Magam után húztam a bőröndömet és GD után mentem. Egy magassarkú fekete csizma volt a lábamon. Egy fekete ruhával és fekete térd zoknival. Egy fehér dzseki volt rajtam. A hajam teljesen egyenes volt.
- Mikor érünk már oda? - nyávogtam.
- Egy rohadt bőrönd van nálad, nálam meg azért kicsit több cucc és még se nyafogok! - szólt hátra.
Ez igaz. A táskám lóg a hátán. A másik táskám az oldalán és mind a két kezében bőrönd van. Nem a legkisebb bőröndjeim vannak... Pár perc múlva bementünk egy épületbe és fel lifteztünk a legfelső emeletre.
- Remélem nem pakoltad be a macskát semelyik bőröndbe. - indult ki a liftből.
- Sajnos nem... - mentem utána. - Ha benne lenne akkor már rég nem élne...
- Mire célzol? - nézett vissza rám.
- Nem vigyázol a dolgaimra. - húztam el a szám. - Pedig sok dolog van benne! A haj vasaló, a haj göndörítő. - kezdtem az ujjaimon számolni. - És még ott van a laptopom is.
- Nyugi. - mosolygott. - Nem sérült meg semmi.
- Remélem is! - mosolyogtam én is.
A lakás ajtónál elő kereste a kulcsát és a zárba tette. Kinyitotta az ajtót és bevergődött rajta. Én kuncogni kezdtem én mentem utána.
- Jól áll neked a rózsaszín! - nevetett TaeYang.
- Én is örülök, hogy látlak titeket... - mondta gúnyosan a bátyám.
Beljebb mentem. Nagyon modern az egész lakás. Nagy levegőt vettem. Azt hittem cigi szag lesz, de nem. A nappaliba néztem. Négy fiú... férfi ült bent. A kis asztalon négy sörös üveg.
- Ő lenne a húgod? - állt fel az egyik. - DaeSung vagyok. - mosolygott.
- Tudom, hogy ki vagy. - mosolyogtam. - MinJung vagyok.
- Nagyon aranyos a húgod! - szólalt fel TaeYang.
- Igen és még csak 16... - lépett mögém GD és hátrébb húzott. - Ismétlem. Kiskorú! Aki a közelébe megy azt két kézzel fojtom meg!
- Ugyan már! - fordultam felé. - Ha annyira féltenél nem csak félévente jönnél haza!
- De féltelek!
- Ahha... Ezért fogtad meg a kezem a piros lámpánál...
Mindenki nevetni kezdett. Én nem. Ennyire rossz a humorom? Szerintem nem volt vicces, de igaz. Pirosra váltott a lámpa és megfogta a kezem, mintha 5 éves lennék! Aztán amikor a kocsiba ültünk akkor ő kötötte be a biztonsági övemet. Indulásnál pedig a cipő fűzőmet kötötte be. Azt hiszi még mindig kislány vagyok? Pedig ő ennyi évesen már bejárta egész Dél-Koreát. Annyira bosszantó! Engem még Seulba se engedtek el.- Segítek felvinni a cuccaidat a szobádba. - indult el a bátyám én meg mentem utána.
Már értem miért jó a legfelső lakás. Fel mentünk a lépcsőn és egy padlás szobába toppantunk. Elég nagy szoba. Az egyik oldalán egy fotel és egy kis asztal az ablak előtt. A másik oldalon egy ágy ami egy könyves polc mellett volt. Az ágy mellett egy író asztal egy fa székkel és az mellett egy szekrény és egy tükör. Nagyon szép szobát kaptam. A szekrényen lógott az iskolai egyenruhám. Nagyon jó ez a szoba! Talán ez is egy plusz pont.
- Remélem tetszik. - tette le e táskákat. - Nem igazán tudtam milyet szeretnél ezért ilyen lett. Anyáék adtak pénzt és én elküldtem a fiúknak akik lerendezték az egészet.- Köszönöm Oppa. - mosolyogtam rá.
- Régen mindig megöleltél! - húzta el a száját.
Megöleltem. A hátamra tette a kezét és magához húzott.
- Elkísérjelek, majd reggel a suliba? - kérdezte.
- Nem kell... - ráztam meg a fejem. - Egyedül is eltalálok oda. De... Ha nem jönnék haza akkor hívjátok fel a rendőrséget.
