21. Fejezet: Hiány

MiNi szemszögéből:

Lassan nyitom ki a szemem. H-Hol vagyok...? Fáj a fejem és nem bírom megmozdítani se a lábam, se karom. Amint teljesen kinyitom a szemem képes vagyok kicsit megemelni a fejem. Hogy kerülök ide? Olyan... puha.

Nehezen emelem fel magam ülő helyzetbe a kezem segítségével. Egy fehér ágy kellős közepén fekszem párnák között. Magamra nézek é megijedek. Csak egy bugyi és egy fehér póló van rajtam egy melltartó társaságában. Olyan mintha most fürödtem volna. Ahogy végig simítok a lábamon rögtön rájövök. Csak fürdés után ilyen a bőröm és a hajam is fel van töltődve. Hol lehetnek a cuccaim?

A gondolat menetembe az ajtó nyikorgása szakít bele. Azonnal vissza fekszem és lehunyom a szemem. Remegni kezdek és össze húzódik a gyomrom. Az ajtó bezáródik és lépteket hallok amik egyre hangosabbak. Megáll, majd egy hideg kezet érzek a homlokomon.

- Mi a fenét adott neki az az ökör...? - kezd magában mérgelődni a fiú. Ő nem WooJin.

Lassan nyitom ki a szemem és nézek a fiúra. Fekete oldalra nyalt haja meg sem mozdult, teljesen össze ragasztotta a hajlakk.

- Ohh... - ül le az ágyra. - Minden oké? Fáj valamid?

- N-Nem... - szólalok meg a lehető leghalkabban.

- Biztos? Mennyire bunkó vagyok! - kezd nevetni. - Hwang Kyu Bok vagyok. - mosolyodik rám. - Segítsek fel ülni?

Megrázom a fejem és ülő helyzetbe helyezkedek. Az ölembe veszek egy párnát és a lábamra teszem.

- Miatta igazán nem kellene zavarban lenned. Szerinted ki fürdetett meg még aludtál? - hajol hozzám közelebb és az államra teszi a mutató ujját és feljebb emeli a fejem. - Aranyos vagy...

- KyuBok! - ront be valaki. - Felébredt már? - a fiú megáll az ágytól nem messze. - Mit csinálsz?

- Csak megnéztem hogy van. - áll fel az ágyról KyuBok. - Mit keresel itt, Dae?

- Kereslek. - simít a nyakára. - Tudnál segíteni? - pillant rám. - Úgy se csinálhatsz Dollyval semmit.

Dolly? Én lennék... Dolly? Olyan nevet kaptam mint Yura?

A csuklómra nézek, de nincs rajtam a tizenkettes szám. Kicsit megnyugodok. Így legalább tudom, hogy biztos nincs a derekamon semmi.

- WooJin nem akart egyenlőre tetkót csináltatni neked. - szól nekem Dae. - De ami késik nem múlik.

- Hé! - szól rá a fekete hajú. - Csak most tért észhez! Hagyd egy kicsit. MinKi és So hol vannak?

- Honnan tudjam? - teszi szét a kezét a fiú. - Mióta behozta őt nem láttam So-t. MinKit pedig úgy tíz perce láttam a lányok épületében.

- Hova mehetett az a barom...? - motyogja el, majd a tarkójára simít.

A  beszélgetésbe az ajtó vág bele. Ahogy meglátom ki lépett be az ajtón hevesebben kezd verni a szívem és egészen a falig hátrálok. Amint találkozik a hátam és a fal a takaróba markolok és sírni kezdek.

- Felébredt? - sétál beljebb, majd amint meglát elmosolyodik. - Menjetek ki... - szól a fiúknak akik feleselés nélkül hagyják el a szobát.

Zsebre teszi a kezét és felém kezd lépkedni. Egy könnyed mosollyal az arcán áll meg az ágy mellett és végig mér, még én becsukom a szemem és csak a menekülés gondolata jár a fejemben. Az ágy besüllyed előttem és egy kicsit nyikorog. Ki pattan a szemem és azt veszem észre, hogy WooJin talán húsz centire van tőlem és a kezével támaszkodik mellettem a ágyon. A jobb kezét az arcomhoz akarja emelni, de nem bírom ki.

- Ne! - ütöm arcon, de amikor eljut a tudatomig, hogy mit tettem és kivel vissza tekerném az időt.

Nem mond semmit csak a szemembe néz és az édes babusgatás helyett pofon vág. Azonnal az oldalamra fekszem és hangos zokogásba kezdek. Az arcomhoz emelem a kezem.

