MiNi szemszögéből:
Sehogy nem tudok elaludni. Félek a mellettem fekvő fiútól. Még mindig ébren lehet?
Csendben figyelem a kopott falat és amint meghallom a szuszogását rá jövök, hogy már rég nincs ébren. Kikel innen jutnom! Nem fogom ezt bírni. Ha sikerülne megtalálnom a telefonomat szólhatnék TaeHyungnak, hogy hol vagyok és hamarabb ide érnének.
Óvatosan kezdek kicsúszni a karjai alól egészen a falig, még ki nem kerülök az öleléséből. Lassan ülök fel és kezdek a fenekemen az ágy végébe csúszni. Nehezen állok fel az ágyról és kezdek lábujj hegyen lépkedni a szobában lévő író asztal felé. Megállok a fa asztal előtt és körül nézek rajta. Kupi van... Képek és papírok. Semmi érdekes nincs itt. Lámpa és egy... kép? Óvatosan állítom fel a képet ami ledöntve feküdt az asztalon. Tátva marad a szám amint meglátom kik vannak a képen. Ez... Tae, WooJin és... HaSung... Olyan mint én... WooJin nem dobta ki ezt a képet? Talán még sincs kőből a szíve.
Kénytelenül és akaratomon kívül mosolyodok el és állítva hagyom a képet. Leguggolok és a fiókban kezdek keresgélni. Az egyikben csak cigis és zacskók vannak fehér porral. Le guggolok és a középső fiókot húzom. Megdöbbenve meredek arra a sok védekezési eszközre amiből eddig csak kettőt láttam. Ki pirulva tolom be és az utolsót rángatom ki. Hátra esek a szekrényben lévő fegyvertől. Ugye nem akarja ezt használni?! Vissza mászok a pisztolyért és a kezembe veszem, majd megfordulok és az ágy alá tolom ont befér... Betolom a fiókot és fel állok. Nincs itt a telefonom, de akkor hol lehet? Biztos kell nekik... Meg kellene keresnem Uhát. Az ajtóhoz érek és félve nyitom ki. Figyelek arra, hogy WooJin nehogy felkeljen és arra is, hogy nehogy legyen valaki a folyosón. Szerencsémre egyik se következik be, így nyugodtan lépek ki a szobából és indulok el balra. Biztos vagyok benne, hogy van itt valahol egy olyan hely ahol dolgokat tartanak. Minden rossz fiúnak van.
A sötét folyosón lépkedek mezítláb. Nézem, hogy nem-e jön valaki velem szembe és, hogy nincs-e semmi a lábam alatt. Egyszer jobbra fordulok, és figyelem az ajtókat. Ennél a kijáratot könnyebb lenne megtalálni mint a mobilom. Minden ajtót megnézek mire a lépcsővel szembelévőn egy olyan felirat van, hogy Raktár. Talán először kúszik az arcomra egy mosoly és kezdek valamiféle reményt táplálni mióta itt vagyok. A kilincshez emelem a kezem és nyitnék be amikor valaki ordítására leszek figyelmes.
- Dolly! Édesem! Bújócskázni akarsz?! Legyen, de ha megtalállak lerendezzük a dolgokat! - akár mennyire próbálta kedvesen mondani a szavakat WooJin, csak a hideg futott végig a hátamon.
Ekh! Ha megtalál ő vagy a barátai biztos vagyok benne, hogy ne csak egy pofont fogok kapni. Elveszem a kezem a kilincsről és rohanni kezdek lefele a lépcsőn. Hatalmasat esek az utolsó lépcső fokon. Gyorsan állok lábra annak ellenére, hogy nagyon fáj. Érzem, hogy a vérem is elő törik a sebekből, de nem állok meg. Tovább kocogok könnyes szemekkel. Nem érdekel mi kerül a talpam alá. Amint meglátom az Kijárat táblát, még jobban vonszolni kezdem magam. Már látom a hatalmas ajtót amin túl lepkék repdesnek. Látom a közeli fákat és a felkelő napot. Már csak lépésekre vagyok az ajtótól és amint hozz érne mutató ujjam valaki elkapja a derekam és erőszakosan ránt a földre. Felismerem a sötétben lévő fiút. MinKi... Sem egy mosoly, se semmi. Csak áll és elzárja az utat az ajtóhoz. Az egyik kék pillangó az ajtóhoz száll és megrebegteti a szárnyait. Lehunyom a szeme, majd letörlöm az arcomon lévő könnyeket.
- Nyertem... - suttogja valaki a fülembe.
Azonnal fel kap WooJin. A vállán átdobva kezd vissza fele vinni a szobájába. Továbbra is a pillangót nézem ami kitartóan less befele. Előre nyújtóm a kezem mire a lepke elrepül és egyedül hagy. A kezem rongy baba módjára hullik le. Ismét sírni kezdek ahogy egyre távolabb lesz tőlem az ajtó és egyben a szabadság.
