13. Fejezet: Szeretlek! (+18)

MiNi szemszögéből:

Lassan nyitottam ki a szemem. A reluxa elég sok fényt beengedett ahhoz, hogy tudjam, hogy reggel van. Felültem és láttam, hogy a tegnapi cuccom van rajtam. V felhozott? Felálltam és a táskámhoz léptem ami a fotelban volt. Kikerestem belőle pár tiszta ruhát és átöltöztem. Kiléptem a szobámból és mielőtt leindultam volna a lépcsőn benéztem V szobájába. Nem volt már ott. Vissza fordultam és lementem a lépcsőn. Miden hol kerestem, de sehol nem találtam. Hallottam, hogy valaki jön felfele a lépcsőn. Kiszaladtam a bejárati ajtón és láttam Vt, hogy szatyrokat cipel.
- Jó reggelt. - nézett rám és mosolyogni kezdett.
- Neked is. - léptem le a lépcsőn. - Miért nem ébresztettél fel? Elmentem volna veled! - vettem el a kezéből az egyik szatyrot.
- Aranyosan aludtál... - kuncogott. - Nem volt szívem felébreszteni.
Elpirultam és hátat fordítva neki felsiettem a lépcsőn. Miért jön be a szobába amikor alszom? Kopogjon vagy kiabáljon be! Esetleg kukucskáljon be.
A konyhába rohantam és letettem az asztalra a szatyrot. V is beért utánam és ő is lepakolt. Elkezdtem kipakolni. Amint kipakoltunk mindent a hűtőhöz mentünk, majd bepakoltuk azt amit nem kellett az ebédhez.
- Mi legyen a kaja? - tettem fel a kérdést és az asztalnak támaszkodtam.
- Nem tudom... Nem vagyok nagy szakács. Gondoltam te majd tudsz valamit. - ült le az egyik székre én engem nézett.
- Nem szoktam főzni, se sütögetni... de valamit össze dobhatok. - mosolyogtam.
V adott pár lábast meg egyéb dolgokat, majd elkezdtem csinálni az ebédet. Én dolgoztam és amiben tudott abban segített nekem V. Délután egyre minden elkészült. Megterítettem és enni kezdtünk.
- Jó étvágyat. - jelentette ki az arcán egy mosollyal V és rögtön neki kezdett.
Bele kóstoltam és rá kellett jönnöm, hogy nem tudok főzni. Ami a számba került azt vissza is köptem. Szerencse nem csináltam olyan sokat.
- Már nem azért, de... A húsnak olyan íze van mint a rágóguminak... és még az állaga is olyan... - tolta el maga elől a tányért.
- Nem tudok főzni... - sóhajtottam.
- Tudod mit. - állt fel és a tányérjával a kukához lépett. - Menjünk együnk valamit a városban.
- Rendben... - álltam fel és én is oda mentem a kukához.
Kivette a kezemből a tányért és kiöntötte. Rossz volt látni, hogy a kukába kerül az amit csináltam, de tényleg nagyon rossz volt. A tányért a mosogatóba tette a többi koszos edényhez, majd felém fordult.
- Lassan kettő óra... Háromkor lemehetünk akkora nem lesz olyan meleg.
- Rendben. - bólintottam.

~~~

Háromra már készen voltam. A hajamat össze fogtam egy kontyba. Egy térdig érő, pántos tenger kék színű ruhát vettem fel. Megkötöttem a szürke cipőm és elhagytam a szobát. Lementem az előszobába és már ott várt V. Egy térdig érő farmer gatya volt rajta egy szürke inggel. Amint meglátott elmosolyodott.  

- Mehetünk? - nyomta a zsebébe a telefonját és a pénztárcáját. 

- Igen. - bólintottam, majd a vállamra dobtam egy kis táskát amiben a telefonom és a pénzem volt. 

Kiléptünk a bejárati ajtón és V bezárta a házat. Lementünk a lépcsőn és elindultunk a városba. Lassan haladtunk. Nem nagyon beszéltünk egymással. Igazság szerint nagyon éhes vagyok. Tegnap egy óra óta nem igazán ettem semmit. A hasamat fogtam annyira fájt és korgott. 

