2. Évad 4. Fejezet: Hegek

Jimin szemszögéből:

- V-Várjatok egy kicsit. - hunyja le a szemeit Sae és feldolgozza az előbb hallottakat. - Komolyan egy ilyenbe rángattad bele szerencsétlen MinJungot? - túr a hajába és Taere néz. - De ugye nem esett nagy baja?

- Csak megverte és össze vagdalta. - sóhajt TaeHyung. - Túl lassú voltam...

- A lényeg, hogy jól van. - mosolyog a lány és az asztalra könyököl. - Én is körül nézek otthon hátha találok ruhát ami jó lenne.

Mi csak a lányra mosolygunk amikor SangHee lép az asztalhoz és támaszkodik rá. Végig néz rajtunk, majd a tekintete Tae-n és NamJoon-on kezd felváltva cikázni. Halkan sóhajt és bele vág.

- Hallottam mi történt a tizenkettes körzetben. - áll meg a tekintete Nam-on. - Segítséget akarok kérni. 

- Segítséget? - nevetek és felnézek a lányra aki komolyan néz rám, majd végig mér. - Mégis miben?

- A barátnőm eltűnt tegnap a tíz és a tizenkettes körzet határánál. Nem veszi fel a telefonját és nem hív fel. Ma be se jött. 

- És ezzel mit kellene kezdenünk? - kérdezi Hopi. A lányra nézve mosolyodik el. 

- Mióta WooJin kurva telepét bezárattátok sorra tűnnek el a lányok, csak ti lószart sem tudtok róla. Az egész a ti hibátok! Derítsétek ki mi a szar van és hozzátok vissza DongHee-t! - kiviharzik a teremből. Az ajtót hangosan csapja be maga mögött amivel csak még inkább terhel minket és az egész helyzetet. 

Megvagy a levegő és néma csönd ül a terem falai közé. Mindenki csendben figyel minket. Zavartan és semmit nem értően nézek Monsterre, aki csak a hajába túr és elő veszi a telefonját. Nyomkodni kezd rajta, majd ledobja az asztalra. 

- A szoba felújítást napolnunk kell. - mély, fáradt sóhaj szalad ki a főnök száján. Az asztalra támaszkodik. - Ma át jönnek WooJinék. Délutánra kiderítenek valamit... 

MinJung szemszögéből: 