- Nem tudom neked TaeHyung mit engedett, de nálam az ő szokásai... - hajol hozzám. - ... nem léteznek... Ha megakarsz ütni üss, de én a kétszeresével ütök vissza. - fekszik mellém.

Csendben fekszik mellettem még én szipogok és sírok. Sose ütöttek meg ilyen erősen.

- Az istenít! - förmed fel. - Meddig akarsz még rinyálni!? - ül fel és maga felé fordít. - Ennyire fájt? - nem válaszolok neki csak a feje mellett a palafont bámulom. - Válaszolj...

Bólintok és a szemébe nézek a felettem térdelő fiúnak. A szabad kezével kihúzza az arcomról a hajam és letörli a könnyeimet az arcomról. Oldalra ordítja a fejem, hogy lássa a helyet ahol megütött. Végig húzza a kezét az arcomon, majd egy puszit nyom rá. Elhajol és elmosolyodik.

- Végre abba hagytad... - fekszik vissza mellém és az oldalára fordul, majd a hasamnál fogva húz közelebb magához. Teljesem hozzám nyomja az alsó tagját és a nyakamhoz hajol.

- M-Miért csinálod ezt...? - suttogom el.

- Már megint ez? - sóhajt és megnyalja a nyakam. - Azt hittem ezt már megbeszéltük. Vagy Uha mást mondott, igaz?

- Csak miatta... Azért mert Tae-t jobban szerette? - emelem a kezem a fejem mellé és a párnába markolok. Felkészülök arra, hogy újra megüssön.

- És ha igen? - mászik felém és lefogja a kezeimet. - Vissza kapja amiért hamarabb ért hozzá mint én.

A szabad keze az oldalamon halad felfelé a mellemig. Óvatosan nyúl a pólóm alá és a számhoz hajol. Mi előtt megcsókolna megszólalok.

- Várj! - szólok rá. Eltorzul az arca a dühtől. Bízom benne, hogy a fiúk elfognak értem jönni és nyugiban haza mehetünk Uhával az oldalunkon. Csak ki kell bírnom. - H-Ha ma... Akkor nem lesz olyan mint amikor Tae itt lesz.

- Be kell ismernem, hogy igazad van, de én nem terveztem, hogy ma megduglak. Csak egy kicsit élvezni akarok, hogy most itt vagy velem és nem V-vel vagy.

- D-De nem lesz ugyan olyan... Természetes lesz... - folytatom a kimagyarázást ami nehezen, de be is válik. Lemászik rólam és vissza fekszik mellém és ismét átölel. Nem vagyok képes lehunyni a szemem és aludni. Sehogy nem megy...

V szemszögéből:

NamJoon a kezében szorongatta a papír darabot és olvasta azt az egy szót. Mi akar lenni ez az egész? Már jó párszor hívtam MinJungot, de semmi... Újra felnyitom a telefonom és nem látok se egy üzenetet, se egy nem fogadott hívást.

- Valami? - néz rám Rap Monster.

