♥ Sziasztok! ♥

♥ Ez a videó más mint az eddigiek. Szeretném bemutatni a blogomat egy kis videóban. Ez az első amit csináltam, remélem tetszik, majd. ♥

21. Fejezet: Hiány

MiNi szemszögéből:

Lassan nyitom ki a szemem. H-Hol vagyok...? Fáj a fejem és nem bírom megmozdítani se a lábam, se karom. Amint teljesen kinyitom a szemem képes vagyok kicsit megemelni a fejem. Hogy kerülök ide? Olyan... puha.

Nehezen emelem fel magam ülő helyzetbe a kezem segítségével. Egy fehér ágy kellős közepén fekszem párnák között. Magamra nézek é megijedek. Csak egy bugyi és egy fehér póló van rajtam egy melltartó társaságában. Olyan mintha most fürödtem volna. Ahogy végig simítok a lábamon rögtön rájövök. Csak fürdés után ilyen a bőröm és a hajam is fel van töltődve. Hol lehetnek a cuccaim?

A gondolat menetembe az ajtó nyikorgása szakít bele. Azonnal vissza fekszem és lehunyom a szemem. Remegni kezdek és össze húzódik a gyomrom. Az ajtó bezáródik és lépteket hallok amik egyre hangosabbak. Megáll, majd egy hideg kezet érzek a homlokomon.

- Mi a fenét adott neki az az ökör...? - kezd magában mérgelődni a fiú. Ő nem WooJin.

Lassan nyitom ki a szemem és nézek a fiúra. Fekete oldalra nyalt haja meg sem mozdult, teljesen össze ragasztotta a hajlakk.

- Ohh... - ül le az ágyra. - Minden oké? Fáj valamid?

- N-Nem... - szólalok meg a lehető leghalkabban.

- Biztos? Mennyire bunkó vagyok! - kezd nevetni. - Hwang Kyu Bok vagyok. - mosolyodik rám. - Segítsek fel ülni?

Megrázom a fejem és ülő helyzetbe helyezkedek. Az ölembe veszek egy párnát és a lábamra teszem.

- Miatta igazán nem kellene zavarban lenned. Szerinted ki fürdetett meg még aludtál? - hajol hozzám közelebb és az államra teszi a mutató ujját és feljebb emeli a fejem. - Aranyos vagy...

- KyuBok! - ront be valaki. - Felébredt már? - a fiú megáll az ágytól nem messze. - Mit csinálsz?

- Csak megnéztem hogy van. - áll fel az ágyról KyuBok. - Mit keresel itt, Dae?

- Kereslek. - simít a nyakára. - Tudnál segíteni? - pillant rám. - Úgy se csinálhatsz Dollyval semmit.

Dolly? Én lennék... Dolly? Olyan nevet kaptam mint Yura?

A csuklómra nézek, de nincs rajtam a tizenkettes szám. Kicsit megnyugodok. Így legalább tudom, hogy biztos nincs a derekamon semmi.

- WooJin nem akart egyenlőre tetkót csináltatni neked. - szól nekem Dae. - De ami késik nem múlik.

- Hé! - szól rá a fekete hajú. - Csak most tért észhez! Hagyd egy kicsit. MinKi és So hol vannak?

- Honnan tudjam? - teszi szét a kezét a fiú. - Mióta behozta őt nem láttam So-t. MinKit pedig úgy tíz perce láttam a lányok épületében.

- Hova mehetett az a barom...? - motyogja el, majd a tarkójára simít.

A  beszélgetésbe az ajtó vág bele. Ahogy meglátom ki lépett be az ajtón hevesebben kezd verni a szívem és egészen a falig hátrálok. Amint találkozik a hátam és a fal a takaróba markolok és sírni kezdek.

- Felébredt? - sétál beljebb, majd amint meglát elmosolyodik. - Menjetek ki... - szól a fiúknak akik feleselés nélkül hagyják el a szobát.

Zsebre teszi a kezét és felém kezd lépkedni. Egy könnyed mosollyal az arcán áll meg az ágy mellett és végig mér, még én becsukom a szemem és csak a menekülés gondolata jár a fejemben. Az ágy besüllyed előttem és egy kicsit nyikorog. Ki pattan a szemem és azt veszem észre, hogy WooJin talán húsz centire van tőlem és a kezével támaszkodik mellettem a ágyon. A jobb kezét az arcomhoz akarja emelni, de nem bírom ki.

- Ne! - ütöm arcon, de amikor eljut a tudatomig, hogy mit tettem és kivel vissza tekerném az időt.