- Nem lesz semmi baj! - tolt el magától a vállamnál fogva.
- Remélem... - sóhajtottam.
- Ha baj van hívj fel és érted megyek!
- Rendben. - nyomtam egy puszi az arcára.
- Rég pusziltál meg. - mosolygott gúnyosan és indult kifele a szobából.
- Örülj, hogy egy olyan ember mint én képes volt megpuszilni! - ordítottam utána.
- Köszönöm hölgyem! - fordult vissza és meghajolt. - Ha végeztél a pakolással gyere le enni. Rendelünk pizzát.
- Margarétát kérek.
- Rendben! - elhagyta a szobám én meg pakolni kezdtem.
A ruhákat a szekrénybe tettem, a bőröndöket pedig a szekrény tetejére. Elő vettem a gépem és a fotelhez mentem. Bele ültem és az ölembe vettem a gépem. Mindenki tudja, hogy melyik iskolába kezdek holnap... Olyan gáz! Fel se merek menni facebookra! Biztos mindenki halálra cikiz, pedig nem is az én hibám hanem Sunnyé! Hogy tehette ezt velem? Ott hagyott! Nem is beszéltem vele jó pár napja. Nem is érdekel... Fulladjon meg a cigijében! Lecsaptam a gépem tetejét és a kis szekrényre etettem. Fel álltam és ugrálni és toporzékolni kezdtem.
- Minden rendben MiNi?! - ordított fel T.O.P.
- Nyugi! Mindig ezt csinálja! - szólt rá a bátyám.
Abba hagytam a hisztit és a hajamba túrtam. Nagyon mérges vagyok! Gyorsan átöltöztem valami kényelmes ruhába és lementem a fiúkhoz. Megvacsoráztunk és vissza mentem a szobámba. megkerestem a könyveket amit holnap vinnem kell és össze pakoltam. Átvettem a pizsim és az ágyba dőltem. Nem várom a holnapot... Egyáltalán nem... Lekapcsoltam a kislámpám a fejemnél és elaludtam.
~~~
A telefonom ébresztőjére keltem. Lerúgtam a takaróm és felültem. A telefonom képernyőjére néztem. Készülődnöm kellene. Felálltam az ágyból és átöltöztem. Fekete piros egyenruha. A térdemig se ér a szoknya. Megkötöttem a nyakkendőt, majd a cipő fűzőt és bedugtam a hajvasalót. Ameddig felmelegedett elmentem arcot és fogat mosni. Vissza mentem a szobámba és megcsináltam a hajam. Egy kis szempilla spirált is tettem a szempilláimra. A táskámba tettem a telefonom és a hátamra kaptam a táskát. Lementem a fiúkhoz.
- Készen is vagy? - kérdezte a bátyám.
- Igen... - néztem magamra. - Érdekes az egyenruha... - sóhajtottam.
- Nem ehhez vagy szokva. - mosolygott.
- Hát... Olyan mintha egy mérettel kisebb lenne.
- Nem az. - rázta meg a fejét Seungri. - Az iskolának direkt rövid szoknyája van.
- De nem értem miért kell neked abba a suliba járnod. - nézett rám T.O.P.
- A barátnőm miatt fel gyulladt az igazgató kocsija és azt mondják az én hibám.
- Menő húgica. - nevetett TaeYang.
- Na mennem kell. Nem lenne jó ha elkésnék a temetésemről.
Elindultam a suliba. Egész hamar oda értem. De amikor megláttam az iskolát... Az iskola neve alá graffitivel volt felírva, hogy börtön. Be akarok én ide menni? Egyáltalán nem... Erőt vettem magamon és besétáltam. Ahogy beértem ökölbe szorult a kezem és egy gombóc ült a torkomba. Előkotortam egy papírt a zsebemből és megnéztem a termet. Próbáltam gyorsan oda érni. A folyosók koszosak voltak, a falakon és a szekrényeken graffitivel voltak fel firkálva nem túl szép szavak. A terem előtt megálltam. Félek benyitni. Óvatosan húztam oldalra az ajtót és néztem be. Ahogy beértem minden figyelem rám irányult. Párosával kell ülni?
- Hello angyalom. - mosolygott rám egy szőke hajú, baseball sapkás srác. Fekete fülbevaló lógott a fülében. Nagyot nyeltem.
- Hagyjad már! - szólt rá a mellette ülő sötétbarna hajú srác.
Elmentem az első pad mellett, majd a második mellett is. Hallottam, hogy a szőke hajú srác még dumál nekem, de nem érdekelt.
- Hé Barbi! - szólt egy lány. Rá néztem. - Ülsz mellém?
- É-Én? - habogtam el.
- Igen. - bólintott.
Leültem mellé és a számat kezdtem harapdálni. A kezemet az ölembe tettem és tördelni kezdtem az ujjaimat. Érdekes lány. Vékony és a haja alja kék. Látszik, hogy ő ide akart jönni.
- Seong Yo Ura. - nézett rám egy baráti mosollyal az arcán. - De csak Yura.
- Kwon Min Jung. MiNi. - néztem fel rá.
Ezzel le is zárult a beszélgetésünk. Nem is beszéltem senkivel ebéd szünetig. Gondoltam az egy órás ebéd szünetet a teremben töltöm.
- Barbi! Van kedved velem kajálni? - kérdezte Yura.
- Nem Barbinak hívnak! - néztem rá mérgesen.
- Jó. Bocsi, bocsi. - fogta meg a kezem. - Akkor MiNi. Kajálsz velem?
Csak bólintottam. Elmentünk az étkezőbe. Már azt hittem a vécébe vezet engem. Kerestünk egy üres asztalt és leültünk. Nem vagyok éhes... Lehet a tegnapi pizza miatt vagy a büdös miatt, de nincs étvágyam.
- Na mesélj magadról. - kezdte enni az iskolai menzát.
- H-Hát... - dobtam hátra a hajam.
- Eredeti szőke vagy?
- Igen. Miért?
- Mert barna a szemed. Azt hittem festve vagy. - mosolygott.
- Ohh... - a hajamra néztem. Tényleg olyan mintha festve lenne. A hajamat anyától örököltem.
- Sziasztok. - köszönt egy idősebb lány és leült hozzánk pár barátnőjével. - Milyen az eső nap?
- Egész jó! - mosolygott rá Yura. - Találtam barátot. - nézett rám. - El is felejtettem. MiNi ő Sae a nővérem.
- Örvendek MiNi. - mosolygott rám Sae. Neki is festve van a haja alja. Már értem Yurának miért olyan a haja. - Ugye nem beszéltél senkivel Yura?
- Nem.
- Rendben... Ha hozzátok szól valaki akkor menjetek tovább. Ne érdekeljen titeket.
- Miért? - kérdeztem.
- Nem a legjobb lenne, ha megvernének. - nevetett. - Pár arcot kerüljetek el. - kezdett suttogni. - Ne nézzetek rájuk és kerüljétek el őket.
- Rendben... - mondtuk egyszerre.
- És kiket is? - kérdeztem.
Abban a pillanatban lépett be hét srác az étkezőbe. Nagyot nyeltem. Ezek felső évesek!
- Na az egyik banda akiket kerüljetek el. - nézett rájuk Sae. - A legfiatalabb új tag JungKook. Csak azért van a bandában mert Jimin a mostoha testvére. JungKook a vöröses hajú srác. Jimin az akin sapka van.
JungKook... Az osztály társunk. Meg kell hagyni mind a heten irtó helyesek.
- V Jimin osztály társa. Nem szeret verekedni, de ne piszkáljátok. Azt mondják sötét múltja van. Ott van még J-Hope és Rap Monster. Mind a négyen másodévesek, de a harmadikosok se mernek velük szórakozni. J-Hope a ló arcú. Rap Monster a főnök. Na Monstert főleg ne szórakoztassátok. Tavaly megvert egy csajt. És a legidősebbek Suga és Jin. A baba arcú Suga az irtó dögös pedig leghátul Jin.
Szóval... JungKook, V, Jimin, J-Hope, Rap Monster, Suga és Jin... Már most félek tőlük. Beljebb mentek és az egyik asztalhoz mentek ahol éppen pár másodikos ült. Monster rá csapott az asztalra. Az öt srácból kettő azonnal felállt és távozott, a maradék három maradt a helyén.
- Gyerünk fiúk... - lépett előre Jimin. - Sicc! - hessegetett a kezével.
- Mégis miért? - kérdezett vissza az egyik.
J-Hope elkapta a srácot a pólóját és úgy rántotta álló helyzetbe.