Egyenesen a szobájába visz vissza ahol már ott vannak a többiek. Bántani fog... Semmivel nem jutottam előrébb.
Beérünk és az ágy helyett a földre dob. Felnyögök ahogy az oldalamra érkezem. Lehunyom a szemem és ökölbe szorítom a kezem a fejem mellett.
- Kedves voltam veled. Megengedtem, hogy az ágyamba aludj, kötél és lánc nélkül, de te elszöktél. Most mit csináljak veled, hogy megtanuld, hogy velem ne szórakozz?! - rúg gyomron amitől azonnal kinyílik a szemem és kiköpöm a nyálam. Nagyon fáj! A fájdalom az egész testemet végig járja. - Miért akarod, hogy ezt tegyem?! - ismét meg rúg, csak most másik végtagom. A rúgás a combomat éri. Csak még jobban össze gömbölyödöm. Valaki! Segítsen! Könyörgök!
Percekig rugdos, majd lassan nyitom ki a szemem és nézek fel rá. Most mit akar? Elő vesz valamit a zsebéből leguggol hozzám és kinyitja. Rosszul leszek a késtől ami a kezében van. Megfogja az amúgy is lila foltos kezem és rá nyomja a kést.
- WooJin... Ne csináld. - szól rá MinKi.
- Kuss... - kezdi a könyökömtől lefelé felvágni a bőröm.
- NE!!! KÉRLEK ÁLLJ LE! - sikítok és zokogok, de ő csak folytatja.
Mindig más helyen sérti fel a bőröm. Érzem, hogy nem igazán vagyok eszméletemnél. Az utolsó vágásoknál már védekezni sincs erőm, csak fekszek félig nyitott szemekkel. az arcomra száradt könnyekkel és véremmel. Legyen vége... Könyörgők!
V szemszögéből:
Nem lehet... Ilyen... Nincs... Egyszerűen nem történhet meg. Hagytam neki, hogy annak a szemétnek a csapdájába sétáljon! Az egész az én hibám! Nem szabadott volna egyedül hagynom őt! Miattam van most a gonosz karmaiba! Hogy fogok a szemébe nézni, ha újra látom? Az ígéretem porrá lett...
- Tae! - hessegeti a kezét az arcom előtt Jimin. - Már percek óta szólongatlak!
- Ji... Ji... Min... - kezdek sírni.
- Hé! - karol át és az arcomhoz hajol. - Megmentjük... - suttogja el. - Nincs semmi baja... Érted?
- Hol van? - kérdezem és megtörlöm az arcom. - Hol van a bátya?
- Elmentek. Szedd össze magad és állj fel! Szüksége van rád. Szüksége van arra, hogy segíts neki. - motyogja el és a térdemre emeli a jobb kezét.
- De miattam van, Jimin! Én hagytam magára, és én tehetek arról is, hogy bele kevertem ebbe az egészbe! - temetem a kezembe az arcom. - Soha nem bocsájtom meg magamnak!
- TaeHyung! Ha te most feladod és össze esel MinJung magára marad! Segíts neki, hogy segíthessünk neked! Együtt! Mindent értünk! Mindent miattad és MinJungért... Oké? Most pedig állj fel és menjünk. Már csak mi vagyunk itt... A többiek a suli előtt várnak ránk. - elveszi a karját a nyakamból és fel áll. - Mentsük meg MiNit, együtt. - fel nézek rá, mire ő mosolyogva néz rám és felém nyújtja a kezét. - Talpra haver! Rúgjuk seggbe WooJint és menjünk haza együtt!
Elmosolyodom és megragadom a kezét. Felrántom magam és a homlokának nyomom a fejem.
- Most én segítek... Ezzel talán viszonyozhatom azt amit velem tettél... - csukja le a szemeit. - Sose felejtem el... Köszönöm, hogy az anyám mellett voltál.
- Én csak... Szívesen... - mosolyodok el még jobban. - Ígérd meg, hogy mellettem maradsz akkor is, ha ma szörnyű dolgot teszek.
- Örökké és még azon is túl. - hajol el és a hátamra teszi a kezét úgy kezd el kifelé vezetni.
Amint az ajtóhoz érek kivágom és magabiztosan lépek ki.
- Verjük szét őket! - lépek ki az ajtón.
A fiúk azonnal vállba vernek még én céltudatosan indulok előre a számat nyalva. Piszok mérges tudok lenni amikor elveszik azt ami az enyém, főleg akkor amikor azt a személyt veszik el tőlem akit szeretek. Ma este az én bosszúm is beteljesül. Megbosszulom HaSung halálát és ha csak egy haja szála is meg görbült az én egyetlenemnek nyugodt szívvel ölök meg bárkit puszta kézzel...
jézusom ez nagyon jo lett :D ha a héten nem kapunk kövit akkor nem tudom mit csinálok :D :
VálaszTörlés