnek. MinKi... Letapogatott?! Csak letapogatott?! Ugye nem vette le a szüzességem?! Egyre hevesebben vert a szívem és a lélegzett vételem is fel gyorsult.
- És te láttad a mellét? - kérdezte tőle Jimin.
- Persze. Nehéz volt rá feladni a pólóját.
A mellemhez kaptam a kezem. V látta a mellem! Kipirult az arcom és vissza fel kezdtem hátrálni a szobához ahonnan kijöttem. Sajnos neki ütköztem egy kis szekrénynek amin több volt a pór mint a festék. Nagy hanggal eldőlt és másodpercek múlva már ott is voltak a fiúk. Csak néztem rájuk. Remegett a kezem és égett az arcom.
- Jól vagy? - kérdezte TaeHyung.
- N-Ne nézz rám! - ismét a mellem elé emeltem a kezem. Becsuktam a szemem és ismét hátrálni kezdtem.
- MinJung minden rendben? - szólalt meg Jin.
- E-Engedjetek haza! - ordítottam el magam. - Nem akarok veletek soha többet találkozni!
- M-Miért?! - lépett közelebb hozzám V és megfogta a vállam.
- Hagyj békén! - nyitottam ki a szemem és útnak indultak a könnyeim.
- MinJung! - ölelt magához. - Nyugodj meg!
- ENGEDJ EL! - kezdtem a legmagasabb hangon ordítani.
Elengedett. Elrohantam mellette és kirohantam a lakásból. Azt se tudom hol vagyok. Csak rohantam az utcákon és közben sírtam. Elakarok menni ebből a suliból! Az osztály teremben, vagy az ebédlőben tapogatnak és nyalogatnak. Ha elmegyek bulizni valaki az iskolából bedrogoz és leöltöztet! Nem akarok olyannal lefeküdni akit nem szeretek! Nem akarok meghalni túl adagolásban! Otthon akarok lenni GDvel és a macskámmal! Életemben most először félek! Rettegek!

~~~

Az egész napot a szobámban töltöttem egy doboz fájdalom csillapítóval. Amint haza értem, nagyon fájni kezdett a fejem. Csak annyit tudnak a fiúk, hogy Vtől az egyik barátnőmhöz mentem és kicsit bepiáltunk. Nem akarom neki elmondani, hogy hol voltam és mi történ. Fura módon ő úgy fogadott, hogy barátnőmnél vagyok ezért én ezt helyeseltem. Nem is küldtem neki SMS-t. Lehet, hogy a fiúk voltak? Király mert most nincs mobilom...

V szemszögéből:

- Miért is most beszéltük meg ezt az egészet?! - állítottam fel a kis polcot.
- Le kellene szállnod róla... - szólalt meg Jin. - A te hibádból a végén baja esik...
- Örülnék, ha nem mondanád meg, hogy mit csináljak! Nem kérek senki kibaszott véleményéből! - néztem rájuk. - Jó... Lehet igazatok van... Egy ideig nem fogok beszélni MinJunggal, de... de ti se beszéljetek vele!
- Nem is szoktunk vele beszélni! - vonta össze a szemöldögét Jimin. - Ha talán pár szót váltottunk.
- De Jin beszélt vele... - néztem a legidősebb tagra. - Láttam, hogy a szekrénynek nyomtad! Nem tudom mit beszéltél vele, de te se szólj hozzá!
- Mit csináltál vele? - nézett rám Monster. - Rá nyomultál?!
- Dehogy! - legyintett a levegőbe. - Beszéltem vele! A kettő nem ugyan az!
- Elég volt az is, hogy Jimin arcon puszilta... - indultam a szobámba.
- Én csak segítettem neki! - szólt utánam Jimin. - Ne már TaeHyung! - lépett utánam és megfogta a kezem. - Ne csináld már ezt!
- Épp most lépett le a barátnőm!
- Soha nem volt a barátnőd!!! - ordított JungKook. - Elegem van, hogy óvodásokkal vagyok körül véve! - rohant volna ki az ajtón, ha valaki telefonja nem kezd el csörögni.
Kimentünk a nappaliba és láttuk, hogy MinJung telefonja az. oda léptem és megnéztem ki az.
- Sunny... - olvastam el a nevet amit kiírt. - Felvegyem?
- Szerintem ne. - rázta meg a fejét Jin. - Csak még mérgesebb lenne.
- Shii! - vettem fel a telefont. - Igen?
- Oh... Rossz számot hívhattam? 
- Gondolom MinJungot keresed. - ültem le a kanapéra és a többiek pislogás nélkül figyeltek engem. - Pontosan ki is vagy?
- Hol van MinJung!? Mit csináltál vele te állat!?! - ordított a telefonba.
- Nyugodjál már le! - szóltam vissza. - A suliban hagyta a telefonját és haza hoztam! Istenem... Előítéletes hülye liba... - tettem le a telefont.
- Ezt azért nem kellett volna. - ült le mellém JungKook.
- Ha ennyit beszélsz mostanában akkor megengedem, hogy oda add MinJungnak a telefonját. Vagy Yurának. Nekem teljesen mindegy. - adtam a kezébe.
- De ne már! - nézett a telefonra. - MinJung elfog kerülni. Yurával meg nem a akarok beszélni!
- Miért? - támaszkodott a vállára Jimin. - Bejön a kis csaj? - kezdett nevetni.
- Dehogy jön! A nővére sokkal inkább! De ő... Kicsit sem... - kezdte veszett módon rázni a fejét.
- Szerintem semmi baj sincs vele. - vont vállat Jin. - Bár nem olyan aranyos az arca mint MinJungnak és a hangja is más. Sokkal több bátorság jutott neki, de jó csaj.
- Miért mindig a lányok jönnek szóba? - kérdezte Rap Monster. - Nem beszélhetnénk valami komolyabbról?
- Mint például? - néztünk rá.
- Arról, hogy hogyan segítsünk MinJungnak...

4. Fejezet: Drog és pia

MiNi szemszögéből:

Péntek este van. Ma kellene abba a diszkóba mennem Vvel, de nem akarok menni. Szerintem GD el se engedne. Nem kérdeztem meg tőle, de tudom. Inkább a fiúkkal töltöm a péntek estét.
- És mit csinálsz ma este MiNi? - tette fel a költői kérdést TaeYang.
- Nem tudom... Elhívtak buliba, de nem akarok menni. - szórakoztam a zöldborsóval.