Nem mond semmit csak a szemembe néz és az édes babusgatás helyett pofon vág. Azonnal az oldalamra fekszem és hangos zokogásba kezdek. Az arcomhoz emelem a kezem.

- Nem tudom neked TaeHyung mit engedett, de nálam az ő szokásai... - hajol hozzám. - ... nem léteznek... Ha megakarsz ütni üss, de én a kétszeresével ütök vissza. - fekszik mellém.

Csendben fekszik mellettem még én szipogok és sírok. Sose ütöttek meg ilyen erősen.

- Az istenít! - förmed fel. - Meddig akarsz még rinyálni!? - ül fel és maga felé fordít. - Ennyire fájt? - nem válaszolok neki csak a feje mellett a palafont bámulom. - Válaszolj...

Bólintok és a szemébe nézek a felettem térdelő fiúnak. A szabad kezével kihúzza az arcomról a hajam és letörli a könnyeimet az arcomról. Oldalra ordítja a fejem, hogy lássa a helyet ahol megütött. Végig húzza a kezét az arcomon, majd egy puszit nyom rá. Elhajol és elmosolyodik.

- Végre abba hagytad... - fekszik vissza mellém és az oldalára fordul, majd a hasamnál fogva húz közelebb magához. Teljesem hozzám nyomja az alsó tagját és a nyakamhoz hajol.

- M-Miért csinálod ezt...? - suttogom el.

- Már megint ez? - sóhajt és megnyalja a nyakam. - Azt hittem ezt már megbeszéltük. Vagy Uha mást mondott, igaz?

- Csak miatta... Azért mert Tae-t jobban szerette? - emelem a kezem a fejem mellé és a párnába markolok. Felkészülök arra, hogy újra megüssön.

- És ha igen? - mászik felém és lefogja a kezeimet. - Vissza kapja amiért hamarabb ért hozzá mint én.

A szabad keze az oldalamon halad felfelé a mellemig. Óvatosan nyúl a pólóm alá és a számhoz hajol. Mi előtt megcsókolna megszólalok.

- Várj! - szólok rá. Eltorzul az arca a dühtől. Bízom benne, hogy a fiúk elfognak értem jönni és nyugiban haza mehetünk Uhával az oldalunkon. Csak ki kell bírnom. - H-Ha ma... Akkor nem lesz olyan mint amikor Tae itt lesz.

- Be kell ismernem, hogy igazad van, de én nem terveztem, hogy ma megduglak. Csak egy kicsit élvezni akarok, hogy most itt vagy velem és nem V-vel vagy.

- D-De nem lesz ugyan olyan... Természetes lesz... - folytatom a kimagyarázást ami nehezen, de be is válik. Lemászik rólam és vissza fekszik mellém és ismét átölel. Nem vagyok képes lehunyni a szemem és aludni. Sehogy nem megy...

V szemszögéből:

NamJoon a kezében szorongatta a papír darabot és olvasta azt az egy szót. Mi akar lenni ez az egész? Már jó párszor hívtam MinJungot, de semmi... Újra felnyitom a telefonom és nem látok se egy üzenetet, se egy nem fogadott hívást.

- Valami? - néz rám Rap Monster.