Az egész nap békésen és több mint kellemesen telik. Olyan jó, hogy végre minden szép, annak ellenére, hogy egy örült csaj hagy bennem nyomokat és több mint rettegek tőle. Az egész napot a többiekkel töltöm és suli után amint kilépek a kapun Tae karolja át a nyakam és nyom puszit az arcomra. Szélesen mosolyodok el és felnézek az arcára.
- MiNi mi megyünk. - mosolyog Yura, majd Sae-el elsétál. Mosolyogva nézek a testvérpár után akik egymás mellett sétálva bandukolnak el.
- Mit csinálsz ma délután? - indulunk el kettesben, igaz csak pár percig, mert a többiek hamar beérnek minket.
- Gondoltam átmegyek hozzátok. Megígértem HeiMinnek, hogy ma beszélgetek vele. - mosolygok a barátomra.
- Értem. - bólint és előre fele kezd bámészkodni. - Ma átjönnek WooJinék... Valamiről beszélnünk kell velük. - simogatja a vállam. Kicsit felszisszenek és megrántom a vállam. Még mindig rettenetesen fájnak a végtagjaim, de már nem annyira mint akkor. - Sajnálom. - venné el a kezét a nyakamból, de nem engedem neki. Megfogom a kezét és vissza húzom a vállamra.
- Nem fáj. - egy őszinte mosolyt próbálok erőltetni az arcomra.
Ő csak szájon puszil és egészen a lakásig így sétálunk. A ház előtt öt kapucniba bújt srác álldogál és amint meghallanak minket felnéznek ránk. Azonnal felismerem WooJin arcát és pulcsiját. Életemben először nem érzek veszélyt a közelében, vagy csak a nevétől.
NamJoon csak int nekik és felmegyünk a fiúk lakásába. Tae előre enged és elsőként lépek be a lakásba. Az egész kis zugban csend van. Egyáltalán él még Hein?
Besétálok egészen a kanapéig és leülök rá. A fiúk mind besétálnak, végül Jin zárja be az ajtót. Az ajtó csapódásra a lány is kisétál az egyik szobából. Amint meglát elmosolyodik és mellém ül.
- Sziasztok. - néz végig a fiúkon. - Mit kerestek itt?
- Ennyire nem örülsz, hogy látsz minket? - nevet fel WooJin. - Rap Monster hívott. Azt mondta valami baj van.
- Baj? - szólok közbe és aggódva nézek Namra, majd WooJinre. - Milyen baj?
- Lányok tűnnek el a körzetekben... Az iskolából is eltűnt egy lány, DongHee. Tizenhét éves. - sóhajt NamJoon és a foteljébe ül. A lábát könnyen dobja fel a kis asztalra. Csak meredek a fiúra. - Rá jöttél valamire? - kérdezi és WooJinre néz aki vele szembe foglal helyet.
- Igen. - bólint. - A tizenhármas és az ötös körzet fiatal lányokat rabolnak el, hogy a tizenhármas körzeten belül megrendezett liciten eladhassák őket. Eddig az összes lány tizenöt és huszonhat év között volt. Ugyan arra álltak át pénz szerzés érdekében mint amivel a körzetem elbukott, csak egy kicsit durvább formában folytatják. - a térdére könyökölve magyarázz.
- A tizenkettes körzet pénz szerzési módja se volt kényelem játék... - rázza meg a fejét HeiMin. - Olyanokat rángattatok bele a dolgokba akit semmit nem tettek. - a lány arcára nézek. Úgy mered arra a fiúra, aki rettegésben tartotta mintha semmi nem történt volna. Rezzenés mentes arccal nézi. Szinte sugárzik a szemeiből a bátorság.
- Hányszor kell még bocsánatot kérnem érte? - fáradtan és több mint bűntudatosan sóhajt WooJin. Lehunyja a szemeit és a hajába túr.
- Már rég elfogadtam a bocsánat kérést. - halványan mosolyodik el. - És most mit akartok tenni?
- Gondolom a bemegyünk és mindenkit szitává lövünk taktika nem jönne be nektek. - nevet fel SooHun.
- Amúgy se tehetjük meg. - szól közbe Tae és átkarol. - A tizenhármas körzet szövetséges az ötössel, a hetes és a nyolcas körzettel. A hetes körzet gyártja az összes fegyvert a körzeteknek. Az egész város réz egy fegyver telep. Így nem lehet kihozni onnan senkit. Más dolgot kell kitalálnunk.
- Pénzt kérnek a lányokért, nem? - halkan szólalok meg, de azonnal mindenki tekintete rám tapad. Kicsit megijedek, de folytatom a mondandóm. - Ha fizetnénk akkor könnyen kihozhatnánk DongHee-t onnan.
- Kislány. - nevet WooJin. - Az ilyenek nem két ezer wonok. Komoly pénzekről van szó lány vásárlás téren.
Nem mondok semmit, csak a táskámba nyúlok és elő veszem a nagy pénztárcám, majd kinyitom és ki veszek belőle húsz ezer wont, majd az asztalra dobom. A fiúk ledöbbenve merednek a pénzre, majd rám.
- Saját számlám van. Én képes lennék megvenni a lányokat. Több mint húsz millió van a számlámon. Gondolom annyiból nem csak egy lányt tudnék szabadon engedni. - nézek végig a fiúkon akik már szinte nyitott szájjal merednek rám. - Viszont, ha az én ötletemet használjuk akkor én is szeretnék menni. Az én pénzem és én akarok segíteni személyesen a lányoknak.
- Húsz millió won? - akad fent Tae szeme. - Minek egy tizenhat éves kislánynak ennyi pénz? Ennyiből egy jobb lakást vehetnél magadnak. Ne szórd el a pénzed ilyenekre.
- De én szeretném. - mosolygok a barátomra. - Holnapra kiveszek még három millió kilencszáznyolcvan-ezer wont és lesz négy millió. Úgy se tudnám mire elkölteni és pár év múlva vissza gyűlne rá amit kivettem. - fogom meg Tae kezét. - Kérlek!
- Velünk akarsz jönni? - kérdezi Jimin. Felé fordítom a fejem és határozottan bólintok. - Ha baj lenne tanítsd meg lőni Tae.
- Aztán engem ölne meg. A pisztolyt passzoljuk. Lesz nálunk ő pedig csak a pénzt hozza. - aggódva ingatja a fejét TaeHyung, majd lassan rám emeli a tekintetét. - Vigyázok én rá.
Halvány pír szökik az arcomra egy szerelmes mosollyal. Zavaromban nézek el a barátomról és az ujjaimat kezdem piszkálni. A sok rossz dolog mellett amit már átéltem mellette mindig a legjobb dolgok jutnak eszembe a pocsékok helyett. Szerencsésnek érezhetem magam mellet. Szerencsés lehetek, hogy egy olyan fiút tudhatok magam mellett aki képes az életét és az utolsó emlékét a családjából nekem adni. Bárcsak én is képes lennék annyit adni neki amennyit kapok tőle.
- A licit a tizenhármas körzetben kezdődik pontban kilenckor. - folytatja a tizenkettes körzet vezetője.
- Biztos mindannyian menni akarunk? - hatalmasra nyílt szemekkel szólal meg az eddig csöndben ült YoonGi. - Kicsit kockázatos. Ha tizennégyen mennék akkor se lennénk előnyben. Nem lennénk többen mint ők és csak hátrány lenne, ha elszabadulna a pokol. Maximum tíz vagy nyolc embernek kellene mennie aki képes gond nélkül ölni. Szerintem mindenképpen legalább Tae-re és WooJin-re van ott a legnagyobb szükség.
- Igaza van Suga-nak. - bólint WooJin. - A túl sok néha kevés. Én mindenképpen azt mondom, hogy a körzetemből rajtam kívül SooHun-nak kell jönnie, mert az egyik legjobban lő. Rajta kívül JungHwa és MinKi az aki még valamire képes. - hátra dől és szélesen mosolyodik el amitől a hideg szaladgál a hátamon. Pont mint az nap este... Mégis maradt bennem egy kicsi félelem...
- És én? - kicsit felháborodottan és csalódottan szólal meg Uha. A homlokát ráncolva mered a fiúra aki a csapatért felelős.
- Az érvelésen kívül csak ahhoz értesz, hogy megöljenek. Jobban járunk, ha szépen maradsz a seggeden ma este. MinJung is képes lesz arra, hogy elintézze a dolgokat.
A fiú csak egy halk sóhajt hallat. Bele törődik, hogy részben igaza van annak aki kis híján megölte.
- Ez veled együtt négy ember. - NamJoon hosszan engedi le a pilláit és vakul meg egy pár pillanatra és egy sóhaj erejére. - Mivel JeongGuk a sérülése miatt nem mehet ezért egy ember kiesik. Én megyek és Tae is. Gondolom Suga, te is jönni akarsz.
- Természetesen. - kuncog YoonGi. - Ha valami elcsúszik felrobbantom az egész épületet. - nevet fel hangosan. Még én is elmosolyodok.
- Ez eddig három. - támaszkodik a térdére WooJin. - Jimin? Ő nem tud lőni? Vagy HoSeok?
- Én megyek. - válaszol Jimin és kicsit megemeli a kezét. - Talán a ravaszt képes leszek még meghúzni.
- Én is menni szeretnék. - mosolyog Hopi. - Izgalmas lenne.
- Akkor ez már öt. Összesen kilencen vagyunk. Szerintem éppen elegen. - sóhaj Tae. Közelebb húz magához és a mellkasára fekszem. - Holnap este azt mondod a bátyádnak, hogy Yuránál töltöd az estét.
- J-Jó... - hunyom le a szemem, ahogy égig simít a vállamon. Rettenetesen fáj az érintése, pedig annyira szeretem mikor hozzám ér. - Akkor ide jövök hétre. - motyogom.
- Majd eléd megyünk. - széles mosoly ül MinKi arcára. - Felszedünk, majd ide jövünk és közösen megyünk a tizenhármas körzetbe.
Tae nélkül WooJinnel? Inkább passzolom a dolgot. Nem mintha utálnám, csak nem a legkellemesebb dolog azokkal össze zárva lenni akik elraboltak, majd megvertek, össze vagdaltak és kis híján megerőszakoltak.
Aprót bólintok és lehajtom a fejem.
- MinJung. - néz rám KyuBok. - Hogy vannak a vágások? Az elmúlt napokban kezelted le őket?
- Nem. - rázom meg a fejem. - Nem igazán volt rá lehetőségem.
- A hátadon lévőt muszáj lenne lekezelni. Az a legnagyobb és a legmélyebb, ha gondolod lekezelem a többivel együtt.
- De... Ahhoz le kell öltöznöm... - az ujjaimat kezdem piszkálni zavaromban.
- Nem ez lenne az első alkalom, hogy meztelenül látlak. - nevet fel. - Legalább a hátadon lévőt had nézzem meg.
Minden tekintet rám szegeződik. Céltáblának érzem magam és minden pillantás egy darts nyíl. Nehezen veszek levegőt, majd lassan engedem ki a felesleget, és aprót bólintok.
- Rendben. - áll fel KyuBok. - Jin kölcsön adod a cuccaidat? Csak kenőcs kellene, fertőtlenítő szer és egy kevés géz lap.
- A szobámban mindent megtalálsz. Használd mit elveszel, de írd fel és amint tudod add vissza. - sóhajt Jin. - A második ajtó.
Lassan állok fel és KyuBokkal megyek egészen Jin szobájába. Az ajtóban előre enged a fiú, így előtte lépek be az apró műtő szobába.
- Nem semmi... - zárja be az ajtót amint beér. Elsétál mellettem és keresgélni kezd. - Rengeteg cucca van, de rohadtul sajnálja... - a két szárnyú szekrény elé guggol és kikeresi ami kell. A kezébe fogja amire szüksége van. - Kézlap... Ragacs... Fertőtlenítő és fájdalom csillapító kenőcs. - fel áll és az ágyra dobálja a cuccokat. - Vedd le az inged és a melltartód. - fordul felém.
Aprót biccentek a fejemmel, az ágyhoz és mellé lépek, majd elkezdem kigombolni az ingem. Érzem a tekintetét rajtam.
- Elfordulnál...? - pillantok rá, ahogy az utolsó gombot is kibújtatom a helyéről. Tesz a kérésemnek egy széles vigyorral az arcán, hátat fordít nekem. - Köszönöm. - veszem le az ingem, majd én is a fal felé fordulok és kikapcsolom a melltartóm. Leteszem az ágyra a ruhám és a keblem elé emelem a kezem. Ha csak bele gondolok, hogy ő mosdatott meg azok után, hogy elraboltak... Bármit tehetett velem még nem voltam magamnál... Elképzelem, hogy eszméletemen kívül ér hozzám minden szégyellni való területemen, vagy éppen... megdug...
- Na nézzük... - szólal meg és közelebb lé hozzám. - Kicsit piros a környéke... - teszi a hátamra a kezét. Lassan simít végig a bőrömön. Kiráz a hideg és megremegek. Annyira ismerős az érintése...
- Nagyon... Csúnya...? - hunyom le a szemem.
- Nem vészes. Nem kezdett el varasodni és kicsit vérzik itt-ott. - sóhajt és fordul egyet. - Lefertőtlenítem, majd bekenem és leragasztom.
- KyuBok... - hajtom le a fejem. - Amikor először láttál meztelenül... Ugye nem...
- Nem szeretek akkor dugni mikor a lány nem élvezi, vagy nincs magánál. Ezt jegyezd meg. - lép hozzám és elveszi a karom a mellem elől, majd a falhoz tol és felemeli a kezem. A falnak támaszkodok. - Nem csináltalak fel... - suttogja a fülembe. - Mert, szeretem, ha egy lány miattam nyög... - elhajol tőlem. - Kapaszkodj, kicsit fájni fog.
Fel se tudom dolgozni amit mond mivel a hátamra önti a fertőtlenítő szert. Csípni kezdi a nagy vágást és a körülötte lévő apró kisebbeket. Minden izmom megfeszül és ökölbe szorul a kezem. Szorosan hunyom le a szemem, amit eláztatnak a könnyeim. Nem bírom ki, hogy a rongy hozzá ér a hátamhoz és törölgetni kezdi a felesleget. Megremeg a lábam, majd hangosan sikítok fel a magas hangomon.  