- Miért? - nézett rám Seungri. - Egy kicsit kikapcsolódhatnál. - mosolygott.
- De randira hívtak... - motyogtam.
- R-Randira?! - tette le a villáját JiYong. - Mégis ki? Hogy hívják? Hány éves?
- Az iskolából az egyik másodikos srác. Kim TaeHyung. Érdekes fiú és a barátai is...
- Másodikos? - nézett nagyot T.O.P.
- Mi a baj velük? - kérdeztem.
- Biztos nem te vagy az első lány akit elhív. Vigyázz a felsősökkel. Főleg abban a suliban. - figyelmeztetett T.O.P.
- Nyugi... Már tudom. - álltam fel az asztaltól.
- MiNi... - motyogott G-Dragon. - Ha szeretnél nyugodtan menj el. - mosolygott rám.
Elmosolyodtam és a szobámba mentem. Elő kerestem azt a papírt és megnéztem a címet. Nincs is messze. Két sarokra innen. Mekkora az esélye annak, hogy beengednek? Bedugtam a hajvasalót, majd kerestem egy szűk farmert és egy fekete pólót. Felöltöztem és megkerestem a fekete Converse cipőm. Felvettem és megkötöttem, majd elkezdtem a hajam vasalni. Egyenesre vasaltam, majd kikapcsoltam és átfésültem a hajam. Kihúztam a szemem és egy kis szempilla spirált is fel tettem. Egy kis szájfényt is, a zsebembe tettem a telefonom és a papírt amint a cím van, majd elindultam. Hamar oda értem. Nagy sor volt. Beálltam és vártam. Amint én következtem vártam, hogy elkérje a biztonsági őr elkérje a személyim, de nem tette. Végig mért és beengedett. Fura... Besétáltam és meghallottam a zenét. Csak úgy bömbölt. A folyosón teljesen sötét volt. Semmit se láttam. Amint kicsit beljebb értem észre vettem, hogy két fiú megy előttem. Csak találjam meg Vt. Amikor megálltak az elől menő fiú megfordult és rám nézett.

A másik is hátra fordult és fel ismertem őket. V és JungKook. Egész hamar ment. TaeHyung elkezdett mosolyogni, majd teljesen felém fordult.
- Azt hittem nem jössz el. - indult el.
- Nem akartam otthon maradni.
Bementünk a diszkó közepére. Kék és lila fények, füst ül az egész helységben. Biztos, hogy nem füst gép... Balra néztem és észre vettem MinKit és a barátait akik a sulinál voltak. Nagyot nyeltem amikor rám néztek. Közelebb léptem Vhez és megfogtam a csuklóját. Megállt és rám nézett.
- Valami baj van? - nézett le rám.
- Cs-Csak itt van MinKi is... - motyogtam és még mindig őket néztem.
- A rohadékok... - komolyodott el az arca. - Nyugi... Vigyázok rád... - fogta meg a kezem.
Kipirultam. Még egy fiú se mondta, hogy vigyázz rám. Na jó G-Dragon mondta, de az teljesen más. Ő a bátyám, viszont TaeHyung... Nem is ismerem... De örülök, hogy azt mondta...
Tovább mentünk. Átvergődtünk a tömegen és egy pillanatra se engedte el a kezem. Sőt. Sokkal szorosabban fogta, de nem annyira, hogy fájjon. Egy sarok asztalhoz mentünk. Már JungKook helyet foglalt Jimin mellett. Tényleg itt vannak a többiek.
- Rap Monster. - engedte el a kezem V és a székhez vezetett.
- Mi az?
Leültem Jimin mellé. Az asztalra néztem. Nagyon sok pia van itt. Sör és még sok olyan aminek nem tudom a nevét. Van pár üveg kóla és ezzel ki is fújt. Az asztal közepén egy hamutálca volt. Teljesen üres. Szóval egyikük se cigizik.
- Itt vannak WooJinék... - ült le mellém.
- Észre vettek titeket? - kérdezte Monster.
- Igen. - válaszolt JungKook. - De ők hamarabb észre vették MinJungot.
- Ha lehet ne kötekedjetek velük... - sóhajtott Rap Monster.
- De ha ide jönnek és pofáznak arcon köpöm őket! - csapott az asztalra Jimin.
- Csak nyugodtan. - vont vállat Monster.
Csendben ültem és az ölembe bámultam. Nem tudok senkivel se beszélgetni. Nincs közös témánk.
- Mikorra kell haza menned? - nézett rám V.
- Nem tudom... - ráztam meg a fejem. - Nem mondta a bátyám.
- A bátyáddal élsz? - nézett rám Suga.
- És pár barátjával. - néztem rá.
- Ohh... - nyúlt a poharáért Suga. - J-Hope keresünk pár lányt? - nézett a jobb oldalán ülő fiúra.
- Ja. - mászott ki az előbb említett.
- Én is megyek! - ugrott ki mellőlem Jimin.
Öten maradtunk. V a hátam mögé tette a karját és elkezdte iszogatni a sörét. Kicsit messzebb ültem tőle. Nem szeretem az alkoholos italok illatát.
- Baj? - emelte el a szájától. Csak bólintottam. - Sajnálom. - letette a poharat és az egyik kólás üvegért nyúlt. Kibontotta és mi előtt elkezdett volna inni nekem nyújtotta. - Kérsz?
- Csak sima kóla? - vettem ki a kezéből.
- Megnyugodhatsz. - mosolygott. - Nem akarlak leitatni.
Elvettem a kezéből és bele ittam, majd vissza adtam TaeHyungnak. Ültem és hallgattam a zenét. Rap Monster és Jin elmentek és hárman maradtunk.
- Te és Jimin féltestvérek vagytok. Igaz? - néztem JungKookra.
- Pontosan. - mosolygott. - És a te bátyád hány éves?
- 26. - mosolyogtam.
- Tíz évvel idősebb? - tette le az asztalra a poharat. - Nem semmi.
- Sziasztok. - támaszkodott az asztalra MinKi. - Nem gondoltam, hogy itt látlak MiNi. - mosolygott.
- Fordulj meg és húzz el! - vette le a kezét a háttámláról V.
- Nem hozzád jöttem... - nézett rá. - MiNi van kedved táncolni velem?
- Mit nem értesz abból, hogy nem akarja látni az arcod? - kérdezte JungKook.
