2015. június 6., szombat

2. Fejezet: A pasija vagyok!

MiNi szemszögéből:

Nem volt kedvem elindulni suliba. Félem Rap Monstertől, Samtől és Vtől is... De muszáj bemennem... Már haza se mehetek, mert megláttak a többiek. Szívesebben lennék most bátyóval. Bementem a suliba és elindultam a termünk felé. A folyóson egyből megláttam Rap Monstert és Sugát. Nagyot nyeltem és lehajtottam a fejem. Nem akarom, hogy meglássanak. Vissza felnéztem rájuk és láttam, hogy Monster engem néz. Lenéztem róluk. Istenem észre vett! Pont ezt nem akartam. Már mellettük jártam amikor Suga elkapta a felkarom.
- Illene köszönni a barátoknak, Miss. Barbi. - mosolygott Suga.
Nem néztem az arcukra. Hogy lehet valakiktől így félni? Ha már rájuk gondolok szívbajt kapok. A szívem gyorsabban ver és remegni kezdek. Végig mértem a fiúkat. Suga kezében egy kosárlabda, Rap Monster meg csak áll.
- Pedig én csak barátságos akartam lenni... - engedte el a karom Suga.
Nem mondtam semmit csak tovább szaladtam. Miért kell nekik mindig valakibe belekötniük? A terembe mentem.
- Szia. - mosolygott rám Yura.
Oda mentem hozzá és leültem mellé. Elő pakoltam a cuccom és rá néztem.
- Valami baj van? - kérdezte.
- Semmi... - ráztam meg a fejem.
Nevetés jött az ajtó felől. Oda néztünk és JungKookot láttuk Jiminnel és Vvel. JungKook az osztálytársam... Sajnos...
- Ohh... - hallottam V hangját. - Szia MinJung.
Nagyot nyeltem. Miért akart tegnap megcsókolni?! Annyira rosszul érzem magam! Szerencse a lift hamar megállt tegnap. Nem tudtam volna elképzelni mi lett volna, ha pár emelettel hamarabb jut az eszébe... Pedig csak tegnap ismertem meg.
- MiNi... - suttogta Yura a nevem.
Nem néztem fel az ölemből. Nem akarok felnézni és Vre nézni. Miért jó neki az, hogy nyomul? Amúgy is! Egy évvel idősebb mint én! Ott van a ő osztálya! Keressen ott olyat akit csókolgathat.
- V mennünk kellene... - hallottam Jimin hangját. - JungKook, majd találkozunk tesin.
- Oké...
Kimentek a teremből és becsengettek. Elkezdődött az angol óra. Angolból mindig jó voltam. Na meg franciából, japánból, thaiból és kínaiból is. Bejött a tanár és tiszta tojás volt. A haja és a ruhája is. Tojás héj lógót rajta. Ledobta a táskáját az asztalra és a táblához lépett. Felírta a nevét és elkezdett angolul beszélni. Yura csak nézett rá ahogy a többiek is. Kikerekedett szem és bamba tekintet. pedig csak annyit mondott, hogy szeretné, ha bemutatkoznánk. Fel tette a kérdést, hogy ki akar kezdeni. Mindenki némán ült és a földet, vagy a padot bámulta.
- Rendben... - sóhajtott a tanár. - Akkor mutatkozzatok be...
Mindenki bemutatkozott kivéve én és az a sötét barna hajú fiú. Közben megtudtuk, hogy ez a kedves hölgy az osztályfőnökünk
- Te vagy... - mutatott a fiúra.
- Woo Un Hyea. - állt fel. - Van egy bátyám, vagyis... Ketten voltak, de az egyik meghalt. Anyámmal élek és a bátyámmal.
- Oké... Akkor már csak egy valaki van... - nézett rám.
- Kwon Min Jung vagyok... - álltam fel. Mi is az életem? Gazdag a családom? G-Dragon a bátyám és nem is én gyújtottam fel azt a kocsit ami miatt itt vagyok.
- Na és, hogy-hogy itt van egy ilyen aranyos lány. - kezdett gúnyosan mosolyogni.
