24. - 25. Fejezet: Talán, egyszer minden olyan lehet mint régen... VÉGE

"Sokáig futottam, s még tovább futok.

Küzdeni és meghalni fogok a városomban!

Ez az én városom!" 

MinJung szemszögéből:

Csak meredek a fekete hajú lányra aki megkerülve az író asztalt az ágyhoz sétál és leül mellém. A kezébe nézek. Egy kulcsot forgat az ujjai között és az arcomat nézi.

- Nem mindig volt ilyen... - szólal meg és fel áll az ágyról. A bilincshez lép és könnyedén nyitja ki a kulccsal. Szabad lesz a kezem és végre magam mellé engedhetem. Nagyon kényelmetlen volt ez az egész helyzet... - Tényleg hasonlítasz rám... - mosolyodik el. - Nem csodálom, hogy Tae annyira oda van érted.

- Te... Meghaltál... - motyogom el kikerekedett szemekkel.

- Aranyos vagy! - kezd nevetni. A szája elé emeli a kezét. Csillogós női zakója ujja felcsúszik és a csuklóján fel tűnik egy szám. Egy? WooJinnek... tizenkettes szám van, mint mindenki másnak ebben a körzetben, vagyis... Ő az egyes körzetből jött? - Ez most nem érdekes. - engedi le a kezét. - Beszélnünk kell valami fontosról. Feltudsz ülni?

Megrázom a szemem, de ő azonnal segít nekem az ágy szélére ülni. Óvatosan lógatom le a lábaimat és húzom ki magam. Rá nézek, mire ő kihúzza az arcomra tévedt hajszálakat és a fülem mögé tűri, majd elmosolyodik zárt szemekkel. Keresztbe rakja a lábát és rajta kezdi pihentetni a kezét.

- Nem tudom mit hiszel TaeHyungról, de az nem igaz. - rázza meg a fejét. - Alaptény, hogy V sose volt képes senkit se szeretni... Se régen se most... Az eltűnésem után ő azonnal más lányok társaságát kezdte keresni. Én kerestem, de ő már két nap múlva más kezét fogta. Most sem más, MinJung. Akár mikor képes lenne félre lépni tőled, de sajnos még egy dolgot közölnöm kell vele aminek egyáltalán nem fogsz örülni... Tae csak azért van veled, mert engem lát a külsődben... - suttogja el. - Te csak egy pót én vagy.

- N-Nem igaz. - rázom meg a fejem. - Tae nem ilyen!

- Gondolom mesélt neked arról, hogy mit tett két éve. Hogy megölt valakit. Már az előtt se volt szent, Mini. Képes volt agyon verni egy srácot aki belénk kötött. Addig verte szegény fiút még mozgott, majd egyszerűen kézen ragadott és elvonszolt onnan. V egy borzalmas ember... Mintha maga lenne a gonosz. Az aki képes mosolyogva, vagy nevetve ütni egy másik embert az már rég nem szent... Én már csak tudom...

- Tae...

Ezt nekem miért nem mondta?! Nem csak kihasznált és vigasznak használt HaSung helyett, hanem még... bántott másokat is... Ő nem lehet ilyen... Ő nem olyan aki mosolyogna más fájdalmán! Ő soha nem lenne olyan aki a bosszút keresi... Lehetetlen...

- Hiszel nekem vagy folytassam a meggyőzést? - áll két lábra, majd leguggol és könnyedén veszi ki az ágy alól a fegyvert. - Anno én is pont ide rejtettem KunJun elől. - emeli fel a pisztolyt. - Sose szerettem a fegyvereket, de valamiért az utóbbi időben sokat használtam. - kezd nevetni. - De ma mégsem én fogom használni. - felém nyújtja a fegyvert, de én ledöbbenve meredek rá. - Te fogod használni. Kíváncsi vagyok azt választod, majd aki fizikailag bántott vagy azt aki érzelmileg tört össze.

- Én... nem... - csóválom meg a szemem.

- Ha jobban bele gondolsz... - hajol le hozzám. - WooJin is segített kinyitni a szemed, hogy lásd TaeHyung igazi személyiségét, de ahogy látom ő csak veréssel és vagdosással ért el nálad valamit.

Fel egyenesedik és felém nyújtja a kezét. Görcsbe rándul a gyomrom amint megfogom a kezét és fel húzom magam. Azonnal esnék össze, de nem engedi a gravitációnak. Elkapja a karom és óvatosan rakja a nyakába.

