23. Fejezet: Az Ő terve

Uha szemszögéből:

Egyre nagyobb késztetés van bennem, hogy elő jöjjek és MinKi nyakába boruljak. Ő tényleg ennyire... szeret engem? Soha nem gondoltam volna, hogy tényleg a barátjának gondol.

- K-Ki halt meg Oppa? - dadogja el az egyik lány.

- Uha... - sóhajt MinKi. - Sajnálom, hogy megint zaklatlak titeket...

- Egyáltalán nem baj! - mondja HeiMin.

- Aranyosak vagytok... - sétál át a szobán a barátom. - Ha WooJin kérdezné mit csináltam itt mondjátok, hogy a szokásosat. Nem akarom, hogy kiröhögjön.

- Természetes. - támasztja alá MinKit egy idősebb lány.

- MinKi! - ront be valaki az ajtón. Meg ismerem a hangját. Nem túl férfias, de még is tekintély parancsoló hangja, csak Kyu lehet. - MinJung! Eltűnt!

- Mi? - kérdezz vissza a barátom.

- Kurva nagy gáz lesz ha WooJin találja meg és egyikőnk sincs jelen! - indul kifele az ajtón KyuBok.

- Megyek! - rohan ki MinKi is.

Óvatosan bújok elő, de azonnal rohannék ki az ajtón ha a vörös hajú HeiMin nem állítana meg. Vékony ujjai a csuklómra csavarodva tartanak vissza akár csak egy csinos bilincs. Hidegek az ujjai és puhák.

- Te meghaltál! - szól rám dühös arccal. - Ha most felfeded magad akkor az egész terve össze dől!

- Ki terve? - fordulok vissza hozzá. - Miről van itt szó? - nézek a szobában lévő lányokra.

- Ma este minden meg fog változni. Többé nem leszünk rabszolgák. Megszabadulunk WooJintól és ettől az egész helytől. A számtól a csuklónkon és a hülye névtől a derekunkon. Nem leszünk üvegbe zárt lepkék. Nem leszünk használati tárgyak! - lép elém egy hosszú barna hajú lány. Sokkal idősebb mint én. Talán három esetleg négy évvel.

- T-Tessék? - kérdezek vissza. - Ki és mire készül?

- Ő, Ő lesz az aki megment minket. - mosolyodik el HeiMin.

- V-Várjunk! Azt mondta KyuBok, hogy MinJung? - pislogok rájuk mire jó páran bólintanak. - Lehetetlen... - esek össze. - Tae... Nem lehet... Kurva nagy gáz lesz itt!

- Ő tudja. - szólal meg egy másik lány.

- Mindenki meg fog halni! A... A bátyám... V mindenkit meg fog ölni! Szólnom kell a bátyámnak! El kell tűnünk! És MinKinek is! - állok nehezen lábra.

- Uha! - szól rám HeiMin. - Nem szabad megtudnia WooJinnek. Ha ő meghal mindenkinek jobb lesz.

- Nem fog megint vér tapadni TaeHyung kezéhez! Végre sikerült neki felállnia erre egy barom vissza rántja! Lányok! Ezt ti sem tehetitek meg! MinJungnak is baja fog esni!

- Inkább haljon meg tíz mint negyven! - ordítja egy másik lány. - Évek óta vagyunk bábuk! Ha kell saját kezemmel ölöm meg azt a szemetet aki ide hozott!

- MinJunggal is ugyan az fog történni mint veletek! Ezerszer rosszabb! Kérlek titeket! Beszéljetek vele és kérjétek meg, hogy segítsen MiNinek! - kezdek teli torokból ordítani. - Könyörgök!

- A kérésed számomra parancs... - egy ismerős női hang hallatszódig az ajtóból. Gyorsan forulok oda, de amint meglátom ki az rosszul leszek.

V szemszögéből:

- Rendben... Egyetlen egy nagy üzemen kívüli gyár van a 12-ik körzetben. De messze van az első metró állomásról. Gyorsnak kell lennünk, hogy WooJin utcán járói ne vegyenek minket észre, se a rohadt kamerák... - mutat a térképre NamJoon.