- F-Fel gyújtottam egy autót... - motyogtam és a hajamba túrtam.
- Ohh! Vagy úgy! - nevetett. - Ha minden igaz akkor...
- Igen... bólintottam.
- Rendben... Akkor a következő órátok tesi. - állt fel a helyéről. - Mehettek...
Felálltunk és elindultunk az öltözők felé. Várjunk csak... Azt mondta Jimin JungKooknak, hogy tesin találkoznak. Azt ne mondja, hogy együtt van az elsősöknek és a másodikosoknak a tesi! Lementünk az öltözőhöz és láttam, hogy Sam bemegy az öltözőbe. Miért is van velük a tesi?
- Sziasztok! - köszönt Sae.
- Szia! - köszönt vissza Yura.
- Szia. - néztem rá. - Miért van veletek a tesi?
- Mert ebben a félévben együtt van aztán külön lesz. Nem lesz annyira rossz. - mosolygott. - Csak ne nagyon hergeld fel Samet.
Bólintottam és bementünk az öltözőbe. Már elkezdtek öltözni. Csak a lábamat néztem. Yurával egy padhoz mentünk és leültünk. Most előttük kellene átöltöznöm? Nekem az nem megy. Soha nem öltöztem más előtt, már 10 éves korom óta. Azt vettem észre, hogy Yura ledobja a pólóját és felveszi a tesi rövid ujjúját. Nagyot nyeltem és elő pakoltam a tesi ruhám. Egy fekete póló és egy fekete nadrág. A cipő pedig szürke.
- Sietned kellene MiNi. - ült le Yura és a cipőjét kezdte bekötni.
- Tudom, csak... Nem szeretek más előtt öltözni...
- Nem nézek oda! - nevetett.
Ledobtam a pólóm és azonnal a mellemre nézett. Fel állt és az ujjával kezdte bökdösni.
- M-Mit csinálsz?! - vörösödtem el.
- Hogy lehetsz ilyen pici, vékony és nagy mellű? Egyenruhában nem is látszik. - mosolygott és leült a padra. - Mekkora lehet melltartó nélkül? - nézett rám.
- N-Nem tudom... - vettem fel a pólóm.
Gyorsan a gatyámat is felvettem, majd levettem a szoknyát. Bele bújtam a cipőmbe és megkötöttem. Össze fogtam a hajam és készen is voltam.
- Ebben a pólóban még nagyobb... - mosolygott.
- N-Ne nézd már! - tettem a mellem elé a karom. - Ez nagyon ciki!
- Jól van! - nevetett és elindultunk kifele.
Kimentünk és a fiúk is kint voltak. Az öltöző előtt álltak és beszélgettek egészen addig ameddig ránk nem néztek.
- Cica! - szólt az egyik. - Szőke cica!
Egyből tudtam, hogy nekem ordibálnak. Csak Yura és én vagyunk kint, és Yura nem szőke. Hátat fordítottam nekik.
- Ajj cica nagyon jók a lábaid~! - nyávogott a másik.
Nagyot nyeltem, főleg amikor hallottam, hogy elindulnak felém. A számra haraptam, majd nagy ricsajt hallottam magam mögül. Oda kaptuk a fejünket Yurával. V a falnak nyomta az egyiket és a karját hátra fogta. A zajokra a többiek is kijöttek az öltözőből. A lányok és a fiúk is.
- V enged el! - szólt rá J-Hope.
- Ha még egyszer nyomulsz a csajomra szét rúgom a segged... - motyogta V.
- C-Csajod?! - néztem rá. - N-Nem vagyok a barátnőd!
- Dehogy nem! - engedte el a fiút és felém fordult.
- Már bocsi V, de szerintem se jártok. - rázta meg a fejét JungKook.
- Fogd be! - vágta karon JungKookot és a tornaterembe ment.
JungKook, Jimin, , J-Hope és Rap Monster is bementek. Sam rohant Monster után Mindenki bevonult a tornaterembe. Kiadták az utasítást a tanár, hogy öt kör, majd nyújtás. Amint minden megvolt Kitalálták, hogy kosarazzunk. Csapatokra osztottak minket. Sammel lettem egy csapatban, meg még pár osztály társunkkal.