- HaSung... - suttogom el. - Miért nem fedted fel magad...?

- Majd mindenre fény derül, de most csak azon járjon a fejed, hogy ne ess össze. Lassan Uha is jön a többiekkel...

- Többiekkel? - kérdezek vissza.

- A többi lány is elindul, majd kifelé. Nem hagyok itt senkit WooJinnek. Ahogy téged se... - nyitja ki az ajtót. - Uha megkért, hogy jöjjek érted.

- Mi lesz, ha meglátnak? Egyáltalán, hogy kerülsz ide? - kezdek tovább bicegni. Tudom, hogy nem fog válaszolni...

Azt várja tőlem, hogy én válasszak, majd? Én döntsem el ki haljon meg ma? WooJin vagy TaeHyung? Talán már meg is van ki lesz az...

V szemszögéből:

Csendben követjük JungHwat aki elől sétál és mutatja az utat a másodikra. Csendben sietünk fel egymás után. Az utolsó lépcső foknál azonnal a falnak húzódunk amikor lépteket hallunk. Elrohan valaki előttünk, szerencsénkre nem vesz minket észre.

- Fene... - motyogja JungHwa. - Arra van WooJin szobája. - mutat a fiú után. - Nem maradhatunk itt a végtelenségig.

- Terv? - kérdezi NamJoon.

- Van egy nagy terem... Ha sikerülne oda eljutnunk akkor ott megpihenhetnénk.

- Fasz fog pihenni. - emelem fel a hangom, de Suga azonnal a számra nyomja a tenyerét.

- Biztonságos? - teszi fel a kérdést Monster.

- Csak akkor használja WooJin a termet, ha vendége van. Oda biztos nem fognak menni.

Csak bólintunk és azonnal elindulunk abba az irányba ahonnan valaki rohant. Hwa könnyen nyitja ki a nagy ajtót és sorban rohanunk be a helységbe.

Egy nagy asztal van a szoba közepén. A nagy barna asztalt négy magas négyszög alakú oszlop fogja közre, már a festék is lepattogott róluk, úgy mint a falakról. A terem végében egy nagy ajtó van és három hatalmas ablak. Ahogy elnézel az ajtót nem szokták használni mert kívülről be van építve. Egyedül a felső ablakokon szűrődik be  a teli hold fénye. Az elsőn vagyunk. Hova vezethet az a nyavalyás ajtó?

JungKwa halkan zárja be az ajtót és dől neki. Mély levegőt vesz és lehunyja a szemét.

- Miért van zárva az ajtó? - sétálok a két ajtós üvegajtóhoz. - Egyáltalán hova nyílik?

- Sose volt ennyire elbarikádozva és lerombolva a gyár... De WooJin nem szereti a napot... Csak azért van bezárva, hogy egyikünk se menjen ki és nehogy megnézze a kilátást. Csak egy terasz van ahonnan nagyon könnyen kilehet jutni.

Lassan teszem a kezem a kilincsre és nyomom le. Csodák csodájára az ajtó kinyílik és megmozdítja a falapot ami az ajtónak van támasztva. Ennek nem zárva kellene lennie? Miért van nyitva?

- Kim TaeHyung! - az ajtóra kapom a fejem ahogy mindenki más a teremben. WooJin hangjától kirázz a hideg és gyorsan zárom vissza az ajtót. - Tudom, hogy beszöktél mint valami patkány!

- Baszd meg magad... - motyogom el és egy lépést teszek a hang felé.

- Ha most kijössz ma senki nem hal meg! Csak te! - üti meg az ajtót. - De ha két percen belül nem nyílik az ajtó, bemegyünk és rajtad kívül mindenkit lyukasra lövünk.

- J-Jimin. - suttog a bátyának JungKook, majd tesz pár lépést és megáll.

- NamJoon mi legyen...? - kérdezi a lehető leghalkabban J-Hope.

- Tae... - néz rám Rap Monster.

Ökölbe szorul a kezem és megindulok az ajtó felé, de nem tudok többet tenni mint két méter. Valaki elkapja a csuklóm és erősen szorítja meg. Vissza fordulok és Jimint látom meg, hogy a kezemet fogja és közben a földet bámulja.