- Mindjárt ott vagyunk. - nyugtatgatott V. 

Tényleg hamar oda értünk. A tó mellett kirakott úton sétáltunk még meg nem láttuk a büféket. Az orromat megcsapta a más-más nemzetiségű kaja illata. Nagyon éhes vagyok! Sorra mentünk el a büfék előtt. Egészen egy olyanhoz mentünk aminek az asztalai egy stégen vannak a víz felett. Kerestünk egy asztalt és leültünk oda Vvel egymással szembe. Az étlapot kezdtem böngészni.
- Mit fogsz enni? - kérdezte.
- Még nem igazán tudom... - néztem fel rá. - Talán gyrost.
- Javíts ki ha tévedek, de te nem vegetáriánus vagy? - ráncolta össze a homlokát és letette az étlapot.
- Az voltam... Mióta Jin adott abból amit csinált azóta megeszem a húst... - mosolyogtam.
- Mit kérnek? - állt felénk egy magas barna hajú lány. A kezében egy kis notesz és egy toll virított.
- Két gyrost és... - nézett rám V. - Mit kérsz inni?
- Narancs lét. - böktem ki amint minden lehető válasz végig futott a fejemben.
- Egy kóla és egy narancs lé. - nézett vissza az asztalon lévő étlapra V. - Más nem lesz.
- Rendben.
A lány azonnal elment mi meg vártunk. Nem beszélgettünk csak ültünk. Ő az étlapot bámulta én meg a tó vizét ami elég szépen fénylett. Láttam a víz mélyén úszkáló halakat. Nagyon szép tiszta a víz ahhoz képest, hogy a tó alja eléggé iszapos.
Arra kaptam fel a fejem, hogy kihozzák a kaját és az inni valókat. A pohárban egy fekete vastag szívószál volt amire azonnal rá kaptam és inni kezdtem, majd elkezdtem enni. Nagyon finom volt. Annyira nem volt j mint Jin főztje, de jó volt. Egész hamar megettem és inni kezdtem, közben pedig figyeltem Vt. Amint felnézett majdnem bele fulladt a kajájába a röhögéstől.
- M-Mi van? - kérdeztem és hátra dőltem a székben.
- Gyere ide. - mosolygott és a kezével hívott közelebb magához.
Előre dőltem és ő azonnal letörölte az arcom és a szám egy szalvétával. Kipirultam a helyzettől. Még két mozdulattal megtörölte, majd letette a szalvétát.
- Kész. - jelentette ki és a poharáért nyúlt.
- É-Én is letörölhettem volna, V... - néztem a félig üres poharamba.
- Csak jobban össze kented volna a arcod. - kuncogott és megitta a kóláját.
Én is megittam, majd rá néztem. Mit tett V amiért WooJin gyűlöli?
- Figyelj... Miért nem kedvel téged WooJin...? - suttogtam.
- Mindegy... - sóhajtott.
- Nem mindegy, V! Tudni akarom, hogy miért rajtam akar bosszút állni! - tettem a kezem az asztalra.
- Ha elmondom megfogsz utálni... - tette a kezét az enyémre.
- Dehogy foglak... - ráztam meg a fejem.
- Tényleg? - nézett a szemembe.
- Biztosan...
Nagy levegőt vett. Látszott rajta, hogy össze szedi a gondolatait, majd neki kezdett.
- Régebben még anyáékkal éltem... Anya otthon volt mert beteg volt és én segítettem neki. Egyik nap amikor éppen kaját akartam neki csinálni hallottam, hogy valaki bejön a lakásba. Tudtam, hogy nem apa... Még dél sem volt. Megfordultam kezemben a késsel és megláttam egy fiút. Dulakodni kezdtünk, majd én... Nem akartam, MinJung... Nem akartam megölni... - a végére megrekedt a hangja.
