MinJung szemszögéből:
Nem sokat tudtam aludni az éjszaka fájt minden testrészem ezért úgy döntöttem, hogy hagyom aludni Tae-t.
Óvatosan mások ki mellőle. Megkeresem a ruhadarabokat amiket tegnap kaptam és óvatosan kezdem magamra venni. Szörnyen fájnak a lila foltok és a vágások, de nem akarom felkelteni TaeHyungot. Hadd aludjon, megérdemli.
Belebújok az anyagokba, majd megkötöm a cipőm és mielőtt távoznék a szobából vissza lépek az ágyon alvó fiúhoz. Óvatosan simítom végig az arcát és nézem, hogy alszik. Percek telnek el mikor korogni kezd a gyomrom és kénytelen vagyok elmenni mellőle. Halkan sétálok ki az ajtón és még halkabban záróm be, majd elindulok folyosón a terem felé ahol voltunk. Az ajtó nyitva, csak bemegyek rajta és észreveszek egy fiút aki az asztalra dőlve alszik. Közelebb sétálok hozzá és az arcára pillantok. Jin itt aludt egész este?
Halkan húzom ki a vele szembe lévő széket és ülök le. A hibátlan arcát kezdem bámulni amin egy pattanás sincs. Egyedül a szája van fel repedve, azt is WooJin okozta neki mikor eltűnt és bedrogozták.
Ahogy figyelem a csukott szemeit megrándul az arca, majd a nagy, barna szemei is mozogni kezdenek még ki nem nyílnak és rám nem nézz. Apró, fáradt nyögés csúszik ki a száján, majd felül és megtörli a szemeit a kezeivel.
- Mióta néztél? - engedi le a kezeit az arcától. Az asztalra teszi és rákönyököl. Épp úgy kezd nézni mint én őt az elmúlt pár perccel, csak még én érzelmek nélkül figyeltem addig ő gúnnyal, lenézően néz egy kis bukó hangsúllyal fűszerezve.
- Pár perce. - gyűjtöm össze az összes bátorságom, csak sajnos tegnap este az összes elszállt amikor fegyvert fogtam a barátomra és beolvastam egy rég halott lánynak.
- És miért? Miért nem TaeHyunggal vagy? - mosolyodik el gúnyosan. Csak még rosszabbul érzem magam...
- Haragszol rám, mert nem volt igazad? - én is az asztalra emelem a kezem és barna deszkán kulcsolom össze az ujjaimat.
- Csillagom, - kacag fel hangosan, amitől megrezzenek olyan váratlanul ér. - ... egyenlőre nem jött be amit mondtam, de ami késik nem múlik. HaSung vissza jött... - hajol közelebb hozzám. - Szerinted nem fogja rá venni magát, hogy félre lépjen a régi barátnőjével? Nem azért szakítottak, mert kiszerettek egymásból.
- Tae nem ilyen. - rázom meg a fejem. - Ha mégis megtenné soha nem csinálnék semmit veled.
- Sose volt még igazi szerelmi bánatod. - áll fel és megkerüli az asztalt. Mögém lép és a vállamra teszi a kezét. Fáj ahogy cirógatni kezdi, majd előrehajol és a nyakamba fúj. Annak ellenére is folytatja, hogy nyöszörögni kezdek a fájdalom miatt. Elakarom húzódni, de nem enged. - Na...? kezd a fülembe suttogni. - Ugye, hogy tetszik...?
- SeokJin? - szólal meg az ajtóból egy vékony hang. - JungKook felébredt... Jimin szeretné, ha rá néznél..
Az ajtóra nézek ahol a vörös hajú HeiMin toporog. Ránk de mer nézni csak a maga előtt összekulcsolt kezeit bámulja. Jin elenged és felegyenesedik. Az ajtó felé indul, majd elmegy a lány mellett és kettesben hagy minket.
- Jól vagy? - sétál beljebb és leül a székre amin eddig Jin ült.
- I-Igen... - emelem fel a fejem. Óvatosan simítok a vállamra amit SeokJin fogott. - Jól van Kooki?
- Kutya baja. Már megnéztem. - mosolyodik el és a füle mögé tűri a haját. Ledöbbenve nézek rá, még nem folytatja. - Enni jöttem, de láttam, hogy mit csinál ezért kitaláltam valamit.
- Köszi. - szinte azonnal korogni kezd a gyomrom. - Tudod hol van kaja?