- Ki ne merj menni... - motyogja el. - Itt ne merj hagyni! - ordítja el magát. Rám emeli a könnyes arcát és pirosra színeződött szemeit. - Szerinted, ha itt hagysz minket jobb lesz? Ugyan úgy meg fog minket ölni, csak nem fogsz tudni róla. Nem engedlek el. Nem engedem, hogy megint elrepülj!

- Mond, hogy van egy ötleted. - fordul NamJoon felé Jin.

- Még tíz másodperc... - hajtja le a fejét JungKwan.

Hihetetlen gyorsasággal telik le az a pár másodperc és már nyílik is az ajtó. Öt srác lép be a terembe. Legelöl WooJin a kezében egy pisztollyal. Amint teljesen beérnek fel emeli a pisztolyt maga elé és valakit célba vesz. A fegyver elsül és azonnal hátra nézek és csak az tűnik fel, hogy JungKook lába meginog és a kezét a hasára nyomva nézi WooJint, majd fel emeli a kezét amit a vére fest vörösre. Össze rogy és az oldalára dől.

- Jeong... Guk... - engedi el a kezem Jimin. - JeongGuk... - botorkál el a testvéréhez. - Ne... Ne. Ne! - a sarkára ül és magához húzza az öccsét. - Meg ne merj nekem halni! - támasztja a testvére fejét a combjára

- Jimin... - hallom a fiú kétségbe esett hangját. - Nem akarok meghalni...

Azonnal az öt fiúra nézek. Elő villannak a fogaim. A kezem azonnal ökölbe rándul amint még beljebb sétálnak.

- Válasz Tae. Ki legyen a következő. - engedi lentebb a kezében lévő fegyvert. - Jin? Tudom, hogy arról álmodsz, hogy bárcsak halott lenne az aki a nyár előtt csókolgatta a barátnődet.

- Mi? - pillantok hátra.

- Nem mondta el Dolly? Pedig mióta itt van elég beszédes és menekülős kedvében van. Tudod borzalmas dolog arra kelni, hogy egy kis egér szaladgál a házban. Sajnos elkaptam.

- Mit csináltál vele?! - ordítom el magam és teszek egy lépést felé, de azonnal Jiminre fogja  a pisztolyt. Megállok és moccanni se merek.

Mit csináljak? Nem találta el WooJin olyan helyen Kookit, hogy halálos lenne, de ha így haladunk szegény kölyök elvérzik. Mit kellene csinálnom?!

A gondolat menetembe egyre közeledő cipő kopogás zavar bele. nem csak nekem tűnik fel az ismeretlen hang. Szinte mindenki az ajtóra pillant ami tárva nyitva áll. Kis híján halálra rémülök a látványtól ami fogad. Ha...Sung? Beér az ajtón és mögötte biceg be MiNi.

- MinJung... - teszek egy lépést, de szinte azonnal rám emeli a kezében lévő ezüst színű fegyvert.

- Kérlek ne akard, hogy bántsalak! - ordítja el magát könnyes szemekkel.

MinJung szemszögéből:

Amint kiérünk a folyosóra. HaSung azonnal elenged mire megbizonyosodik róla, hogy képes vagyok két lában megállni.

- MinJung.

A nevem hallatára azonnal megfordulok és egy csapat lánnyal találom magam szembe, és Uhával aki a lányok előtt lépked. Az arcáról eltűnik a mosoly amint az arcomra néz, majd a kezemben lévő fegyverre.

- MiNi... - ér elém és a vállamra teszi a kezét. - Mi történt?

Fel szisszenek amint kicsit rá szorít a vállamra.

- Ne... - rántom meg a vállam, majd össze szorítom a jobb szemem.

- WooJin csinálta...? - emeli feljebb a fejem.

- Igen... Hol van Tae...? - nyitom ki a szemem. - Miért nem jött még értem?

Amint befejezem a mondatom hatalmas durranást hallok. HaSung nyíl egyenesen indul meg a hang felé és én azonnal követem. Utána érek be a terembe ami már tele van. Meglátom V-t és görcsbe rándul a gyomrom. A levegő se ki, se be nem tud jutni.

- MinJung... - indul el felém, de nem bírom ki. Felé tartom a fegyvert és az ujjamat a ravaszra engedem. Azonnal könnyes lesz az arcom.

- Kérlek ne akard, hogy bántsalak! - ordítom el magam és megremeg a kezem.