- Ne már Hopi... - szólt rá V. - Beszéljük meg. - a fiú akit álló helyzetbe volt és fogták a pólóját hason rúgta Vt. - Na jó. - ütötte arcon a srácot V. - Én beszélni akartam, de ha nem akkor nem.
A fiú át esett a széken és a földön landolt. A másikat Jimin áthajított az asztalon, a harmadik pedig elrohant.
- Tessék fiúk! - mosolygott Jimin.
Leültek az asztalhoz és beszélgetni kezdtek. Én csak néztem, majd az asztalt kezdtem bámulni.
- Na ha ez megvan akkor mesélj MiNi. Hogy hogy itt vagy?
-Véletlenül felgyújtottam az igazgató kocsiját... - sóhajtottam. Maradjunk az én gyújtottam fel sztorinál.
- Azta! - tátotta el a száját Yura. - Nekünk nem igazán volt pénzünk jobb sulira...
- Nem is tudtam Sae, hogy nála vannak még lúzerebb emberek a családodban, de itt van a húgod. - támaszkodott az asztalra egy vörös hajú lány. - Sam vagyok újonc pisisek...
- Mi lenne, ha tovább mennél? Vagy nincs több farok amit kipróbálj? Ribanc... - rázta meg a fejét Sae. - Nevetséges vagy...
Sam nem mondott semmit csak tovább ment. Szerencse. Kirázz a csajtól a hideg! Bosszantóan jól néz ki! Utána néztem elment az osztálytársaim mellett. Levette a tálcáról a kajáját az egyiknek és a lány fejére öntötte. A lány sírni kezdett. Nem bírtam ki. Kirúgtam magam alól a széket és fel álltam. A szék jó nagy hanggal ért földet.
- MiNi! Ülj vissza! - szólt rám Sae.
Megráztam a fejem és Sam felé fordultam. Mit is kellene neki mondanom? Ahogy láttam vissza fordult a hangra.
- Na mond mit akarsz... - mosolygott gúnyosan. - Ha lehet nézz rám és nyisd ki a szemecskédet.
Mindenki hangos nevetésben tört ki. Erőt vettem magamon és rá néztem. Nagy levegőt vettem és elkezdtem mondani a mondandóm.
- Miért... - nyeltem le az idegességtől össze gyűlt nyált a számból. - Miért kell a kisebbeket bántanod?!
- Várjunk csak egy kicsit. - sétált közelebb hozzám. Sokkal nagyobb mint én! A megfogta az állam és a bőrömbe mélyesztette a műkörmét. - Mit keres itt egy elit iskolás görény? - húzta el a száját. Ennyire lelehet szűrni, hogy elit suliból jöttem? - Mit csináltál? Nem emeleted fel a kis ujjad teázás közben? - ismét hangos nevetés tört ki.
- Legalább engem nem kurvulásért kaptak el. - köptem arcon.
Nem mondott semmit csak arcon vágott. Még soha senki nem ütött meg! Nagyon fáj! A földre ültem és az arcomra tettem a kezem.
- Hülye gazdag szuka! - nyávogott. Felnéztem rá és az arcát törölgette. - Hogy mersz leköpni!?
- Megint megtegyem? - mosolyodtam el. Meg kell hagyni, hogy jó érzés mást leköpni. Igaz bunkósság és apám már rég kinyírt volna ha látja.
- Te kis szűz kurva! - ordított és arra készült, hogy belép rúgjon.
- Abba hagyhatnád... - szólt rá egy fiú.
Felnéztem és a szőke hajú fiút láttam és azt akivel reggel beszélgetett.
- Jól vagy angyalom? - kérdezte a szőke hajú srác és a kezét nyújtotta nekem. - Gyere!
Sam elhúzott. Én csak ültem a földön. Nem kell egy nyomulós fiú segítsége. Ökölbe szorult a kezem. Fel pattantam a földről és kirohantam az ebédlőből. Miért nem tudom befogni a szám? Nem kellett volna magamra haragítanom az alfa nőstényt, már ha van olyan, hogy alfa nőstény... Sam most biztos utál... A folyosón rohantam amikor megláttam pár fiút. Ne! Megálltam és végig mértem őket.
- Készen is vagy? - kérdezte a bátyám.
- Igen... - néztem magamra. - Érdekes az egyenruha... - sóhajtottam.
- Nem ehhez vagy szokva. - mosolygott.
- Hát... Olyan mintha egy mérettel kisebb lenne.
- Nem az. - rázta meg a fejét Seungri. - Az iskolának direkt rövid szoknyája van.
- De nem értem miért kell neked abba a suliba járnod. - nézett rám T.O.P.
- A barátnőm miatt fel gyulladt az igazgató kocsija és azt mondják az én hibám.
- Menő húgica. - nevetett TaeYang.
- Na mennem kell. Nem lenne jó ha elkésnék a temetésemről.
Elindultam a suliba. Egész hamar oda értem. De amikor megláttam az iskolát... Az iskola neve alá graffitivel volt felírva, hogy börtön. Be akarok én ide menni? Egyáltalán nem... Erőt vettem magamon és besétáltam. Ahogy beértem ökölbe szorult a kezem és egy gombóc ült a torkomba. Előkotortam egy papírt a zsebemből és megnéztem a termet. Próbáltam gyorsan oda érni. A folyosók koszosak voltak, a falakon és a szekrényeken graffitivel voltak fel firkálva nem túl szép szavak. A terem előtt megálltam. Félek benyitni. Óvatosan húztam oldalra az ajtót és néztem be. Ahogy beértem minden figyelem rám irányult. Párosával kell ülni?
- Hello angyalom. - mosolygott rám egy szőke hajú, baseball sapkás srác. Fekete fülbevaló lógott a fülében. Nagyot nyeltem.
- Hagyjad már! - szólt rá a mellette ülő sötétbarna hajú srác.
Elmentem az első pad mellett, majd a második mellett is. Hallottam, hogy a szőke hajú srác még dumál nekem, de nem érdekelt.
- Hé Barbi! - szólt egy lány. Rá néztem. - Ülsz mellém?
- É-Én? - habogtam el.
- Igen. - bólintott.
Leültem mellé és a számat kezdtem harapdálni. A kezemet az ölembe tettem és tördelni kezdtem az ujjaimat. Érdekes lány. Vékony és a haja alja kék. Látszik, hogy ő ide akart jönni.
- Seong Yo Ura. - nézett rám egy baráti mosollyal az arcán. - De csak Yura.
- Kwon Min Jung. MiNi. - néztem fel rá.
Ezzel le is zárult a beszélgetésünk. Nem is beszéltem senkivel ebéd szünetig. Gondoltam az egy órás ebéd szünetet a teremben töltöm.
- Barbi! Van kedved velem kajálni? - kérdezte Yura.
- Nem Barbinak hívnak! - néztem rá mérgesen.
- Jó. Bocsi, bocsi. - fogta meg a kezem. - Akkor MiNi. Kajálsz velem?
Csak bólintottam. Elmentünk az étkezőbe. Már azt hittem a vécébe vezet engem. Kerestünk egy üres asztalt és leültünk. Nem vagyok éhes... Lehet a tegnapi pizza miatt vagy a büdös miatt, de nincs étvágyam.
- Na mesélj magadról. - kezdte enni az iskolai menzát.
- H-Hát... - dobtam hátra a hajam.
- Eredeti szőke vagy?
- Igen. Miért?
- Mert barna a szemed. Azt hittem festve vagy. - mosolygott.
- Ohh... - a hajamra néztem. Tényleg olyan mintha festve lenne. A hajamat anyától örököltem.
- Sziasztok. - köszönt egy idősebb lány és leült hozzánk pár barátnőjével. - Milyen az eső nap?
- Egész jó! - mosolygott rá Yura. - Találtam barátot. - nézett rám. - El is felejtettem. MiNi ő Sae a nővérem.
- Örvendek MiNi. - mosolygott rám Sae. Neki is festve van a haja alja. Már értem Yurának miért olyan a haja. - Ugye nem beszéltél senkivel Yura?
- Nem.
- Rendben... Ha hozzátok szól valaki akkor menjetek tovább. Ne érdekeljen titeket.
- Miért? - kérdeztem.
- Nem a legjobb lenne, ha megvernének. - nevetett. - Pár arcot kerüljetek el. - kezdett suttogni. - Ne nézzetek rájuk és kerüljétek el őket.
- Rendben... - mondtuk egyszerre.
- És kiket is? - kérdeztem.
Abban a pillanatban lépett be hét srác az étkezőbe. Nagyot nyeltem. Ezek felső évesek!
- Na az egyik banda akiket kerüljetek el. - nézett rájuk Sae. - A legfiatalabb új tag JungKook. Csak azért van a bandában mert Jimin a mostoha testvére. JungKook a vöröses hajú srác. Jimin az akin sapka van.
JungKook... Az osztály társunk. Meg kell hagyni mind a heten irtó helyesek.
- V Jimin osztály társa. Nem szeret verekedni, de ne piszkáljátok. Azt mondják sötét múltja van. Ott van még J-Hope és Rap Monster. Mind a négyen másodévesek, de a harmadikosok se mernek velük szórakozni. J-Hope a ló arcú. Rap Monster a főnök. Na Monstert főleg ne szórakoztassátok. Tavaly megvert egy csajt. És a legidősebbek Suga és Jin. A baba arcú Suga az irtó dögös pedig leghátul Jin.
Szóval... JungKook, V, Jimin, J-Hope, Rap Monster, Suga és Jin... Már most félek tőlük. Beljebb mentek és az egyik asztalhoz mentek ahol éppen pár másodikos ült. Monster rá csapott az asztalra. Az öt srácból kettő azonnal felállt és távozott, a maradék három maradt a helyén.
- Gyerünk fiúk... - lépett előre Jimin. - Sicc! - hessegetett a kezével.
- Mégis miért? - kérdezett vissza az egyik.
J-Hope elkapta a srácot a pólóját és úgy rántotta álló helyzetbe.
- Ne már Hopi... - szólt rá V. - Beszéljük meg. - a fiú akit álló helyzetbe volt és fogták a pólóját hason rúgta Vt. - Na jó. - ütötte arcon a srácot V. - Én beszélni akartam, de ha nem akkor nem.
A fiú át esett a széken és a földön landolt. A másikat Jimin áthajított az asztalon, a harmadik pedig elrohant.
- Tessék fiúk! - mosolygott Jimin.
Leültek az asztalhoz és beszélgetni kezdtek. Én csak néztem, majd az asztalt kezdtem bámulni.
- Na ha ez megvan akkor mesélj MiNi. Hogy hogy itt vagy?
-Véletlenül felgyújtottam az igazgató kocsiját... - sóhajtottam. Maradjunk az én gyújtottam fel sztorinál.
- Azta! - tátotta el a száját Yura. - Nekünk nem igazán volt pénzünk jobb sulira...
- Nem is tudtam Sae, hogy nála vannak még lúzerebb emberek a családodban, de itt van a húgod. - támaszkodott az asztalra egy vörös hajú lány. - Sam vagyok újonc pisisek...
- Mi lenne, ha tovább mennél? Vagy nincs több farok amit kipróbálj? Ribanc... - rázta meg a fejét Sae. - Nevetséges vagy...
Sam nem mondott semmit csak tovább ment. Szerencse. Kirázz a csajtól a hideg! Bosszantóan jól néz ki! Utána néztem elment az osztálytársaim mellett. Levette a tálcáról a kajáját az egyiknek és a lány fejére öntötte. A lány sírni kezdett. Nem bírtam ki. Kirúgtam magam alól a széket és fel álltam. A szék jó nagy hanggal ért földet.
- MiNi! Ülj vissza! - szólt rám Sae.
Megráztam a fejem és Sam felé fordultam. Mit is kellene neki mondanom? Ahogy láttam vissza fordult a hangra.
- Na mond mit akarsz... - mosolygott gúnyosan. - Ha lehet nézz rám és nyisd ki a szemecskédet.
Mindenki hangos nevetésben tört ki. Erőt vettem magamon és rá néztem. Nagy levegőt vettem és elkezdtem mondani a mondandóm.
- Miért... - nyeltem le az idegességtől össze gyűlt nyált a számból. - Miért kell a kisebbeket bántanod?!
- Várjunk csak egy kicsit. - sétált közelebb hozzám. Sokkal nagyobb mint én! A megfogta az állam és a bőrömbe mélyesztette a műkörmét. - Mit keres itt egy elit iskolás görény? - húzta el a száját. Ennyire lelehet szűrni, hogy elit suliból jöttem? - Mit csináltál? Nem emeleted fel a kis ujjad teázás közben? - ismét hangos nevetés tört ki.
- Legalább engem nem kurvulásért kaptak el. - köptem arcon.
Nem mondott semmit csak arcon vágott. Még soha senki nem ütött meg! Nagyon fáj! A földre ültem és az arcomra tettem a kezem.
- Hülye gazdag szuka! - nyávogott. Felnéztem rá és az arcát törölgette. - Hogy mersz leköpni!?
- Megint megtegyem? - mosolyodtam el. Meg kell hagyni, hogy jó érzés mást leköpni. Igaz bunkósság és apám már rég kinyírt volna ha látja.
- Te kis szűz kurva! - ordított és arra készült, hogy belép rúgjon.
- Abba hagyhatnád... - szólt rá egy fiú.
Felnéztem és a szőke hajú fiút láttam és azt akivel reggel beszélgetett.
- Jól vagy angyalom? - kérdezte a szőke hajú srác és a kezét nyújtotta nekem. - Gyere!
Sam elhúzott. Én csak ültem a földön. Nem kell egy nyomulós fiú segítsége. Ökölbe szorult a kezem. Fel pattantam a földről és kirohantam az ebédlőből. Miért nem tudom befogni a szám? Nem kellett volna magamra haragítanom az alfa nőstényt, már ha van olyan, hogy alfa nőstény... Sam most biztos utál... A folyosón rohantam amikor megláttam pár fiút. Ne! Megálltam és végig mértem őket.
Komolyan? Még egy lány oké, de azért ez már túlzás! Remélem hallod nagy ember az égben! Ez már nem vicces!
- Ő az? - kérdezte az egyik.
- Ja... - szólalt meg a fekete hajú. Aszt hiszem Jimin. - Meg kell hagyni, hogy elég jól pörög a nyelve.
- Csak fogd be! - szólt rá Rap Monster. - Nem a te barátnődet kurvázta le!
- Most megakarod verni? - nevetett J-Hope. - Annyira aranyos, hogy meg van ijedve! Csak egy kislány! Az osztálytársad, igaz JungKook?
- Igen...
Hátrálni kezdtem. Talán nem kellett volna azonnal neki esnem az első embernek aki szembe jön velem... Akkora mázlim van, hogy pont annak az embernek a barátnőjét kezdtem el szidni aki képes halálra verni bárkit. Lehet velem van a baj?
- És akkor most? - kérdezte V. - Én nem fogok lányokat megütni!
- Ki mondta, hogy megakarom ütni? - nézett Vre. - Csak beszélni szeretnék vele...
Elindult felém. Hátrébb léptem egészen addig ameddig a fenekemre nem estem. A lábam között a szoknyát megpróbáltam össze zárni, hogy nehogy be lássanak. Össze zártam a lábam és becsuktam a szemem.
- Most megijesztetted Nam! - förmedt rá Jin. - Tőled mindenki fél!
- M-Mit akartok? - néztem fel rájuk.
- Olyan a hangja mint valami sípoló játéknak! - nevetett Jimin. - Hogy lehet valakinek ilyen magas hangja?
- Hogy is hívnak? Barbi? - kérdezte JungKook.
- N-Nem... - ráztam meg a fejem. Felálltam és leporoltam magam. - MinJung vagyok.
- Rendben... Akkor MinJung... - kapta el a karom Monster. - Ha még egyszer kritizálod a barátnőm egyesével tépem ki a hajad...
Fájdalom nyílalt a karomba ahogy szorított a fogásán. A kezére tettem a kezem, hogy engedjen el.
- Megértetted? - suttogott.
- Igen!
- Én is így gondoltam... - engedte el a kezem.
Elmentek mellettem én meg csak álltam a folyosón. Király... Most megfenyegettek... Kedvem lenne toporzékolni és ordítani, de suliba vagyok. A karomra néztem és teljesen vörös volt. Szép lassan vége lett a sulinak. Elindultam haza. Elhagytam az iskolát és haza fele indultam amikor benéztem az egyik sikátorba. Ezek mindenhol ott vannak? Elkaptam róluk a fejem. Első nap és még van három évem! A végére kétszer meghalok!- Hé! - ordított valaki. Tovább indultam. - MinJung!
A nevemre fel kaptam a fejem és a hang irányába fordítottam a fejem. V rohant oda hozzám. Mit akar?
- Szia. - mosolygott.
- S-Szia... - rá sem néztem csak tovább mentem.
- El is felejtettem. Kim Tae Hyung vagyok.
Tovább mentem mintha ott se lett volna. Miért akar most jó pofizni, ha az előbb nem állította le Monstert?