Rá nézek és hatalmas sóhajtás után vissza nézek a telefonom kijelzőjére. Fél kettő múlt. Csak egy nyamvadt életjelet adjon magáról! Nem kell kis regényt írnia, csak jelezze, hogy kutya baja... Órákig vártam rá, de semmi. Mindenki a szobájába ment még én a nappaliba aludtam el.

~~~

- MinJung! - ülök fel felriadtan a rém álmomból. 

Nem a közel múltban volt rémálmom... De ez... rosszabb volt mindennél. Remélem az egész álom csak egy hülyeség volt. Biztos MinJung haza ment és annyira fáradt volt, hogy nem volt képes telefonálni. 

A telefonomat kezdem keresni és meg is találom magam alatt. Felnyitom és még mindig semmi, de az óra nézek és ledobom a lábam a kanapéról. Fél egy múlt!? Mi az isten!? 

Villám gyorsan szedem össze magam és rohanok a suliba. Nehezen érek be, de amint beesek az ajtón ordítozásra leszek figyelmes a az igazgatói folyosóról. A terem helyett a folyosóra rohanok és hatalmas tömeg fogad. A tömeg belsejében egy ismerős fiút veszek észre. Ő... Uram atyám! Mit keres itt G-Dragon és az egész Big Bang? Közelebb megyek és át tolakodok a tömegen. 

- M-Miről beszél maga? - kérdezi az igazgató a fiútól. 

- A húgom nem ért haza tegnap este! Nem veszi fel a telefont és nem hív! Az iskolából indult haza, de kurvára nem nincs otthon! - ordít a fiú. 

- Min... Jung...? - motyogom el és GD-t kezdem bámulni. - T-Te... A bátya vagy...? 

Rám néz és bólint. Egy világ omlik össze bennem. Minden össze állt... MiNi... Mond, hogy nem WooJinnál vagy! Mond, hogy nem a tizenkettedike körzetben vagy! 

Nem bírom megállni. A lábam össze rogy és a földre zuhanok. Megszegtem az ígéretem!

Uha szemszögéből:

Finom illat csapja meg az orrom és hangos ricsajra leszek figyelmes, majd arra, hogy az ágyam itt - ott be süllyed. Megmozdítom az ujjaimat és lassan kezdem kinyitni a szemem mire a ricsaj még nagyobb lesz.

- Ébren van? - kérdezi egy vékony hang.

- Felébred! - mondja egy idősebb.

- H-Hol vagyok? - tolom fel magam ülő helyzetbe. - Hogy kerülök ide? - törlöm meg a szemem.

- Egy lány volt. - mosolyog rám az a vörös aki anno WooJinnél volt mielőtt az az állat fél holtra vert volna. - Ő hozott fel és mondta, hogy mit csináljunk veled.

- Egy lány? - pislogok a lányra aki csak bólint. - Hol van?

- Elment. Olyan volt mint egy angyal. - néz a kezére a lány. - Olyan könnyen sétált be és ki mintha láthatatlan lenne... Azt mondta a kukában voltál. Egy üveg szilánk állt a karodba, de ő könnyen húzta ki aztán ki csak bekötöztük.

Szóval miután gondolta WooJin, hogy megölt kidobott a kukába mint valami szemetet. Remélem JungHwa jól van és nem esett baja.

Magamra nézek és csak az tűnik fel, hogy fél meztelen vagyok és a karom egy rózsaszín sállal van becsavarva. Kipirulok és azonnal magam elé kapom a kezem.

- K-Ki vette le rólam a pólóm... és a... a... nad...rágom...? - dadogom el.

- Ő volt. - néz vissza rám a vörös lány.

- Mi a neved? - pislogok rá.

- Cocoa. - válaszol a kérdésemre mire én csak megrázom a fejem.

- Mi az igazi neved? - kérdezek rá megint. - És hány éves vagy?

- A-Az igazi? - kérdezz vissza. - Song Hei Min. 16...

- Köszönöm a segítséget HeiMin. - mosolygok rá. - Hol vannak ruháim?

- Ott. - mutat a másik ágyra amin lóg a nadrágom és a pólóm is.

Fel állok és vissza veszem a nadrágom, majd venném a pólómat is amikor egy lány rohan be.

- MinKi ide jön! - néz rám és hátra tűri a hosszú barna haját. - El kell bújnod! Még pár méter és itt van!

A lányok lökdösni kezdenek a szoba egyetlen szekrényéhez. Kinyitják az ajtót és nagyjából akkora hely volt a szekrényben, hogy félbe kellett törnöm, hogy beférjek. MiNi simán beférne ide... Belökdöstek és rám zárták az ajtót, majd hallottam, hogy valaki a szobába ér.

- Sziasztok lányok. - egyből felismerem a barátom hangját. - Mi újság van erre?