2. Évad. 3. Fejezet: Nyugodtan és békésen

MinJung:

A fürdőben állok kezemben a testvérem barna hajfestékével. Már elég idős vagyok ahhoz, hogy rájöjjek... Ideje lenne lefőnöm külsőleg is. Annyira gyerekes az egész.

- Biztos ezt akarod? - veszi ki a kezemből a tálat amiben a festék van.

- Igen. - bólintok határozottan. - Segítesz? - pillantok rá a tükörből.

- Persze. - mosolyog és össze keveri a festéket.

Felcsatolom a hajam, de egy kicsit hagyok a vállamra dobva. Elkezdi festeni a hajam. Szép lassan minden szőke tincsem sötét barna álruhába bújik Amint végezz magamra hagy és a kád szélén ülve várok nagyjából fél órát, hogy a hajam beszívja a festéket és ne kopjon ki az első hajmosás után. Az idő letelik és én azonnal megmosom a hajam, avagy lemosom a felesleges festéket. Addig mosom még a barna víz újra átlátszó lesz, elzárom a csapot és megtörlöm a hajam. Gyorsan szárítom meg a hosszú fürtjeimet. Elképesztően csillog és eszméletlen puha! Szerintem fantasztikus lett. Már csak az a kérdés, hogy TaeHyungnak mennyire fog tetszeni az új hajszínem.

Hamar megyek aludni, hogy holnap friss legyek a tegnapi kis kaland után.

Az ágyamba dőlök, de csak óvatosan. Nagyon fáj minden porcikám. Lassan fordulok az oldalamra és a mellemig húzom a vékony, puha barna takarót. Lehunyom a szemem és percek múlva mély álomba szendergek.

A telefonom ébresztőjére nyitom ki a szemem és kelek fel az álmomból.  A könyves polcomon pihenő rezgő telefonomért nyúlok és kikapcsolom az ébresztőt. Az órára pillantok, fél hét. Lezárom a mobilom és kimászok az ágyból. A szekrényemhez lépek és elő keresem az egyenruhám - a pót egyenruhám - és egy bőrszínű harisnyát, hogy ne tűnjenek fel a fiúknak a sérüléseim. Úgy se értenék meg. Felöltözök, de vigyázok a sebekre. A tükrömhöz lépek és megigazítom magamon a nyakkendőt, majd bedugom a haj vasalót amikor üzenetem érkezik és a telefonom megszólal. Azonnal a kezembe kapom és megnézem a beérkező SMS-t. Ki más írt volna mint Tae?

- Hétre az épület előtt vagyok. - írja az üzenetben. 

Rögtön válaszolok neki, egy oké és egy szív tárasságában. Elrohanok a mosdóba és minden lényeges dolgot elintézek, mire vissza érek gyorsan kivasalom a hajam és átfésülöm. Félek, hogy nem fog neki tetszeni a hajam és így én se.

Felkapom a táskám és az ajtón kiviharzás közben köszönök el a testvéremtől és a barátaitól. A liftbe szaladok és megnyomom a földszint gombját, majd a lábujjaimon pattogva várom, hogy a lift leérjen.

Amint megáll és éppen, hogy ki nyitódik az ajtó át csúszok a húsz centis kis részen. Már látom az épület előtt türelmesen váró V-t. Elmosolyodok ahogy kiérek a főbejáraton. Meglát és elkomolyodik az arca ahogy a hajamra néz.

- Mi történt a hajassal? - lép közvetlen elém és a barna fürtjeimet emeli fel, hogy jobban szemügyre tudja venni.

- N-Nem tetszik...? - kezdem a kezemet tördelni és a cipőm orrát bámulom.

- Nagyon szép vagy, legyen szőke, barna, vagy rózsaszín hajad... És nekem mindegy, hogy nézel ki, mert halálosan szeretlek... Picur... - fogja meg a kezeimet és közelebb lép hozzám.

- Picur? - nézek fel a sötét barna szemeibe amik gyönyörűen csillognak. - Ezentúl így fogsz hívni...?

- Nem tetszik? - elengedi a kezem és inkább a derekamnál fogva tart közel magához. - Szerintem illik hozzád... - hajol az ajkaimhoz, de nem csókol meg. - Szeretlek, Picur... - gyengéden sajátítja ki a számat.

Félénked csókolok vissza és a nyakába karolok, majd a barna tincsei közé bújtatom az ujjaimat. Ezzel lejjebb húzom magamhoz, hogy jobban élvezhessem az érzéki csókját.

- Elfogunk késni... - suttogja a számra amint távolabb hajol tőlem és végig simítom az arcán. Imádom ezt a transzba esett, meleg arckifejezést amivel néz rám.