- Nem mesélte, hogy élvezte? - nevetett MinKi. - Amint a nyakához értem sóhajtozott és nyögdécselt.
- E-Ez nem igaz! - néztem rá.
- Menj táncolj vele... - vette a kezébe a sört V.
Nem mondtam semmit csak kimásztam és elindultam táncolni. Azt hittem az lesz tánc, hogy egymással szemben táncolunk... de nem... Ő azonnal a hátamhoz simult. Én nem erre gondoltam tánc alatt!
- Miért Rap Monsterékkel lógsz? - suttogta a fülembe. - Velünk jobban szórakoznál... - tette az államra a kezét és hátra fordította a fejem.
Észre vettem valamit a kezén. A csuklóján egy szám volt. 12... Biztos a körzet szám... Ennyire komolyan veszik?
- V-Vissza megyek... - léptem volna el tőle.
- Meghívlak egy italra. - hajolt még közelebb hozzám.
A szája szinte hozzá ért a fülemhez. Ellépett tőlem és a bár pulthoz ment. Nem igazán láttam mit kér nekem, de gyorsan vissza ért. A kezembe adta és megnéztem.
- Ez mi? - kérdeztem.
- Kóla. - mosolygott. - Amennyire ismerlek tuti nem iszol alkoholt.
Azonnal bele ittam egy hatalmas kortyot. Rá kellett jönnöm, hogy ennek semmi köze a kólához. Igaz, hogy barna meg minden, de keserű és végig égette a torkom. Gyógynövény íze van. Na ne! JagerMeister! Csak néztem az előttem álló MinKire és köhögni kezdtem.
- Gyere menjünk odébb. - fogta meg a kezem és kivezetett a táncparkettről.
Amikor kiértünk onnan alig bírtam megállni a lábamon. Elmosódott a látásom és alig bírtam megállni a lábamon. Forgott velem a világ. A falnak dőltem és a fejemre tettem a kezem.
- Miért? - néztem rá.
- Tudom, hogyha magadnál vagy akkor nem engednél magadhoz elég közel. - lépett közelebb hozzám. - Vagy csak túl sokat ellenkeznél...
Össze roskadt a lábam és elvesztettem az egyensúlyom. Minden sötét lett és semmit se hallottam. Érzetem, hogy össze esek. El sem tudom hinni, hogy bedőltem neki. Parti drog... Kérlek V! Védj meg!

V szemszögéből:

Csak ültem ott JungKookkal és ittam. Rohadék MinKi... Legszívesebben arcon vágnám. Sajnos nem tehetem meg... Lassan vissza értek a többiek. Leültek és MinJungkot kezdték keresni.
- Hát MinJung? - kérdezte Jimin.
- Elment táncolni... - sóhajtottam és fel álltam. - Megkeresem.
Elkezdtem keresni, de sehol nem találtam. Az egész nyamvadt diszkót végig néztem, de sehol sincs. Se ő, se MinKi... A falnak dőltem és még egyszer körbe néztem. Lehet haza ment... Elkezdtem a földet bámulni és megláttam egy poharat a földön. Szinte majdnem tele volt. Oda léptem és lehajoltam érte. Felvettem és megnéztem. Lány ihatta. A pohár szélén rózsaszín rúzs van. Bele szagoltam. Alkohol és... a pohár alján fehér pór volt. Vissza mentem a fiúkhoz és letettem a poharat az asztalra. Csak néztek rám.
- Ohh! Kóla! - nyúlt volna érte J-Hope, de elhúztam.
- Nem... Erős alkohol parti droggal... Az a barom aki oda adta egy lánynak arra nem gondolt, hogy össze kellene keverni. - mutattam az aljára.
- V. - nézett rám Rap Monster. - Ez össze lett keverve. Túl sok benne a drog. - vette el a poharat. - Csak egy banda foglalkozik droggal itt...
Elvettem tőle a poharat és WooJinék asztalához mentem. Úgy vágtam le az asztalra a poharat, hogy majdnem össze tört.
- Hol van MinJung? - kérdeztem. - És hol van az a szemét MinKi?! - ordítottam el magam.
- Honnan kellene tudnunk? - tette szét a kezét WooJin. - Menj vissza és ölj meg még pár embert...
- V gyere, menjünk innen. - fogta meg a vállam Jimin.
- Iszkoljatok csak... - mosolygott gúnyosan MinKi bátya MyungDae.
 Nem mondtam semmit csak kiöntöttem a pohár tartalmát az asztalra. Az egész asztalt eláztatta a drága pia. A fiúk akik az asztalnál ültek villám gyorsan álltak fel az asztaltól, hogy nehogy rájuk folyón.
- Hol van MiNi?! - ordítottam ismét.
- Elment egy körre MinKivel. - mosolygott JungHwa.
JungHwa... UnHyea testvére... Még volt egy testvérük, de ő... Mindegy... Nem mondtam semmit csak a poharat a falnak vágtam. Apró szilánkok száz felé repültek. A hangra leállt a zene és fel kapcsolódott a lámpa.
- TaeHyung! - szólt rám Monster.
- Hova mentek? - kérdeztem.
- Az a mi dolgunk! - lépett közelebb hozzám Yim Soo Hun. - Ha nem akarod, hogy szitává lőjelek húzzatok el! - vett elő egy fegyvert és a mellkasomnak nyomta.
SooHun apja börtönben ül. Lassan három éve. Megölt egy két gyerekes anyukát egy bankrablásban. Őt nem ítélték el, de kapott egy szép priuszt.
- Gyerünk... Lőj le. - néztem rá és a pisztolyra tettem a kezem.
- SooHun... - szólt rá WooJin. - Menjünk fiúk...
SooHun eltette a pisztolyt és leléptek. Ameddig én próbáltam kideríteni, hol van MinJung addig lehet, hogy MinKi... Ökölbe szorult a kezem.
- V... Megkeressük. - mosolygott rám Suga. - A diszkónak vannak szobái. Biztos az egyikben vannak.
Nem mondtam semmit csak futni kezdtem oda ahol a poharat találtam. Csak még ne tartsanak ott! Könyörgöm!

3. Fejezet: Akkor is!

V szemszögéből:

- Az eszed fel ér egy haléval! - kezdett ordítani Monster. - Azt akarod, hogy szegény csajt megerőszakolja az a barom Han Woo Jin?! Ha rá jön, hogy oda vagy érte azonnal megfogja tenni és még ha ellenkezik is MinJung akkor meg is veri! - kezdett a kezével magyarázni.