- Azok az öreg kamerák már rég nem működnek. - rázom meg a fejem. - Még anno KunJun idejében működtek, de már akkor se voltak száz százalékosan jók. A pór és az utca gyerekek tönkre tették őket. Egyáltalán nem működnek... Kivéve kettőt... A pirossal jelöltek a rossz, vagy már ellopott kamerák, a zöld a működő  és jó kamerákat jelzik. A kék foltok az utcán járók helyeit jelölik, ott vannak a legtöbben. Egy-egy ilyen helyen maximum húsz esetleg huszonöt ember lehet, mind fiú és fegyvereik annak. Ha elkapnak vagy látnak minket jelentik WooJinnek aki az x-el jelölt helyen található. Az a fő gyár. Az egyik része WooJin birodalma a másik pedig az ágyas lányok szállójaként üzemel. - magyarázom el.

- Honnan tudsz ennyi mindent? - néz rám döbbenten JungKook.

- WooJin a barátom volt. Épp úgy mint Uha. Egyszerűen figyeltem mikor beszéltek és felírtam a helyeket ahol kamerákat láttam. - sóhajtok és elemelem az ujjam a térképről.

- De miért szállunk le az első metró megállóban, ha egyszerűen az ötödikig elmehetnénk és sokkal rövidebb lenne. - mutat Jimin az ötödik megállóra.

- Már az első megállón felszállnak az utca járók. Ott is gyorsnak kell lennünk, majd végig kell rohannunk egy nyílt utcán és jobbra kell fordulnunk a kékkel jelölt épület előtt... Sajnos az egyik kamera előtt. Ha az megvan át kell rohannunk egy alul járón és balra kell rohanunk végül az utolsó működő kamera előtt kell jobbra és onnan már csak kétszáz méterre van a gyár ahol WooJin van.

- Csak ennyi? - kezd nevetni J-Hope. - Mintha egerek lennénk egy labirintusban.

- Nagyából... - sóhaj NamJoon. - Mennyien lehetek a gyárban?

- Csak WooJin és a többiek. Talán pár másik srác... Anno KunJun idején több mint ötvenen voltak, de most... Uha azt mondta rajtuk kívül talán plusz egy két srác van akik rádióval járják az épület környékét és azonnal jeleznek WooJinnek ha gáz van.

- Fasza... - néz a térképre Suga. - Szóval... Több mint ötven százalék, hogy WooJin tudni fog az érkezésünkről?

- Igen. - bólintok és beharapom a számat. - A lényeg, hogy az első ajtó kelet felé esik a hátsó pedig délre. A déli ajtón nem juthatunk be mert ott van a kamera, viszont az elsőt védik. Egyedül a pince ablakán bemászva tudunk besurranni, ami itt van. - mutatok a térkép keleti oldalára az x mellé. - Onnan viszont nem tudom merre találhatjuk meg MinJungot és Uhát...

- Szóval az épületbe érve teljesen végtelenek leszünk. - nézi át utoljára a térképet Rap Monster. - Még tíz percünk van és indulnunk kell... Tudnotok kell valamit... A mai cselekedetünkkel lehet mindennek vége. A tizenkettedik körzetben sok fegyver van...

- Tényleg. - rohan a szobájába Suga.

Percek múlva egy rakás pisztollyal ért vissza. Az asztalhoz lépett és ledobta a térképre a fegyvereket.

- H-Honnan az istenből van ennyi?! - kap a kezébe egyet Jimin.

- Csodálkoztam amikor tegnap megtaláltam a szekrényemben... - sóhajt Suga. - Csak négy van. Egy nálam marad.

- Én is kérek egyet. - kap fel egyet NamJoon.

- Nekem is kell... - veszek el egyet én is. Alaposan megnézem a kezemben pihenő ezüst színű pisztolyt. Azonnal a nadrágom övéhez nyomom.

- Akkor az az enyém. - venné el az utolsót a legfiatalabb, de Jimin nem hagyja neki. A tevére előtt nyúl érte és teszi el.