A kezem remegni kezdett és nem tudtam mit kellene erre mondanom. V megölt valakit! Kihúztam a keze alól a kezem és felálltam a székből. Kifutottam az étteremből. Nem tudom hova, de futottam. Kicsit megijesztett V... Az rázott vissza a gondolataimból, hogy egy autó dudál. A hang irányába néztem és láttam, hogy egy nagy telepjáró épp felém tart. Becsuktam a szemem, de a következő pillanatban valaki a derekamnál fogva rántott ki az autó elől és szorított magához.
- Idióta... - suttogta V és a fejemnél fogva szorított még jobban magához. - Miért futottál az autó felé...? Bele halnék ha bajod esne...
- V... - nyitottam ki a szemem és felnéztem az arcára.
A szeme csukva volt és az arcán végig folytak a sós könnyei. Sírt... miattam...?
- Szeretlek... - szorított még jobban magához. - Sajnálom... Sajnálom, hogy belekevertelek...
- Sz-Szeretsz...? - habogtam el.
- Mindennél jobban... - kicsit távolabb engedett magától, majd az állam alá nyúlt.
Becsuktam a szemem és hagytam, hogy megcsókoljon. A szája az enyémhez ért. Puha, vérrel telt ajkai egy pillanat alatt elkábítottak. Lábujjhegyre emelkedtem és kénytelen voltam viszonyozni a csókot. A nyakába karolva húztam feljebb magam hozzá még ő kicsit előre hajolva csókolt. Felkavarodott a gyomrom és egyre hevesebben vert a szívem. Szerelmes vagyok Vbe...? Úgy érzem, hogy... Igen...
- Haza kellene mennünk... - hajolt el tőlem. - Még ha akarod akkor fürödhetünk a tóban...
- Rendben... - álltam vissza a talpamra.
Elindultunk hazafelé. A kezemet fogta végig és egy pillanatra se engedett. Már teljesen sötét volt amikor a házhoz értünk. V kinyitotta az ajtót, majd beljebb lépett és felkapcsolta a lámpát.
- Öltözz át és menjünk ki... - indult a lépcső felé.
Felmentünk, majd a szobába mentem és bezárkóztam. Elő kerestem a bikinimet és a papucsomat. Gyorsan leöltöztem és felvettem a fürdőruhám. Kiengedtem a hajam, elő kaptam a törölközőm és a hátamra dobtam, majd a papucsomba bújtam. Kimentem a szobából és a fürdőbe mentem. Megnéztem magam a tükörben és kicsit igazítottam a fürdőruhán, majd elindultam lefele a lépcsőn. Megint sehol. Kimentem a bejárati ajtón és láttam, hogy a víz partján ég a tűz és valaki van a vízben. Elindultam lefele a lépcsőn és a vízhez mentem. Amint oda értem megláttam V, hogy derékig a vízben van. Jobban össze húztam magamon a törölközőt és közelebb mentem.
- Meleg a víz! - ordított és bele ugrott a vízbe.
Másodpercekkel később elő jött. A felső testén csillogtak a vízcseppek és a haja is... Kivörösödtem és ledobtam a törölközőm, majd kibújtam a papucsomból és elindultam befelé. Amint oda értem hozzá megfogta a kezem és közelebb húzott magához, majd megcsókolt. A kezét a nyakamra tette és még közelebb húzott magához amire én a nyakába karoltam, a másik kezemmel végig simítottam a vállát, majd az oldalát. A szabad kezét a derekamra tette és a bikinit kezdte piszkálni. Éreztem, hogy a kötés ereszt, majd ki is kötődik. Elhajoltam Vtől és a mellemre néztem. A keze a bikini felsőmet kezdte piszkálni amikor rá jöttem, hogy kikötötte a hátamon. Elléptem tőle és hátat fordítottam neki.
- M-Miért kötötted ki?! - próbáltam össze kötni.
- Bocsánat. - lépett oda hozzám, majd elkezdte össze kötni. - Kész...
- Azt hitted lefekszek, majd veled azért mert közelebb kerültünk egymáshoz? - fordultam felé és a szemébe néztem.
- Sajnálom... Egy kicsit... Elvesztettem a fejem. - hajtotta le a fejét, majd a hajára simított.