- Tudom! - álltam fel a kanapéról. - Nem tehetek róla, hogy annyira beindulok, ha meglátom.
- Tudod mit érezhet? - nézett rám Jin. - Gondolj csak bele! Semelyik lány nem bírja, ha tapogatják! Vagyis... A normálisak nem... - motyogta el a végét.
- Nem mondok erre semmit... - sóhajtott Rap Monster.
- Nem is érdekelte, hogy majdnem a mellét tapogattam! - fordultam Jin felé.
- Akkor se csináld ezt vele! - nézett rám mérgesen Jimin. - Még biztos szűz! Mondjuk... Akkor engem is érdekel! - kezdett perverzen mosolyogni. - Hatalmas melle van a csajnak! - kezdett a kezével a levegőbe markolgatni. - Biztos puha és meleg!
- Fejezzétek már be a perverz képzelődést! - csapta le a lábát Suga. - Kooki teljesen felizgult!
JungKookra néztem és tényleg. Szerencsétlen srác farka az egekig áll.
- Üss rá kétszer és minden szép lesz. - nevettem.
- Fenéket! - nézett rám Kooki mérgesen. - Múltkor is ezt mondtad és szörnyen fájt utána!
- Hát én jót szórakoztam rajta. - nevettem tovább.
- Tudod mi lenne király TaeHyung? - nézett rám Jimin. Felé biccentettem a fejemmel. - Ha együtt csinálnánk fel...
- Na jó! - állt fel JungKook a kanapéról. - Jimin én haza mentem. - indult kifele a lakásból.
- Mond már meg anyának, hogy későn megyek. - nézett az öccsére.
- Oké... - nyitotta ki az ajtót. - Sziasztok.
- Szia. - köszöntünk el tőle kórusban.
- Na de V! - rántott maga mellé Jimin. - Benne lennél? - ült az arcára az a bárgyú vigyor.
- Kérdezd meg J-Hopeopot.. - mosolyogtam. - Ő biztos benne lenne...
- Dehogy lennék! - nézett ránk Hopi. - Semmi örömet nem találok benne, hogy kislányokat kúrjak veled kettesben. - állt fel ő is. - Én is húzok... Apám gondolom megint részegen fetreng a nappaliban fején az anyám régi tangájával... Nem egy jó dolog fel állítani és a szobájába vinni... Úgy hány mint ha szökőkút lenne... - lépet az ajtóhoz. - Császtok!
Ezzel el is ment. Egy darabig beszélgettünk és sörözgettünk, majd Jimin is lépett. Négyen maradtunk. Meg esik, hogy kicsit túl sok sört iszunk... Főleg Sugánál. Nem tudja hol a határ. Jinnel bevittük a szobájába, majd mi is aludni mentünk.

MiNi szemszögéből:

Miért is megyek én ma is suliba? Ja tudom már! A semmiért! Utálom az egész rohadt iskolát... Már majdnem az iskolánál jártam amikor észrevettem hét srácot. Nem Rap Monster bandája volt... Ott volt az a srác aki nyomul rám. Azt hiszem... No Min Ki... és a haverja Woo Un Hyea. A többieket még soha életemben nem láttam. Rám néztem és elindultak felém. E-Ez meg mit akarnak?! A következő pillanatban valaki a nyakamba tette a karját és a fülembe kezdett beszélni.
- Csak maradj nyugton... - motyogta. - Nem lesz baj... - puszilt arcon.
Rá néztem Jimin?! Elvörösödtem. Fel egyenesedett és elindult velem az ajtó felé. Elmentünk a fiúk mellett és ő csak mosolyogva biccentett nekik. Ismeri őket? Amint bent voltunk messzebb lépet tőlem. Rá néztem és ő csak levetette a sapkáját, megigazította a haját és vissza tette rá.
- Vegyük úgy, hogy ez meg sem történt. - indult tovább a folyosón.
Ezt most miért csinálta? Hatalmasat sóhajtottam, majd a terembe indultam. Teljesen zavarban vagyok... Már Jimin is nyomul rám... Amint beértem a terembe észre vettem, hogy Yura még nincs itt. Mindig itt szokott leni amikor jövök. A helyemre mentem és leültem. Percek múlva UnHyea és MinKi jött be a terembe. Utánuk nem sokkal JungKook. Becsengetek. Ma egyedül leszek... Az egész délelőttöt végig szenvedtem. Délben enni mentem volna, de Jin kapta el a karom és kezdett rángatni valahova.
- H-Hé! - ordítottam, de nem érdekelte.
Egészen a harmadikos szekrényekig ráncigált. Megfogta a vállam és a szekrénynek vágott. A bal kezét a fejem mellé tette a kezét, de a jobb kezével ismét a csuklómra szorított. - Hogy is hívnak...? - gondolkozott el. - MinJung?
- I-Igen...
- Szóval... MinJung. - sóhajtott. - Kerüld el TaeHyungot... - hajolt közelebb hozzám.
- D-De hát! Ő nem hagy engem! - néztem a szemébe. Nagy barna szemei vannak. Tisztán látom benne magam.
- Ne foglalkozz vele... - nyomta a homlokát az enyémhez. - Nem akarom, hogy az édes arcodnak baja essen...
Tisztán éreztem ahogy levegőt vesz és ki fúja. Mentolos a lehelete. Pont szem magasságban volt a szája. A fogai is hibátlanok és fehérek. Nagyon fehérek! Jin valami tökéletes! Több mint tökéletes! Csak bólintottam és ellépett tőlem. A térdére támaszkodott és a földet kezdte bámulni. Szép lassan rám emelte a tekintetét, majd kiegyenesedett.
- Bocsánat az előzőért... - hajtotta meg a fejét. - Túl agresszív voltam... - indult vissza az étkezőbe. - Muszáj volt elmondanom... - fordult vissza. - Szeretem kimondani azt amit gondolok.
Nem mondtam semmit. Bólintott egyet és zsebre tette a kezét, majd elindult kifelé. Mit akart ezzel? Baja essen az arcomnak? Mire gondol? Utána indultam és vissza mentem a termünkbe. Illetve indultam, de megálltam az ajtó előtt amikor beszélgetést hallottam. A fal mellé álltam és hallgatózni kezdtem.
- Azt mondtad a Woo Jinnek, hogy TaeHyung és MiJung járnak. De nem... - hallottam UnHyea hangját. - Laposra fog verni délután...