- Inkább adok faszt a kezedbe mint ezt. - pillant az öcsére Jimin. - A végén minket lősz le.

Nem mondok semmit. Az ajtó felé veszem az irányt és magamra kapom a kék bőr dzsekim.

Büszkén hagyjuk el a lakást és indulunk a metró állomásra. Várunk egy metrót ami arra megy amerre akarjuk, majd várunk. Megvárjuk a metrót és amint beér felszállunk. Nem ülünk le csak az ajtót támasztva állunk az amúgy üres tömegközlekedési eszközön. Egyre jobban forr a vérem, hogy rohanásnak eredjek.

- Tae... - szólal meg J-Hope. - Ugye nem akarod megölni őket?

- Ha MinJung jól van egy ujjal se érek azokhoz a patkányokhoz. - mormolom el kifelé bámulva az ajtó ablakán. - De ha egy karcolás is van MiNi... - ördögi mosollyal az arcomon fordulok hátra. - Nyugodt szívvel ölöm meg WooJint és a talp nyalóit!

- Nem tartunk vissza. - mosolyodik el Suga és fel emeli a lábát, hogy a metró falának nyomhassa. A nadrágjába nyúl és elő vesz egy öngyújtót. - Én is szeretem MinJungot... Már a családunk tagja.

- Ha lehet ne repítsd az egész épületet a magasba, YoonGi. - kezd nevetni Jin.

Ahogy megáll a metró mi azonnal ki vágódunk az ajtón és rohanni kezdünk. Elől rohanok mögöttem NamJoon, JungKook és Jimin, hátul Jin és Suga. Az első kameránál gyorsítani kezdtünk és éles kanyart vettünk. Most már tudnak rólunk...

Egyenesen az aluljáróba rohantunk. Egy kicsit lassítani kezdtünk. Egy kicsit pihenhetünk, majd rohanhatunk tovább újult erővel. Isteni! Lassan érünk ki az aluljáróból és kezdünk tovább rohanni. Balra fordulunk és a tömött úttest mellett rohanunk végig egészen a sarokig ahol befordulunk és a második kamerát is elhagyjuk. Az épület mellé érünk és azonnal azon van Jimin, hogy ki nyissa a gyár pincéjének az ablakát. Nehezen, de sikerül. Először NamJoon ugrik le, majd én és a többiek és végül YoonGi. Lihegve dőlök a térdemre és lehunyom a szemem. Életemben nem rohantam ennyit...

- Ugye vissza felé nem ez lesz? - kérdezi halkan Jin. - Kiköpöm a tüdőm.

- Nem csak te... - motyogja Jimin. - Nem szokásom rohangálni... Főleg nem ennyit...

Egy halk szipogás süti meg a fülem. Van itt valaki! Fel egyenesedek és csendre intek mindenkit, körül nézek. Sötét van... Újra hallom az orr szívást és a halk sírást. Ez nem lány. Pedig egy pillanatra kezdtem azt hinni, hogy MinJung van itt... Ez egy... fiú?

Lassan indulok meg a sírás felé. A sötétbe kotorászva a kezem egy fém rácsba akad meg. Itt van valaki. Elő veszem a mobilom és felkapcsolom a vakuját.

- JungHwa? - pillantok a fiúra aki össze gömbölyödve ül a falnak dőlve. A rácsra nézek, nyitva van a kapu, de nem jött ki. - Mit keresel itt? - hallom, hogy mellém lépnek a fiúk és a síró srácot kezdik bámulni.

- Nem mindegy az neked Kim Tae Hyung...? - motyogja el.

- Másképp kérdezem. - emelem fel a hangom. - Hol van Uha és MinJung!? - markolom a rácsra.

- Uha... - rám emeli a fejét. Rosszul leszek a sebesült arcától. - Tegyél róla, hogy az a szemét ma a saját vérében fürödjön meg!

- Mi történt Uhával? - lép mellém JungKook.

- WooJin... - a térdére nyomja a homlokát és folytatja. - ... megölte.

- M...Mi...? - engedem lentebb a telefonom. - Mond, hogy rosszul hallottam...