- Persze! - kezd nevetni és feláll a székről. Egészen egy ajtóig rohan amit kinyit és beszalad rajta. Hallom, hogy kinyit valamit, majd ordítani kezd. - Csak maradék van! Remélem szereted a Thai kaját.
- Igen!
Becsapódik a hűtő ajtó és másodpercek múlva zúgni kezd a mikrosütő is. A csipogás után azonnal jön vissza HaiMin a kezében két tálal és pálcikákkal. Leül velem szembe és enni kezdünk. A második falat után egy álmos, puffadt arcú TaeHyung csoszog be és nézz rám.
- Ne tűnj el csak így! - ül le mellém. - Megijedtem, hogy hova tűntél.
- Éhes voltam! - nézek rá teli szájjal. - Olyan nagy baj, hogy kijöttem enni? - le nyelem a számban lévő falatot mire ő mosolyogva rázza meg a fejét. - Te nem kérsz?
- Majd eszek, ha haza mentem. Ki tudja WooJin milyen mérget tett a kajába. - áll fel mellőlem és a konyhába megy. - Nem akarok kockáztatni.
- Akkor vizet se igyál. - szól után az éppen betoppanó WooJin. - Mérgezett csak, hogy tudj róla. - ül le hozzánk és kivenné HeiMin elő az ételt. A lány megijed és inkább hagyja, hogy elvegye amit akar.
- WooJin! - csapok az asztalra. Közben szinte mindenki megérkezik a konyhába. JungKookot Jimin és Jin segíti még a többiek a saját lábukon sétálnak be a helységbe. A hangra Tae is kijön a konyhából a kezében egy pohár vízzel. - Add neki vissza! Most!
- Bocsánat... - forgatja meg a szemét és vissza adja a lánynak a finom ételt.
- Nevelnek? - kezd nevetni MinKi. - Ez vicces! - ül le az asztalhoz.
- Fogd be vagy a szádba lépek. - pillant a mellette ülőre WooJin. - Persze most nem félsz... - mosolyodik el. - Egy szörnyet teremtettem... - rám néz és össze fűzi a karját a mellkasa előtt.
- Biztos, hogy itt akarsz maradni, Uha? - ül mellém Tae. - Nyugodtabb lennék ha velünk jönnél...
- Így is sokan vagytok abban a lakásban. Megvagyok én itt. - pillant a bátyára aki az asztal másik végén foglalt helyet Suga mellett.
- Ahogy gondolod... - ül közelebb hozzám. - Téged meg haza kísérlek. - karol át.
- Nem kell. - megrázom a fejem és a tányérba teszem a pálcikát. WooJin elé tolom aki azonnal enni kezdi a maradék Thai kaját. - Nem akarom, hogy a bátyám nagyon kiakadjon... így is mérges. Szerencse Yura falazott...
- A bátyáddal élsz? - néz rám MinKi.
- Anyáék nem bírtak elviselni miután felgyújtottam egy autót. - nevetem el magam. - A bátyámhoz dobtak aki a barátaival él.
- És híres... - pillant rám Jimin. - El sem hiszem, hogy G-Dragon sörét ittam! Egy legenda is hozzá ért ahhoz a dobozhoz! És a kanapé... tuti azon szoktak... - azonnal a fiú mondatába vágok.
- E-Elég! - teszem a fülemre a kezem. - Szeretem azt a kanapét!
- De én haza akarlak kísérni! - szólal fel TaeHyung.
- Így is azt hitte, hogy... Mindegy! Nem lenne jó, ha egy fiúval állítanék haza. Jó így... - nézek rá.
- Ahogy gondolod... A végén még lelősz... - veszi el a karját a hátam mögül.
- Csak véletlenül húztam meg! Amúgy se tudtam volna.... - ejtem az ölembe a karom.
- Ha elindulunk, szólj a kutyáidnak WooJin! - förmed a fiúra NamJoon. - Nem örülnék, ha vissza cipelnének minket.
- Már szóltam nekik. Egy ujjal se fognak hozzátok érni. - dobja fel a lábát a fa asztal tetejére és messze tolja az üres tányért. - Este három fiút lőttek le... Egyet az ajtó előtt kettőt a metró megállóban... Az a három fiú semmit nem csinált, de az illető mindet fejbe lőtte... Pont a szemük közé repült az az istenverte golyó! - dobja le a lábát. - Csak egy ember lehetett...
- Pont HaSung lőtt volna le három fiút... Ő aki a légynek se tudna ártani. - neveti el magát Tae.
