2. Évad 4. Fejezet: Hegek

Jimin szemszögéből:

- V-Várjatok egy kicsit. - hunyja le a szemeit Sae és feldolgozza az előbb hallottakat. - Komolyan egy ilyenbe rángattad bele szerencsétlen MinJungot? - túr a hajába és Taere néz. - De ugye nem esett nagy baja?

- Csak megverte és össze vagdalta. - sóhajt TaeHyung. - Túl lassú voltam...

- A lényeg, hogy jól van. - mosolyog a lány és az asztalra könyököl. - Én is körül nézek otthon hátha találok ruhát ami jó lenne.

Mi csak a lányra mosolygunk amikor SangHee lép az asztalhoz és támaszkodik rá. Végig néz rajtunk, majd a tekintete Tae-n és NamJoon-on kezd felváltva cikázni. Halkan sóhajt és bele vág.

- Hallottam mi történt a tizenkettes körzetben. - áll meg a tekintete Nam-on. - Segítséget akarok kérni. 

- Segítséget? - nevetek és felnézek a lányra aki komolyan néz rám, majd végig mér. - Mégis miben?

- A barátnőm eltűnt tegnap a tíz és a tizenkettes körzet határánál. Nem veszi fel a telefonját és nem hív fel. Ma be se jött. 

- És ezzel mit kellene kezdenünk? - kérdezi Hopi. A lányra nézve mosolyodik el. 

- Mióta WooJin kurva telepét bezárattátok sorra tűnnek el a lányok, csak ti lószart sem tudtok róla. Az egész a ti hibátok! Derítsétek ki mi a szar van és hozzátok vissza DongHee-t! - kiviharzik a teremből. Az ajtót hangosan csapja be maga mögött amivel csak még inkább terhel minket és az egész helyzetet. 

Megvagy a levegő és néma csönd ül a terem falai közé. Mindenki csendben figyel minket. Zavartan és semmit nem értően nézek Monsterre, aki csak a hajába túr és elő veszi a telefonját. Nyomkodni kezd rajta, majd ledobja az asztalra. 

- A szoba felújítást napolnunk kell. - mély, fáradt sóhaj szalad ki a főnök száján. Az asztalra támaszkodik. - Ma át jönnek WooJinék. Délutánra kiderítenek valamit... 

MinJung szemszögéből: 