- Menjünk. - lépek hátrébb tőle és megfogom a kezét.

Az iskoláig beszélgetünk és fogjuk egymás kezét. Már az iskola előtt meglátom Yurát aki a fiúkkal beszélget, de amint meglát engem rohanni kezd felém és én is elengedem a kezét és felé sietek, majd nyakába borulok

- Éreztem! Tudtam! - kezdi össze könnyezni az egyenruhám vállát. - Tudtam, hogy TaeHyung megment... Hiányoztál...

- Te is. - teszem a hátára a kezem. - De ne szoríts ennyire mert fáj... WooJin tett róla, hogy ne tudjak megszökni... - lépek hátrébb tőle.

- Bántott? - törli meg a szemét.

A kezébe adom a táskám és leveszem az egyenruha zakót. A vágások és a lila foltok azonnal elő villannak és a szájához emeli a kezét. Ennyire csúnya? Nem igazán néztem meg tükörben...

- Nagyon fáj? Megerőszakolt? - emeli lejjebb a kezét az arcától.

- Igen és... nem... - veszem vissza a sötétkék zakót, majd elveszem tőle a táskám. - Találkoztál JungKookkal?

- Nem... Jimin azt mondta anyukájuk nem engedte, hogy bejöjjön... Hallottam, hogy WooJin meglőtte. - hajtja le a fejét amint Tae mögém lép és elindulunk a többiek felé. - Délután elmegyek hozzá...

- Randizol az öcsémmel? - nevet Jimin.

- Nem randi... A testvéred egy bunkó aki még annyit se érdemelne, hogy az eszembe jusson. Csak megnézem hol lőtték meg és kinevetem. - vonja meg a vállát a lány.

- Még is csak érdekel téged mi van vele. - mosolyog gúnyosan MinKi.

- Te csak fogd be! - mutat a fiúra és közelebb lép hozzá. Csak most tűnik fel, hogy levágta a haját és a kék tincsei teljesen eltűntek. - Azt akarod, hogy levágjam a farkad és a szádba tömjem?!

- Y-Yura. - teszem a vállára a kezem. - Kérlek... - mosolygok rá amint hátra fordul.

- Sajnálom... - lép hátrébb a fiútól. - A hajadat is WooJin festette barnára?

- S-Saját ötlet volt... - nézek a hajamra.

- Nekem tetszik. - mosolyog Jimin. - Végre nem vagy olyan kislányos. Illetve... De... Vagyis... - pillant Tae-re.

- Attól, hogy barna a haja ugyan olyan pici... - von vállat Suga.

- Befognátok? - nézek fel rájuk. - Majd megnövök.

- Te már sehova nem fogsz nőni... - rázza meg a fejét Yura. - Örökké ilyen picuri maradsz! - teszi a fejemre a kezét.

- Csak pár centivel vagy magasabb! - ütöm vállba. - Jimin is alacsony és Uha meg YoonGi is! Őket bezzeg egyikőtök se szekálja... - hajtom le a fejem.

- Én igenis szoktam zaklatni Jimint. - nevet Tae.

Nevetgélnek és még én is elkuncogom magam. Sajnos megszólal a becsengő és az osztályba megyünk. Leülünk a helyünkre és a két előttünk ülő fiú hátra fordul.

- Ti mióta vagytok ennyire jóban? - mosolyog rájuk YoUra.

- Mióta eljátszotta, hogy meghalt... - húzza el a száját MinKi. - Nem mind minden normális ember jelzi, hogy jól van. Nem. - rázza meg a fehér tincseit. - Ő elbújt és segített egy halott lánynak...

- Halott lány? - hármunk között cikázik a barátnőm tekintete. - Mi az, hogy halott?

- Majd kérdezed meg JungKookot, hogy legyen miről beszélgetnetek. - mosolyog a szöszi és az állát az asztalunkra rakja.

Látom, hogy próbál jól meg lenni Yura és MinKi, de ez náluk elég nehezen megy... Lemerem fogadni, hogy MinKi és Yura sokszor kerültek... szexuális kapcsolatba régebben...

- Már bocsánatot kértem... - hunyja le a szemeit a barna hajú fiú. - De lehet, ha szólok akkor WooJin tényleg kicsinál... Bár így majdnem MinJung őlt meg mindenkit.

- Mi? - nézz rám a barátnőm. - Ezt, hogy érti?

- Csak... - hajtom a fejem az asztalra. - Lőttem egyet egy fegyverrel... - motyogom a padra.

- Őrült vagy... Először kocsit gyújtasz, majd pisztollyal lövöldözöl.

 HeiMin szemszögéből:

A padló nyikorgására kelek és nyitom ki a szemem. Nehezen mászok feljebb ülő helyzetbe. A fiúk már rég ébren vannak. Ha én is suliba mennék már nekem is fel kellett volna kelnem. Álmos szemekkel vakarom meg a kulcscsontom ami ki lóg a nagy pólóból. YoonGi egész nagy pólót adott alváshoz... Mivel tegnap mosta ki a cuccom Jin így csak a fiúk cuccaiba tudtam átöltözni este.

- Fel keltél? - ül mellém Suga. - Jól aludtál?

- Egész jól... Nyugodt voltam, mert tudtam, hogy itt senki nem fog tapogatni. - lassan emelem a tekintem a baba arcú fiúra.

- Sokat zaklattak? - ül a másik oldalamra Jin. - Hallottam, hogy még szűz vagy.

- Eléggé... Bár annyira nem voltam senki kedvence se... - a kezemre nézek és török ülésbe helyezkedek. A csuklómon lévő számot kezdem bámulni. - Elég nagy mázlim volt...

- Itt már senki nem bánthat. - áll meg a kanapé mögött TaeHyung. - Én lassan megyek. Még MinJung elé is el kell mennem. Indul kifele a lakásból. - A suliban találkozunk, te pedig pihenj csak. - mosolyog rám és elmegy.

- Idióta... - mormogja Jin és fel áll mellőlem, majd a konyhába sétál. - Suga segítesz reggelit csinálni Heinek?

- Persze! - ugrik fel YoonGi és a legidősebb után siet.

- Megmutatod a csuklód? - ül le mellém NamJoon. Bólintok és óda nyújtom neki a kezem. Szemügyre veszi a tetoválást, majd Jinékhez fordul. - Tudtok venni fekete festéket?

- Igen. - válaszol Suga.

- Rendben... - fordul vissza felém szőke hajú fiú aki a kezemet fogja. - Nem akarom, hogy úgy tüntesd el mint Uha. Ha nem eltávolítjuk át lehetne rajzolni, ha nem bánod. Majd kitalálok valamit, hogy jól nézzen ki. A derekaddal mi legyen?

- Egyenlőre elég, ha a kezemmel kezdesz valamit... - szorítom ökölbe a kezem. - Nem akarok így az utcákon járkálni és iskolába főleg nem akarok így menni. A derekamat úgy se látja senki.

- Akkor ma megcsinálom a kezed. - halványan elmosolyodik és elengedi a csuklom, majd fel áll.