- Este azt kérte lőjelek le... - kezdem az asztal repedéseit vizsgálni. - Azt kérte mindenkit lőjek le! - ordítom el magam. - Nem tudom te mit gondolsz, de az a lány örült! - fordulok felé. - Mi lesz, ha engem fog lelőni.
- Ne legyél már paranoiás! - áll fel az asztaltól. - Nem ő volt! Sokan tudták, hogy ide jövünk. Kihasználták az alkalmat. Ennyi!
- Tényleg...? - állok fel én is. - Ennyi...? Kísérd haza a seggedet. - mellbe veregetem, majd elmegyek mellette. Elhagyom az étkezőt és vissza megyek a szobába ahol aludtunk. A kezembe veszem a táskám és belegyűröm az egyenruhámat.
Miért védi HaSungot? Azt mondta nem szereti, de megvédi őt! Elég volt tíz perc, hogy rá jöjjek: HaSung egy szörnyeteg. Egy borzalmas szörnyeteg aki még biztos belefog mászni az életembe... De amit akkor mondott... Nem hagy nyugodni.
~~~
Kézen fogva hagyjuk el a 12. körzetet kilencen. Vissza se fordulok a gyár felé mert soha többet nem akarom látni ezt a helyet. Nem akarom újra átélni azt ami történt velem és a fiúkkal. JungKooknak Jimin segít a lépegetésben ami egész jól megy neki. HeiMin hatalmas mosollyal az arcán cipeli a táskáját és Jiminék mellett lépked. Ő örül a legjobban, hogy végre szabad lehet és nem kell többé átélnie, hogy fogdossák. WooJin végül csak bele ment NamJoon ajánlatába. Ezennel a 12. körzet és nem sokára a 26. is Rap Monster körzete lesz. Végre sikerülhet TaeHyungnak tovább lépnie az életben...
- Arra gondoltam, hogy amint befejezted a sulit össze költözhetnénk... - húz magához közelebb. A mellkasának nyomom a fejem és úgy tesszük meg a métereket. - Bemutatnál a szüleidnek és pár év után össze házasodnánk.
- Ez aranyos... - mosolyodok el.
Egészen a metró állomásig mondogatja az ötleteit amin én csak mosolyogni tudok. Lassan érkezik meg a föld felett járó fém vakond amire felszállunk és egymás mellett foglalunk helyet. Egy pillanatra se engedi el a kezem, vagy enged messzebb magától. Lop tőlem egy csókot, majd még egyet.
- Mi lenne, ha minden csók után mondanál egy szót...? - suttogja a fülembe. - Például... alma...
- Alma? - kezdek nevetni. - Miért és miért pont alma?
- Akkor... mond, hogy szeretsz... - csókol meg ismét.
Percekig megy az édes szerelmi csók, majd elhajolunk egymástól.
- Szeretlek... - suttogom el és lehunyom a szemem.
- Én is...
Amint leszállunk a metróról egy darabig tudok a fiúkkal és HaiMinnel menni. Elköszönök tőlük és egyedül szedem haza felé a lábam. Felérek a lifttel és mielőtt belépnék az ajtón végig nézem magam, hogy nem-e látszik egyetlen egy vágás se az arcomon kívül. Ki kell találnom valamit a homlokomon lévőre... Tegnap előtt volt testnevelés óra. Majd azt mondom elestem és felsértette a padló. Talán elhiszi majd.
Lassan nyitok be és azonnal szorosan magához húz JiYong. Hangosan kezd sírni még én uralkodok magamon és próbálok nem sikítani a fájdalomtól.
Nehezen emelem a kezem a hátához és simítom végig azt. A finom illata orron csap és az én könnyeim is hullani kezdenek.
- Többet ne merj minden szó nélkül elszökni! - szorít még jobban magához. - Megértetted!?
- Sajnálom. - nyomom a mellkasához a homlokom.
V szemszögéből:
Zavarja, hogy más a véleményünk... Tisztára mint valami hercegnő. HaSung nem olyan aki megölne bárkit is. Még akkor se ha veszélyeztetné az életét, de MiNi állítja, hogy a volt barátnőm egy gyilkos. Pedig még nincs is egy napja, hogy ismerné!
- Hinned kellene neki... - szólal meg Uha. - Mindenkit megakart ölni. Ő mondta. Az egész helyből vér fürdőt akart csinálni. Még MinJungot is felakarta áldozni azért, hogy a lányokat kivigye innen.
- Nem... - rázom meg a fejem. - Ez hülyeség! Miért akarna megölni engem, vagy WooJint?
- WooJin magára hagyta. Nem segített rajta mikor megszúrták mert megijedt és elrohant. HaSung a sikátorban feküdt a késsel a hasában két órán keresztül és sírt. Az egyes körzet vezetője megmentette... akarom mondani kurvát csinált belőle. Épp mind WooJin akart MinJungból. Persze a vezető a folytonos... hancúrozások mellett megtanította lőni. Vissza akart hozzád jönni Tae... de te más lányokkal voltál nap mint nap. Majd jött a bátyám megölése ami csak rá tett egy lapáttal. HaSung szerette a bátyám... A bátyám segített HaSungnak. A bátyám irányította az egyes körzetet. Ő nem kirabolni akart aznap. Beszélni akart veled, hogy elmondja mi történt. Gyáva voltál és megölted. Megijedtél tőle.
- De azt mondta a vezető betegségben halt meg. - néz a fiúra WooJin.
- Hogy nézett volna ki ha felvállalja előttetek, hogy ki volt az és, hogy mit csináltak? HaSung szerette a bátyám, de csak mint barát azon kívül mit csináltak amikor kettesben voltak.
- És mit akar tőlünk? - simítok a tarkómra.
- HaSung végig figyelt titeket. A nyaralóban, az esőben. MinJung élete kell neki. Egy olyan élet amit ő soha nem kaphatott meg. Ő jobban ismeri MiNit bárkinél... Csak a hajszín különbözik, de HaSung átfogja venni MiNi helyét a te életedben és a családi életében is.
Ledöbbenve meredek a barátomra épp úgy mint mindenki más a teremben. Át... venni... a helyét...? Melyik beteg ember lenne képes ilyenre!?
- És mit akar csinálni MinJunggal? - teszem fel a kérdést. - Bezárja valahova?
- Megöli.
HeiMin szemszögéből:
Lassan sétálok némán a fiúk mellett. Mióta elköszöntem MinJungtól kicsit félek. Nagyon nehéz lesz négy fiúval élni azok után amit láttam reggel. Jin tapogatta MiNit. Csak remélni tudom, hogy engem nem fog.
- Haza tudtok menni egyedül is? - néz Jiminre TaeHyung. - Ne segítsek?
- Jól vagyok. - mosolyog JungKook. - Holnap villogni akarok a suliban.
- Én úgy is arra megyek. - nevet HoSeok.
- Gyerekes vagy. - neveti ki a sebesültet YoonGi. - Inkább gyógyulj meg. Utána vágj fel a sérüléseddel. A végén leégsz Yura előtt... - indulunk tovább.
- Engedj el Jimin! - kezd utánunk ordibálni JeongGuk. - Had verjem meg!
Elmosolyodok és beérem az előttem sétáló négy fiút. Nem igazán szólnak egymáshoz csak sétálnak. Mind a négyüknek zsebre van téve a keze. Előre félek mi lesz ha "haza" érünk.
- Arra gondoltam, hogy felújíthatnánk azt a régi szobát. - szólal meg TaeHyung. - Csak ki kellene festeni.
- Nem túl nagy szoba. - rázza meg a fejét YoonGi. - Talán befér egy ágy.
- Nekem az tökéletes! - csatlakozok a beszélgetéshez. - Mármint... Megcsinálom majd magamnak.
- Nem fogsz dolgozni. - néz rám TaeHyung. - Majd kifestem Jiminnel és veszünk bútorokat. - elmosolyodik és kihúzza a zsebéből a kezét. - Nem kell félned tőlünk. Mi nem fogunk bántani téged.
- Köszönöm.
Lassan megérkezünk a lakásukba. Nem is annyira vészes. Sokkal jobb állapotban van mint WooJin palotája. Elég családias. Igaz a fotelek kerék gumik letakarva, de nagyon barátságos.
- Tetszik? - simít a hátamra YoonGi. - Érezd magad itthon. Ez mától a te otthonod is.
- Remélem nem zavarok. - sétálok beljebb és a kanapéra ülök ami a legújabb holmi lehet a lakásban. Nagyon kényelmes.
- Dehogy zavarsz! - ugrik mellém Tae. - Olyan mintha lenne egy kishúgunk.
- Nekem már MinJung is olyan. - ül a másik oldalamra YoonGi. - Délután elmentek festéket venni? - V-re néz aki csak bólint. - Akkor egyenlőre a kanapén alszol, HaiMin. - néz vissza rám.
- Rendben. - bólintok. - Nagyon szépen köszönöm...