Az egész nap békésen és több mint kellemesen telik. Olyan jó, hogy végre minden szép, annak ellenére, hogy egy örült csaj hagy bennem nyomokat és több mint rettegek tőle. Az egész napot a többiekkel töltöm és suli után amint kilépek a kapun Tae karolja át a nyakam és nyom puszit az arcomra. Szélesen mosolyodok el és felnézek az arcára.
- MiNi mi megyünk. - mosolyog Yura, majd Sae-el elsétál. Mosolyogva nézek a testvérpár után akik egymás mellett sétálva bandukolnak el.
- Mit csinálsz ma délután? - indulunk el kettesben, igaz csak pár percig, mert a többiek hamar beérnek minket.
- Gondoltam átmegyek hozzátok. Megígértem HeiMinnek, hogy ma beszélgetek vele. - mosolygok a barátomra.
- Értem. - bólint és előre fele kezd bámészkodni. - Ma átjönnek WooJinék... Valamiről beszélnünk kell velük. - simogatja a vállam. Kicsit felszisszenek és megrántom a vállam. Még mindig rettenetesen fájnak a végtagjaim, de már nem annyira mint akkor. - Sajnálom. - venné el a kezét a nyakamból, de nem engedem neki. Megfogom a kezét és vissza húzom a vállamra.
- Nem fáj. - egy őszinte mosolyt próbálok erőltetni az arcomra.
Ő csak szájon puszil és egészen a lakásig így sétálunk. A ház előtt öt kapucniba bújt srác álldogál és amint meghallanak minket felnéznek ránk. Azonnal felismerem WooJin arcát és pulcsiját. Életemben először nem érzek veszélyt a közelében, vagy csak a nevétől.
NamJoon csak int nekik és felmegyünk a fiúk lakásába. Tae előre enged és elsőként lépek be a lakásba. Az egész kis zugban csend van. Egyáltalán él még Hein?
Besétálok egészen a kanapéig és leülök rá. A fiúk mind besétálnak, végül Jin zárja be az ajtót. Az ajtó csapódásra a lány is kisétál az egyik szobából. Amint meglát elmosolyodik és mellém ül.
- Sziasztok. - néz végig a fiúkon. - Mit kerestek itt?
- Ennyire nem örülsz, hogy látsz minket? - nevet fel WooJin. - Rap Monster hívott. Azt mondta valami baj van.
- Baj? - szólok közbe és aggódva nézek Namra, majd WooJinre. - Milyen baj?
- Lányok tűnnek el a körzetekben... Az iskolából is eltűnt egy lány, DongHee. Tizenhét éves. - sóhajt NamJoon és a foteljébe ül. A lábát könnyen dobja fel a kis asztalra. Csak meredek a fiúra. - Rá jöttél valamire? - kérdezi és WooJinre néz aki vele szembe foglal helyet.
- Igen. - bólint. - A tizenhármas és az ötös körzet fiatal lányokat rabolnak el, hogy a tizenhármas körzeten belül megrendezett liciten eladhassák őket. Eddig az összes lány tizenöt és huszonhat év között volt. Ugyan arra álltak át pénz szerzés érdekében mint amivel a körzetem elbukott, csak egy kicsit durvább formában folytatják. - a térdére könyökölve magyarázz.
- A tizenkettes körzet pénz szerzési módja se volt kényelem játék... - rázza meg a fejét HeiMin. - Olyanokat rángattatok bele a dolgokba akit semmit nem tettek. - a lány arcára nézek. Úgy mered arra a fiúra, aki rettegésben tartotta mintha semmi nem történt volna. Rezzenés mentes arccal nézi. Szinte sugárzik a szemeiből a bátorság.
- Hányszor kell még bocsánatot kérnem érte? - fáradtan és több mint bűntudatosan sóhajt WooJin. Lehunyja a szemeit és a hajába túr.
- Már rég elfogadtam a bocsánat kérést. - halványan mosolyodik el. - És most mit akartok tenni?
- Gondolom a bemegyünk és mindenkit szitává lövünk taktika nem jönne be nektek. - nevet fel SooHun.
- Amúgy se tehetjük meg. - szól közbe Tae és átkarol. - A tizenhármas körzet szövetséges az ötössel, a hetes és a nyolcas körzettel. A hetes körzet gyártja az összes fegyvert a körzeteknek. Az egész város réz egy fegyver telep. Így nem lehet kihozni onnan senkit. Más dolgot kell kitalálnunk.
- Pénzt kérnek a lányokért, nem? - halkan szólalok meg, de azonnal mindenki tekintete rám tapad. Kicsit megijedek, de folytatom a mondandóm. - Ha fizetnénk akkor könnyen kihozhatnánk DongHee-t onnan.
- Kislány. - nevet WooJin. - Az ilyenek nem két ezer wonok. Komoly pénzekről van szó lány vásárlás téren.