- De olyan volt! V tisztára úgy viselkedik a cicámmal mint ha járnának! Honnan az istenből kellet volna leszűrnöm, hogy nem? - válaszolt neki MinKi.
- Tegnap MinJung csak kétszer küldte el a fenébe TaeHyungot... Idióta... - hallottam, hogy elindul kifele. Hátrébb léptem az ajtótól és úgy tettem mintha csak most jöttem volna.
Szembe találtam magam UnHyeavel. Azonnal elnézett rólam és elment mellettem. Bementem az osztályterembe és MinKi rám nézett. Elmosolyodott és az asztalához lépett, majd neki támaszkodott.
- Nagyon szép vagy. - hallottam a hangját amikor elmentem mellette.
Nem mondtam neki semmit, csak a helyemre mentem és leültem. Több se kellett neki. Utánam jött és az asztalomra ült. Lenézett rám, de én nem akartam a szemébe nézni.
- Jársz most valakivel? - tette fel a kérdést.
Megint csak hallgattam. Azt hiszi válaszolni fogok neki? Még mit nem.
- Ki az a WooJin? - néztem fel rá.
- Azt nem kell neked tudni... - tette az arcomra a kezét.
Bele remegtem ahogy a bőre az én bőrömhöz ért. Puha keze elkezdte simogatni az arcom. A keze egyre lejjebb simogatott eljutott a vállamig. Fel állított és maga mellé ültetett. Mintha ő irányítani. A szemében teljesen elvesztem. Felém fordult és elkezdte kigombolni az ingem. Észbe kaptam és a kezére tettem a kezem.
- Hagyd abba. - néztem vissza a szemébe.
- Ha nem akarnád akkor nem engedtél volna el eddig... - motyogta.
Lelökte a kezéről a kezem és tovább kezdte gombolni az ingem. Csak addig, hogy az egyik vállam szabad legyen. A nyakamhoz hajolt és megnyalta azt. A nyelvével végig nyalt a kulcsontómig. Becsuktam a szemem és elakartam tolni magamtól. A mellkasára tettem a kezem. Istenem! MinKi nagyon izmos! Gondolom nem én vagyok az első lány akinek a lába közé kívánkozik jönni.
- E-Elég... - habogtam el.
Nem így gondoltam életem első erotikus pillanatát. Közelebb ült hozzám és a kezét a derekamra tette. Ismét próbáltam eltolni, de nem ment. Elhagyta az első sóhaj a szám. Fel tüzelte és még inkább nyalogatni kezdte. Hallottam nevetést a terem elől. Gondolom ő is. Egy pillanatra megállt, majd ismét a kulcsontómhoz hajolt és elkezdte kiszívni a bőröm.
- Ne! - sikítottam fel a fájdalomtól.
Benyitottak azok akik a terem előtt álltak. Nem mertem oda nézni. MinKi vállára tettem a kezem és megint elakartam tolni magamtól.
- MinKi! - ordított valaki. Fel ismertem a hangját. Rap Monster...
MinKi elhajolt és a fiúkra nézett. Egy laza mozdulattal meg törölte a száját, hogy ha már Monsterékre kell néznie ne legyen nyálas a szája.
- Ez a mi területünk... - nyitotta szóra a száját Rap Monster. - Az még nem izgat, hogy te meg a barátod ide jártok, de az, hogy reggel is a sulinál voltak a haverjaitok az már nem oké. És az se, hogy a mi körzetünk csajait akarod megdugni!
- Nem is a körzettel van a bajotok... - fordult vissza felém. Nagyot nyeltem, amikor elkezdte össze gombolni az ingem. - Nem is téged érdekel Montser... - pillantott rájuk.
- Mire célszol? - hallottam V magabiztos hangját.
- Semmire... - gombolta be az utolsó gombot.
Leugrott az asztalról és a térdemre tette a kezét. Nagyon kínosan érzem magam... Olyan volt mintha előttük csinálta volna velem...
- Egyébként is... - sóhajtott MinKi. - MinJung háza se a ti, se a mi körzetünkbe nem tartozik. - lépett el tőlem. Elindult kifele a teremből, de a fiúk mellett megállt. - Amúgy meg... Kurvára semmi közötök ahhoz, hogy melyik lányt baszom meg...
Rájuk néztem. V keze megmozdult és ökölbe szorult, de amikor fel emelte e kezét vissza is engedte maga mellé.
- Ha megütsz akkor a WooJin is beszáll... - mosolygott gúnyosan. - Viszlát MiNi... - már a becenevemen hív.

Elhagyta a termet és hét szempár tapadt rám. V a szájára harapott. Látszik rajta, hogy mérges. Suga gondolt egyet és felém kezdett jönni. Össze rezzentem. Amikor a padhoz ért a hónom alá nyúlt és levett a padról. Megigazította az ingem és a nyakkendőm, majd a hajamat is. Kedvesen elmosolyodott. Csak bambán néztem rá. Miért ilyen kedves?
- Jól vagy? - kérdezte JungKook.
- I-Igen... - bólintottam. - Ki az a WooJin...? - motyogtam el.
- Mindegy! - nevetett Jimin. - Nekünk menni kellene.
- Várjatok! - néztem rájuk. - Az előbb azt beszélte MinKi és UnHaey, hogy WooJin megfogja Minkit verni. Titeket is...
- Csak felejtsd el. - tette a fejemre e kezét Suga. - Ne foglalkozz vele. - mosolygott.
- Mi az, hogy a ti körzetetek lányai? - kezdtem a szoknyámat gyűrögetni.
- MinJung. - lépett oda hozzám V. - Gondolj másra... Ok... - nézett a vállamra és nem fejezete be a mondandóját. - Mi van a kulcsontódnál? - kezdte volna kigombolni az ingem.
- Hagyj! - löktem el magamtól. - Nem vagy a pasim! Ne fontoskodj! A kérdésemre válaszolj!
- Majd ha meg mutattad mi történ.
Ki gombolta az első gombom és észre vette, hogy ki lett szívva a nyakam. Vicsorítani kezdett, majd rá tette az ujját.
- Az a rohadék! - szorította meg az ingem. - Megjelölte...
- Nem értem miért jó neki a körzeteinken kívüli lányokat megjelölni. - motyogta J-Hope. - Úgy is eltűnik napokon belül. - vont vállat.