- Komolyan? - nézett a tanárra. - Miért játszik? - mutatott rám. - Olyan pici. - hajlította be a térdét és rá tette a kezét.
Nem mondtam semmit. Csak elkértem a tanártól a labdát és oda dobtam neki. Csak elhúzta a száját. Elkezdtünk játszani, de az istenért nem akart passzolni. Mondjuk balra dobott, de jobbra ment a labda. Mikor Yurához került a labda egyből lepasszolta nekem. Mivel kicsi vagyok, szinte a többiek lába alatt futottam át. A kosárhoz érve rá dobtam és be is ment.
- Szép volt! - mosolygott Yura.
- Ezt is az elit suliba tanultad? - nézett rám mérgesen Sam.
Nem szóltam vissza. Elengedtem a fülem mellett a sértését. Folytattuk a játékot. Most az egyik másodikos csaj passzolt nekem. Vezettem a labdát és sikeresen el estem. Két büntetőt dobhatok. Fel álltam és Sam pont mellettem állt.
- Itt a labda MinJung. - szólt az egyik lány.
Dobta nekem a labdát, de Sam neki lökött a bordás falnak. Sikeresen bevertem a fejem. Nem szólók vissza! Erőt vettem magamon és a labda után mentem. Nem szólók vissza...
- Gyerünk kutya.
Betelt a pohár. Felvettem a labdát és az ügyesebbik kezembe vettem. Felé fordultam. Háttal állt nekem. Nagy levegőt vettem és a fejének dobtam a labdát. A kosárlabda vissza pattant a fejéről és kosárban landolt.
- Nézd! - mutattam a palánkra. - Két pont. - mosolyogtam gúnyosan.
- Kinyírlak ribanc! - kezdett felém rohanni.
Elrohantam mellette. Jó páran röhögni kezdetek. A tanár csak állt és ordibált, hogy hagyjuk abba. Én nem csináltam semmit csak rohantam előle. Legalább én jól szórakozok. Igaz ezek után lehet laposra ver Rap Monster és a haverjai, de legalább most elvagyok.
- Azonnal hagyjátok abba! - ordított a tanár.
Sam egy idő után elfáradt és abba hagyta. Egy darabig még rohantam, majd jó messze tőle megálltam. Hogy fogok most át öltözni? Tudjátok mit? Nem is érdekel!
- Óra után mind kettőtöket várom az igazgatóiba! - nézett ránk mérgesen. - Ilyen viselkedéssel ne várjátok el, hogy valaha is jobb iskolába járjatok! Most pedig kifelé! - mutatott a torna terem ajtajára.
Mindenki elhagyta a termet és az öltözőbe mentünk. Amint beértünk Sam nekem esett.
- Te utálatos fruska! - lökte meg a vállam.
- Te kezdted! - néztem rá.
- Hagyjátok abba! - ordított Sae. - Sam hagyd békén az elsősöket!
- Ahogy óhajtja ribi... - ment az öltöző másik végébe és elkezdett öltözni.
- Köszönöm... - néztem Saere. Csak elmosolyodott és biccentett a fejével.
A cuccomhoz mentem és felöltöztem. Yura fel ajánlotta, hogy elkísér az igazgatóiba. Csak be ne hívják a GD... Amint felértünk a legfelső emeletre megláttam, hogy Sam már az ajtó előtt lévő padon ül keresztbe tett kézzel. Rám nézett, majd elkapta a fejét és fel vont az orrát. Röhejes... Leültünk tőle jó messze és vártunk. Pár perc múlva nyílt az igazgatói ajtaja és egy nő szolt ki. Azonnal bementünk. Sajnos Yura nem jöhetett utánam. Bementünk és az irodába mentünk. Leültettek minket az igazgatói asztallal szembe egymás mellé. Pillanatokkal később megjelent az igazgató úr.
- Nos lányok... - ült le a helyére.
Csak elkezdtünk beszélni. Meg sem vártuk, hogy egyikőnk elmondja. Egymás szavába vágtunk bele és ordítottunk, hogy a saját mondatunkat jobban hallja. Csak nyitott szájjal kapkodta a fejét az igazgató. Amikor már állva mondtuk ami történt akkor szólt ránk.