Nem mondok semmit, csak a táskámba nyúlok és elő veszem a nagy pénztárcám, majd kinyitom és ki veszek belőle húsz ezer wont, majd az asztalra dobom. A fiúk ledöbbenve merednek a pénzre, majd rám.
- Saját számlám van. Én képes lennék megvenni a lányokat. Több mint húsz millió van a számlámon. Gondolom annyiból nem csak egy lányt tudnék szabadon engedni. - nézek végig a fiúkon akik már szinte nyitott szájjal merednek rám. - Viszont, ha az én ötletemet használjuk akkor én is szeretnék menni. Az én pénzem és én akarok segíteni személyesen a lányoknak.
- Húsz millió won? - akad fent Tae szeme. - Minek egy tizenhat éves kislánynak ennyi pénz? Ennyiből egy jobb lakást vehetnél magadnak. Ne szórd el a pénzed ilyenekre.
- De én szeretném. - mosolygok a barátomra. - Holnapra kiveszek még három millió kilencszáznyolcvan-ezer wont és lesz négy millió. Úgy se tudnám mire elkölteni és pár év múlva vissza gyűlne rá amit kivettem. - fogom meg Tae kezét. - Kérlek!
- Velünk akarsz jönni? - kérdezi Jimin. Felé fordítom a fejem és határozottan bólintok. - Ha baj lenne tanítsd meg lőni Tae.
- Aztán engem ölne meg. A pisztolyt passzoljuk. Lesz nálunk ő pedig csak a pénzt hozza. - aggódva ingatja a fejét TaeHyung, majd lassan rám emeli a tekintetét. - Vigyázok én rá.
Halvány pír szökik az arcomra egy szerelmes mosollyal. Zavaromban nézek el a barátomról és az ujjaimat kezdem piszkálni. A sok rossz dolog mellett amit már átéltem mellette mindig a legjobb dolgok jutnak eszembe a pocsékok helyett. Szerencsésnek érezhetem magam mellet. Szerencsés lehetek, hogy egy olyan fiút tudhatok magam mellett aki képes az életét és az utolsó emlékét a családjából nekem adni. Bárcsak én is képes lennék annyit adni neki amennyit kapok tőle.
- A licit a tizenhármas körzetben kezdődik pontban kilenckor. - folytatja a tizenkettes körzet vezetője.
- Biztos mindannyian menni akarunk? - hatalmasra nyílt szemekkel szólal meg az eddig csöndben ült YoonGi. - Kicsit kockázatos. Ha tizennégyen mennék akkor se lennénk előnyben. Nem lennénk többen mint ők és csak hátrány lenne, ha elszabadulna a pokol. Maximum tíz vagy nyolc embernek kellene mennie aki képes gond nélkül ölni. Szerintem mindenképpen legalább Tae-re és WooJin-re van ott a legnagyobb szükség.
- Igaza van Suga-nak. - bólint WooJin. - A túl sok néha kevés. Én mindenképpen azt mondom, hogy a körzetemből rajtam kívül SooHun-nak kell jönnie, mert az egyik legjobban lő. Rajta kívül JungHwa és MinKi az aki még valamire képes. - hátra dől és szélesen mosolyodik el amitől a hideg szaladgál a hátamon. Pont mint az nap este... Mégis maradt bennem egy kicsi félelem...
- És én? - kicsit felháborodottan és csalódottan szólal meg Uha. A homlokát ráncolva mered a fiúra aki a csapatért felelős.
- Az érvelésen kívül csak ahhoz értesz, hogy megöljenek. Jobban járunk, ha szépen maradsz a seggeden ma este. MinJung is képes lesz arra, hogy elintézze a dolgokat.
A fiú csak egy halk sóhajt hallat. Bele törődik, hogy részben igaza van annak aki kis híján megölte.
- Ez veled együtt négy ember. - NamJoon hosszan engedi le a pilláit és vakul meg egy pár pillanatra és egy sóhaj erejére. - Mivel JeongGuk a sérülése miatt nem mehet ezért egy ember kiesik. Én megyek és Tae is. Gondolom Suga, te is jönni akarsz.
- Természetesen. - kuncog YoonGi. - Ha valami elcsúszik felrobbantom az egész épületet. - nevet fel hangosan. Még én is elmosolyodok.
- Ez eddig három. - támaszkodik a térdére WooJin. - Jimin? Ő nem tud lőni? Vagy HoSeok?
- Én megyek. - válaszol Jimin és kicsit megemeli a kezét. - Talán a ravaszt képes leszek még meghúzni.
- Én is menni szeretnék. - mosolyog Hopi. - Izgalmas lenne.
- Akkor ez már öt. Összesen kilencen vagyunk. Szerintem éppen elegen. - sóhaj Tae. Közelebb húz magához és a mellkasára fekszem. - Holnap este azt mondod a bátyádnak, hogy Yuránál töltöd az estét.
- J-Jó... - hunyom le a szemem, ahogy égig simít a vállamon. Rettenetesen fáj az érintése, pedig annyira szeretem mikor hozzám ér. - Akkor ide jövök hétre. - motyogom.
- Majd eléd megyünk. - széles mosoly ül MinKi arcára. - Felszedünk, majd ide jövünk és közösen megyünk a tizenhármas körzetbe.
Tae nélkül WooJinnel? Inkább passzolom a dolgot. Nem mintha utálnám, csak nem a legkellemesebb dolog azokkal össze zárva lenni akik elraboltak, majd megvertek, össze vagdaltak és kis híján megerőszakoltak.
Aprót bólintok és lehajtom a fejem.
- MinJung. - néz rám KyuBok. - Hogy vannak a vágások? Az elmúlt napokban kezelted le őket?
- Nem. - rázom meg a fejem. - Nem igazán volt rá lehetőségem.
- A hátadon lévőt muszáj lenne lekezelni. Az a legnagyobb és a legmélyebb, ha gondolod lekezelem a többivel együtt.
- De... Ahhoz le kell öltöznöm... - az ujjaimat kezdem piszkálni zavaromban.
- Nem ez lenne az első alkalom, hogy meztelenül látlak. - nevet fel. - Legalább a hátadon lévőt had nézzem meg.
Minden tekintet rám szegeződik. Céltáblának érzem magam és minden pillantás egy darts nyíl. Nehezen veszek levegőt, majd lassan engedem ki a felesleget, és aprót bólintok.
- Rendben. - áll fel KyuBok. - Jin kölcsön adod a cuccaidat? Csak kenőcs kellene, fertőtlenítő szer és egy kevés géz lap.
- A szobámban mindent megtalálsz. Használd mit elveszel, de írd fel és amint tudod add vissza. - sóhajt Jin. - A második ajtó.
Lassan állok fel és KyuBokkal megyek egészen Jin szobájába. Az ajtóban előre enged a fiú, így előtte lépek be az apró műtő szobába.
- Nem semmi... - zárja be az ajtót amint beér. Elsétál mellettem és keresgélni kezd. - Rengeteg cucca van, de rohadtul sajnálja... - a két szárnyú szekrény elé guggol és kikeresi ami kell. A kezébe fogja amire szüksége van. - Kézlap... Ragacs... Fertőtlenítő és fájdalom csillapító kenőcs. - fel áll és az ágyra dobálja a cuccokat. - Vedd le az inged és a melltartód. - fordul felém.
Aprót biccentek a fejemmel, az ágyhoz és mellé lépek, majd elkezdem kigombolni az ingem. Érzem a tekintetét rajtam.
- Elfordulnál...? - pillantok rá, ahogy az utolsó gombot is kibújtatom a helyéről. Tesz a kérésemnek egy széles vigyorral az arcán, hátat fordít nekem. - Köszönöm. - veszem le az ingem, majd én is a fal felé fordulok és kikapcsolom a melltartóm. Leteszem az ágyra a ruhám és a keblem elé emelem a kezem. Ha csak bele gondolok, hogy ő mosdatott meg azok után, hogy elraboltak... Bármit tehetett velem még nem voltam magamnál... Elképzelem, hogy eszméletemen kívül ér hozzám minden szégyellni való területemen, vagy éppen... megdug...
- Na nézzük... - szólal meg és közelebb lé hozzám. - Kicsit piros a környéke... - teszi a hátamra a kezét. Lassan simít végig a bőrömön. Kiráz a hideg és megremegek. Annyira ismerős az érintése...
- Nagyon... Csúnya...? - hunyom le a szemem.
- Nem vészes. Nem kezdett el varasodni és kicsit vérzik itt-ott. - sóhajt és fordul egyet. - Lefertőtlenítem, majd bekenem és leragasztom.
- KyuBok... - hajtom le a fejem. - Amikor először láttál meztelenül... Ugye nem...
- Nem szeretek akkor dugni mikor a lány nem élvezi, vagy nincs magánál. Ezt jegyezd meg. - lép hozzám és elveszi a karom a mellem elől, majd a falhoz tol és felemeli a kezem. A falnak támaszkodok. - Nem csináltalak fel... - suttogja a fülembe. - Mert, szeretem, ha egy lány miattam nyög... - elhajol tőlem. - Kapaszkodj, kicsit fájni fog.
Fel se tudom dolgozni amit mond mivel a hátamra önti a fertőtlenítő szert. Csípni kezdi a nagy vágást és a körülötte lévő apró kisebbeket. Minden izmom megfeszül és ökölbe szorul a kezem. Szorosan hunyom le a szemem, amit eláztatnak a könnyeim. Nem bírom ki, hogy a rongy hozzá ér a hátamhoz és törölgetni kezdi a felesleget. Megremeg a lábam, majd hangosan sikítok fel a magas hangomon.