- Miért jelölt meg? - emeltem a kezem a vállamhoz. Össze ért V és az én kezem. Azonnal elrántottam.
- Mert a barom azt szűrhette le, hogy te és V jársz. - nevetett Jimin. - Szegény MiKinek nem sok ész jutott.
- MiKi? - kérdeztem vissza.
- A bandában csak így hívják. - szólt Suga.
V vissza gombolta az ingem és sóhajtott egyet. Elköszöntek és leléptek. Kivéve JungKook. Elkezdődött az óra, majd lassan vége is lett. Lassan az egész napnak vége lett én meg haza mentem.

V szemszögéből:

Felrobbanok! Mióta haza jöttem a suliból azóta csak járkálok. Nem hiszem el, hogy az a rohadék MinKi azonnal megjelölte MinJungot! Egyszerűen... Fene... Ha MinJung a mi körzetünkön belül lakna akkor hozzá se érhetne! Ha MinKi bele lendült volna akkor ott helyben fel csinálta volna... Muszáj lépnem! Át öltöztem. Fel vettem egy szűk farmert, egy bakancsot és egy fehér trikót felé egy szürke pulcsit és elindultam MinJung lakásához. Vigyáznom kell ha egyedül oda megyek... Nem túl biztonságos ilyenkor az üres körzet. Azonnal elindultam. Fejemre vettem a süsüm és mentem. Hamar oda értem. Fel lifteztem az emeltre ahova a múltkor mentünk. Végig mentem a folyosón és megálltam az ajtó előtt ami mögött minden bizonnyal lakik. Megnyomtam az ajtó melletti csengőt és vártam. Pár perc múlva kinyitotta az ajtót. Egy aranyos rövid nadrág volt rajta és egy rózsaszín trikó.
- Mit csinálsz itt?! - jött ki és bezárta maga mögött az ajtót.
Csupasz lábával ki lépett a folyosó hideg csempe padlójára. Nagyon szép lába van. Cipő nélkül még kisebb.
- Azt szeretném megkérdezni, hogy önnek nincs-e kedve eljönni velem egy elegáns randevúra. - hajoltam meg.
- Ne csináld ezt! Nem valami hercegnő vagyok, attól mert gazdagok a szüleim. - nézett rám mérgesen.
- Eljönnél velem randira? - tettem fel újra a kérdést.
- Hova? - tette keresztbe a kezét a mellkasa előtt.
- Diszkóba. Péntek este. Ha nem akarod, hogy kettesben legyünk elhívom a többieket. - mosolyogtam.
- Mert ez engem annyira megnyugtat.. - húzta le a száját.
- Tudod mit? - vettem elő egy papírt és egy ceruza hegyet a zsebemből. - Ha még is elakarsz jönni leírom a címét... - gyorsan leírtam, majd a kezébe adtam. - Vagy kint vagy bent leszek. Döntsd el! Jó éjt. - indultam a lifthez.
- Neked is... - ment vissza a lakásba.
Remélem eljön. Ha nem én jövök el érte, de annak nem lesz jó vége.

2. Fejezet: A pasija vagyok!

MiNi szemszögéből:

Nem volt kedvem elindulni suliba. Félem Rap Monstertől, Samtől és Vtől is... De muszáj bemennem... Már haza se mehetek, mert megláttak a többiek. Szívesebben lennék most bátyóval. Bementem a suliba és elindultam a termünk felé. A folyóson egyből megláttam Rap Monstert és Sugát. Nagyot nyeltem és lehajtottam a fejem. Nem akarom, hogy meglássanak. Vissza felnéztem rájuk és láttam, hogy Monster engem néz. Lenéztem róluk. Istenem észre vett! Pont ezt nem akartam. Már mellettük jártam amikor Suga elkapta a felkarom.
- Illene köszönni a barátoknak, Miss. Barbi. - mosolygott Suga.
Nem néztem az arcukra. Hogy lehet valakiktől így félni? Ha már rájuk gondolok szívbajt kapok. A szívem gyorsabban ver és remegni kezdek. Végig mértem a fiúkat. Suga kezében egy kosárlabda, Rap Monster meg csak áll.
- Pedig én csak barátságos akartam lenni... - engedte el a karom Suga.
Nem mondtam semmit csak tovább szaladtam. Miért kell nekik mindig valakibe belekötniük? A terembe mentem.
- Szia. - mosolygott rám Yura.
Oda mentem hozzá és leültem mellé. Elő pakoltam a cuccom és rá néztem.
- Valami baj van? - kérdezte.
- Semmi... - ráztam meg a fejem.
Nevetés jött az ajtó felől. Oda néztünk és JungKookot láttuk Jiminnel és Vvel. JungKook az osztálytársam... Sajnos...
- Ohh... - hallottam V hangját. - Szia MinJung.
Nagyot nyeltem. Miért akart tegnap megcsókolni?! Annyira rosszul érzem magam! Szerencse a lift hamar megállt tegnap. Nem tudtam volna elképzelni mi lett volna, ha pár emelettel hamarabb jut az eszébe... Pedig csak tegnap ismertem meg.
- MiNi... - suttogta Yura a nevem.
Nem néztem fel az ölemből. Nem akarok felnézni és Vre nézni. Miért jó neki az, hogy nyomul? Amúgy is! Egy évvel idősebb mint én! Ott van a ő osztálya! Keressen ott olyat akit csókolgathat.
- V mennünk kellene... - hallottam Jimin hangját. - JungKook, majd találkozunk tesin.
- Oké...
Kimentek a teremből és becsengettek. Elkezdődött az angol óra. Angolból mindig jó voltam. Na meg franciából, japánból, thaiból és kínaiból is. Bejött a tanár és tiszta tojás volt. A haja és a ruhája is. Tojás héj lógót rajta. Ledobta a táskáját az asztalra és a táblához lépett. Felírta a nevét és elkezdett angolul beszélni. Yura csak nézett rá ahogy a többiek is. Kikerekedett szem és bamba tekintet. pedig csak annyit mondott, hogy szeretné, ha bemutatkoznánk. Fel tette a kérdést, hogy ki akar kezdeni. Mindenki némán ült és a földet, vagy a padot bámulta.
- Rendben... - sóhajtott a tanár. - Akkor mutatkozzatok be...
Mindenki bemutatkozott kivéve én és az a sötét barna hajú fiú. Közben megtudtuk, hogy ez a kedves hölgy az osztályfőnökünk
- Te vagy... - mutatott a fiúra.