Nem mondtam semmit csak arcon fröcsköltem. Egy jó ideig szórakoztunk, majd kezdett hideg lenni és kimentünk. Kiérve a vízből vissza bújtattam a lábam a papucsomba, majd a hátamra terítettem a törölközőm. V eloltotta a tűzet, majd vissza mentünk a házba. Első dolgom az volt, hogy a szobámba mentem és a kezembe vettem egy tiszta pólót, melltartót és egy bugyit, majd siettem a fürdőbe, hogy lezuhanyozzak.
Hamar meg volt. Megmostam a hajam és magamat, majd gyorsan megszárítkoztam és felöltöztem, majd elhagytam a fürdőt. Indultam volna a szobámba amikor Vnek ütköztem. A szemébe néztem ami úgy csillogott mint egy fekete gyémánt. Miért akarja a sors, hogy mindig a kezébe kössek ki? Elakartam tőle lépni, de nem engedett. A karomat kezdte simogatni.
- Puha a bőröd... - hajolt a nyakamhoz és óvatosan hozzá érintette az ajkát.
- M-Mit csinálsz...? - suttogtam és a vállára tettem a kezem. - Hagyd abba...
- Nem tehetem...
Vissza talált a számra és erőszakosan kezdett csókolni. A nyelve az enyémmel dulakodott a számban. Annyira... Akarom őt...
A szobám felé kezdett vezetni. Amint beértünk behajtotta az ajtót és az ágyhoz tolt, majd velem együtt rá dőlt. A fejem mellett kezdett támaszkodni és azon volt, hogy levegye magáról a pólóját. Nagyon nehezen ment neki, ezért kénytelen volt felegyenesedni és úgy ledobni. A fél homályban találkoztam a felső testével. Vissza hajolt hozzám és megakart csókolni, de oldalra döntöttem a fejem. A szája az arcomat érte amire eltávolodott tőlem és a kezével magaféle fordította a fejem.
- Valami baj van...? - az arcomat simogatta mintha egy kiskutya lennék.
- M-Most... - nagyot nyeltem és a szeme helyet a mellkasát kezdtem bámulni. - Leakarsz velem feküdni...?
- Csak ha te is akarod... - nyomott egy csókot a számra. - De nyugodj meg... - nézett egy pillanatra a szemembe. - Vigyázni fogok rád...
Kivörösödtem és becsuktam a szemem. Egy jó ideig csókolt, majd éreztem a kezét a hasamon. Egyre feljebb ért a dekoltázsomhoz. Megremegtem és össze szorítottam a szemem. A hasamról a keze a hátara vándorolt, majd egy kicsit megemelve elkezdte kikapcsolni a melltartóm. Nagyon érthet hozzá, mert piszok hamar kikapcsolta. Lese vette rólam semelyik ruhadarabomat. Azonnal a melltartóm alá nyúlt és gyengéden végig simította a mellem. Egy pillanatra megállt a szám és nem volt erőm vissza csókolni. Elhajolt és az arcomat nézte amire én oldalra döntöttem fejem és még jobban össze zártam a szemem.
- Nézz rám... - simította végig még egyszer a mellem, majd rá markolt. A szabad kezével előre fordította a fejem. - Látni akarom a szemedet amikor élvezkedsz...
Egyre jobban izgatott és az én hangom is egyre inkább nőt. Nagyon kínosan éreztem magam. Főleg amikor kinyitottam a szemem és láttam, hogy ő végig engem néz.
- H-Hagyd abba... - utasítottam. - Fejezd be! - becsuktam a szemem és fel ültem.
Azonnal kihúzta a kezét a pólóm alól, amire én a mellem elé emeltem a kezem és a szemébe néztem. Nem értette mi bajom. Igazság szerint én se. Talán csak zavar, hogy így lát.
- Valami baj van? - kérdezte és a térdemre tette a kezét, amire mindenem beremegett.
- Csak menj el... - fordítottam el a vörös fejem.
- Mi? Miért? - szorított a térdemre.
- Csak menj el... - ismételtem meg. - Aludni akarok...