- Ne hülyéskedj! - szól rám.

Több se kell. Felfelé tartom a fegyvert és meghúzom a ravaszt. Nagyot lök rajtam hátra és a hangtól teljes mértékbe bedugul a fülem, majd zúgni kezd. Azt se tudom, hogy igazából hol vagyok, de hamar vissza kapom a hallásom.

- Csak a lőszert pazarlod... - lép hozzám HaSung és megtörli az arcom.

- Ha... - ejti ki a kezéből a a pisztolyt WooJin. - Sung... Mégis, hogy?

- A látszat néha csal. - fordul a fiúk felé. - Talán nem kellett volna ott hagynod... Esetleg. De tudod mit... - emeli fel a kezét. - Kurvára hálás vagyok neked! Épp úgy mint TaeHyungnak. Kettőtökben nincs annyi emberség mint a kisujjamba.

- Mióta... Mióta élsz az egyes körzetbe? - teszi fel a következő kérdést WooJin.

- Mióta? Azóta mikor valaki megtalált és az egyes körzetbe vitt. - dobja hátra a fekete gyönyörű haját. - Csak túl sok vért vesztettem, de az egyes körzet vezetője képes volt ellátni. Ellentétbe veletek ő addig vigyázott rám, még a betegsége miatt meg nem halt és én lettem az aki mindent irányít.

Körül nézek a teremben és meg akad a szemem két fiún akik a földön ülnek.

- JungKook. - szólalok fel. - Ki tette ezt?! - ordítom el magam.

- MiNi! - rohan be mellém Uha. - Nyugodj le!

- Miért játszik mindenki túl élőt!? - neveti el magát Tae. - MiNi gyere ide és menjünk haza! - nyújtja nekem a kezét. - Együtt!

- MinJung. - néz rám HaSung. - Itt az idő. TaeHyung vagy WooJin?

- Mi...? - suttog WooJin.

- Gyerünk MiNi. Lődd le valamelyik tetűt, vagy tudod mit?! Mind kettőt! Az egész bandát! - kezd mosolyogni HaSung.

Felemelem a pisztolyt és azonnal V-t veszem célba. Az ujjam ismét a ravaszra kalandozik. Persze Tae teljesen ledöbbenve mered rám épp úgy mint a többiek.

- MinJung... - hallom Uha hangját mögülem. - Térjen vissza az eszed! N-Nem lőheted ki! Te nem ilyen vagy!

- Tapogattak! Megvertek! Össze vagdostak! - kezdek teli torokból üvölteni. - Átvertek... Sose leszek olyan mint régen... és ez mind egy ember miatt van...

Szinte azonnal HaSungra tartom a fegyvert. Persze egyáltalán nincs meglepődve. Csak mosolyog rám, mintha végig tudta volna mi fog történni.

- Hihetetlen, hogy te az egészet amit mondtam így szűrted le... Kiengedtelek abból a kényelmetlen bilincsből, de te ellenem vagy. Ennyire bízol V-ben? vagy esetleg WooJinben.

- Igazat volt akkor amikor azt mondtad, hogy WooJin nem ilyen volt... Te tetted ilyenné... És ha Tae képes embert ölni? Magasról szarok rá! Kettőjük közül te vagy a legrosszabb! Kettőjük közül egyik se próbált gyilkolásra venni... Egyik se próbált fegyvert adni a kezembe és azt mondani nekem, hogy válasszak. Kettőjükbe több emberség van mint benned tízszer... Ribanc...

- Hogy kinyílt a szád... - tűnik el a mosoly az arcáról. - Pont egy olyan vágja a szemembe, hogy ribanc vagyok aki ide-oda csókolózott fiúkkal? Gyerünk lőj csak le!

- Nem fog ma meghalni senki... Se te... Se WooJin... és főleg nem TaeHyung. - leengedem a fegyvert és le is ejtem a földre, majd azonnal Tae lábához rúgom. - Nem fogom azt bántani akit szeretek és az se akit a szerelmem még mindig barátjának tekint. Nem érdekel mit mondasz és, hogy hárpia módjára próbálsz befurakodni. Csakhogy tudd... Benned bízok a legkevésbé...

- Még fogunk találkozni... Tudom... Tae még mindig örülten szerelmes belém és nem te kellesz neki... Dolly... - kilépked az ajtón és a lányok mind elmennek vele együtt, kivéve egyet.