- Woo Un Hyea. - állt fel. - Van egy bátyám, vagyis... Ketten voltak, de az egyik meghalt. Anyámmal élek és a bátyámmal.
- Oké... Akkor már csak egy valaki van... - nézett rám.
- Kwon Min Jung vagyok... - álltam fel. Mi is az életem? Gazdag a családom? G-Dragon a bátyám és nem is én gyújtottam fel azt a kocsit ami miatt itt vagyok.
- Na és, hogy-hogy itt van egy ilyen aranyos lány. - kezdett gúnyosan mosolyogni.
- F-Fel gyújtottam egy autót... - motyogtam és a hajamba túrtam.
- Ohh! Vagy úgy! - nevetett. - Ha minden igaz akkor...
- Igen... bólintottam.
- Rendben... Akkor a következő órátok tesi. - állt fel a helyéről. - Mehettek...
Felálltunk és elindultunk az öltözők felé. Várjunk csak... Azt mondta Jimin JungKooknak, hogy tesin találkoznak. Azt ne mondja, hogy együtt van az elsősöknek és a másodikosoknak a tesi! Lementünk az öltözőhöz és láttam, hogy Sam bemegy az öltözőbe. Miért is van velük a tesi?
- Sziasztok! - köszönt Sae.
- Szia! - köszönt vissza Yura.
- Szia. - néztem rá. - Miért van veletek a tesi?
- Mert ebben a félévben együtt van aztán külön lesz. Nem lesz annyira rossz. - mosolygott. - Csak ne nagyon hergeld fel Samet.
Bólintottam és bementünk az öltözőbe. Már elkezdtek öltözni. Csak a lábamat néztem. Yurával egy padhoz mentünk és leültünk. Most előttük kellene átöltöznöm? Nekem az nem megy. Soha nem öltöztem más előtt, már 10 éves korom óta. Azt vettem észre, hogy Yura ledobja a pólóját és felveszi a tesi rövid ujjúját. Nagyot nyeltem és elő pakoltam a tesi ruhám. Egy fekete póló és egy fekete nadrág. A cipő pedig szürke.
- Sietned kellene MiNi. - ült le Yura és a cipőjét kezdte bekötni.
- Tudom, csak... Nem szeretek más előtt öltözni...
- Nem nézek oda! - nevetett.
Ledobtam a pólóm és azonnal a mellemre nézett. Fel állt és az ujjával kezdte bökdösni.
- M-Mit csinálsz?! - vörösödtem el.
- Hogy lehetsz ilyen pici, vékony és nagy mellű? Egyenruhában nem is látszik. - mosolygott és leült a padra. - Mekkora lehet melltartó nélkül? - nézett rám.
- N-Nem tudom... - vettem fel a pólóm.
Gyorsan a gatyámat is felvettem, majd levettem a szoknyát. Bele bújtam a cipőmbe és megkötöttem. Össze fogtam a hajam és készen is voltam.
- Ebben a pólóban még nagyobb... - mosolygott.
- N-Ne nézd már! - tettem a mellem elé a karom. - Ez nagyon ciki!
- Jól van! - nevetett és elindultunk kifele.
Kimentünk és a fiúk is kint voltak. Az öltöző előtt álltak és beszélgettek egészen addig ameddig ránk nem néztek.
- Cica! - szólt az egyik. - Szőke cica!
Egyből tudtam, hogy nekem ordibálnak. Csak Yura és én vagyunk kint, és Yura nem szőke. Hátat fordítottam nekik.
- Ajj cica nagyon jók a lábaid~! - nyávogott a másik.
Nagyot nyeltem, főleg amikor hallottam, hogy elindulnak felém. A számra haraptam, majd nagy ricsajt hallottam magam mögül. Oda kaptuk a fejünket Yurával. V a falnak nyomta az egyiket és a karját hátra fogta. A zajokra a többiek is kijöttek az öltözőből. A lányok és a fiúk is.
- V enged el! - szólt rá J-Hope.
- Ha még egyszer nyomulsz a csajomra szét rúgom a segged... - motyogta V.
- C-Csajod?! - néztem rá. - N-Nem vagyok a barátnőd!
- Dehogy nem! - engedte el a fiút és felém fordult.
- Már bocsi V, de szerintem se jártok. - rázta meg a fejét JungKook.
- Fogd be! - vágta karon JungKookot és a tornaterembe ment.
JungKook, Jimin, , J-Hope és Rap Monster is bementek. Sam rohant Monster után Mindenki bevonult a tornaterembe. Kiadták az utasítást a tanár, hogy öt kör, majd nyújtás. Amint minden megvolt Kitalálták, hogy kosarazzunk. Csapatokra osztottak minket. Sammel lettem egy csapatban, meg még pár osztály társunkkal.
- Komolyan? - nézett a tanárra. - Miért játszik? - mutatott rám. - Olyan pici. - hajlította be a térdét és rá tette a kezét.
Nem mondtam semmit. Csak elkértem a tanártól a labdát és oda dobtam neki. Csak elhúzta a száját. Elkezdtünk játszani, de az istenért nem akart passzolni. Mondjuk balra dobott, de jobbra ment a labda. Mikor Yurához került a labda egyből lepasszolta nekem. Mivel kicsi vagyok, szinte a többiek lába alatt futottam át. A kosárhoz érve rá dobtam és be is ment.
- Szép volt! - mosolygott Yura.
- Ezt is az elit suliba tanultad? - nézett rám mérgesen Sam.
Nem szóltam vissza. Elengedtem a fülem mellett a sértését. Folytattuk a játékot. Most az egyik másodikos csaj passzolt nekem. Vezettem a labdát és sikeresen el estem. Két büntetőt dobhatok. Fel álltam és Sam pont mellettem állt.
- Itt a labda MinJung. - szólt az egyik lány.
Dobta nekem a labdát, de Sam neki lökött a bordás falnak. Sikeresen bevertem a fejem. Nem szólók vissza! Erőt vettem magamon és a labda után mentem. Nem szólók vissza...
- Gyerünk kutya.
Betelt a pohár. Felvettem a labdát és az ügyesebbik kezembe vettem. Felé fordultam. Háttal állt nekem. Nagy levegőt vettem és a fejének dobtam a labdát. A kosárlabda vissza pattant a fejéről és kosárban landolt.
- Nézd! - mutattam a palánkra. - Két pont. - mosolyogtam gúnyosan.