- Semmi érdekes MiKi. - becézi az egyik lány a szekrény előtt. - Hogy- hogy eljöttél ide?

- Csak nem volt kedvem a fiúkkal maradni. Úgyse engednek az új lány közelébe... - válaszol a fiú és tesz pár lépést beljebb.

Új lány? Behoztak egy új lányt? Ki az a szerencsétlen aki tartozik WooJinnek, vagy csak rossz helyen lakik?

- Ohh... Biztos WooJin akar lenni az első aki kipróbálja. - mondja a másik. - Biztos te is sorra kerülsz.

- Ja... - sóhajt MinKi. - Azt hiszem vissza megyek lassan. A végén kikapok, hogy itt lógatom a lábam. Megint...

MinKi a lányokhoz szokott járni szabad idejében? Én ezt nem is tudtam... Nem úgy beszél velük mint WooJin. Olyan mint... Mint a bátyám...

- Minden rendben van? - kérdezi tőle HeiMin. - Szomorúnak nézel ki.

- Megrémülnétek ha elmondanám mi bajom. - kezd kínosan nevetni, de nem sokáig. Abba hagyja és egy halk sóhaj hagyja el a száját. - Meghalt a legjobb barátom... És kurvára hiányzik...

20. Fejezet: P. 13 - A legrosszabb nap

MiNi szemszögéből:

Amint vissza értünk a fiúkhoz NamJoon bevitte Jint a szobájába, majd mindenki eltűnt a saját kis várában. Egyedül én és Tae maradunk a nappaliban. Csak állok és a barátom kezét szorongatom. 

- Jint... - motyogom el. 

- Csak kicsit bedrogozták... - kezd a szobája felé vezetni V. - Kutya baja... - kinyitja az ajtót és előre enged, de nem engedi el a kezem. Amint bent vagyunk halkan bezárja az ajtót és az ágyához kísér. Leültet rá, majd elém guggol és elkezdi kigombolni az ingem. Csak az arcát figyelem. Látom rajta, hogy ideges és, hogy fél. - Sajnálom, de nem hordok lány bugyit... Az enyém jó lesz? 

- I-Igen... - bólintok amint lehúzza a szoknyám és vele együtt a fehér alsó neműm. 

Meztelenre öltöztet, majd rám adja a saját cuccait és az ágyába fektet. Az oldalamra dőlök és végig nézem még átöltözik, majd lekapcsolja a lámpát és mellém fekszik az ágyban. Szorosan húz magához és a száját a homlokomhoz nyomja. 

- Szerinted Uha, hogy van...? - suttogja el. - Remélem WooJin nem bántotta... 

- Én is remélem... - emelem fel a fejem és óvatosan az ő szájához nyomom az ajkaimat.

WooJin szemszögéből: 

- I-Igaz amit mond? Igaz amit UnHyea mond?! - JungHwa azonnal elkapja a pólóm a nyakamon. - Az egész szarnak semmi köze sincs a bátyámhoz!? 

- És ha igen...? - suttogom el halál nyugodtan. - Akkor...? Megütsz...? 

- Még szép te szemét! - lök messzebb magától és meg lendíti a kezét. SooHun azonnal elkapja JungHwa kezét és egy könnyű mozdulattal csavarja ki amitől a fiú a földre rogy. 

- Azt hiszed ezen most mindenki ellenem fordul? - pillantok Uhára aki rémülten áll, majd hátrál egy lépést és hatalmasat nyel. - Senkit sem érdekel a bátyátok az elejétől kezdve! - kezdek mosolyogva ordítani. - Ez az egész az enyém! És az egészet én irányítom! - kezdek a fiatal srác felé lépkedni. 

Elkapom a nyakát és a falnak vágva emelem magasba. Fuldokolni kezd és menekülni próbál, de nem megy neki. Az arca vörösből lilára vált. Egészen addig szorítom a nyakát még fel nem adja a küzdelmet. Elengedem a fejét a testéhez kötő testrészt, majd elfekszik a hideg, kopott fa padlón. 

- U-Uha... - szorul ökölbe a srác bátyának a keze. - Ne... - sírni kezd ami engem kicsit sem hat meg. 

- WooJin... - lép mellém MinKi. - Mi legyen vele? 

- Nekem mindegy. - vonok vállat. - Azt sem érdemli meg, hogy elégessük... Dobjátok ki a kukába. 

- Ezt nem teheted! - ordít JungHwa. - Kurvára nincs ehhez jogod! Nincs jogod ahhoz, hogy megölj másokat! 

Nem mondok semmit csak ki veszem a fiú zsebéből a telefonját és felnyitom. Csodák csodájára mindenki telefonszáma be van írva. Már meg is van a terv, hogy hogyan fogom elkapni az én Babámat... Azt hiszem már a neve is meg van... 