Nem mondott semmit csak felállt és kiment a szobából. Hallottam, hogy a sajátjába megy és hangosan becsapja a szoba ajtaját. Mérges? Én... Félek... Lehet ezért is küldtem el Vt...
Lefeküdtem és levettem a melltartóm. Több mint egy óráig forgolódtam, de nem tudtam elaludni. Nem tudom miért, de nem ment. Össze szedtem magam és felültem az ágy szélére. Nagy levegőt vettem és a vécébe mentem. Megmostam az arcom, majd indultam vissza a szobámba. Belépve egy félmeztelen Vt pillantottam meg az ágyam szélén ülve.
- Mit csinálsz itt? - kérdeztem és a pólóm alját kezdtem gyűrögeti.
- Nem tudtam aludni. - sóhajtott. - Bocsi az előzőért...
Nem mondtam neki semmit csak oda mentem hozzá és leültem mellé. Az arcára tettem a kezem és megcsókoltam. Leakarok vele feküdni... Még mielőtt a hátamra döntött volna levette a pólóm. Hatalmasat nyeltem és becsuktam a szemem. A keze végig siklott az oldalamon egészen a mellemig amit a hüvelyk ujjával simított végig. Össze rezzentem. Nem lökhetem el magamtól. Szeretem TaeHyungot... Lassan döntött a hátamra és mászott felém.
- Csak hagyd, hogy kényeztesselek... - motyogta, majd a két mellem közé nyomott egy apró puszit.
A mellemhez hajolt és óvatosan nyalta meg a bimbóm. Az ágy huzatba markoltam és megemeltem a csípőm. Egy hangos nyögés hagyta el a szám, de azonnal oda kaptam a kezem.
- Enged ki nyugodtan a hangod... - vette el a számról a kezem.
Egy jó darabig a mellemmel játszott, majd felegyenesedett és levette a nadrágját. Szerencse még a boxere rajta volt. Felém mászott és a fülemhez hajolt.
- Csak szerintem van ilyen meleg itt...? - a nyakamba lehelt.
Éreztem, hogy a keze a a combomat piszkálja. Egészen addig ameddig nem sikerült szét nyitnia a lábam. Amint megvolt közéjük térdelt, hogy ne zárjam össze. A keze egyre feljebb simogatott. Felegyenesedett és elkezdte lehúzni a bugyim. Lehúzta és kinyitottam a szemem. Az arcára néztem. Kitartóan nézte a szemérdek dombomat, óvatosan tette rá a kezét. Látni akarom, hogy mit fog velem tenni. A mutató ujját a számhoz emelte.
- Gyerünk... - mosolygott.
Nem értettem mit akar. Kinyitottam a szám és az ujja a számba csúszott. Óvatosan nyaltam meg, majd az arcára néztem. Homályos tekintete még szürkébb lett amikor megállás nélkül nyalogattam az ujját. Gondolt egyet és kihúzta a számból. Még jobban szét nyitotta a lábam, majd óvatosan húzta végig a középső ujját a nyílásomon. Minden izmom megfeszült. Elvette az ujját és azzal kezdett belém nyomulni ami még pár perce a számban volt. Megemeltem a csípőm és szorítottam magamon.
- Ha ennyire szorítasz nagyon fájni fog. - szólt rám V. - Enged el magad... Gyengéd leszek.
Könnyű azt mondani. Próbáltam elengedni magam, de fájt. Az ujja ki-be csúszott. Kezdtem megszokni és már nem is fájt annyira. Kihúzta az ujját. Kicsit lazítottam, de nem sokáig. Két ujja csúszott vissza belém. Hátra billentettem a fejem és a kezéhez emeltem a kezem.
- Még egy kicsit... Nem akarom, hogy fájjon amikor mással bújok beléd...
Nyüszítettem és szinte már sikoltoztam. Vonaglottam alatta és próbáltam nem meghalni. A fájdalom eltűnt. Kihúzta az ujját, majd a másik kezével az arcomra simított.
- Minden rendben...?
- Igenh... - motyogtam csukott szemekkel.
- Mindjárt jövök...