- Kinyírlak ribanc! - kezdett felém rohanni.
Elrohantam mellette. Jó páran röhögni kezdetek. A tanár csak állt és ordibált, hogy hagyjuk abba. Én nem csináltam semmit csak rohantam előle. Legalább én jól szórakozok. Igaz ezek után lehet laposra ver Rap Monster és a haverjai, de legalább most elvagyok.
- Azonnal hagyjátok abba! - ordított a tanár.
Sam egy idő után elfáradt és abba hagyta. Egy darabig még rohantam, majd jó messze tőle megálltam. Hogy fogok most át öltözni? Tudjátok mit? Nem is érdekel!
- Óra után mind kettőtöket várom az igazgatóiba! - nézett ránk mérgesen. - Ilyen viselkedéssel ne várjátok el, hogy valaha is jobb iskolába járjatok! Most pedig kifelé! - mutatott a torna terem ajtajára.
Mindenki elhagyta a termet és az öltözőbe mentünk. Amint beértünk Sam nekem esett.
- Te utálatos fruska! - lökte meg a vállam.
- Te kezdted! - néztem rá.
- Hagyjátok abba! - ordított Sae. - Sam hagyd békén az elsősöket!
- Ahogy óhajtja ribi... - ment az öltöző másik végébe és elkezdett öltözni.
- Köszönöm... - néztem Saere. Csak elmosolyodott és biccentett a fejével.
A cuccomhoz mentem és felöltöztem. Yura fel ajánlotta, hogy elkísér az igazgatóiba. Csak be ne hívják a GD... Amint felértünk a legfelső emeletre megláttam, hogy Sam már az ajtó előtt lévő padon ül keresztbe tett kézzel. Rám nézett, majd elkapta a fejét és fel vont az orrát. Röhejes... Leültünk tőle jó messze és vártunk. Pár perc múlva nyílt az igazgatói ajtaja és egy nő szolt ki. Azonnal bementünk. Sajnos Yura nem jöhetett utánam. Bementünk és az irodába mentünk. Leültettek minket az igazgatói asztallal szembe egymás mellé. Pillanatokkal később megjelent az igazgató úr.
- Nos lányok... - ült le a helyére.
Csak elkezdtünk beszélni. Meg sem vártuk, hogy egyikőnk elmondja. Egymás szavába vágtunk bele és ordítottunk, hogy a saját mondatunkat jobban hallja. Csak nyitott szájjal kapkodta a fejét az igazgató. Amikor már állva mondtuk ami történt akkor szólt ránk.
- Lányok! Elég! - szólt. - Üljetek le!
Leültünk és befogtuk a szánk.
- Akkor... Ki kezdte? - szóra nyitottuk a szánk. - Először MinJung. - nézett rám.
- Sam fel lökött, majd csodálkozott, hogy fejbe dobtam kosár labdával. Aztán kergetni kezdett. - válaszoltam.
- Rendben, most ön jön SangHee. - szóval ez az igazi neve.
- Elismerem, hogy fel löktem, de folyamatosan ba... idegesít. Tegnap az ebédlőben is ő kezdett el kötözködni. - kezdett szipogni. - Én csak békésen akartam enni, de ő nekem esett! - már javában folytak a könnyei.
- Ez nem igaz! - néztem rá. - Te kötözködtél az osztálytársaimmal! Én csak megkérdeztem és te meg ütöttél!
- Elég legyen már! - szólt megint az igazgató. - SangHee... Tegnap is voltál bent nálam... Szeretnék beszélni anyukáddal.
- Rendben... - sóhajtott Sam.
- MinJung... Ha jól tudom jelenleg a bátyáddal élsz. - támaszkodott az író asztalra. - Betudna jönni?
- N-Nem tudom... - ráztam meg a fejem.
- Majd fel hívom... Most mehettek, de ha lehet a héten többet ne gyertek be... - állt fel.
Mi is fel álltunk és elhagytuk az igazgatóit. Kimentem és Yura eltűnt. Biztos becsengettek. Elindultam a termünkbe. Amint oda értem, benyitottam. Már javában ment az óra.
- Mivel tudja megmagyarázni a késését? - nézett rám a tanár.
- Az igazgatóiban voltam... - zártam be az ajtót és a helyemre mentem.
- Na mi volt? - kezdett suttogni Yura.
- Beszélni akarnak a bátyámmal... - válaszoltam.
- Van egy bátyád?!
- YoUra! - csapott az asztalra a tanár. - Azt akarod, hogy ki küldjelek?
- Nem tanár úr... - állt fel Yura. - Sajnálom... - hajolt meg.
Folytatódott az óra és eljött az ebédszünet. Azonnal az étkezőbe mentünk. Ma is moslék van... Ma se eszek semmit... Király... Néztem ahogy Yura eszik. Hallottam, hogy valaki mögöttem kezd el székeket húzgálni, de nem érdekelt. Egyszer csak azt vettem észre, hogy valaki át karolja a hasam és a vállamra teszi a fejét.
- Hogy vagy cica? - motyogott az akkor már fel ismert V.
- M-Mit csinálsz?! - néztem rá.

Elkezdte simogatni a hasam és a keze egyre feljebb simogatta. Vörös lett az arcom. Fel álltam és rá néztem. Ő csak meredt rám. Hogy lehet valaki ennyire hülye?!
- Most mi baj van? - kérdezte.
- Ne érj hozzám! - vettem fel a táskám a hátamra.
- Most mi bajod van? - állt fel és a kezemért nyúlt.
- Nem vagy a pasim! - ütöttem arcon. Nagyot szólt, de egyáltalán nem fájhatott.
Megfordultam és kirohantam az étkezőből. Még lenne két órám, de nem érdekel. Egyenesen hazáig rohantam. Mekkora tapló! Miért gondolja, hogy mindent megtehet!? Mi lesz a következő? Berángat a takarító szertárba és megerőszakol? Beestem az ajtón és a bátyám kérdően nézett rám.
- Hát te? Nem suliban kellene lenned? - kérdezte.
- Vissza nem megyek oda! - kezdett könnyes lenni a szemem.
- Mi történt? - állt fel és oda lépett hozzám. Megölelt. Az egyik kezét a fejemre másikat a hátamra tette.
Előtört belőlem a sírás. Félek Vtől... Félek az egész bandától... Hátán a pólójába markoltam és úgy engedtem szabadjára a könnyeim.