~~~

Csak forgatom a kezembe a halott fiú telefonját és várom, hogy fél kettő legyen és végre jelezzék a barmok, hogy MinJung elindult haza fele. Egyszerű a dolgom. A fiúk kapnak egy SMS-t amiben azt írja Uha, hogy ott van ahol tegnap este, még MiNinek egy olyan üzenetet küldök ahol So fogja várni. 

Ahogy megjön az jel Daetől azonnal küldöm az SMS-eket. 

TaeHyung szemszögéből: 

Mióta MinJung segít nekem a matekban egész jól megy. Az utóbbi időben az összes órán jegyzeteltem és figyeltem, nem pedig aludtam. Bízok benne, hogy igaza van MiNinek és képes leszek iskola után találni egy jól fűzető állást amiből annyi pénz bejönne, hogy könnyen eltudnám tartani MinJungot és később a gyerekeinket és a kutyánkat. Tökéletes élet lenne örökké mellette maradni. 

Annak ellenére is elmosolyodok, hogy a gondolataimban ott van Uha és gyötör a tudat, hogy WooJin bántotta. Érzem, hogy nagy baj van vele. Este... Olyan érzés kapott el ami eddig még soha. Mintha egy darab eltűnt volna a szívemből. Amit Uha mondott este... Nem fog meghalni. Attól, hogy ő ezt hiszi nem lesz semmi baja. 

- Azt, hogy az istenbe számoltad ki, Tae? - kezd nyávogni Jimin és kifekszik a padon. - Csak én nem értem? 

- Hülye vagy Jimin! - kezdek nevetni és az orra alá tolom a füzetem. 

- Kösz... - kezdi lemásolni a feladatot. 

Éppen vissza csöppennék a boldog jövő elképzelésébe amikor a mögöttem ülő NamJoon telefonja rezegni kezd, majd abba hagyja. Hátra fordulok és Rap Monster mobilja képernyőjét vizsgálja, majd felénk fordítja és gyorsan átfutom. 

"NamJoon! Kérlek gyertek értem a tegnapi találkozó pontra. Semmim sincs... Éppen, hogy sikerült elszöknöm WooJintől. Kérlek... Gyertek!" 

Ez Uha?! Uha megszökött! Szinte sírni kezdek a tudattól, hogy a barátom szabad. Alig bírom kivárni az óra végét. A hátamra kapom kicsengőkor a táskám és rohanni kezdek a bejárat felé a többiekkel. Megvártuk Kookit és rohantunk tovább. Futás közben írtam MinJungnak, hogy siessen haza nélkülem és ne várjon rám. Ahogy a parkba érünk, oda ahol tegnap voltunk senkit nem találunk. Csak egy valami tűnik fel a három körzet sarkán lévő utcai lámpán. Egy papír. Oda rohanunk és letépem a lámpáról. 

"Beszoptátok..." 

MiNi szemszögéből: 

A fejemet támasztva ülöm végig az utolsó órám. Nincs itt Uha... Se MinKi... Félek... Félek, hogy baja esett UnHyeanak és most újra vérző orral fekszik valahol WooJin erődjének a falai között. 

Figyelem, hogy a tanár magyarázz, majd megrezzen a telefonom ami az asztal tetején pihen és egy pillanatra fel villan Uha neve. Kiesik a kezemből a toll. Persze mindenki rám néz, de jelen pillanatban le vagyok sokkolva. Uha... Megszökött? Másképp nem küldene üzenetet. Csak ez lehet a magyarázat. 

Megszólal a csengő és azonnal össze pakolok. Amint igyekeznék JungKookhoz, hogy elmondjam mi van addigra ő villám sebességgel rohan kifelé a teremből. Nagyából tíz percig várok a fő bejáratnál Taere, de semmi. Jön egy üzenet a pasimtól amiben közli, hogy fontos dolga van és sajnálja. Bezárom az üzenetet és az Uhától kapottat nézem meg. 

" MinJung! Segítened kell! Nem érem el NamJoont és szükségem lenne rád. Itt vagyok a tizedik körzet Utolsó metró megálló pontján ami a tizenkettedik körzeten keresztül elhagyja az országot! Kérlek siess! Sajnos nincs nálam pénz."

Azonnal futásnak eredek a legközelebbi metró államosig. Az információs pulton szerzek egy térképet ahol minden metró menetrendje le van írva. Lassan jön az ami tizenkettedik körzeten át elhagyja Szöult és tovább halad az ország másik felére. A peronra szaladok és várom, hogy jöjjön a sínen közlekedő. Amint megáll fel szállok és helyet foglalok.  Egyre nagyobb mosoly ül az arcomra minél közelebb kerülök a megállóig. Ahogy bemondja a nő, a megálló nevét és a metró megáll, fel pattanok és kiszaladok egészen a peronra ami addigra üres lesz. Körbe fordulok, de senkit nem találok. Itt kellene lennie. 

Elő keresem a térképet és tudomást veszek róla, hogy jó helyen vagyok csak épp Uha nincs itt. Az egyik pillanatban valaki vállba bökdös. Mosolyogva fordulok hátra, de akivel találkozok... Ő az akit kétszer ütöttem le elemlámpával nyáron. 

Kiesik a kezemből a térkép és hátrálok egy lépést. Ez... Egy csapda?! 

- Vissza kapod az ütést ribanc... - suttogja el és elkapna, de hátat fordítok neki. Futni kezdenék, de nem sikerül. Elkapja a derekam és vissza ránt magához. Egy rongyot nyom a számra és az orromra. A kezemet a számhoz emelem és megérzem, hogy a fehér rongy teljesen nedves. Csak az tűnik fel, hogy egyre jobban leragad a szemem és nem tudom mozgatni a kezeimet. - Aludj csak el...