Bekapcsolja a tévét és azt kezdem nézni még a két fiú, Jin és YoonGi reggelit csinálnak, majd Suga mosolyogva hozza nekem a tükör tojást. A kezembe adja és elkezdi venni a cipőjét. Evés közben nézem ahogy a három fiú felveszi a cipőjét.

- Ha aludnál akkor menj be nyugodtan a szobámba. - int vissza az ajtóból. - Sietünk!

Az ajtó csapódás tudatja velem, hogy egyedül maradtam. Legalább kicsit pihenhetek.

Megeszem a finom reggelim és tovább bámulom a tévét. Annyira hiányzott már, hogy divat magazint nézzek a tévében. Órákig bámulom az érdekességeket és a sorozatokat. Fél egykor megunom és kikapcsolom a tévét. A takarómmal a kezemmel sétálok Jin szobájába. Ami bent fogad... Mintha egy műtő lenne...

Óvatosan sétálok beljebb és ülök az ágy szélére. A kezemet végig húzom a puha ágyneműn. Lehunyom a szemem és felrakom a lábam az ágyra. Magamra terítem a pokrócom és az oldalamra fekve szendergek. Annyira jó érzés a kényelmes ágyban pihenni és nem valami ős régi munkás ágyon amin csak pár centi vastag szivacs van és a vas keret nyomja a hátam. Ez az ágy rettenetesen kényelmes... Végre nyugodtan és békésen tudok álomba szenderedni...

V szemszögéből:

A termünkbe érünk és leülünk a helyünkre. Csak egy napot hiányoztam, de az egész osztályterem el távolodott tőlem az osztálytársaimmal együtt. Mióta megismertem MinJungot a kapcsolatom megromlott NamJoonnal és Jinnel is... Nem értem mi baja van Rap Monsternek azzal, hogy végre van egy barátnőm. Azt tudom legalább, hogy SeokJin csak ezért nem bír elviselni, mert engem szeret MiNi és nem őt, de ha Jin megunja, hogy velem van a lány aki tetszik neki képes lesz engem eltenni az útból bármilyen aljas módon.

- TaeHyung! - lökdös Jimin. - Figyelsz rám? Már öt perce pofázok neked. - nyávog a barátom.

- Sajnálom... - simítok a tarkómra. - Csak elmerengtem valamin...

- Minden rendben? - piszkálja a hátamat J-Hope. - Mióta bejöttetek MiNivel elég érdekesen festesz...

- Csak... - fordulok hátra. - Féltem MiNit... - támaszkodok az asztalukra.

- Kitől? - pislog rám nagy szemekkel NamJoon. - WooJin már nem fog minket zaklatni, se téged és főleg nem MinJungot.

- Nem WooJintől féltem. - rázom meg a fejem. - Hanem Jintől és HaSungtól... Tudom, hogy baj lesz még... Érzem!

- Paranoiás vagy. - nevet Jimin és a hátamra emeli a kezét és óvatosan szorít rá a tömzsi ujjaival. - Örülj egy kicsit a nyugalomnak. Végre minden a helyén. Ma átmehetek hozzátok? . néz rajtunk végig ezzel el is tereli a témát arról amiről beszéltem.

- Hozzánk vagy HeiMinhez? - nevet NamJoon. - Felőlem átjöhetsz, legalább segítesz festeni. Tae már megvette a festéket amit szeretett volna.

- Szívesen segítek. - hunyja le a szemeit. - Annyira aranyos lány... Nem tudom kinek volt szíve érzések nélkül megdugni...

- Még szűz. - kuncog halkan HoSeok. - A fiúk mondták, hogy senki nem ért úgy hozzá. Illetve... Mesélték nekem, hogy azért ő is eleget kapott.

- Hát nálunk most úgy él mint egy hercegnő. - egy gyengéd mosoly kúszik az arcomra. - Ma reggel YoonGi csinált neki reggelit Jinnel. Hamar megkel csinálni a szobáját. Nem elég kényelmes a kanapé ahhoz, hogy azon aludjon napokig.

- Mikor indultunk megengedte neki SeokJin, hogy a szobájába legyen, még pólót is kapott YoonGitól. - sóhajt Nam. - Beszéltél már MinJunggal?

- Teljesen elfelejtettem! - ütök a fejemre. - Következő szünetben Yurát is megkérdezem! - hadonászok a kezemmel kínos mosollyal az arcomon.

Még tegnap este megkértek a fiúk, hogy kérjek kölcsön pár ruha darabot MinJungtól ami már neki nem kell. Gondolom Yurának is van pár ki nőt cucca ami neki már nem kell.

- Mit akarsz kérdezni a húgomtól? - támaszkodik az asztalra Sae. Komolyan néz rajtunk végig. Persze a fiúk szeme azonnal megakad a mellén, az enyém is, de próbálok uralkodni magamon.

- Nincs olyan ruhátok ami nektek már nem kell? - nézek a szemébe hosszas csend után. Ilyenkor egyik barom se képes pofázni...

- De... - gondolkodik el. - Lehet, hogy van, de minek nektek annyi lány ruha? Csak nem utánozzátok WooJint? - húzza el a száját.

- Nem! - rázza meg vadul a fejét Jimin. - Ilyenről szó sincs! Van egy új lakótársuk a fiúknak és neki kellene.

- Új lakótárs... Mi történt annál a baromnál az elmúlt két napban? - húz a padunkhoz egy széket és leül rá. - Ne merjetek hazudni... Láttam MiNit. Bántotta WooJin?

- Igen. Megverte és össze vagdosta. - pillantok ki az ablakon, de jól van...

- Hülye fasz... - sóhajt a lány és a füle mögé tűri a fekete tincsét ami az arcára lógott. - Ezen kívül?

- Megszűnt a lány kereskedelem a körzetben. - mosolyog a lányra NamJoon.

SaeJin arcára döbbenet ül és csillogni kezd a gyönyörű fekete szeme. Le se veszi a tekintetét a szőke hajú srácról. A vállához emeli a kezét és elmosolyodik.

- Az új lakó is onnan van...? - hajtja le a fejét.

- Igen. HeiMinnek hívják. Tizenhat éves. - fogja meg a kezét biztatás képen J-Hope.

- Cocoa... És a többi lány? Jól vannak? - néz vissza ránk.

- Nem tudjuk. - válaszol határozottan Jimin. - Tae halott régi barátnője az összeset a saját körzetébe vitte.

- Mi van? - néz rám Sae. - Itt lenne az ideje, hogy beavassatok a sötét múltjaitokba. - támaszkodik az asztalra. - És arra, hogy miért vagytok itt...

2. Évad 2. Fejezet: Átvenni a helyét

MinJung szemszögéből:

Nem sokat tudtam aludni az éjszaka fájt minden testrészem ezért úgy döntöttem, hogy hagyom aludni Tae-t.

Óvatosan mások ki mellőle. Megkeresem a ruhadarabokat amiket tegnap kaptam és óvatosan kezdem magamra venni. Szörnyen fájnak a lila foltok és a vágások, de nem akarom felkelteni TaeHyungot. Hadd aludjon, megérdemli.