- Tudod... Illik normálisan bemutatkozni. Vagy ezt nem tanították meg az elit iskolában? - kezdett mellettem sétálni.
- Mit akarsz tőlem? - néztem rá.
- A nevedre várok.
- Kwon Min Jung... - válaszoltam neki.
Csak kísért egészen hazáig. Csendben mentünk. Miről is beszéltünk volna? Még a liftbe is beszállt velem.
- MinJung... - fordult felém.
Ránéztem és közelebb jött hozzám. Mit akar?! A lift falának tolt és a szemembe nézett. Nem is ismerem! Az egyik kezét az arcomra a másik kezét a derekamra tette. Hüvelyk ujjával kihúzta a szememből az elkóborolt hajszálakat és arra készült, hogy megcsókoljon.
- E-Elég! - szóltam rá és eltoltam magamtól. - Ha csak ezért kísértél haza, hogy felszedj akkor felejtsd el! - löktem el magamtól.
Szerencsémre megállt a lift és kirohantam egészen a lakásba. A fiúk köszöntek, de én a szobámba rohantam. Mekkora szemét! Azt hiszi egyből lekaphat!? Még mit nem!
V szemszögéből:
Tudtam, hogy hülyeség! Nem kellene a elsős lányokra nyomulnom, akár milyen aranyosak. MinJung is nagyon aranyos. Gondoltam, hogy nem megy bele. Ő nem olyan lány aki a karjaimba ugrana. Bár, majdnem megcsókoltam. Haza fele kezdtem sétálni. Ha bele is ment volna tuti otthon lett volna valakije! A komornyikja, szülei, cselédek. Remélem Jin csinált kaját! Bár lehet, hogy Moon és Suga mindent megettek. Jó, hogy J-Hope, Jimin és JungKook nem nálunk laknak de szerintem most is nálunk vannak. Haza értem és nevetés fogadott. A nappalinak mondott, üres szobában ültek a fa deszkákon és az autógumikon. Közben pizzát ettek és kólát vedeltek.
- Na mi van V? - kérdezte Jimin.
- Mi lenne? - zártam be az ajtót és beljebb mentem. - Haza kísértem és ennyi. - ültem le Jimin mellé.
- Azt hittük később jössz. - nézett rám JungKook.
- Csak haza kísértem! - néztem rájuk mérgesen. - Semmi nem történt!
- Remélem is! Az a csaj gazdag! Ne akarj gazdag szajhákkal ki kezdeni. - förmedt rám Monster.
- Ő csak egy lány... - vettem egy szelet pizzát. - Dögös, de... Nem az a típus aki azonnal belemenne... Neki a bugyija is aranyból van... - ültem le.
- Hol lakik? - nézett rám JungKook.
- Valami rohadt magas felhő karcolóban a város közepén. A leges legfelső emeleten...
- Fura... Te simán végzel egy lánnyal még a lift felmegy a legfelső szintre, de nála nem tudtál bevágódni... - rázta meg a fejét Suga.
- Nem is nagyon érdekel... - álltam fel. - Ott van... Yuri? - néztem Kookira.
- Yura... - javított ki. - Mit akarsz vele?
- Én?! - mutattam magamra. - Semmit! - nevetettem. - Amúgy is sokkal nagyobb bajunk is van mint egy lány... - komolyodtam el.
- Ez igaz... - dobta vissza a dobozba a pizzát Monster. - Kik is járnak most a sulinkba közülük?
- Ketten. - válaszolt JungKook. - Mind a ketten az osztályomba. Az egyik No Min Ki.
- Csak nem No Myung Dae öccse? - nevetett Jimin. - Ő volt a szőke hajú? Egész nap csajokkal láttam lógni és még MinJungot is fel akarta szedni.
- Ki van még? - kérdezte Nam.
- Woo Un Hyea... - nézett rám JungKook. - Woo Jung Hwa és... Woo Kun Jun öccse...
A nyakamra simítottam és nagyot sóhajtottam. Sétálni kezdtem a nappaliban a nyakamra tett kezemmel.
- Remélem senkinek se mondtátok el... - motyogtam el.
- Azt mondtad titok. - állt fel Jimin. - Én tartottam ma a szám.
- Én is. - mondták egyszerre a többiek.
- Elég ha ők tudják... - indultam a szobámba.