- Uha... Mindent elmondott WooJinnek! Elmondta az igazat! Öld meg ma WooJint! Könyörgök!

Elkapja a kezem a rácson keresztül és könnyes szemekkel mered rám. Nem bírom ki. Könnyes lesz az arcom Elmosolyodok és bólintok egyet.

- Ígérd meg, hogy többet nem fogsz a bosszúd után rohangálni... Nem akartam azt tenni amit tettem KunJunnal... Én csak... Féltem... Nem akartam leszúrni. Soha nem akartam embert ölni. - törlöm meg a szemem. - Hol lehet MinJung?

- Az emeleten... Csak WooJin szobájában lehet. - áll két lábra. - Tudok bármiben is segíteni?

- Hol van az a féreg? - teszi fel a kérdést Jimin. - Nekem is van vele egy elintézni való ügyem.

- Megmutatom...

MinJung szemszögéből:

Ki vagyok én...? Mit tettem amiért ezt érdemlem...? A bal kezem az ágy feletti radiátorhoz van ki bilincselve és mozogni is alig tudok. Akárcsak egy múmia... Teljesen be vagyok fáslizva és csak a jobb szememmel látom a fölöttem elterülő plafont. A bal szememet fásli fedi mivel WooJin egyik vágása a szemem melletti bőrt vágta fel. Húsz perce vagyok fent és fekszek mozdulatlanul. WooJin mellettem fekszik, az ajtónál pedig MinKi és egy másik srác áll. Azt hiszik képes vagyok ilyen állapotba elrohanni? Levegőt venni is fáj. Fáj a fejem, a testem és rosszul vagyok a vér veszteségtől. Nincs olyan pont a testemen ami nem fájna. Hol vagy Tae...? Miért nem tartod be az ígéreted...? Megígérted, hogy megvédesz, de nem tetted... Magamra hagytál... Egyáltalán szeretsz engem...? Egy napja várok rád...

- Most is TaeHyung jár a fejedben? - sóhajt WooJin. - Ha szeretne, már rég itt lenne.

Könnybe lábad a szemem és a látó szervemet fedő fásli is átázik. Talán... Igaza van? Jin szerint se szertetett soha se, csak játszott velem... Igazuk van? Lehet... Végig csak egy lány voltam a sok közül, és engem sikerült felszednie... Hányszor léphetet félre? Hányszor gyalázhatott meg?! Hányszor gondolt másra amikor velem volt?! Egyáltalán lelkileg velem volt akkor?

- Ne sírj! - hajol hozzám és letörli az arcomról a könnyeimet, majd egy csókot nyom a homlokomra. Nem tudok megszólalni. TaeHyung örülhet, hogy megszabadult tőlem... - Komolyan sírsz egy gyilkos miatt? - suttogja a fülembe.

- WooJin. - nyit be valaki a szobába. - Gyere egy kicsit. Az egyik utca járók épülete keres.

- Megyek. - hajol el tőlem és fel áll az ágyról.

Úgy sétál ki mintha semmit nem tett volna. Kiér az ajtón és vissza fordul felém. Elmosolyodik és bezárja az ajtót. Magamra maradok és folytatom a plafon vizsgálatát. Fáj a karom... és a szívem... Hogy voltam képes TaeHyungnak adni a legnagyobb kincsem? Biztos vagyok benne, hogy órákig mesélte a fiúknak, hogy mennyire király volt. Pocsékul vagyok...

Nyílik az ajtó és WooJin jön vissza. Hozzám siet és homlokon puszil. Leül egy pillanatra az ágyra és végig simítja az arcom. 

- Elmegyek egy kis időre... - emeli el a kezét rólam. - Van amit szeretnél? 

- Hány... óra...van? - suttogom el. 

- Fél tizenegy múlt. - fel áll és a szekrényéhez lép kihúzza  a legalsó fiókot, majd vissza tolja és üres kezekkel hagyja el a szobát. Egyedül maradok még nem tíz perc múlva valaki kopogás nélkül lép a szobába és zárja be az ajtót. Az illetőre nézek és megrémülök. 

- Szia MinJung.