Belebújok az anyagokba, majd megkötöm a cipőm és mielőtt távoznék a szobából vissza lépek az ágyon alvó fiúhoz. Óvatosan simítom végig az arcát és nézem, hogy alszik. Percek telnek el mikor korogni kezd a gyomrom és kénytelen vagyok elmenni mellőle. Halkan sétálok ki az ajtón és még halkabban záróm be, majd elindulok folyosón a terem felé ahol voltunk. Az ajtó nyitva, csak bemegyek rajta és észreveszek egy fiút aki az asztalra dőlve alszik. Közelebb sétálok hozzá és az arcára pillantok. Jin itt aludt egész este?

Halkan húzom ki a vele szembe lévő széket és ülök le. A hibátlan arcát kezdem bámulni amin egy pattanás sincs. Egyedül a szája van fel repedve, azt is WooJin okozta neki mikor eltűnt és bedrogozták.

Ahogy figyelem a csukott szemeit megrándul az arca, majd a nagy, barna szemei is mozogni kezdenek még ki nem nyílnak és rám nem nézz. Apró, fáradt nyögés csúszik ki a száján, majd felül és megtörli a szemeit a kezeivel.

- Mióta néztél? - engedi le a kezeit az arcától. Az asztalra teszi és rákönyököl. Épp úgy kezd nézni mint én őt az elmúlt pár perccel, csak még én érzelmek nélkül figyeltem addig ő gúnnyal, lenézően néz egy kis bukó hangsúllyal fűszerezve.

- Pár perce. - gyűjtöm össze az összes bátorságom, csak sajnos tegnap este az összes elszállt amikor fegyvert fogtam a barátomra és beolvastam egy rég halott lánynak.

- És miért? Miért nem TaeHyunggal vagy? - mosolyodik el gúnyosan. Csak még rosszabbul érzem magam...

- Haragszol rám, mert nem volt igazad? - én is az asztalra emelem a kezem és barna deszkán kulcsolom össze az ujjaimat.

- Csillagom, - kacag fel hangosan, amitől megrezzenek olyan váratlanul ér. - ... egyenlőre nem jött be amit mondtam, de ami késik nem múlik. HaSung vissza jött... - hajol közelebb hozzám. - Szerinted nem fogja rá venni magát, hogy félre lépjen a régi barátnőjével? Nem azért szakítottak, mert kiszerettek egymásból.

- Tae nem ilyen. - rázom meg a fejem. - Ha mégis megtenné soha nem csinálnék semmit veled.

- Sose volt még igazi szerelmi bánatod. - áll fel és megkerüli az asztalt. Mögém lép és a vállamra teszi a kezét. Fáj ahogy cirógatni kezdi, majd előrehajol és a nyakamba fúj. Annak ellenére is folytatja, hogy nyöszörögni kezdek a fájdalom miatt. Elakarom húzódni, de nem enged. - Na...? kezd a fülembe suttogni. - Ugye, hogy tetszik...?

- SeokJin? - szólal meg az ajtóból egy vékony hang. - JungKook felébredt... Jimin szeretné, ha rá néznél..

Az ajtóra nézek ahol a vörös hajú HeiMin toporog. Ránk de mer nézni csak a maga előtt összekulcsolt kezeit bámulja. Jin elenged és felegyenesedik. Az ajtó felé indul, majd elmegy a lány mellett és kettesben hagy minket.

- Jól vagy? - sétál beljebb és leül a székre amin eddig Jin ült.

- I-Igen... - emelem fel a fejem. Óvatosan simítok a vállamra amit SeokJin fogott. - Jól van Kooki?

- Kutya baja. Már megnéztem. - mosolyodik el és a füle mögé tűri a haját. Ledöbbenve nézek rá, még nem folytatja. - Enni jöttem, de láttam, hogy mit csinál ezért kitaláltam valamit.

- Köszi. - szinte azonnal korogni kezd a gyomrom. - Tudod hol van kaja?

- Persze! - kezd nevetni és feláll a székről. Egészen egy ajtóig rohan amit kinyit és beszalad rajta. Hallom, hogy kinyit valamit, majd ordítani kezd. - Csak maradék van! Remélem szereted a Thai kaját.

- Igen!

Becsapódik a hűtő ajtó és másodpercek múlva zúgni kezd a mikrosütő is. A csipogás után azonnal jön vissza HaiMin a kezében két tálal és pálcikákkal. Leül velem szembe és enni kezdünk. A második falat után egy álmos, puffadt arcú TaeHyung csoszog be és nézz rám.

- Ne tűnj el csak így! - ül le mellém. - Megijedtem, hogy hova tűntél.

- Éhes voltam! - nézek rá teli szájjal. - Olyan nagy baj, hogy kijöttem enni? - le nyelem a számban lévő falatot mire ő mosolyogva rázza meg a fejét. - Te nem kérsz?

- Majd eszek, ha haza mentem. Ki tudja WooJin milyen mérget tett a kajába. - áll fel mellőlem és a konyhába megy. - Nem akarok kockáztatni.

- Akkor vizet se igyál. - szól után az éppen betoppanó WooJin. - Mérgezett csak, hogy tudj róla. - ül le hozzánk és kivenné HeiMin elő az ételt. A lány megijed és inkább hagyja, hogy elvegye amit akar.

- WooJin! - csapok az asztalra. Közben szinte mindenki megérkezik a konyhába. JungKookot Jimin és Jin segíti még a többiek a saját lábukon sétálnak be a helységbe. A hangra Tae is kijön a konyhából a kezében egy pohár vízzel. - Add neki vissza! Most!

- Bocsánat... - forgatja meg a szemét és vissza adja a lánynak a finom ételt.

- Nevelnek? - kezd nevetni MinKi. - Ez vicces! - ül le az asztalhoz.

- Fogd be vagy a szádba lépek. - pillant a mellette ülőre WooJin. - Persze most nem félsz... - mosolyodik el. - Egy szörnyet teremtettem... - rám néz és össze fűzi a karját a mellkasa előtt.

- Biztos, hogy itt akarsz maradni, Uha? - ül mellém Tae. - Nyugodtabb lennék ha velünk jönnél...

- Így is sokan vagytok abban a lakásban. Megvagyok én itt. - pillant a bátyára aki az asztal másik végén foglalt helyet Suga mellett.

- Ahogy gondolod... - ül közelebb hozzám. - Téged meg haza kísérlek. - karol át.

- Nem kell. - megrázom a fejem és a tányérba teszem a pálcikát. WooJin elé tolom aki azonnal enni kezdi a maradék Thai kaját. - Nem akarom, hogy a bátyám nagyon kiakadjon... így is mérges. Szerencse Yura falazott...

- A bátyáddal élsz? - néz rám MinKi.

- Anyáék nem bírtak elviselni miután felgyújtottam egy autót. - nevetem el magam. - A bátyámhoz dobtak aki a barátaival él.

- És híres... - pillant rám Jimin. - El sem hiszem, hogy G-Dragon sörét ittam! Egy legenda is hozzá ért ahhoz a dobozhoz! És a kanapé... tuti azon szoktak... - azonnal a fiú mondatába vágok.

- E-Elég! - teszem a fülemre a kezem. - Szeretem azt a kanapét!

- De én haza akarlak kísérni! - szólal fel TaeHyung.