- Lányok! Elég! - szólt. - Üljetek le!
Leültünk és befogtuk a szánk.
- Akkor... Ki kezdte? - szóra nyitottuk a szánk. - Először MinJung. - nézett rám.
- Sam fel lökött, majd csodálkozott, hogy fejbe dobtam kosár labdával. Aztán kergetni kezdett. - válaszoltam.
- Rendben, most ön jön SangHee. - szóval ez az igazi neve.
- Elismerem, hogy fel löktem, de folyamatosan ba... idegesít. Tegnap az ebédlőben is ő kezdett el kötözködni. - kezdett szipogni. - Én csak békésen akartam enni, de ő nekem esett! - már javában folytak a könnyei.
- Ez nem igaz! - néztem rá. - Te kötözködtél az osztálytársaimmal! Én csak megkérdeztem és te meg ütöttél!
- Elég legyen már! - szólt megint az igazgató. - SangHee... Tegnap is voltál bent nálam... Szeretnék beszélni anyukáddal.
- Rendben... - sóhajtott Sam.
- MinJung... Ha jól tudom jelenleg a bátyáddal élsz. - támaszkodott az író asztalra. - Betudna jönni?
- N-Nem tudom... - ráztam meg a fejem.
- Majd fel hívom... Most mehettek, de ha lehet a héten többet ne gyertek be... - állt fel.
Mi is fel álltunk és elhagytuk az igazgatóit. Kimentem és Yura eltűnt. Biztos becsengettek. Elindultam a termünkbe. Amint oda értem, benyitottam. Már javában ment az óra.
- Mivel tudja megmagyarázni a késését? - nézett rám a tanár.
- Az igazgatóiban voltam... - zártam be az ajtót és a helyemre mentem.
- Na mi volt? - kezdett suttogni Yura.
- Beszélni akarnak a bátyámmal... - válaszoltam.
- Van egy bátyád?!
- YoUra! - csapott az asztalra a tanár. - Azt akarod, hogy ki küldjelek?
- Nem tanár úr... - állt fel Yura. - Sajnálom... - hajolt meg.
Folytatódott az óra és eljött az ebédszünet. Azonnal az étkezőbe mentünk. Ma is moslék van... Ma se eszek semmit... Király... Néztem ahogy Yura eszik. Hallottam, hogy valaki mögöttem kezd el székeket húzgálni, de nem érdekelt. Egyszer csak azt vettem észre, hogy valaki át karolja a hasam és a vállamra teszi a fejét.
- Hogy vagy cica? - motyogott az akkor már fel ismert V.
- M-Mit csinálsz?! - néztem rá.
Elkezdte simogatni a hasam és a keze egyre feljebb simogatta. Vörös lett az arcom. Fel álltam és rá néztem. Ő csak meredt rám. Hogy lehet valaki ennyire hülye?!
- Most mi baj van? - kérdezte.
- Ne érj hozzám! - vettem fel a táskám a hátamra.
- Most mi bajod van? - állt fel és a kezemért nyúlt.
- Nem vagy a pasim! - ütöttem arcon. Nagyot szólt, de egyáltalán nem fájhatott.
Megfordultam és kirohantam az étkezőből. Még lenne két órám, de nem érdekel. Egyenesen hazáig rohantam. Mekkora tapló! Miért gondolja, hogy mindent megtehet!? Mi lesz a következő? Berángat a takarító szertárba és megerőszakol? Beestem az ajtón és a bátyám kérdően nézett rám.
- Hát te? Nem suliban kellene lenned? - kérdezte.
- Vissza nem megyek oda! - kezdett könnyes lenni a szemem.
- Mi történt? - állt fel és oda lépett hozzám. Megölelt. Az egyik kezét a fejemre másikat a hátamra tette.
Előtört belőlem a sírás. Félek Vtől... Félek az egész bandától... Hátán a pólójába markoltam és úgy engedtem szabadjára a könnyeim.

1 megjegyzés: