2. Évad 1. Fejezet: A történet tovább FUT

V szemszögéből:

Óvatosan harapok a számra az asztalnál ülve, abban a teremben ahol meglőtték JungKookot. Jin és So ha jól tudom WooJin szobájába vitték és lefektették. A kis vörös jobb munkát végzett egy bicskával mint SeokJin azzal a sok vacakkal. Szerencsémre az a tetű Kookinál maradt. Jelenleg sehogy nem tudnám elviselni Jin arcát azok után amit hallottam.

Az asztal egyik oldalán ülök még WooJin pont velem szemben foglal helyet és engem néz. Nem vitás én se veszem le róla a szemem egy pillanatra se. Csend van és senki nem mer megszólalni.

- Sokáig játsszátok még ezt a néma farkas szemezést? - pillant az arcomra a mellettem ülő Uha.

- Talán beszélgetnünk kellene? - nyúl a sebébe az előttem ülő fiú és elő vesz egy doboz cigit, kihúz egy szálat, majd a dobozt az asztalra dobja és meggyújtja a dohányt.

- Mióta cigizel? - támaszkodok az asztalra.

- Közöd? - szív bele. - Egyébként is mit érdekel ez téged?

- Én csak kérdeztem... - dőlök hátra és lehunyom a szemem. - Hol van már MinJung? - pillantok az ajtóra.

- Lassan jönnek. - kezd a hamuval játszani MinKi.

- Csodálom, hogy nem jönnek ki a tűz oltok. - pislog nagyokat J-Hope. - A tűz jelző alatt szívod.

- Az lenne kész csoda, ha kijönnének. - nevet WooJin, majd tovább szívja. - Szar se működik ezen a tárgya telepen...

Kiveszi a szájából és nyomná az asztalra, de a cigi izzó része MinKi kezét éri.

- Áu! - kapja el a kezét a fiú. - Meleg! Meleg! Nagyon meleg! - emeli a szájához a kacsóját és az éget helyet kezdi nyalogatni. - Máskor figyelj már jobban!

- Szörnyen sajnálom... - pillant a mellette ülőre. - Máskor ne játssz a hamummal.

- Mit csináltál MiNivel? - pillantok WooJinre. - Miért van tetőtől talpig befáslizva?

- TaeHyung! - azonnal fel ismerem az édes hangját az én egyetlenemnek.

Másodpercek múlva nyílik az ajtó és MinJung lép be a vöröske társaságába. Egy hosszú fekete cica nadrág fedi a vékony lábait. A fehér póló ami egyébként is rajta volt és egy fekete vörös férfi ing. Fekete torna cipő virít a lábán. Eltűnt az arcáról a fásli.

- Várj MinJung! - szalad utána HeiMin.

A fiatal lányon egy ugyan olyan póló mint az angyalomon, vagy kockák helyett csíkok fedik az inget ami a farmer nadrágjába van dugva.

- Leszedtétek a fáslit? - néz döbbenten a barátnőmre WooJin.

- JungKooknak nagyobb szüksége van rá. - mosolyog a cigis köcsögre. - Amúgy is jól vagyok. - mosolyodik el és mögém lép. A fejem tetejére teszi a kezét és össze borzolja az egyenes, rendezetlen hajamat.

- Láttátok Sot? - áll fel a székből Dae.

- Nem. - rázza meg a fejét Hein. - Mióta elmentünk öltözködni nem láttam.

- Remélem nem csinál hülyeséget... - indul ki a helységből a fiú.

- Mi lesz most a hellyel, WooJin? - kérdi a vöröske kicsit félénken. Hallom, hogy MiNi mellé lép, avagy mögém, ezzel jelezve, hogy ő akkor is felünk jön ha itt kell hagynia a fél karját.

- Majd valamit kitalálunk... - pillant a fiúkra. - Remélem...

- Talán... - sóhajt NamJoon. - Csatlakozhatnátok a mi ... - be se tudja fejezni a mondatott mivel WooJinnel egyszerre vágunk a szavába.

- Nem! - üvöltünk rá.

- Pedig nem lenne hülyeség... - rázza meg a fejét Uha. - Ugyan olyan lenne minden mint most, csak segítene nekünk a tizedik körzet és mi is viszonyoznánk ezt. Semmi nincs amiből ellehetne tartani a körzetet... A drog nem jött be... A lányok elhúztak kivéve HeiMin... Már nem azért, de egy szűz lánnyal nem sokra mehet az egész körzet...

- Szűz? - pillantok a hátam mögé. Szegény vörös hajú lány a kezét tördelve mered a földre. - Nem mondod komolyan. Azt hittem, hogy mindent megdugsz ami mozog. - fordulok WooJin felé és gúnyosan elmosolyodok. - Fiúk mindenkinek szűz még az alfele? - nézek a többiekre.

- Ezt én is elmondhatnám róla... - csóvája meg a fejét az előttem ülő. - Nem te csókoltad meg Uhát?

- Megöllek! - ugrok az asztalra és elkapom a pólóját.

Engem Uha kezd vissza cibálni a seggemre még WooJint MinKi. Nehezen választanak szét minket többé kevés sikerrel.

- Minden rendben van? - nyit be Jimin.

- Hogy van Kooki? - teszi fel a kérdést MiNi. - Minden rendben?

- Az előbb már kritizálta szobát. - neveti el magát.

- Figyelj Jimin. - áll fel WooJin és a barátomra néz. - Sajnálom...

- Most erre mit kellene mondanom? - simít a nyakára zavarában Jimin. - JungKook nem pisis, de ezt az egészet úgy fogta fel, hogy mennyire király, hogy túl élte mikor lelőtték... Viszont az anyám mai napig fél egyedül vásárolni...

- Bocs... - hajtja le a fejét WooJin. - Esetleg tehetek érted valamit amivel kárpótolhatlak?

- Igen. Ne menj az öcsém és a családom közelébe, mert következő alkalommal én a fejedbe lövök golyót.

Elő veszi a pisztolyt a nadrágja zsebéből és az asztalra rakja, majd nekem csúsztatja. Rá nézek mire ő a kezébe vesz a bárpultról egy üveg vodkát kinyitja és távozik a szobából.

- Honnan szedtetek fegyvert?! - kapja fel az asztalról a pisztolyt MinJung.

- Add vissza! - veszem ki a kezéből. - Nagyon nem áll jól a törékeny kezedben! Főleg akkor nem amikor leakarsz minket lőni.

- Tae... - pillant rám Uha. - Kitől van?

- Találtam a suli szekrényemben nem sokkal az üzenet előtt amit küldtél, WooJin. - teszi ki az asztalra YoonGi a nála lévő fegyvert. Követi őt NamJoon, majd én is. - Csak négy fegyvert kaptunk.

- Lemerem fogadni, hogy HangSung keze van az egészben! - csattan fel MinKi.

- Ennyi fegyverrel lyukasra lőhettük volna egymást... - sóhajt Hobi. - Lehet, hogy pont ez volt a terve?

- Egyáltalán, hogy jutott be? - sóhajt NamJoon. - Minket is észrevettek, pedig gyorsak voltunk. Rajta pedig magassarkú is volt.

- HangSung lány. - ül le az asztal tetejére HeiMin. - Ha mis sétálunk az utcán azt nem jelentik az utcán járók. De az épületbe csak igazoltatás után léphetünk be.

- Nyitva van a terasz ajtó és az egyik deszka nincs a helyén. - mutatok az ajtóra amit még az elején piszkáltam. - Könnyedén befér ott egy kis mellű lány aki nagyon vékony.

- Te kajak a mellét nézted?! - rántja hátra a széket MiNi.

- Én csak vázoltam a tényeket! - állok fel, hogy magasabb legyek nála. - Te tuti nem férnél át! Túl nagyok a melleid! - rajzolok magamnak láthatatlan melleket.

Ő nem értékeli a humorom. Egy hatalmas pofont add mire én csak a sértett pofám kezdem dörzsölgetni még ő vörös arccal néz rám és várja, hogy bocsánatot kérjek tőle.

- Hogy tudsz ekkorát ütni, ha ennyire kék foltos vagy? - nézek rá kérdően és várom a frappáns válaszát. Még az arcát fürkészem feltűnik valami a szeménél. A szeme mellett egy egész szép vágás húzódik végig. - Várj... - lassan húzom ki az arcáról a hajszálakat és jobban szemügyre veszem a sérülést. - Ez nem véletlenül került ide...

- Mielőtt letépnéd a fejem. - áll fel WooJin. - Én csináltam... Ha megnéznéd a karját, a hasát, a lábait... Mindenhol találnál ilyen vágásokat...

- Esküszöm megöllek! - kapnám fel az asztalon pihenő négy fegyver közül az egyiket, de a két azonos magasságú lány azonnal elém áll. - Hagy lőjem lyukasra!

- Higgadj le! - szól rám NamJoon.

- N-Nem fáj! - teszi a mellkasomra a kezét MiNi és hátrébb toll. - Jól vagyok! - mosolyodik el.

- Tényleg...? - emelem az arcához a kezem.

- Istenem nagyon fáj! - fordul el az arcára tett kezével. Ijedten nyúlok a keze után, de azonnal a szemembe néz és elneveti magát. - Annyira befolyásolható vagy... Sokat kell még tőlem tanulnod... Ha olyan lennék mint te már rég mindenki halott lenne!

- Nevetséges, kislány vagy! - torzul el az arcom a dühtől. - Hol aludhatunk? - fordulok az itteni fiúk felé.

- Elkísérlek titeket a szobámba. - áll fel JungHwa.

HeiMin szemszögéből:

MinJungékkal egyszerre hagyom el a nagy termet és veszem az irányt WooJin szobájába, hogy megnézzem a fiúkat és a sebesültet. Azt hiszem JungKookot...

Megállok az ajtóval szemben és bekopogok az ajtón. Másodpercek múlva jön a válasz így minden bűntudat nélkül nyitok be. Bemegyek és bezárom magam mögött az ajtót.

- Jobban vagy? - indulok az ágy felé amin már nyitott szemekkel ül ha jól tudom JungKook. Az ágy mellett Jin és a széken az ágyban ülő fiú testévre foglal helyet.

- Egész jól vagyok. - mosolyodik el JungKook. - Jimin hozott fájdalom csillapítót. - biccent a fejével az asztalon lévő vodkás üvegre amiből alig hiányzik valami. - Köszönöm, hogy segítettél.

- Nagyon szívesen. - mosolyodok el és leülök az ágyra a lábához. - Szívesen segítek másban is ha kell.

- Nekem is? - pillant rám a széken ülő fiú. Majd kiesik a szeme ahogy néz rám.

- T-Tessék? - vörösödik el az arcom. - Én arra értettem, ha kell valami akkor szívesen segítek JungKooknak még te alszol...  - pillantok a földre.

- Sajnálom... - motyogja el.

Kajak azt hitte, hogy felajánlom magam nekik? Én még sose voltam úgy fiúval, hogy én is élvezzem... Egyedül WooJin volt aki kapcsolatot teremtett velem... Azt se élveztem... Szerencsémre WooJin szerette ha egy lány tapasztalt. De én még le se feküdtem senkivel...

- És... - töri meg a csendet Jin. - Jól vagy?

- Én? - nézek fel rá mire ő az arcán egy mosollyal bólint. - Teljesen jól vagyok. - mosolyodok el.

- A többiek abba a terembe vannak még mindig? - indul kifelé a szobából Jin.

- Igen, de TaeHyung és MinJung elmentek aludni. - nézek utána.

- Legalább V nem öl meg... - zárja be maga mögött az ajtót.

Vissza fordulok a két fiúra akik szótlanul merednek egymásra még az ágyon fekvő feljebb ül és a vodkás üvegért nyúl. A kezébe veszi de egyszerre nyúlok Jiminnel az üvegért, hogy elvegyük tőle. A kezünk egyszerre éri az üveg nyakát. Ahogy össze ér a kezünk ijedten rántom el a kezem épp úgy mint ő így a vodkás üveg a földre zuhan és borzalmas hanggal törik szét, az üveg tartalma pedig szét folyik.

- Sajnálom! - pattanok fel és figyelek nehogy belelépjek az üvegszilánkokba. Cipő van rajtam, de ez a kemény üveg könnyedén szét vághatja a talpát. - Össze szedem...

Lehajolunk mind ketten és lassan kezdjük össze szedni. A szerencsémnek köszönhetően az egyik üveg darab felsérti a mutató ujjam. Nem csak fájni kezd,hanem csípi is az üveg darabon maradt keserű alkoholos ital.

- Hagy nézzem. - kapja el a kezem és szemügyre veszi a véres ujjam. Rám pillant, majd egyszerűen a szájába veszi a mutató ujjam.

Kikerekedett szemekkel figyelem, hogy ő résnyire nyitott szemekkel nyalogatja az ujjam. Az arcom vörös lesz és levegőt venni se tudok.

- Vodka ízű az ujjad... - veszi ki a szájából a sérült részem. - Hagyd csak, majd én össze szedem...

Elengedi az ujjam és vissza ülök az ágyszélére. Az kezemet szorongatva nézem még ő össze szedni, majd fel áll és az ágy melletti kukába dobja a nagyobb darabokat. A kezét a nadrágjába törli, majd rám néz.

- Kérek seprű és valami rongyot. Sietek vissza Kooki. - pillant a testvérére, majd kirobog az ajtón.

Hatalmasat sóhajtok, majd lehunyom a szemem teljesen megfeledkezve a fiúról aki mellettem fekszik.

- Bejön Jimin? - teszi fel a kérdést mire én azonnal ránézek. Fekete haja a szemébe lóg. Félmeztelenül fekszik az ágyban, de szinte már ül. Csak mellkasig van betakarózva.

- Nem is ismerem. - mosolyodok el.

- Ugyan már! - neveti el magát. - A bátyám egy rohadt jó pasi! Ha buzi lennék és nem kötne össze a vérünk tuti rá vetném magam! De te annyit mondasz nem ismered. Bejön az erotikus nézése, vagy az ahogy mindent félre ért és egy perverz állat?

- Itt is vagyok! - siet be Jimin a kezében egy seprűvel, lapáttal és egy ronggyal. - Láttátok volna WooJin arcát amikor elmondtam, hogy a méreg drága piája a földön landolt. - kezd nevetni és ledobja a seprűt a ronggyal a földre.

Hamar sepri fel a kisebb szilánkokat, majd a lapátra húzza és kiönti a kukába. A ronggyal kezdi feltörölni a vodkát, majd ugyan úgy kidobja a kukába. Megtörli a kezét - megint - majd rám néz.

- Nem akarsz aludni? Elmúlt fél kettő. - ül vissza a fa székbe.

- Nem vagyok álmos... - hajtom le a fejem.

- Akkor holnap velünk jössz? - száll be a beszélgetésbe JungKook. - Ugye nem maradsz itt?

- Semmi pénzért. - rázom meg a fejem. - NamJoon már fel ajánlotta, hogy lakjak náluk. - mosolyodok el.

- Ohh... - néz rám Jimin. - Akkor sokat fogunk találkozni. - fülig érő mosoly telepszik az arcára.

MinJung szemszögéből:

A fiú elhagyja a kis szobát, majd Taere pillantok aki már az ágyon ül és rám mosolyog. Megfogja a kezem és magára húz. A hátára fekszik és ügy szemezünk egymással. A kezét a hátamon húzza végig, de azonnal felnyögök, elemeli a kezét és kétségbe esetten kezdi figyelni az arcom.

- Úgy látom jobb lenne, ha hanyagolnánk... - ültet le magáról. - Jut eszembe. A testvéred... G-Dragon. A suliba járt ma és teljesen ki volt borulva. Fel kéne hívnod, hogy elmond neki jól vagy.

- Istenem... - pattanok fel és a táskámba nyúlok. - Teljesen elfelejtettem, hogy a bátyám... - rá nézek mire ő felhúzza a szemöldökét és elmosolyodik.

- Hívd fel, majd utána megbeszéljük. - ledobja a nadrágját és a takaró alá bújik.

Elő kotorom a telefonom . Felnyitom és kikeresem a bátyám számát, majd hívni kezdem. Azonnal fel veszi és zihálni kezd a telefonba.

- MinJung? - szólal meg. - T-Te vagy az? 

- Igen. - ülök le Tae mellé. - Jól vagyok. Holnap már megyek haza...

- Akkor igazat mondott az a kék hajú lány... - sóhajtja el magát. - Azt mondta, miatta mentél el ahhoz a... Jinhez... Ugye... Nem...? 

- Jól vagyok, Oppa. - mosolyodok el és mind két kezemmel a telefont tartom a fülemhez. - Nem történt semmi. Csak magányra vágytam... sajnálom, hogy eddig nem hívtalak. Anyát már hívtad?

- Nem... Gondoltam, hogy elő fogsz kerülni. Csak az iskolád tud róla. Nem akartam jelenteni, hogy eltűntél... Csak macera lett volna vele. Nem haragszom, de reggel siess haza.

- Nagyon... haragszol rám...?

Tae azonnal fel ül és a vállamat kezdi puszilgatni bátorítás képen és reményt adva.

- Csak gyere haza... Jó éjt...

- Neked is...

Leteszem a telefont és elmosolyodok, majd kiejtem a kezemből a készüléket. A könnyes szememet kezdem dörzsölni mire Tae azonnal ledönt az ágyra és hozzám bújik.

- Mit mondott...? - suttogja a fülembe.

- Yura... Mindent Yurának köszönhetünk... - fordulok felé és a mellkasához bújok annak ellenére is, hogy rettenetesen fáj. - Sajnálom, hogy rád fogtam azt a fegyvert! - csukom be a szemem. - Én...

- Shi... - csitít el és fejen csókol. - Nem haragszom rád... Nem tudok rád...

- Mindent megfogok tenni, hogy végre béke legyen köztetek... Ígérem...

Uha szemszögéből:

- Sajnálatos módon kénytelen vagy velem egy szobában aludni. - ül le az ágyára MinKi. - Alszol velem az ágyamban, vagy a földet választod?

- Jó lesz nekem a föld. - le dobom a párnám és a takaróm a földre, majd leülök rá. - Nem akarlak zavarni.

- Ahogy gondolod. - megvonja a vállát és lekapcsolja a lámpát.

A takaró alá bújok és az oldalamra fekszem. Sajnos rá kell jönnöm, hogy a padló hideg és szörnyen kemény. Csak forgolódok és próbálok tökéletes pontot találni. Áhh... Sajnos a szobámban jelenleg Suga alszik... Pedig szívesen mennék vissza a puha ágyamba.

- Biztos jó a földön? - szólal meg az ágy tetejéről MinKi.

- P-Persze... - adok egy halk választ.

Neki több se kell. Hatalmas fáradt sóhajt hallat, majd felkapcsolja a kis lámpát és kiszáll az ágyból. Mellém lép és leguggol, majd az ölébe kap, mire én kinyitom a szemem és a nyakába kapaszkodok.

- Le ne tépd a pólóm, nem foglak leejteni. - mosolyodik el és az ágyhoz fordul, majd óvatosan tesz le rá.

Kicsúsznak a karjaim a nyakából és csak fekszek az ő párnáján. Vissza fordul az "ágyamhoz" és nekem adja a takaróm és a puha párnám. Azonnal a fejem alá nyomom a párnát, de rá kell jönnöm. A két párna alig fér el egymás mellett. Felülök és rosszul leszek. Ez az isten verte ágy nincs egy méter széles!

- Na aludjunk... - lenyomja a lámpát és betakarózik.

Én még mindig az ágyon ülök, majd lassan a hátamra fekszem és azonnal az oldalamra fordulok, de még így se férek el. Rosszul érzem magam ilyen szűk helyen MinKivel. Az arcom lángol és a gyomrom fáj. Talán még sose voltam ilyen közel hozzá... Sőt... Soha nem voltam még közel hozzá. A fej puszi pedig teljesen megrémített. Mi baja van?

Boldog karácsonyt!

"Kivétel nélkül újra rám talált a Karácsony.

Egy ideje már, hogy valóra vált a debüt álmom.

Bár befutottam, Idén is csak gyakorlás a Karácsonyi ajándék

De hálás vagyok, mert mellettem állsz." 

Bangtan Boys - A Typical Idol's Christmas

Boldog karácsonyt kívánok minden kedves olvasónak! 

24. - 25. Fejezet: Talán, egyszer minden olyan lehet mint régen... VÉGE

"Sokáig futottam, s még tovább futok.

Küzdeni és meghalni fogok a városomban!

Ez az én városom!" 

MinJung szemszögéből:

Csak meredek a fekete hajú lányra aki megkerülve az író asztalt az ágyhoz sétál és leül mellém. A kezébe nézek. Egy kulcsot forgat az ujjai között és az arcomat nézi.

- Nem mindig volt ilyen... - szólal meg és fel áll az ágyról. A bilincshez lép és könnyedén nyitja ki a kulccsal. Szabad lesz a kezem és végre magam mellé engedhetem. Nagyon kényelmetlen volt ez az egész helyzet... - Tényleg hasonlítasz rám... - mosolyodik el. - Nem csodálom, hogy Tae annyira oda van érted.

- Te... Meghaltál... - motyogom el kikerekedett szemekkel.

- Aranyos vagy! - kezd nevetni. A szája elé emeli a kezét. Csillogós női zakója ujja felcsúszik és a csuklóján fel tűnik egy szám. Egy? WooJinnek... tizenkettes szám van, mint mindenki másnak ebben a körzetben, vagyis... Ő az egyes körzetből jött? - Ez most nem érdekes. - engedi le a kezét. - Beszélnünk kell valami fontosról. Feltudsz ülni?

Megrázom a szemem, de ő azonnal segít nekem az ágy szélére ülni. Óvatosan lógatom le a lábaimat és húzom ki magam. Rá nézek, mire ő kihúzza az arcomra tévedt hajszálakat és a fülem mögé tűri, majd elmosolyodik zárt szemekkel. Keresztbe rakja a lábát és rajta kezdi pihentetni a kezét.

- Nem tudom mit hiszel TaeHyungról, de az nem igaz. - rázza meg a fejét. - Alaptény, hogy V sose volt képes senkit se szeretni... Se régen se most... Az eltűnésem után ő azonnal más lányok társaságát kezdte keresni. Én kerestem, de ő már két nap múlva más kezét fogta. Most sem más, MinJung. Akár mikor képes lenne félre lépni tőled, de sajnos még egy dolgot közölnöm kell vele aminek egyáltalán nem fogsz örülni... Tae csak azért van veled, mert engem lát a külsődben... - suttogja el. - Te csak egy pót én vagy.

- N-Nem igaz. - rázom meg a fejem. - Tae nem ilyen!

- Gondolom mesélt neked arról, hogy mit tett két éve. Hogy megölt valakit. Már az előtt se volt szent, Mini. Képes volt agyon verni egy srácot aki belénk kötött. Addig verte szegény fiút még mozgott, majd egyszerűen kézen ragadott és elvonszolt onnan. V egy borzalmas ember... Mintha maga lenne a gonosz. Az aki képes mosolyogva, vagy nevetve ütni egy másik embert az már rég nem szent... Én már csak tudom...

- Tae...

Ezt nekem miért nem mondta?! Nem csak kihasznált és vigasznak használt HaSung helyett, hanem még... bántott másokat is... Ő nem lehet ilyen... Ő nem olyan aki mosolyogna más fájdalmán! Ő soha nem lenne olyan aki a bosszút keresi... Lehetetlen...

- Hiszel nekem vagy folytassam a meggyőzést? - áll két lábra, majd leguggol és könnyedén veszi ki az ágy alól a fegyvert. - Anno én is pont ide rejtettem KunJun elől. - emeli fel a pisztolyt. - Sose szerettem a fegyvereket, de valamiért az utóbbi időben sokat használtam. - kezd nevetni. - De ma mégsem én fogom használni. - felém nyújtja a fegyvert, de én ledöbbenve meredek rá. - Te fogod használni. Kíváncsi vagyok azt választod, majd aki fizikailag bántott vagy azt aki érzelmileg tört össze.

- Én... nem... - csóválom meg a szemem.

- Ha jobban bele gondolsz... - hajol le hozzám. - WooJin is segített kinyitni a szemed, hogy lásd TaeHyung igazi személyiségét, de ahogy látom ő csak veréssel és vagdosással ért el nálad valamit.

Fel egyenesedik és felém nyújtja a kezét. Görcsbe rándul a gyomrom amint megfogom a kezét és fel húzom magam. Azonnal esnék össze, de nem engedi a gravitációnak. Elkapja a karom és óvatosan rakja a nyakába.

- HaSung... - suttogom el. - Miért nem fedted fel magad...?

- Majd mindenre fény derül, de most csak azon járjon a fejed, hogy ne ess össze. Lassan Uha is jön a többiekkel...

- Többiekkel? - kérdezek vissza.

- A többi lány is elindul, majd kifelé. Nem hagyok itt senkit WooJinnek. Ahogy téged se... - nyitja ki az ajtót. - Uha megkért, hogy jöjjek érted.

- Mi lesz, ha meglátnak? Egyáltalán, hogy kerülsz ide? - kezdek tovább bicegni. Tudom, hogy nem fog válaszolni...

Azt várja tőlem, hogy én válasszak, majd? Én döntsem el ki haljon meg ma? WooJin vagy TaeHyung? Talán már meg is van ki lesz az...

V szemszögéből:

Csendben követjük JungHwat aki elől sétál és mutatja az utat a másodikra. Csendben sietünk fel egymás után. Az utolsó lépcső foknál azonnal a falnak húzódunk amikor lépteket hallunk. Elrohan valaki előttünk, szerencsénkre nem vesz minket észre.

- Fene... - motyogja JungHwa. - Arra van WooJin szobája. - mutat a fiú után. - Nem maradhatunk itt a végtelenségig.

- Terv? - kérdezi NamJoon.

- Van egy nagy terem... Ha sikerülne oda eljutnunk akkor ott megpihenhetnénk.

- Fasz fog pihenni. - emelem fel a hangom, de Suga azonnal a számra nyomja a tenyerét.

- Biztonságos? - teszi fel a kérdést Monster.

- Csak akkor használja WooJin a termet, ha vendége van. Oda biztos nem fognak menni.

Csak bólintunk és azonnal elindulunk abba az irányba ahonnan valaki rohant. Hwa könnyen nyitja ki a nagy ajtót és sorban rohanunk be a helységbe.

Egy nagy asztal van a szoba közepén. A nagy barna asztalt négy magas négyszög alakú oszlop fogja közre, már a festék is lepattogott róluk, úgy mint a falakról. A terem végében egy nagy ajtó van és három hatalmas ablak. Ahogy elnézel az ajtót nem szokták használni mert kívülről be van építve. Egyedül a felső ablakokon szűrődik be  a teli hold fénye. Az elsőn vagyunk. Hova vezethet az a nyavalyás ajtó?

JungKwa halkan zárja be az ajtót és dől neki. Mély levegőt vesz és lehunyja a szemét.

- Miért van zárva az ajtó? - sétálok a két ajtós üvegajtóhoz. - Egyáltalán hova nyílik?

- Sose volt ennyire elbarikádozva és lerombolva a gyár... De WooJin nem szereti a napot... Csak azért van bezárva, hogy egyikünk se menjen ki és nehogy megnézze a kilátást. Csak egy terasz van ahonnan nagyon könnyen kilehet jutni.

Lassan teszem a kezem a kilincsre és nyomom le. Csodák csodájára az ajtó kinyílik és megmozdítja a falapot ami az ajtónak van támasztva. Ennek nem zárva kellene lennie? Miért van nyitva?

- Kim TaeHyung! - az ajtóra kapom a fejem ahogy mindenki más a teremben. WooJin hangjától kirázz a hideg és gyorsan zárom vissza az ajtót. - Tudom, hogy beszöktél mint valami patkány!

- Baszd meg magad... - motyogom el és egy lépést teszek a hang felé.

- Ha most kijössz ma senki nem hal meg! Csak te! - üti meg az ajtót. - De ha két percen belül nem nyílik az ajtó, bemegyünk és rajtad kívül mindenkit lyukasra lövünk.

- J-Jimin. - suttog a bátyának JungKook, majd tesz pár lépést és megáll.

- NamJoon mi legyen...? - kérdezi a lehető leghalkabban J-Hope.

- Tae... - néz rám Rap Monster.

Ökölbe szorul a kezem és megindulok az ajtó felé, de nem tudok többet tenni mint két méter. Valaki elkapja a csuklóm és erősen szorítja meg. Vissza fordulok és Jimint látom meg, hogy a kezemet fogja és közben a földet bámulja.

- Ki ne merj menni... - motyogja el. - Itt ne merj hagyni! - ordítja el magát. Rám emeli a könnyes arcát és pirosra színeződött szemeit. - Szerinted, ha itt hagysz minket jobb lesz? Ugyan úgy meg fog minket ölni, csak nem fogsz tudni róla. Nem engedlek el. Nem engedem, hogy megint elrepülj!

- Mond, hogy van egy ötleted. - fordul NamJoon felé Jin.

- Még tíz másodperc... - hajtja le a fejét JungKwan.

Hihetetlen gyorsasággal telik le az a pár másodperc és már nyílik is az ajtó. Öt srác lép be a terembe. Legelöl WooJin a kezében egy pisztollyal. Amint teljesen beérnek fel emeli a pisztolyt maga elé és valakit célba vesz. A fegyver elsül és azonnal hátra nézek és csak az tűnik fel, hogy JungKook lába meginog és a kezét a hasára nyomva nézi WooJint, majd fel emeli a kezét amit a vére fest vörösre. Össze rogy és az oldalára dől.

- Jeong... Guk... - engedi el a kezem Jimin. - JeongGuk... - botorkál el a testvéréhez. - Ne... Ne. Ne! - a sarkára ül és magához húzza az öccsét. - Meg ne merj nekem halni! - támasztja a testvére fejét a combjára

- Jimin... - hallom a fiú kétségbe esett hangját. - Nem akarok meghalni...

Azonnal az öt fiúra nézek. Elő villannak a fogaim. A kezem azonnal ökölbe rándul amint még beljebb sétálnak.

- Válasz Tae. Ki legyen a következő. - engedi lentebb a kezében lévő fegyvert. - Jin? Tudom, hogy arról álmodsz, hogy bárcsak halott lenne az aki a nyár előtt csókolgatta a barátnődet.

- Mi? - pillantok hátra.

- Nem mondta el Dolly? Pedig mióta itt van elég beszédes és menekülős kedvében van. Tudod borzalmas dolog arra kelni, hogy egy kis egér szaladgál a házban. Sajnos elkaptam.

- Mit csináltál vele?! - ordítom el magam és teszek egy lépést felé, de azonnal Jiminre fogja  a pisztolyt. Megállok és moccanni se merek.

Mit csináljak? Nem találta el WooJin olyan helyen Kookit, hogy halálos lenne, de ha így haladunk szegény kölyök elvérzik. Mit kellene csinálnom?!

A gondolat menetembe egyre közeledő cipő kopogás zavar bele. nem csak nekem tűnik fel az ismeretlen hang. Szinte mindenki az ajtóra pillant ami tárva nyitva áll. Kis híján halálra rémülök a látványtól ami fogad. Ha...Sung? Beér az ajtón és mögötte biceg be MiNi.

- MinJung... - teszek egy lépést, de szinte azonnal rám emeli a kezében lévő ezüst színű fegyvert.

- Kérlek ne akard, hogy bántsalak! - ordítja el magát könnyes szemekkel.

MinJung szemszögéből:

Amint kiérünk a folyosóra. HaSung azonnal elenged mire megbizonyosodik róla, hogy képes vagyok két lában megállni.

- MinJung.

A nevem hallatára azonnal megfordulok és egy csapat lánnyal találom magam szembe, és Uhával aki a lányok előtt lépked. Az arcáról eltűnik a mosoly amint az arcomra néz, majd a kezemben lévő fegyverre.

- MiNi... - ér elém és a vállamra teszi a kezét. - Mi történt?

Fel szisszenek amint kicsit rá szorít a vállamra.

- Ne... - rántom meg a vállam, majd össze szorítom a jobb szemem.

- WooJin csinálta...? - emeli feljebb a fejem.

- Igen... Hol van Tae...? - nyitom ki a szemem. - Miért nem jött még értem?

Amint befejezem a mondatom hatalmas durranást hallok. HaSung nyíl egyenesen indul meg a hang felé és én azonnal követem. Utána érek be a terembe ami már tele van. Meglátom V-t és görcsbe rándul a gyomrom. A levegő se ki, se be nem tud jutni.

- MinJung... - indul el felém, de nem bírom ki. Felé tartom a fegyvert és az ujjamat a ravaszra engedem. Azonnal könnyes lesz az arcom.

- Kérlek ne akard, hogy bántsalak! - ordítom el magam és megremeg a kezem.

- Ne hülyéskedj! - szól rám.

Több se kell. Felfelé tartom a fegyvert és meghúzom a ravaszt. Nagyot lök rajtam hátra és a hangtól teljes mértékbe bedugul a fülem, majd zúgni kezd. Azt se tudom, hogy igazából hol vagyok, de hamar vissza kapom a hallásom.

- Csak a lőszert pazarlod... - lép hozzám HaSung és megtörli az arcom.

- Ha... - ejti ki a kezéből a a pisztolyt WooJin. - Sung... Mégis, hogy?

- A látszat néha csal. - fordul a fiúk felé. - Talán nem kellett volna ott hagynod... Esetleg. De tudod mit... - emeli fel a kezét. - Kurvára hálás vagyok neked! Épp úgy mint TaeHyungnak. Kettőtökben nincs annyi emberség mint a kisujjamba.

- Mióta... Mióta élsz az egyes körzetbe? - teszi fel a következő kérdést WooJin.

- Mióta? Azóta mikor valaki megtalált és az egyes körzetbe vitt. - dobja hátra a fekete gyönyörű haját. - Csak túl sok vért vesztettem, de az egyes körzet vezetője képes volt ellátni. Ellentétbe veletek ő addig vigyázott rám, még a betegsége miatt meg nem halt és én lettem az aki mindent irányít.

Körül nézek a teremben és meg akad a szemem két fiún akik a földön ülnek.

- JungKook. - szólalok fel. - Ki tette ezt?! - ordítom el magam.

- MiNi! - rohan be mellém Uha. - Nyugodj le!

- Miért játszik mindenki túl élőt!? - neveti el magát Tae. - MiNi gyere ide és menjünk haza! - nyújtja nekem a kezét. - Együtt!

- MinJung. - néz rám HaSung. - Itt az idő. TaeHyung vagy WooJin?

- Mi...? - suttog WooJin.

- Gyerünk MiNi. Lődd le valamelyik tetűt, vagy tudod mit?! Mind kettőt! Az egész bandát! - kezd mosolyogni HaSung.

Felemelem a pisztolyt és azonnal V-t veszem célba. Az ujjam ismét a ravaszra kalandozik. Persze Tae teljesen ledöbbenve mered rám épp úgy mint a többiek.

- MinJung... - hallom Uha hangját mögülem. - Térjen vissza az eszed! N-Nem lőheted ki! Te nem ilyen vagy!

- Tapogattak! Megvertek! Össze vagdostak! - kezdek teli torokból üvölteni. - Átvertek... Sose leszek olyan mint régen... és ez mind egy ember miatt van...

Szinte azonnal HaSungra tartom a fegyvert. Persze egyáltalán nincs meglepődve. Csak mosolyog rám, mintha végig tudta volna mi fog történni.

- Hihetetlen, hogy te az egészet amit mondtam így szűrted le... Kiengedtelek abból a kényelmetlen bilincsből, de te ellenem vagy. Ennyire bízol V-ben? vagy esetleg WooJinben.

- Igazat volt akkor amikor azt mondtad, hogy WooJin nem ilyen volt... Te tetted ilyenné... És ha Tae képes embert ölni? Magasról szarok rá! Kettőjük közül te vagy a legrosszabb! Kettőjük közül egyik se próbált gyilkolásra venni... Egyik se próbált fegyvert adni a kezembe és azt mondani nekem, hogy válasszak. Kettőjükbe több emberség van mint benned tízszer... Ribanc...

- Hogy kinyílt a szád... - tűnik el a mosoly az arcáról. - Pont egy olyan vágja a szemembe, hogy ribanc vagyok aki ide-oda csókolózott fiúkkal? Gyerünk lőj csak le!

- Nem fog ma meghalni senki... Se te... Se WooJin... és főleg nem TaeHyung. - leengedem a fegyvert és le is ejtem a földre, majd azonnal Tae lábához rúgom. - Nem fogom azt bántani akit szeretek és az se akit a szerelmem még mindig barátjának tekint. Nem érdekel mit mondasz és, hogy hárpia módjára próbálsz befurakodni. Csakhogy tudd... Benned bízok a legkevésbé...

- Még fogunk találkozni... Tudom... Tae még mindig örülten szerelmes belém és nem te kellesz neki... Dolly... - kilépked az ajtón és a lányok mind elmennek vele együtt, kivéve egyet.

Egy vörös hajú, fehér pólós, rövid nadrágos lány lép be a terembe. Azonnal Jiminre és JungKookra néz.

- Had segítsek. - pislog rám.

Azonnal oda szalad JungKookhoz aki csukott szemekkel veszi a hatalmas levegőket. Még ő a fiúhoz szalad én addig Taehez lépek és azonnal megcsókolom. A vállára teszem a kezem.

- Soha többet nem engedem el a kezed... - hajol messzebb tőlem. - Szeretlek... Mindennél jobban... Érted? Nincs igaza HaSungnak. Már rég nem létezik az amit éreztem iránta.

- Tae! - szól Suga. - Segítenétek!?

- H-Hozok kötszert! - kap a fejéhez MinKi és kirohan a teremből. Kézen ragadja Uhát és együtt rohannak el.

Én csak WooJinre nézek aki a földön ül és a tenyerét bámulja. Közelebb lépek hozzá és a vállára teszem a kezem, mire ő azonnal rám néz. Elmosolyodok és kénytelen vagyok megölelni.

- H-Hogy tudsz így mosolyogni rám...? - suttogja el.

- Mit kellene tennem? - ölelem annak ellenére, hogy minden mozdulat fáj.

- Utálnod kellene... Mindennél jobban...

- Megtanítottál valamire... Megtanultam, hogy nem élhetek örökké az álom világomban... Felkel nőnöm végre...

Uha szemszögéből:

Csak állok az ajtóba mind valami idióta, még MinKi meg nem fogja a kezem és át nem rángat WooJin szobájába. A kötszer keresés helyet felém fordul és az ajtónak nyom amitől megrémülök és bezárom a szemem.

- Hol a fenében voltál!? - sziszegi  el a kérdést az arcomtól tíz centire. - Azt hittem halott vagy, de most beállítasz élve!

- A lényeg, hogy élek. - nyitom ki a szemem. - Keressük meg a kötszert! Sietnünk kell! - lépnék el, de azonnal vissza nyom az ajtónak.

- Válaszolj! Hol voltál? - halkít magán, de közelebb jön hozzám.

- Miért fontos ez? - kezdek nevetni.

- Mert hiányoztál... - motyogja el. Azonnal abba hagyom a nevetést és a szemeit nézem. Le se néz róla.

- A lányoknál voltam... - suttogom el. - Hallottam mikor ott jártál, de a lányok megkértek, hogy ne menjek ki... Sajnálom Min...

Nem tudom befejezni a mondatott, mert homlokon puszil és ellép tőlem. Megkeresi az első segély tobozt és eltol az ajtóból, hogy ki tudjon menni. Percekig állok a szobában lesokkolva a homlokomon a kezemmel. Mi volt ez? Miért csinálta? E-Ez annyira nem ő! Ő nem az a fajta ember aki a barátját meg ölelni, de hogy meg is puszilja...

Szédülten megyek vissza a többiekhez. Ordibálás fogad.

- Miért nincs egy első segély dobozban fásli?! - ordít WooJinnel Jimin.

- Istenem... - sóhajt HeiMin. Felegyenesedik és leveszi magáról a szürke pólóját.

Vörös lesz az arcom amint meglátom a fehér melltartó, de ahogy észre veszem nem csak én pirulok el. Még MinJung is aki teljesen hozzá van szokva.

A lány könnyű szerrel nyomta a pólóját a lőtt zsebre.

- Hozzánk kell vinni. - szólt Jin. - A szobámban vannak a cuccaim amivel segíthetek.

- Kénytelenség lenne olyan gyorsan át vinni metróval... - rázza meg a KyuBok.

- Az istenít... - kapja le a pólóját WooJin és Hein kezébe nyomja. - Csak a rohadt golyót kell kiszedni belőle igaz? - pillant Jinre.

- I-Igen, de ahhoz kell csipesz, fájdalom csillapító és vérzés gátló. Ha kint van a golyó akkor fertőtlenítő szer és fásli. - válaszol Jin. - Egyik sincs...

- Csináljatok már valamit! - szólal fel Jimin.

- T-Talán... - motyogja el a földön ülő vörös. - Ha sikerülne ki szedni a golyót akkor már fél siker lenne. Holnap már képes volna lábra állni és elsántikálni a tizedik körzetbe. De...

- HeiMin... - lépek oda hozzá. - WooJin biztos haza enged titeket... Igaz? - pillantok a félmeztelen fiúra. - Haza engeded őket?

A szájára harap és csak bólint.

- É-Érezzétek... O-Otthon magatok... - motyogja el az arcán egy kis zavarba ejtő pírrel. - Ha mást nem zavar... - néz a fiúkra akik mosolyogva rázzák meg a fejüket.

- Kösz... - néz rá Tae zavarában.

- HeiMin... - veszi elő a kést a zsebéből. - Képes vagy kiszedni a töltényt?

- Természetesen! - kezd fülig érő szájjal mosolyogni a fiatal lány. Kikapja a kést WooJin kezéből.

Jimin egy könnyű mozdulattal rántja fel a pólót az öccse hasán aki még mindig zihál a vér veszteség miatt.