Egy vörös hajú, fehér pólós, rövid nadrágos lány lép be a terembe. Azonnal Jiminre és JungKookra néz.

- Had segítsek. - pislog rám.

Azonnal oda szalad JungKookhoz aki csukott szemekkel veszi a hatalmas levegőket. Még ő a fiúhoz szalad én addig Taehez lépek és azonnal megcsókolom. A vállára teszem a kezem.

- Soha többet nem engedem el a kezed... - hajol messzebb tőlem. - Szeretlek... Mindennél jobban... Érted? Nincs igaza HaSungnak. Már rég nem létezik az amit éreztem iránta.

- Tae! - szól Suga. - Segítenétek!?

- H-Hozok kötszert! - kap a fejéhez MinKi és kirohan a teremből. Kézen ragadja Uhát és együtt rohannak el.

Én csak WooJinre nézek aki a földön ül és a tenyerét bámulja. Közelebb lépek hozzá és a vállára teszem a kezem, mire ő azonnal rám néz. Elmosolyodok és kénytelen vagyok megölelni.

- H-Hogy tudsz így mosolyogni rám...? - suttogja el.

- Mit kellene tennem? - ölelem annak ellenére, hogy minden mozdulat fáj.

- Utálnod kellene... Mindennél jobban...

- Megtanítottál valamire... Megtanultam, hogy nem élhetek örökké az álom világomban... Felkel nőnöm végre...

Uha szemszögéből:

Csak állok az ajtóba mind valami idióta, még MinKi meg nem fogja a kezem és át nem rángat WooJin szobájába. A kötszer keresés helyet felém fordul és az ajtónak nyom amitől megrémülök és bezárom a szemem.

- Hol a fenében voltál!? - sziszegi  el a kérdést az arcomtól tíz centire. - Azt hittem halott vagy, de most beállítasz élve!

- A lényeg, hogy élek. - nyitom ki a szemem. - Keressük meg a kötszert! Sietnünk kell! - lépnék el, de azonnal vissza nyom az ajtónak.

- Válaszolj! Hol voltál? - halkít magán, de közelebb jön hozzám.

- Miért fontos ez? - kezdek nevetni.

- Mert hiányoztál... - motyogja el. Azonnal abba hagyom a nevetést és a szemeit nézem. Le se néz róla.

- A lányoknál voltam... - suttogom el. - Hallottam mikor ott jártál, de a lányok megkértek, hogy ne menjek ki... Sajnálom Min...

Nem tudom befejezni a mondatott, mert homlokon puszil és ellép tőlem. Megkeresi az első segély tobozt és eltol az ajtóból, hogy ki tudjon menni. Percekig állok a szobában lesokkolva a homlokomon a kezemmel. Mi volt ez? Miért csinálta? E-Ez annyira nem ő! Ő nem az a fajta ember aki a barátját meg ölelni, de hogy meg is puszilja...

Szédülten megyek vissza a többiekhez. Ordibálás fogad.

- Miért nincs egy első segély dobozban fásli?! - ordít WooJinnel Jimin.

- Istenem... - sóhajt HeiMin. Felegyenesedik és leveszi magáról a szürke pólóját.

Vörös lesz az arcom amint meglátom a fehér melltartó, de ahogy észre veszem nem csak én pirulok el. Még MinJung is aki teljesen hozzá van szokva.

A lány könnyű szerrel nyomta a pólóját a lőtt zsebre.

- Hozzánk kell vinni. - szólt Jin. - A szobámban vannak a cuccaim amivel segíthetek.

- Kénytelenség lenne olyan gyorsan át vinni metróval... - rázza meg a KyuBok.

- Az istenít... - kapja le a pólóját WooJin és Hein kezébe nyomja. - Csak a rohadt golyót kell kiszedni belőle igaz? - pillant Jinre.

- I-Igen, de ahhoz kell csipesz, fájdalom csillapító és vérzés gátló. Ha kint van a golyó akkor fertőtlenítő szer és fásli. - válaszol Jin. - Egyik sincs...

- Csináljatok már valamit! - szólal fel Jimin.

- T-Talán... - motyogja el a földön ülő vörös. - Ha sikerülne ki szedni a golyót akkor már fél siker lenne. Holnap már képes volna lábra állni és elsántikálni a tizedik körzetbe. De...