Rá nézek és hatalmas sóhajtás után vissza nézek a telefonom kijelzőjére. Fél kettő múlt. Csak egy nyamvadt életjelet adjon magáról! Nem kell kis regényt írnia, csak jelezze, hogy kutya baja... Órákig vártam rá, de semmi. Mindenki a szobájába ment még én a nappaliba aludtam el.

~~~

- MinJung! - ülök fel felriadtan a rém álmomból. 

Nem a közel múltban volt rémálmom... De ez... rosszabb volt mindennél. Remélem az egész álom csak egy hülyeség volt. Biztos MinJung haza ment és annyira fáradt volt, hogy nem volt képes telefonálni. 

A telefonomat kezdem keresni és meg is találom magam alatt. Felnyitom és még mindig semmi, de az óra nézek és ledobom a lábam a kanapéról. Fél egy múlt!? Mi az isten!? 

Villám gyorsan szedem össze magam és rohanok a suliba. Nehezen érek be, de amint beesek az ajtón ordítozásra leszek figyelmes a az igazgatói folyosóról. A terem helyett a folyosóra rohanok és hatalmas tömeg fogad. A tömeg belsejében egy ismerős fiút veszek észre. Ő... Uram atyám! Mit keres itt G-Dragon és az egész Big Bang? Közelebb megyek és át tolakodok a tömegen. 

- M-Miről beszél maga? - kérdezi az igazgató a fiútól. 

- A húgom nem ért haza tegnap este! Nem veszi fel a telefont és nem hív! Az iskolából indult haza, de kurvára nem nincs otthon! - ordít a fiú. 

- Min... Jung...? - motyogom el és GD-t kezdem bámulni. - T-Te... A bátya vagy...? 

Rám néz és bólint. Egy világ omlik össze bennem. Minden össze állt... MiNi... Mond, hogy nem WooJinnál vagy! Mond, hogy nem a tizenkettedike körzetben vagy! 

Nem bírom megállni. A lábam össze rogy és a földre zuhanok. Megszegtem az ígéretem!

Uha szemszögéből:

Finom illat csapja meg az orrom és hangos ricsajra leszek figyelmes, majd arra, hogy az ágyam itt - ott be süllyed. Megmozdítom az ujjaimat és lassan kezdem kinyitni a szemem mire a ricsaj még nagyobb lesz.

- Ébren van? - kérdezi egy vékony hang.

- Felébred! - mondja egy idősebb.

- H-Hol vagyok? - tolom fel magam ülő helyzetbe. - Hogy kerülök ide? - törlöm meg a szemem.

- Egy lány volt. - mosolyog rám az a vörös aki anno WooJinnél volt mielőtt az az állat fél holtra vert volna. - Ő hozott fel és mondta, hogy mit csináljunk veled.

- Egy lány? - pislogok a lányra aki csak bólint. - Hol van?

- Elment. Olyan volt mint egy angyal. - néz a kezére a lány. - Olyan könnyen sétált be és ki mintha láthatatlan lenne... Azt mondta a kukában voltál. Egy üveg szilánk állt a karodba, de ő könnyen húzta ki aztán ki csak bekötöztük.

Szóval miután gondolta WooJin, hogy megölt kidobott a kukába mint valami szemetet. Remélem JungHwa jól van és nem esett baja.

Magamra nézek és csak az tűnik fel, hogy fél meztelen vagyok és a karom egy rózsaszín sállal van becsavarva. Kipirulok és azonnal magam elé kapom a kezem.

- K-Ki vette le rólam a pólóm... és a... a... nad...rágom...? - dadogom el.

- Ő volt. - néz vissza rám a vörös lány.

- Mi a neved? - pislogok rá.

- Cocoa. - válaszol a kérdésemre mire én csak megrázom a fejem.

- Mi az igazi neved? - kérdezek rá megint. - És hány éves vagy?

- A-Az igazi? - kérdezz vissza. - Song Hei Min. 16...

- Köszönöm a segítséget HeiMin. - mosolygok rá. - Hol vannak ruháim?

- Ott. - mutat a másik ágyra amin lóg a nadrágom és a pólóm is.

Fel állok és vissza veszem a nadrágom, majd venném a pólómat is amikor egy lány rohan be.

- MinKi ide jön! - néz rám és hátra tűri a hosszú barna haját. - El kell bújnod! Még pár méter és itt van!

A lányok lökdösni kezdenek a szoba egyetlen szekrényéhez. Kinyitják az ajtót és nagyjából akkora hely volt a szekrényben, hogy félbe kellett törnöm, hogy beférjek. MiNi simán beférne ide... Belökdöstek és rám zárták az ajtót, majd hallottam, hogy valaki a szobába ér.

- Sziasztok lányok. - egyből felismerem a barátom hangját. - Mi újság van erre?

- Semmi érdekes MiKi. - becézi az egyik lány a szekrény előtt. - Hogy- hogy eljöttél ide?

- Csak nem volt kedvem a fiúkkal maradni. Úgyse engednek az új lány közelébe... - válaszol a fiú és tesz pár lépést beljebb.

Új lány? Behoztak egy új lányt? Ki az a szerencsétlen aki tartozik WooJinnek, vagy csak rossz helyen lakik?

- Ohh... Biztos WooJin akar lenni az első aki kipróbálja. - mondja a másik. - Biztos te is sorra kerülsz.

- Ja... - sóhajt MinKi. - Azt hiszem vissza megyek lassan. A végén kikapok, hogy itt lógatom a lábam. Megint...

MinKi a lányokhoz szokott járni szabad idejében? Én ezt nem is tudtam... Nem úgy beszél velük mint WooJin. Olyan mint... Mint a bátyám...

- Minden rendben van? - kérdezi tőle HeiMin. - Szomorúnak nézel ki.

- Megrémülnétek ha elmondanám mi bajom. - kezd kínosan nevetni, de nem sokáig. Abba hagyja és egy halk sóhaj hagyja el a száját. - Meghalt a legjobb barátom... És kurvára hiányzik...