- Így is azt hitte, hogy... Mindegy! Nem lenne jó, ha egy fiúval állítanék haza. Jó így... - nézek rá.

- Ahogy gondolod... A végén még lelősz... - veszi el a karját a hátam mögül.

- Csak véletlenül húztam meg! Amúgy se tudtam volna.... - ejtem az ölembe a karom.

- Ha elindulunk, szólj a kutyáidnak WooJin! - förmed a fiúra NamJoon. - Nem örülnék, ha vissza cipelnének minket.

- Már szóltam nekik. Egy ujjal se fognak hozzátok érni. - dobja fel a lábát a fa asztal tetejére és messze tolja az üres tányért. - Este három fiút lőttek le... Egyet az ajtó előtt kettőt a metró megállóban... Az a három fiú semmit nem csinált, de az illető mindet fejbe lőtte... Pont a szemük közé repült az az istenverte golyó! - dobja le a lábát. - Csak egy ember lehetett...

- Pont HaSung lőtt volna le három fiút... Ő aki a légynek se tudna ártani. - neveti el magát Tae.

- Este azt kérte lőjelek le... - kezdem az asztal repedéseit vizsgálni. - Azt kérte mindenkit lőjek le! - ordítom el magam. - Nem tudom te mit gondolsz, de az a lány örült! - fordulok felé. - Mi lesz, ha engem fog lelőni.

- Ne legyél már paranoiás! - áll fel az asztaltól. - Nem ő volt! Sokan tudták, hogy ide jövünk. Kihasználták az alkalmat. Ennyi!

- Tényleg...? - állok fel én is. - Ennyi...? Kísérd haza a seggedet. - mellbe veregetem, majd elmegyek mellette. Elhagyom az étkezőt és vissza megyek a szobába ahol aludtunk. A kezembe veszem a táskám és belegyűröm az egyenruhámat.