- HeiMin... - lépek oda hozzá. - WooJin biztos haza enged titeket... Igaz? - pillantok a félmeztelen fiúra. - Haza engeded őket?

A szájára harap és csak bólint.

- É-Érezzétek... O-Otthon magatok... - motyogja el az arcán egy kis zavarba ejtő pírrel. - Ha mást nem zavar... - néz a fiúkra akik mosolyogva rázzák meg a fejüket.

- Kösz... - néz rá Tae zavarában.

- HeiMin... - veszi elő a kést a zsebéből. - Képes vagy kiszedni a töltényt?

- Természetesen! - kezd fülig érő szájjal mosolyogni a fiatal lány. Kikapja a kést WooJin kezéből.

Jimin egy könnyű mozdulattal rántja fel a pólót az öccse hasán aki még mindig zihál a vér veszteség miatt.

- Csak most bírd ki... - szorítja meg JungKook kezét Jimin.

- Én ezt nem fogom bírni... - emelem a számhoz a kezem és kimegyek a teremből MiNivel, MinKivel, Sugával, NamJoonnal, JungHwa-val, So-val, Dae-vel és Kyuval. Megállunk az ajtó előtt és várunk.

- Mi lenne ha rám néznél egy kibaszott pillanatra? - sziszegi el a bátyám. -Mondanál legalább valamit!?

- Sajnálom! - nézek rá. - Sajnálom, hogy megakartalak védeni!

- Megöletted magad! - vág vissza.

- Szerinted akartam? De ha nem tűnt volna fel, még mindig élek... - mosolyodok el és a mély barna szemeibe nézek.

- Azt hittem itt hagysz, mint KunJun... - törli meg a könnyes szemét. - Annyira hülye vagy! - a nyakamba borul és ölelgetni kezd. Soha többet nem hagyom, hogy bántsanak!

HaSung szemszögéből:

Dühösen vágom ki a fő bejárat ajtaját és azonnal előhúzom a belső zsebembe rejtett kis pisztolyt. Magam mellé lógatom a karom és elindulok a lányokkal vissza a körzetembe.

- Hé! - ordít a jobb oldalamról egy srác. - Nem mehetettek el!

Rá nézek és azonnal fejbe lövöm. Lyukas fejjel fekszik ki a koszos utcán. Velem aztán kurvára ne szórakozzon senki! Senki nem fog meghalni? Teszek róla, hogy ma azok haljanak meg akik WooJinnek dolgoznak... Nem érdekel az, hogy ezzel csak háborút robbantok ki. Így is úgy is én jönnék ki győztesül az egészből...

- E-Elengedsz minket? - szólal meg a mögöttem lépkedő lány.

- Természetesen... - sóhajtok fel és a szemem elé emelem a pisztolyt. Ki húzom a tárat és össze számolom a töltényt amik benne vannak. Még négy... - Fene...

- Valami baj van? - kérdezi egy másik lány.

- Nem hoztam lőszert. - nevetem el magam. - Így csak a tizenegyes körzetbe tudlak titeket elvinni...

A zsebembe nyúlok és két köteg pénzt húzok elő. Egy kötegben van nagyjából száz darab ötvenezres. Ha együtt maradnak képesek lesznek gond nélkül eljutni az egyes körzetbe.

- Tíz millió von... (2 424 666 Ft) - adom az első lány kezébe aki mögöttem áll. - Két napotok van eljutni az egyes körzetbe. Ne költsetek túl sokat. Vegyetek rendes ruhákat és egyetek. Nem kötelezem, hogy gyertek a körzetembe, de aki nem tudd hova menni azt várom. - mosolyodok el.

- Köszönjük! - hajol meg a nagyjából ötven lány.

Hátat fordítok nekik és egészen az üres körzetik vezetem őket. Harminc perc gyaloglás után elválok a lányoktól és egyedül indulok vissza a körzetembe. Csak három ellenséges telepen kell át kelnem... Szerencsémre engem senki nem ismer, így képes leszek végig metrózni az egész utat... Még van négy golyóm. Ha valaki belém köt könnyű szerrel lövöm lyukasra.

Fél ötkor szállok fel a metróra ami haza visz, de csak egy dolog jár a fejemben. MinJung nem vette be amit mondtam neki... Ő az első ember akit nem sikerült rá vennem valamire... Bosszantó hasonmás... De ne izgulj MiNi! Vissza fogom venni ami az enyém volt!