Felállt és kiment a szobából. Kicsit feljebb tornáztam magamat az ágyon, majd végig néztem magamon. Nagyon leizzattam. Pedig alig csinált velem valamit. A mellkasom fel le járt. Pár perc múlva megjelent a szoba ajtóban TaeHyung. Amint megláttam az alsójában ágaskodó férfiasságát még jobban kivörösödtem.
- Itt vagyok csak kerestem egy... - emelte fel a kezét.
- Óvszert... - fejeztem be a mondatát, majd lehunytam a szemem.
- Pontosan.
Hallottam, hogy a földre dob valamit. Biztos a boxerét. Kibontotta a kotont és egy kis idő után felém mászott és megcsókolt. A keze végig simított a vállam.
- Fájni fog... De kérlek bírd ki.
Bólintottam és éreztem, hogy megindul befelé. Egyre beljebb nyomult. Bennem lüktetett. Azt hittem szét repedek.
- TaeHyung! - sikítottam amikor teljesen beért. A karjába kapaszkodva próbáltam össze szedni magam.
Felhúztam a lábam és megemeltem a csípőm. Megállt és a fülembe kezdett szuszogni. Várta, hogy szokjam, hogy bennem van. Nem is fájt már annyira.
- Na...? Jobb már...? - kérdezte és megpuszilta az arcom.
- I-Igen... - válaszoltam.
- Először lassan fogom csinálni, de aztán... - hajolt a fülemhez. - Rendesen megduglak... De ha fáj akkor szólj és gyengébb leszek...
Megremegtem. Bólintottam volna, de azt se tudtam milyen testrészemet mozdítom meg. Lassan kezdett ki, majd be csúszni. Nyöszörögni kezdtem és át karoltam a nyakát. Látta, hogy bírom ezért gyorsítani kezdett.
- Tae...Hyung! - nyögtem a nevét és jobbra, balra fordítottam a fejem.
Megállt és fel emelte a lábam, majd az egyik lábával az ágy mellé lépett. Tudtam, hogy most jön az ami igazán fájni fog. Felkészültem és ő örült erővel kezdett nyomni. Sikítottam és ordítottam.
- Tae!!! - a bőrébe mélyesztetem a körmöm.
Nagyon közel voltam ahhoz, hogy a csúcson legyek. Jó volt, hogy anya olyan sok mindent mondott erről a témáról. De ha ezt bármelyikük megtudja megfognak ölni...
- Hívj... megint... így... - lökött újra és újra a legérzékenyebb pontomba.
- TaeHyung... - nyögtem el a nevét és elértem a csúcsot. - Szeretlek... - szorítottam magamhoz és a fülébe suttogtam.
- Én is téged... Mindennél jobban... 

12. Fejezet: A ház

MiNi szemszögéből:

Először én sem értettem mit akarnak a fiúk, aztán szép lassan elmagyaráztak mindent. Amint felfogtam mindent nem tudom mit csináljak. Yura... Nagyon sajnáltam azért amit tett vele WooJin. Yura közölte, hogy ő is segíteni akar nekem. Nem szeretném, hogy megint baja essen miattam. Elsőre azonnal elutasítottam az ötletet, de Yura és Jin nem hagytak békén. Kénytelen voltam bele menni. Szóval most éppen csomagolok két napra... Nem igazán vártam ezt a napot. Este már Vvel leszek össze zárva egy házban.
- Minden megvan? - nyitott be a szobámba GD.
- Igen... - dobtam be a fekete bikinim. - Mindent bepakoltam. - fordultam felé.
- Akkor lassan mehetünk? Kiviszünk a buszmegállóba. - mosolygott.
- Semmi szükség rá! - fordultam vissza a táskához és össze cipzároztam. - Csak pár saroknyira van. Oda találok.
- Biztos? - lépett közelebb hozzám és megölelt hátulról.
- Biztos... - tettem a kezére a kezem.