Miért védi HaSungot? Azt mondta nem szereti, de megvédi őt! Elég volt tíz perc, hogy rá jöjjek: HaSung egy szörnyeteg. Egy borzalmas szörnyeteg aki még biztos belefog mászni az életembe... De amit akkor mondott... Nem hagy nyugodni.

~~~

Kézen fogva hagyjuk el a 12. körzetet kilencen. Vissza se fordulok a gyár felé mert soha többet nem akarom látni ezt a helyet. Nem akarom újra átélni azt ami történt velem és a fiúkkal. JungKooknak Jimin segít a lépegetésben ami egész jól megy neki. HeiMin hatalmas mosollyal az arcán cipeli a táskáját és Jiminék mellett lépked. Ő örül a legjobban, hogy végre szabad lehet és nem kell többé átélnie, hogy fogdossák. WooJin végül csak bele ment NamJoon ajánlatába. Ezennel a 12. körzet és nem sokára a 26. is Rap Monster körzete lesz. Végre sikerülhet TaeHyungnak tovább lépnie az életben...

- Arra gondoltam, hogy amint befejezted a sulit össze költözhetnénk... - húz magához közelebb. A mellkasának nyomom a fejem és úgy tesszük meg a métereket. - Bemutatnál a szüleidnek és pár év után össze házasodnánk.

- Ez aranyos... - mosolyodok el.

Egészen a metró állomásig mondogatja az ötleteit amin én csak mosolyogni tudok. Lassan érkezik meg a föld felett járó fém vakond amire felszállunk és egymás mellett foglalunk helyet. Egy pillanatra se engedi el a kezem, vagy enged messzebb magától. Lop tőlem egy csókot, majd még egyet.

- Mi lenne, ha minden csók után mondanál egy szót...? - suttogja a fülembe. - Például... alma...

- Alma? - kezdek nevetni. - Miért és miért pont alma?

- Akkor... mond, hogy szeretsz... - csókol meg ismét.

Percekig megy az édes szerelmi csók, majd elhajolunk egymástól.

- Szeretlek... - suttogom el és lehunyom a szemem.

- Én is...

Amint leszállunk a metróról egy darabig tudok a fiúkkal és HaiMinnel menni. Elköszönök tőlük és egyedül szedem haza felé a lábam. Felérek a lifttel és mielőtt belépnék az ajtón végig nézem magam, hogy nem-e látszik egyetlen egy vágás se az arcomon kívül. Ki kell találnom valamit a homlokomon lévőre... Tegnap előtt volt testnevelés óra. Majd azt mondom elestem és felsértette a padló. Talán elhiszi majd.

Lassan nyitok be és azonnal szorosan magához húz JiYong. Hangosan kezd sírni még én uralkodok magamon és próbálok nem sikítani a fájdalomtól.

Nehezen emelem a kezem a hátához és simítom végig azt. A finom illata orron csap és az én könnyeim is hullani kezdenek.

- Többet ne merj minden szó nélkül elszökni! - szorít még jobban magához. - Megértetted!?

- Sajnálom. - nyomom a mellkasához a homlokom.

V szemszögéből:

Zavarja, hogy más a véleményünk... Tisztára mint valami hercegnő. HaSung nem olyan aki megölne bárkit is. Még akkor se ha veszélyeztetné az életét, de MiNi állítja, hogy a volt barátnőm egy gyilkos. Pedig még nincs is egy napja, hogy ismerné!

- Hinned kellene neki... - szólal meg Uha. - Mindenkit megakart ölni. Ő mondta. Az egész helyből vér fürdőt akart csinálni. Még MinJungot is felakarta áldozni azért, hogy a lányokat kivigye innen.

- Nem... - rázom meg a fejem. - Ez hülyeség! Miért akarna megölni engem, vagy WooJint?

- WooJin magára hagyta. Nem segített rajta mikor megszúrták mert megijedt és elrohant. HaSung a sikátorban feküdt a késsel a hasában két órán keresztül és sírt. Az egyes körzet vezetője megmentette... akarom mondani kurvát csinált belőle. Épp mind WooJin akart MinJungból. Persze a vezető a folytonos... hancúrozások mellett megtanította lőni. Vissza akart hozzád jönni Tae... de te más lányokkal voltál nap mint nap. Majd jött a bátyám megölése ami csak rá tett egy lapáttal. HaSung szerette a bátyám... A bátyám segített HaSungnak. A bátyám irányította az egyes körzetet. Ő nem kirabolni akart aznap. Beszélni akart veled, hogy elmondja mi történt. Gyáva voltál és megölted. Megijedtél tőle.

- De azt mondta a vezető betegségben halt meg. - néz a fiúra WooJin.

- Hogy nézett volna ki ha felvállalja előttetek, hogy ki volt az és, hogy mit csináltak? HaSung szerette a bátyám, de csak mint barát azon kívül mit csináltak amikor kettesben voltak.

- És mit akar tőlünk? - simítok a tarkómra.

- HaSung végig figyelt titeket. A nyaralóban, az esőben. MinJung élete kell neki. Egy olyan élet amit ő soha nem kaphatott meg. Ő jobban ismeri MiNit bárkinél... Csak a hajszín különbözik, de HaSung átfogja venni MiNi helyét a te életedben és a családi életében is.

Ledöbbenve meredek a barátomra épp úgy mint mindenki más a teremben. Át... venni... a helyét...? Melyik beteg ember lenne képes ilyenre!?

- És mit akar csinálni MinJunggal? - teszem fel a kérdést. - Bezárja valahova?

- Megöli.

HeiMin szemszögéből:

Lassan sétálok némán a fiúk mellett. Mióta elköszöntem MinJungtól kicsit félek. Nagyon nehéz lesz négy fiúval élni azok után amit láttam reggel. Jin tapogatta MiNit. Csak remélni tudom, hogy engem nem fog.

- Haza tudtok menni egyedül is? - néz Jiminre TaeHyung. - Ne segítsek?

- Jól vagyok. - mosolyog JungKook. - Holnap villogni akarok a suliban.

- Én úgy is arra megyek. - nevet HoSeok.

- Gyerekes vagy. - neveti ki a sebesültet YoonGi. - Inkább gyógyulj meg. Utána vágj fel a sérüléseddel. A végén leégsz Yura előtt... - indulunk tovább.

- Engedj el Jimin! - kezd utánunk ordibálni JeongGuk. - Had verjem meg! 

Elmosolyodok és beérem az előttem sétáló négy fiút. Nem igazán szólnak egymáshoz csak sétálnak. Mind a négyüknek zsebre van téve a keze. Előre félek mi lesz ha "haza" érünk. 

- Arra gondoltam, hogy felújíthatnánk azt a régi szobát. - szólal meg TaeHyung. - Csak ki kellene festeni. 

- Nem túl nagy szoba. - rázza meg a fejét YoonGi. - Talán befér egy ágy. 

- Nekem az tökéletes! - csatlakozok a beszélgetéshez. - Mármint... Megcsinálom majd magamnak. 

- Nem fogsz dolgozni. - néz rám TaeHyung. - Majd kifestem Jiminnel és veszünk bútorokat. - elmosolyodik és kihúzza a zsebéből a kezét. - Nem kell félned tőlünk. Mi nem fogunk bántani téged. 

- Köszönöm. 

Lassan megérkezünk a lakásukba. Nem is annyira vészes. Sokkal jobb állapotban van mint WooJin palotája. Elég családias. Igaz a fotelek kerék gumik letakarva, de nagyon barátságos. 

- Tetszik? - simít a hátamra YoonGi. - Érezd magad itthon. Ez mától a te otthonod is. 

- Remélem nem zavarok. - sétálok beljebb és a kanapéra ülök ami a legújabb holmi lehet a lakásban. Nagyon kényelmes. 

- Dehogy zavarsz! - ugrik mellém Tae. - Olyan mintha lenne egy kishúgunk. 

- Nekem már MinJung is olyan. - ül a másik oldalamra YoonGi. - Délután elmentek festéket venni? - V-re néz aki csak bólint. - Akkor egyenlőre a kanapén alszol, HaiMin. - néz vissza rám. 

- Rendben. - bólintok. - Nagyon szépen köszönöm...

1. Díj

Nagyon szépen köszönöm a díjat KiKi's-nek! Nem is tudom, hogyan is köszönhetném meg a blog első díját! :D

A díj szabályai:

1. Köszönd meg a díjat!
2. Írj magadról tíz dolgot!
3. Válaszolj tíz kérdésre!
4. Tegyél fel tíz kérdést!
5. Küld tovább tíz embernek!

10 dolog magamról 

1. Félek éjszaka a hangoktól. Legyen az kutya ugatás, vagy csak a dolgok pattogása. 
2. Szeretek énekelni és táncolni mikor egyedül vagyok. Annak ellenére is, hogy nincs hangom és pocsékul táncolok. 
3. Imádom a plüss játékokat! Leginkább a macikat gyűjtök bármekkora méretben. 
4. Profi szinten készítek tésztás ételeket. Pirított tésztát és még a zacskós leves se okoz nagyobb problémát.
5. Imádom a kék színt! Ezért is kék a szobám és a hajam...
6. Általában fekete ruha darabokat hordok. 
7. Rendkívül jó kedvű vagyok minden helyzetben. 
8. Van egy macskám és két kutyám. 
9. Szemüveges vagyok, nem mondom, hogy szeretem viselni, de nélküle nem lennék egész. 
10. Általában elfelejtem levenni a szemüvegem alvás előtt... 

10 kérdés amire választ adok 

1. Szereted a sajtos tésztát?

Szeretem a sajtos tésztát. 

2. Milyen érzelmeket vált ki belőled egy romantikus film, egy akció film és egy fantázia film?
Nem szoktam filmeket nézni. Ha pedig meg nézek egyet akkor inkább csak elgondolkozok rajtuk.

3. Mik inspirálnak téged az újabb részek megírására?

Általában a videók és a fellépések amikben szerepelnek az adott szereplők. De ha csak sétálok az utcán, vagy villamosozok már akkor is új ötleteket szerzek. 

4. És mennyire befolyásolja ezt a magánéleted, otthoni gondok?

Nem szokták befolyásolni. Talán apukám megszólalásaiból szedek egy egy szereplőnek bár sort.

5. Van olyan, amit változtatnál a blogomon? (Bármilyen apróságra kíváncsi vagyok.)

Talán azt, hogy jobban írjak és részletesebben. Külsőre tökéletesen megvagyok elégedve azzal amit csináltam. Igaz van egy-két dolog ami nem teljes, de ez már csak így van. 

6. Mi alapján döntöd el, hogy miket veszel fel reggel?

Abba bújok bele ami először a kezembe kerül.

7. Hogyan jellemeznéd magad?

Vissza húzódó, félénk, de barátságos. Olyan aki képes megvigasztalni másokat és támasztékot nyújtani. 

8. Voltál már úgy igazán összezavarodva bármitől is?

Volt. Nem tudom igazán mi váltotta ki, de akkor semmit nem értettem. 

9. Szerinted egy valóság show-ban milyen szerepet töltenél be?

Azt aki először kiesik. :"D

10. Mennyire követed a divatod? Ha esetleg nem, neked milyen a saját divatod főbb tulajdonságai?

Követni követem, de próbálok sajátot teremteni - igaz nem megy -. Leginkább az emos vagy gót ruhákat hordok. De általában még a Koreai lány idol csapatok ruháját is próbálom utánozni.

10 kérdésem

1. Könyvet, vagy blogot olvasol szívesebben? 

2. Szoktad az életedben történő dolgokat használni a történetedben? 

3. A szereplők a történetedben az ismerőseid tulajdonságaival vannak felruházva, vagy csak te alkottad meg őket? 

4. Mi az amit szívesen csinálsz szabad idődben? 

5. Az írás mit jelent számodra? Csak egy hobbi vagy komolyan érdekel téged? 

6. Ha tehetnél mit csinálnál legszívesebben? 

7. Milyen állatokat szeretsz? 

8. Mit szólnak a barátaid, családod, ismerőseid ahhoz, hogy blogolsz? 

9. Szoktál sorozatot vagy animét nézni? Ha igen, melyik a kedvenced? 

10. Kedvenc kajád? 

10 jelölt a díjra 

1. Tuba Izabel

2. Emília Mezőffy

3. Alexandra Boros