- Csak most bírd ki... - szorítja meg JungKook kezét Jimin.

- Én ezt nem fogom bírni... - emelem a számhoz a kezem és kimegyek a teremből MiNivel, MinKivel, Sugával, NamJoonnal, JungHwa-val, So-val, Dae-vel és Kyuval. Megállunk az ajtó előtt és várunk.

- Mi lenne ha rám néznél egy kibaszott pillanatra? - sziszegi el a bátyám. -Mondanál legalább valamit!?

- Sajnálom! - nézek rá. - Sajnálom, hogy megakartalak védeni!

- Megöletted magad! - vág vissza.

- Szerinted akartam? De ha nem tűnt volna fel, még mindig élek... - mosolyodok el és a mély barna szemeibe nézek.

- Azt hittem itt hagysz, mint KunJun... - törli meg a könnyes szemét. - Annyira hülye vagy! - a nyakamba borul és ölelgetni kezd. Soha többet nem hagyom, hogy bántsanak!

HaSung szemszögéből:

Dühösen vágom ki a fő bejárat ajtaját és azonnal előhúzom a belső zsebembe rejtett kis pisztolyt. Magam mellé lógatom a karom és elindulok a lányokkal vissza a körzetembe.

- Hé! - ordít a jobb oldalamról egy srác. - Nem mehetettek el!

Rá nézek és azonnal fejbe lövöm. Lyukas fejjel fekszik ki a koszos utcán. Velem aztán kurvára ne szórakozzon senki! Senki nem fog meghalni? Teszek róla, hogy ma azok haljanak meg akik WooJinnek dolgoznak... Nem érdekel az, hogy ezzel csak háborút robbantok ki. Így is úgy is én jönnék ki győztesül az egészből...

- E-Elengedsz minket? - szólal meg a mögöttem lépkedő lány.

- Természetesen... - sóhajtok fel és a szemem elé emelem a pisztolyt. Ki húzom a tárat és össze számolom a töltényt amik benne vannak. Még négy... - Fene...

- Valami baj van? - kérdezi egy másik lány.

- Nem hoztam lőszert. - nevetem el magam. - Így csak a tizenegyes körzetbe tudlak titeket elvinni...

A zsebembe nyúlok és két köteg pénzt húzok elő. Egy kötegben van nagyjából száz darab ötvenezres. Ha együtt maradnak képesek lesznek gond nélkül eljutni az egyes körzetbe.

- Tíz millió von... (2 424 666 Ft) - adom az első lány kezébe aki mögöttem áll. - Két napotok van eljutni az egyes körzetbe. Ne költsetek túl sokat. Vegyetek rendes ruhákat és egyetek. Nem kötelezem, hogy gyertek a körzetembe, de aki nem tudd hova menni azt várom. - mosolyodok el.

- Köszönjük! - hajol meg a nagyjából ötven lány.

Hátat fordítok nekik és egészen az üres körzetik vezetem őket. Harminc perc gyaloglás után elválok a lányoktól és egyedül indulok vissza a körzetembe. Csak három ellenséges telepen kell át kelnem... Szerencsémre engem senki nem ismer, így képes leszek végig metrózni az egész utat... Még van négy golyóm. Ha valaki belém köt könnyű szerrel lövöm lyukasra.

Fél ötkor szállok fel a metróra ami haza visz, de csak egy dolog jár a fejemben. MinJung nem vette be amit mondtam neki... Ő az első ember akit nem sikerült rá vennem valamire... Bosszantó hasonmás... De ne izgulj MiNi! Vissza fogom venni ami az enyém volt!

23. Fejezet: Az Ő terve

Uha szemszögéből:

Egyre nagyobb késztetés van bennem, hogy elő jöjjek és MinKi nyakába boruljak. Ő tényleg ennyire... szeret engem? Soha nem gondoltam volna, hogy tényleg a barátjának gondol.

- K-Ki halt meg Oppa? - dadogja el az egyik lány.

- Uha... - sóhajt MinKi. - Sajnálom, hogy megint zaklatlak titeket...

- Egyáltalán nem baj! - mondja HeiMin.

- Aranyosak vagytok... - sétál át a szobán a barátom. - Ha WooJin kérdezné mit csináltam itt mondjátok, hogy a szokásosat. Nem akarom, hogy kiröhögjön.

- Természetes. - támasztja alá MinKit egy idősebb lány.

- MinKi! - ront be valaki az ajtón. Meg ismerem a hangját. Nem túl férfias, de még is tekintély parancsoló hangja, csak Kyu lehet. - MinJung! Eltűnt!

- Mi? - kérdezz vissza a barátom.

- Kurva nagy gáz lesz ha WooJin találja meg és egyikőnk sincs jelen! - indul kifele az ajtón KyuBok.

- Megyek! - rohan ki MinKi is.

Óvatosan bújok elő, de azonnal rohannék ki az ajtón ha a vörös hajú HeiMin nem állítana meg. Vékony ujjai a csuklómra csavarodva tartanak vissza akár csak egy csinos bilincs. Hidegek az ujjai és puhák.

- Te meghaltál! - szól rám dühös arccal. - Ha most felfeded magad akkor az egész terve össze dől!

- Ki terve? - fordulok vissza hozzá. - Miről van itt szó? - nézek a szobában lévő lányokra.

- Ma este minden meg fog változni. Többé nem leszünk rabszolgák. Megszabadulunk WooJintól és ettől az egész helytől. A számtól a csuklónkon és a hülye névtől a derekunkon. Nem leszünk üvegbe zárt lepkék. Nem leszünk használati tárgyak! - lép elém egy hosszú barna hajú lány. Sokkal idősebb mint én. Talán három esetleg négy évvel.

- T-Tessék? - kérdezek vissza. - Ki és mire készül?

- Ő, Ő lesz az aki megment minket. - mosolyodik el HeiMin.

- V-Várjunk! Azt mondta KyuBok, hogy MinJung? - pislogok rájuk mire jó páran bólintanak. - Lehetetlen... - esek össze. - Tae... Nem lehet... Kurva nagy gáz lesz itt!

- Ő tudja. - szólal meg egy másik lány.

- Mindenki meg fog halni! A... A bátyám... V mindenkit meg fog ölni! Szólnom kell a bátyámnak! El kell tűnünk! És MinKinek is! - állok nehezen lábra.

- Uha! - szól rám HeiMin. - Nem szabad megtudnia WooJinnek. Ha ő meghal mindenkinek jobb lesz.

- Nem fog megint vér tapadni TaeHyung kezéhez! Végre sikerült neki felállnia erre egy barom vissza rántja! Lányok! Ezt ti sem tehetitek meg! MinJungnak is baja fog esni!

- Inkább haljon meg tíz mint negyven! - ordítja egy másik lány. - Évek óta vagyunk bábuk! Ha kell saját kezemmel ölöm meg azt a szemetet aki ide hozott!

- MinJunggal is ugyan az fog történni mint veletek! Ezerszer rosszabb! Kérlek titeket! Beszéljetek vele és kérjétek meg, hogy segítsen MiNinek! - kezdek teli torokból ordítani. - Könyörgök!

- A kérésed számomra parancs... - egy ismerős női hang hallatszódig az ajtóból. Gyorsan forulok oda, de amint meglátom ki az rosszul leszek.

V szemszögéből:

- Rendben... Egyetlen egy nagy üzemen kívüli gyár van a 12-ik körzetben. De messze van az első metró állomásról. Gyorsnak kell lennünk, hogy WooJin utcán járói ne vegyenek minket észre, se a rohadt kamerák... - mutat a térképre NamJoon.

- Azok az öreg kamerák már rég nem működnek. - rázom meg a fejem. - Még anno KunJun idejében működtek, de már akkor se voltak száz százalékosan jók. A pór és az utca gyerekek tönkre tették őket. Egyáltalán nem működnek... Kivéve kettőt... A pirossal jelöltek a rossz, vagy már ellopott kamerák, a zöld a működő  és jó kamerákat jelzik. A kék foltok az utcán járók helyeit jelölik, ott vannak a legtöbben. Egy-egy ilyen helyen maximum húsz esetleg huszonöt ember lehet, mind fiú és fegyvereik annak. Ha elkapnak vagy látnak minket jelentik WooJinnek aki az x-el jelölt helyen található. Az a fő gyár. Az egyik része WooJin birodalma a másik pedig az ágyas lányok szállójaként üzemel. - magyarázom el.

- Honnan tudsz ennyi mindent? - néz rám döbbenten JungKook.

- WooJin a barátom volt. Épp úgy mint Uha. Egyszerűen figyeltem mikor beszéltek és felírtam a helyeket ahol kamerákat láttam. - sóhajtok és elemelem az ujjam a térképről.

- De miért szállunk le az első metró megállóban, ha egyszerűen az ötödikig elmehetnénk és sokkal rövidebb lenne. - mutat Jimin az ötödik megállóra.

- Már az első megállón felszállnak az utca járók. Ott is gyorsnak kell lennünk, majd végig kell rohannunk egy nyílt utcán és jobbra kell fordulnunk a kékkel jelölt épület előtt... Sajnos az egyik kamera előtt. Ha az megvan át kell rohannunk egy alul járón és balra kell rohanunk végül az utolsó működő kamera előtt kell jobbra és onnan már csak kétszáz méterre van a gyár ahol WooJin van.

- Csak ennyi? - kezd nevetni J-Hope. - Mintha egerek lennénk egy labirintusban.

- Nagyából... - sóhaj NamJoon. - Mennyien lehetek a gyárban?

- Csak WooJin és a többiek. Talán pár másik srác... Anno KunJun idején több mint ötvenen voltak, de most... Uha azt mondta rajtuk kívül talán plusz egy két srác van akik rádióval járják az épület környékét és azonnal jeleznek WooJinnek ha gáz van.

- Fasza... - néz a térképre Suga. - Szóval... Több mint ötven százalék, hogy WooJin tudni fog az érkezésünkről?

- Igen. - bólintok és beharapom a számat. - A lényeg, hogy az első ajtó kelet felé esik a hátsó pedig délre. A déli ajtón nem juthatunk be mert ott van a kamera, viszont az elsőt védik. Egyedül a pince ablakán bemászva tudunk besurranni, ami itt van. - mutatok a térkép keleti oldalára az x mellé. - Onnan viszont nem tudom merre találhatjuk meg MinJungot és Uhát...

- Szóval az épületbe érve teljesen végtelenek leszünk. - nézi át utoljára a térképet Rap Monster. - Még tíz percünk van és indulnunk kell... Tudnotok kell valamit... A mai cselekedetünkkel lehet mindennek vége. A tizenkettedik körzetben sok fegyver van...

- Tényleg. - rohan a szobájába Suga.

Percek múlva egy rakás pisztollyal ért vissza. Az asztalhoz lépett és ledobta a térképre a fegyvereket.

- H-Honnan az istenből van ennyi?! - kap a kezébe egyet Jimin.

- Csodálkoztam amikor tegnap megtaláltam a szekrényemben... - sóhajt Suga. - Csak négy van. Egy nálam marad.

- Én is kérek egyet. - kap fel egyet NamJoon.

- Nekem is kell... - veszek el egyet én is. Alaposan megnézem a kezemben pihenő ezüst színű pisztolyt. Azonnal a nadrágom övéhez nyomom.

- Akkor az az enyém. - venné el az utolsót a legfiatalabb, de Jimin nem hagyja neki. A tevére előtt nyúl érte és teszi el.

- Inkább adok faszt a kezedbe mint ezt. - pillant az öcsére Jimin. - A végén minket lősz le.

Nem mondok semmit. Az ajtó felé veszem az irányt és magamra kapom a kék bőr dzsekim.

Büszkén hagyjuk el a lakást és indulunk a metró állomásra. Várunk egy metrót ami arra megy amerre akarjuk, majd várunk. Megvárjuk a metrót és amint beér felszállunk. Nem ülünk le csak az ajtót támasztva állunk az amúgy üres tömegközlekedési eszközön. Egyre jobban forr a vérem, hogy rohanásnak eredjek.

- Tae... - szólal meg J-Hope. - Ugye nem akarod megölni őket?

- Ha MinJung jól van egy ujjal se érek azokhoz a patkányokhoz. - mormolom el kifelé bámulva az ajtó ablakán. - De ha egy karcolás is van MiNi... - ördögi mosollyal az arcomon fordulok hátra. - Nyugodt szívvel ölöm meg WooJint és a talp nyalóit!

- Nem tartunk vissza. - mosolyodik el Suga és fel emeli a lábát, hogy a metró falának nyomhassa. A nadrágjába nyúl és elő vesz egy öngyújtót. - Én is szeretem MinJungot... Már a családunk tagja.

- Ha lehet ne repítsd az egész épületet a magasba, YoonGi. - kezd nevetni Jin.

Ahogy megáll a metró mi azonnal ki vágódunk az ajtón és rohanni kezdünk. Elől rohanok mögöttem NamJoon, JungKook és Jimin, hátul Jin és Suga. Az első kameránál gyorsítani kezdtünk és éles kanyart vettünk. Most már tudnak rólunk...

Egyenesen az aluljáróba rohantunk. Egy kicsit lassítani kezdtünk. Egy kicsit pihenhetünk, majd rohanhatunk tovább újult erővel. Isteni! Lassan érünk ki az aluljáróból és kezdünk tovább rohanni. Balra fordulunk és a tömött úttest mellett rohanunk végig egészen a sarokig ahol befordulunk és a második kamerát is elhagyjuk. Az épület mellé érünk és azonnal azon van Jimin, hogy ki nyissa a gyár pincéjének az ablakát. Nehezen, de sikerül. Először NamJoon ugrik le, majd én és a többiek és végül YoonGi. Lihegve dőlök a térdemre és lehunyom a szemem. Életemben nem rohantam ennyit...

- Ugye vissza felé nem ez lesz? - kérdezi halkan Jin. - Kiköpöm a tüdőm.

- Nem csak te... - motyogja Jimin. - Nem szokásom rohangálni... Főleg nem ennyit...

Egy halk szipogás süti meg a fülem. Van itt valaki! Fel egyenesedek és csendre intek mindenkit, körül nézek. Sötét van... Újra hallom az orr szívást és a halk sírást. Ez nem lány. Pedig egy pillanatra kezdtem azt hinni, hogy MinJung van itt... Ez egy... fiú?

Lassan indulok meg a sírás felé. A sötétbe kotorászva a kezem egy fém rácsba akad meg. Itt van valaki. Elő veszem a mobilom és felkapcsolom a vakuját.

- JungHwa? - pillantok a fiúra aki össze gömbölyödve ül a falnak dőlve. A rácsra nézek, nyitva van a kapu, de nem jött ki. - Mit keresel itt? - hallom, hogy mellém lépnek a fiúk és a síró srácot kezdik bámulni.

- Nem mindegy az neked Kim Tae Hyung...? - motyogja el.

- Másképp kérdezem. - emelem fel a hangom. - Hol van Uha és MinJung!? - markolom a rácsra.

- Uha... - rám emeli a fejét. Rosszul leszek a sebesült arcától. - Tegyél róla, hogy az a szemét ma a saját vérében fürödjön meg!

- Mi történt Uhával? - lép mellém JungKook.

- WooJin... - a térdére nyomja a homlokát és folytatja. - ... megölte.

- M...Mi...? - engedem lentebb a telefonom. - Mond, hogy rosszul hallottam...

- Uha... Mindent elmondott WooJinnek! Elmondta az igazat! Öld meg ma WooJint! Könyörgök!

Elkapja a kezem a rácson keresztül és könnyes szemekkel mered rám. Nem bírom ki. Könnyes lesz az arcom Elmosolyodok és bólintok egyet.

- Ígérd meg, hogy többet nem fogsz a bosszúd után rohangálni... Nem akartam azt tenni amit tettem KunJunnal... Én csak... Féltem... Nem akartam leszúrni. Soha nem akartam embert ölni. - törlöm meg a szemem. - Hol lehet MinJung?

- Az emeleten... Csak WooJin szobájában lehet. - áll két lábra. - Tudok bármiben is segíteni?

- Hol van az a féreg? - teszi fel a kérdést Jimin. - Nekem is van vele egy elintézni való ügyem.

- Megmutatom...

MinJung szemszögéből:

Ki vagyok én...? Mit tettem amiért ezt érdemlem...? A bal kezem az ágy feletti radiátorhoz van ki bilincselve és mozogni is alig tudok. Akárcsak egy múmia... Teljesen be vagyok fáslizva és csak a jobb szememmel látom a fölöttem elterülő plafont. A bal szememet fásli fedi mivel WooJin egyik vágása a szemem melletti bőrt vágta fel. Húsz perce vagyok fent és fekszek mozdulatlanul. WooJin mellettem fekszik, az ajtónál pedig MinKi és egy másik srác áll. Azt hiszik képes vagyok ilyen állapotba elrohanni? Levegőt venni is fáj. Fáj a fejem, a testem és rosszul vagyok a vér veszteségtől. Nincs olyan pont a testemen ami nem fájna. Hol vagy Tae...? Miért nem tartod be az ígéreted...? Megígérted, hogy megvédesz, de nem tetted... Magamra hagytál... Egyáltalán szeretsz engem...? Egy napja várok rád...

- Most is TaeHyung jár a fejedben? - sóhajt WooJin. - Ha szeretne, már rég itt lenne.

Könnybe lábad a szemem és a látó szervemet fedő fásli is átázik. Talán... Igaza van? Jin szerint se szertetett soha se, csak játszott velem... Igazuk van? Lehet... Végig csak egy lány voltam a sok közül, és engem sikerült felszednie... Hányszor léphetet félre? Hányszor gyalázhatott meg?! Hányszor gondolt másra amikor velem volt?! Egyáltalán lelkileg velem volt akkor?

- Ne sírj! - hajol hozzám és letörli az arcomról a könnyeimet, majd egy csókot nyom a homlokomra. Nem tudok megszólalni. TaeHyung örülhet, hogy megszabadult tőlem... - Komolyan sírsz egy gyilkos miatt? - suttogja a fülembe.

- WooJin. - nyit be valaki a szobába. - Gyere egy kicsit. Az egyik utca járók épülete keres.

- Megyek. - hajol el tőlem és fel áll az ágyról.

Úgy sétál ki mintha semmit nem tett volna. Kiér az ajtón és vissza fordul felém. Elmosolyodik és bezárja az ajtót. Magamra maradok és folytatom a plafon vizsgálatát. Fáj a karom... és a szívem... Hogy voltam képes TaeHyungnak adni a legnagyobb kincsem? Biztos vagyok benne, hogy órákig mesélte a fiúknak, hogy mennyire király volt. Pocsékul vagyok...

Nyílik az ajtó és WooJin jön vissza. Hozzám siet és homlokon puszil. Leül egy pillanatra az ágyra és végig simítja az arcom. 

- Elmegyek egy kis időre... - emeli el a kezét rólam. - Van amit szeretnél? 

- Hány... óra...van? - suttogom el. 

- Fél tizenegy múlt. - fel áll és a szekrényéhez lép kihúzza  a legalsó fiókot, majd vissza tolja és üres kezekkel hagyja el a szobát. Egyedül maradok még nem tíz perc múlva valaki kopogás nélkül lép a szobába és zárja be az ajtót. Az illetőre nézek és megrémülök. 

- Szia MinJung. 

22. Fejezet: Örökké és még azon is túl

MiNi szemszögéből: 

Sehogy nem tudok elaludni. Félek a mellettem fekvő fiútól. Még mindig ébren lehet? 

Csendben figyelem a kopott falat és amint meghallom a szuszogását rá jövök, hogy már rég nincs ébren. Kikel innen jutnom! Nem fogom ezt bírni. Ha sikerülne megtalálnom a telefonomat szólhatnék TaeHyungnak, hogy hol vagyok és hamarabb ide érnének. 

Óvatosan kezdek kicsúszni a karjai alól egészen a falig, még ki nem kerülök az öleléséből. Lassan ülök fel és kezdek a fenekemen az ágy végébe csúszni. Nehezen állok fel az ágyról és kezdek lábujj hegyen lépkedni a szobában lévő író asztal felé. Megállok a fa asztal előtt és körül nézek rajta. Kupi van... Képek és papírok. Semmi érdekes nincs itt. Lámpa és egy... kép? Óvatosan állítom fel a képet ami ledöntve feküdt az asztalon. Tátva marad a szám amint meglátom kik vannak a képen. Ez... Tae, WooJin és... HaSung... Olyan mint én... WooJin nem dobta ki ezt a képet? Talán még sincs kőből a szíve. 

Kénytelenül és akaratomon kívül mosolyodok el és állítva hagyom a képet. Leguggolok és a fiókban kezdek keresgélni. Az egyikben csak cigis és zacskók vannak fehér porral. Le guggolok és a középső fiókot húzom. Megdöbbenve meredek arra a sok védekezési eszközre amiből eddig csak kettőt láttam. Ki pirulva tolom be és az utolsót rángatom ki. Hátra esek a szekrényben lévő fegyvertől. Ugye nem akarja ezt használni?! Vissza mászok a pisztolyért és a kezembe veszem, majd megfordulok és az ágy alá tolom ont befér... Betolom a fiókot és fel állok. Nincs itt a telefonom, de akkor hol lehet? Biztos kell nekik... Meg kellene keresnem Uhát. Az ajtóhoz érek és félve nyitom ki. Figyelek arra, hogy WooJin nehogy felkeljen és arra is, hogy nehogy legyen valaki a folyosón. Szerencsémre egyik se következik be, így nyugodtan lépek ki a szobából és indulok el balra. Biztos vagyok benne, hogy van itt valahol egy olyan hely ahol dolgokat tartanak. Minden rossz fiúnak van. 

A sötét folyosón lépkedek mezítláb. Nézem, hogy nem-e jön valaki velem szembe és, hogy nincs-e semmi a lábam alatt. Egyszer jobbra fordulok, és figyelem az ajtókat. Ennél a kijáratot könnyebb lenne megtalálni mint a mobilom. Minden ajtót megnézek mire a lépcsővel szembelévőn egy olyan felirat van, hogy Raktár. Talán először kúszik az arcomra egy mosoly és kezdek valamiféle reményt táplálni mióta itt vagyok. A kilincshez emelem a kezem és nyitnék be amikor valaki ordítására leszek figyelmes. 

- Dolly! Édesem! Bújócskázni akarsz?! Legyen, de ha megtalállak lerendezzük a dolgokat! - akár mennyire próbálta kedvesen mondani a szavakat WooJin, csak a hideg futott végig a hátamon. 

Ekh! Ha megtalál ő vagy a barátai biztos vagyok benne, hogy ne csak egy pofont fogok kapni. Elveszem a kezem a kilincsről és rohanni kezdek lefele a lépcsőn. Hatalmasat esek az utolsó lépcső fokon. Gyorsan állok lábra annak ellenére, hogy nagyon fáj. Érzem, hogy a vérem is elő törik a sebekből, de nem állok meg. Tovább kocogok könnyes szemekkel. Nem érdekel mi kerül a talpam alá. Amint meglátom az Kijárat táblát, még jobban vonszolni kezdem magam. Már látom a hatalmas ajtót amin túl lepkék repdesnek. Látom a közeli fákat és a felkelő napot. Már csak lépésekre vagyok az ajtótól és amint hozz érne mutató ujjam valaki elkapja a derekam és erőszakosan ránt a földre. Felismerem a sötétben lévő fiút. MinKi... Sem egy mosoly, se semmi. Csak áll és elzárja az utat az ajtóhoz. Az egyik kék pillangó az ajtóhoz száll és megrebegteti a szárnyait. Lehunyom a szeme, majd letörlöm az arcomon lévő könnyeket.

- Nyertem... - suttogja valaki a fülembe.

Azonnal fel kap WooJin. A vállán átdobva kezd vissza fele vinni a szobájába. Továbbra is a pillangót nézem ami kitartóan less befele. Előre nyújtóm a kezem mire a lepke elrepül és egyedül hagy. A kezem rongy baba módjára hullik le. Ismét sírni kezdek ahogy egyre távolabb lesz tőlem az ajtó és egyben a szabadság. 

Egyenesen a szobájába visz vissza ahol már ott vannak a többiek. Bántani fog... Semmivel nem jutottam előrébb. 

Beérünk és az ágy helyett a földre dob. Felnyögök ahogy az oldalamra érkezem. Lehunyom a szemem és ökölbe szorítom a kezem a fejem mellett. 

- Kedves voltam veled. Megengedtem, hogy az ágyamba aludj, kötél és lánc nélkül, de te elszöktél. Most mit csináljak veled, hogy megtanuld, hogy velem ne szórakozz?! - rúg gyomron amitől azonnal kinyílik a szemem és kiköpöm a nyálam. Nagyon fáj! A fájdalom az egész testemet végig járja. - Miért akarod, hogy ezt tegyem?! - ismét meg rúg, csak most másik végtagom. A rúgás a combomat éri. Csak még jobban össze gömbölyödöm. Valaki! Segítsen! Könyörgök! 

Percekig rugdos, majd lassan nyitom ki a szemem és nézek fel rá. Most mit akar? Elő vesz valamit a zsebéből leguggol hozzám és kinyitja. Rosszul leszek a késtől ami a kezében van. Megfogja az amúgy is lila foltos kezem  és rá nyomja a kést. 

- WooJin... Ne csináld. - szól rá MinKi. 

- Kuss... - kezdi a könyökömtől lefelé felvágni a bőröm. 

- NE!!! KÉRLEK ÁLLJ LE! - sikítok és zokogok, de ő csak folytatja. 

Mindig más helyen sérti fel a bőröm. Érzem, hogy nem igazán vagyok eszméletemnél. Az utolsó vágásoknál már védekezni sincs erőm, csak fekszek félig nyitott szemekkel. az arcomra száradt könnyekkel és véremmel. Legyen vége... Könyörgők! 

V szemszögéből: 

Nem lehet... Ilyen... Nincs... Egyszerűen nem történhet meg. Hagytam neki, hogy annak a szemétnek a csapdájába sétáljon! Az egész az én hibám! Nem szabadott volna egyedül hagynom őt! Miattam van most a gonosz karmaiba! Hogy fogok a szemébe nézni, ha újra látom? Az ígéretem porrá lett... 

- Tae! - hessegeti a kezét az arcom előtt Jimin. - Már percek óta szólongatlak! 

- Ji... Ji... Min... - kezdek sírni.

- Hé! - karol át és az arcomhoz hajol. - Megmentjük... - suttogja el. - Nincs semmi baja... Érted? 

- Hol van? - kérdezem és megtörlöm az arcom. - Hol van a bátya? 

- Elmentek. Szedd össze magad és állj fel! Szüksége van rád. Szüksége van arra, hogy segíts neki. - motyogja el és a térdemre emeli a jobb kezét. 

- De miattam van, Jimin! Én hagytam magára, és én tehetek arról is, hogy bele kevertem ebbe az egészbe! - temetem a kezembe az arcom. - Soha nem bocsájtom meg magamnak! 

- TaeHyung! Ha te most feladod és össze esel MinJung magára marad! Segíts neki, hogy segíthessünk neked! Együtt! Mindent értünk! Mindent miattad és MinJungért... Oké? Most pedig állj fel és menjünk. Már csak mi vagyunk itt... A többiek a suli előtt várnak ránk. - elveszi a karját a nyakamból és fel áll. - Mentsük meg MiNit, együtt. - fel nézek rá, mire ő mosolyogva néz rám és felém nyújtja a kezét. - Talpra haver! Rúgjuk seggbe WooJint és menjünk haza együtt! 

Elmosolyodom és megragadom a kezét. Felrántom magam és a homlokának nyomom a fejem. 

- Most én segítek... Ezzel talán viszonyozhatom azt amit velem tettél... - csukja le a szemeit. - Sose felejtem el... Köszönöm, hogy az anyám mellett voltál.

- Én csak... Szívesen... - mosolyodok el még jobban. - Ígérd meg, hogy mellettem maradsz akkor is, ha ma szörnyű dolgot teszek.  

- Örökké és még azon is túl. - hajol el és a hátamra teszi a kezét úgy kezd el kifelé vezetni. 

Amint az ajtóhoz érek kivágom és magabiztosan lépek ki. 

- Verjük szét őket! - lépek ki az ajtón. 

A fiúk azonnal vállba vernek még én céltudatosan indulok előre a számat nyalva. Piszok mérges tudok lenni amikor elveszik azt ami az enyém, főleg akkor amikor azt a személyt veszik el tőlem akit szeretek. Ma este az én bosszúm is beteljesül. Megbosszulom HaSung halálát és ha csak egy haja szála is meg görbült az én egyetlenemnek nyugodt szívvel ölök meg bárkit puszta kézzel...

♥ Sziasztok! ♥

♥ Ez a videó más mint az eddigiek. Szeretném bemutatni a blogomat egy kis videóban. Ez az első amit csináltam, remélem tetszik, majd. ♥

21. Fejezet: Hiány

MiNi szemszögéből:

Lassan nyitom ki a szemem. H-Hol vagyok...? Fáj a fejem és nem bírom megmozdítani se a lábam, se karom. Amint teljesen kinyitom a szemem képes vagyok kicsit megemelni a fejem. Hogy kerülök ide? Olyan... puha.

Nehezen emelem fel magam ülő helyzetbe a kezem segítségével. Egy fehér ágy kellős közepén fekszem párnák között. Magamra nézek é megijedek. Csak egy bugyi és egy fehér póló van rajtam egy melltartó társaságában. Olyan mintha most fürödtem volna. Ahogy végig simítok a lábamon rögtön rájövök. Csak fürdés után ilyen a bőröm és a hajam is fel van töltődve. Hol lehetnek a cuccaim?

A gondolat menetembe az ajtó nyikorgása szakít bele. Azonnal vissza fekszem és lehunyom a szemem. Remegni kezdek és össze húzódik a gyomrom. Az ajtó bezáródik és lépteket hallok amik egyre hangosabbak. Megáll, majd egy hideg kezet érzek a homlokomon.

- Mi a fenét adott neki az az ökör...? - kezd magában mérgelődni a fiú. Ő nem WooJin.

Lassan nyitom ki a szemem és nézek a fiúra. Fekete oldalra nyalt haja meg sem mozdult, teljesen össze ragasztotta a hajlakk.

- Ohh... - ül le az ágyra. - Minden oké? Fáj valamid?

- N-Nem... - szólalok meg a lehető leghalkabban.

- Biztos? Mennyire bunkó vagyok! - kezd nevetni. - Hwang Kyu Bok vagyok. - mosolyodik rám. - Segítsek fel ülni?

Megrázom a fejem és ülő helyzetbe helyezkedek. Az ölembe veszek egy párnát és a lábamra teszem.

- Miatta igazán nem kellene zavarban lenned. Szerinted ki fürdetett meg még aludtál? - hajol hozzám közelebb és az államra teszi a mutató ujját és feljebb emeli a fejem. - Aranyos vagy...

- KyuBok! - ront be valaki. - Felébredt már? - a fiú megáll az ágytól nem messze. - Mit csinálsz?

- Csak megnéztem hogy van. - áll fel az ágyról KyuBok. - Mit keresel itt, Dae?

- Kereslek. - simít a nyakára. - Tudnál segíteni? - pillant rám. - Úgy se csinálhatsz Dollyval semmit.

Dolly? Én lennék... Dolly? Olyan nevet kaptam mint Yura?

A csuklómra nézek, de nincs rajtam a tizenkettes szám. Kicsit megnyugodok. Így legalább tudom, hogy biztos nincs a derekamon semmi.

- WooJin nem akart egyenlőre tetkót csináltatni neked. - szól nekem Dae. - De ami késik nem múlik.

- Hé! - szól rá a fekete hajú. - Csak most tért észhez! Hagyd egy kicsit. MinKi és So hol vannak?

- Honnan tudjam? - teszi szét a kezét a fiú. - Mióta behozta őt nem láttam So-t. MinKit pedig úgy tíz perce láttam a lányok épületében.

- Hova mehetett az a barom...? - motyogja el, majd a tarkójára simít.

A  beszélgetésbe az ajtó vág bele. Ahogy meglátom ki lépett be az ajtón hevesebben kezd verni a szívem és egészen a falig hátrálok. Amint találkozik a hátam és a fal a takaróba markolok és sírni kezdek.

- Felébredt? - sétál beljebb, majd amint meglát elmosolyodik. - Menjetek ki... - szól a fiúknak akik feleselés nélkül hagyják el a szobát.

Zsebre teszi a kezét és felém kezd lépkedni. Egy könnyed mosollyal az arcán áll meg az ágy mellett és végig mér, még én becsukom a szemem és csak a menekülés gondolata jár a fejemben. Az ágy besüllyed előttem és egy kicsit nyikorog. Ki pattan a szemem és azt veszem észre, hogy WooJin talán húsz centire van tőlem és a kezével támaszkodik mellettem a ágyon. A jobb kezét az arcomhoz akarja emelni, de nem bírom ki.

- Ne! - ütöm arcon, de amikor eljut a tudatomig, hogy mit tettem és kivel vissza tekerném az időt.

Nem mond semmit csak a szemembe néz és az édes babusgatás helyett pofon vág. Azonnal az oldalamra fekszem és hangos zokogásba kezdek. Az arcomhoz emelem a kezem.

- Nem tudom neked TaeHyung mit engedett, de nálam az ő szokásai... - hajol hozzám. - ... nem léteznek... Ha megakarsz ütni üss, de én a kétszeresével ütök vissza. - fekszik mellém.

Csendben fekszik mellettem még én szipogok és sírok. Sose ütöttek meg ilyen erősen.

- Az istenít! - förmed fel. - Meddig akarsz még rinyálni!? - ül fel és maga felé fordít. - Ennyire fájt? - nem válaszolok neki csak a feje mellett a palafont bámulom. - Válaszolj...

Bólintok és a szemébe nézek a felettem térdelő fiúnak. A szabad kezével kihúzza az arcomról a hajam és letörli a könnyeimet az arcomról. Oldalra ordítja a fejem, hogy lássa a helyet ahol megütött. Végig húzza a kezét az arcomon, majd egy puszit nyom rá. Elhajol és elmosolyodik.

- Végre abba hagytad... - fekszik vissza mellém és az oldalára fordul, majd a hasamnál fogva húz közelebb magához. Teljesem hozzám nyomja az alsó tagját és a nyakamhoz hajol.

- M-Miért csinálod ezt...? - suttogom el.

- Már megint ez? - sóhajt és megnyalja a nyakam. - Azt hittem ezt már megbeszéltük. Vagy Uha mást mondott, igaz?

- Csak miatta... Azért mert Tae-t jobban szerette? - emelem a kezem a fejem mellé és a párnába markolok. Felkészülök arra, hogy újra megüssön.

- És ha igen? - mászik felém és lefogja a kezeimet. - Vissza kapja amiért hamarabb ért hozzá mint én.

A szabad keze az oldalamon halad felfelé a mellemig. Óvatosan nyúl a pólóm alá és a számhoz hajol. Mi előtt megcsókolna megszólalok.

- Várj! - szólok rá. Eltorzul az arca a dühtől. Bízom benne, hogy a fiúk elfognak értem jönni és nyugiban haza mehetünk Uhával az oldalunkon. Csak ki kell bírnom. - H-Ha ma... Akkor nem lesz olyan mint amikor Tae itt lesz.

- Be kell ismernem, hogy igazad van, de én nem terveztem, hogy ma megduglak. Csak egy kicsit élvezni akarok, hogy most itt vagy velem és nem V-vel vagy.

- D-De nem lesz ugyan olyan... Természetes lesz... - folytatom a kimagyarázást ami nehezen, de be is válik. Lemászik rólam és vissza fekszik mellém és ismét átölel. Nem vagyok képes lehunyni a szemem és aludni. Sehogy nem megy...

V szemszögéből:

NamJoon a kezében szorongatta a papír darabot és olvasta azt az egy szót. Mi akar lenni ez az egész? Már jó párszor hívtam MinJungot, de semmi... Újra felnyitom a telefonom és nem látok se egy üzenetet, se egy nem fogadott hívást.

- Valami? - néz rám Rap Monster.

Rá nézek és hatalmas sóhajtás után vissza nézek a telefonom kijelzőjére. Fél kettő múlt. Csak egy nyamvadt életjelet adjon magáról! Nem kell kis regényt írnia, csak jelezze, hogy kutya baja... Órákig vártam rá, de semmi. Mindenki a szobájába ment még én a nappaliba aludtam el.

~~~

- MinJung! - ülök fel felriadtan a rém álmomból. 

Nem a közel múltban volt rémálmom... De ez... rosszabb volt mindennél. Remélem az egész álom csak egy hülyeség volt. Biztos MinJung haza ment és annyira fáradt volt, hogy nem volt képes telefonálni. 

A telefonomat kezdem keresni és meg is találom magam alatt. Felnyitom és még mindig semmi, de az óra nézek és ledobom a lábam a kanapéról. Fél egy múlt!? Mi az isten!? 

Villám gyorsan szedem össze magam és rohanok a suliba. Nehezen érek be, de amint beesek az ajtón ordítozásra leszek figyelmes a az igazgatói folyosóról. A terem helyett a folyosóra rohanok és hatalmas tömeg fogad. A tömeg belsejében egy ismerős fiút veszek észre. Ő... Uram atyám! Mit keres itt G-Dragon és az egész Big Bang? Közelebb megyek és át tolakodok a tömegen. 

- M-Miről beszél maga? - kérdezi az igazgató a fiútól. 

- A húgom nem ért haza tegnap este! Nem veszi fel a telefont és nem hív! Az iskolából indult haza, de kurvára nem nincs otthon! - ordít a fiú. 

- Min... Jung...? - motyogom el és GD-t kezdem bámulni. - T-Te... A bátya vagy...? 

Rám néz és bólint. Egy világ omlik össze bennem. Minden össze állt... MiNi... Mond, hogy nem WooJinnál vagy! Mond, hogy nem a tizenkettedike körzetben vagy! 

Nem bírom megállni. A lábam össze rogy és a földre zuhanok. Megszegtem az ígéretem!

Uha szemszögéből:

Finom illat csapja meg az orrom és hangos ricsajra leszek figyelmes, majd arra, hogy az ágyam itt - ott be süllyed. Megmozdítom az ujjaimat és lassan kezdem kinyitni a szemem mire a ricsaj még nagyobb lesz.

- Ébren van? - kérdezi egy vékony hang.

- Felébred! - mondja egy idősebb.

- H-Hol vagyok? - tolom fel magam ülő helyzetbe. - Hogy kerülök ide? - törlöm meg a szemem.

- Egy lány volt. - mosolyog rám az a vörös aki anno WooJinnél volt mielőtt az az állat fél holtra vert volna. - Ő hozott fel és mondta, hogy mit csináljunk veled.

- Egy lány? - pislogok a lányra aki csak bólint. - Hol van?

- Elment. Olyan volt mint egy angyal. - néz a kezére a lány. - Olyan könnyen sétált be és ki mintha láthatatlan lenne... Azt mondta a kukában voltál. Egy üveg szilánk állt a karodba, de ő könnyen húzta ki aztán ki csak bekötöztük.

Szóval miután gondolta WooJin, hogy megölt kidobott a kukába mint valami szemetet. Remélem JungHwa jól van és nem esett baja.

Magamra nézek és csak az tűnik fel, hogy fél meztelen vagyok és a karom egy rózsaszín sállal van becsavarva. Kipirulok és azonnal magam elé kapom a kezem.

- K-Ki vette le rólam a pólóm... és a... a... nad...rágom...? - dadogom el.

- Ő volt. - néz vissza rám a vörös lány.

- Mi a neved? - pislogok rá.

- Cocoa. - válaszol a kérdésemre mire én csak megrázom a fejem.

- Mi az igazi neved? - kérdezek rá megint. - És hány éves vagy?

- A-Az igazi? - kérdezz vissza. - Song Hei Min. 16...

- Köszönöm a segítséget HeiMin. - mosolygok rá. - Hol vannak ruháim?

- Ott. - mutat a másik ágyra amin lóg a nadrágom és a pólóm is.

Fel állok és vissza veszem a nadrágom, majd venném a pólómat is amikor egy lány rohan be.

- MinKi ide jön! - néz rám és hátra tűri a hosszú barna haját. - El kell bújnod! Még pár méter és itt van!

A lányok lökdösni kezdenek a szoba egyetlen szekrényéhez. Kinyitják az ajtót és nagyjából akkora hely volt a szekrényben, hogy félbe kellett törnöm, hogy beférjek. MiNi simán beférne ide... Belökdöstek és rám zárták az ajtót, majd hallottam, hogy valaki a szobába ér.

- Sziasztok lányok. - egyből felismerem a barátom hangját. - Mi újság van erre?

- Semmi érdekes MiKi. - becézi az egyik lány a szekrény előtt. - Hogy- hogy eljöttél ide?

- Csak nem volt kedvem a fiúkkal maradni. Úgyse engednek az új lány közelébe... - válaszol a fiú és tesz pár lépést beljebb.

Új lány? Behoztak egy új lányt? Ki az a szerencsétlen aki tartozik WooJinnek, vagy csak rossz helyen lakik?

- Ohh... Biztos WooJin akar lenni az első aki kipróbálja. - mondja a másik. - Biztos te is sorra kerülsz.

- Ja... - sóhajt MinKi. - Azt hiszem vissza megyek lassan. A végén kikapok, hogy itt lógatom a lábam. Megint...

MinKi a lányokhoz szokott járni szabad idejében? Én ezt nem is tudtam... Nem úgy beszél velük mint WooJin. Olyan mint... Mint a bátyám...

- Minden rendben van? - kérdezi tőle HeiMin. - Szomorúnak nézel ki.

- Megrémülnétek ha elmondanám mi bajom. - kezd kínosan nevetni, de nem sokáig. Abba hagyja és egy halk sóhaj hagyja el a száját. - Meghalt a legjobb barátom... És kurvára hiányzik...