Szörnyen érzem magam amikor a bátyámmal beszélek. Hazudok neki. Mindenről. Most is azt hiszi Yurával megyek sátorozni. Nem mondtam el neki semmit... Nem szeretném, hogy aggódjon. Jobb ha semmit nem tudd. Elengedett, majd a fejem tetejére nyomott egy puszit. Hallottam, hogy elhagyja a szobám. Az ágyam melletti konnektorhoz léptem és lehúztam a telefonomat, majd kirángattam a töltöm. A telefont a zsebembe, a töltött a táskába nyomtam. Lehunytam a szemem és szép lassan kiengedtem az összes levegőt ami össze gyűlt bennem. A hátamra kaptam a táskám és én is elhagytam a szobám. Lementem a lépcsőn és elköszöntem a fiúktól.
Milyen lehet az a ház? És hol van? Azt mondta V, hogy vigyek fürdő ruhát mert kell. Miért nem tudja megmondani, hogy hova megyünk és mi lesz ott?
Még a gondolataimban úsztam lassan a busz megállóhoz értem. Ott volt V és rám várt. Amint meglátott elmosolyodott és megindult felém.
- Szia. - köszönt és a táskámért nyúlt.
- Szia. - nem ellenkezdtem. Levettem a hátamról és a kezébe adtam. - Mikor jön a busz?
- Még pár perc. - sóhajtott. - Nagyon rossz kedved van? - szomorodott el.
- N-Nem csak aggaszt, hogy azt se tudom hova megyünk. - néztem fel rá.
- A nagyszüleim házába. Nem messze van onnan a város a tó mellett. Szóval a ház előtti kis rész a saját szabad strandunk. - mosolygott.
- Szóval akkor a ház is a tónál van? - válasz képpen csak bólintott. - Rendben. - mosolyogtam.
Egy darabig néma csendben álltunk és vártuk a buszt. Szép lassan gurult be. Kinyitotta az ajtóit és felszálltunk. Vettünk két jegyet és a busz hátuljába néztem. Sehol egy ember. A leghátsó üléshez mentem és jött utánam V is. Leültem az ablak mellé ő meg a mellettem lévő székre. Elindultunk és én csak meredtem ki az ablakon.
- MinJung... - motyogott mellettem V. - Kérsz?
Felé néztem és egy tál sült hús volt nála, zöldséggel és rizzsel. A nyálam kezdett folyni. Ma van a nyári szünet első napja és én ma még egy falatot sem ettem, pedig fél tizenkettő van. Ahh! Éhes vagyok!
- Egy... Kicsit... - suttogtam.
Nyúltam volna a pálcikáért, de ő érte el hamarabb. A kezébe vette és az egy darab húst emelt fel, majd a szám felé irányította.
- Á! - tátotta ki a száját.
Kivörösödött az arcom és kinyitottam a szám. Azonnal etetni kezdett mind valami rossz kis babát. Egyszer magának, egyszer nekem adott az ételből. Egy kis idő múlva az egész elfogyott.
- Jin csinálta? - kérdeztem.
- Igen. Ő. - tette el az ételes dobozt. - Én nem vagyok valami nagy szakács.
A lápát az előtte lévő szék tetejére dobta és feje alá tette a két kezét, majd lehunyta a szemét.
- Hosszú az út. Ha nem bánod én alszom. - motyogta csukott szemekkel.
- Nem... Dehogy.
Hátra dőltem és én is becsuktam a szemem. Azt vettem észre, hogy a hangok eltűnnek, engem meg elnyom az álom.

V szemszögéből:

Arra keltem, hogy valami nyomja a mellkasom. Kinyitottam a szemem és az előbb említett testrészemre néztem. MinJung aludt a mellkasomnak támaszkodva. Nagyon boldog lettem. Először az evés, majd meg ez. Annyira aranyos! Levettem a lábam a szék háttámlájáról és helyezkedtem, hogy még közelebb tudjam magamhoz húzni. Sikerült is. Teljesen magamhoz húztam és egy puszit nyomtam a fejére. A finom puha haja illata valami eszméletlen jó volt. Percekig tartottam az ajkam a feje tetején, de sajnos megállt a busz. A végezésre MinJung megmozdult és kénytelen voltam elvenni a szám a fejéről.
- Hol vagyunk...? - dörzsölte meg a szemét MiNi.
- Megérkeztünk.
Felálltam és a hátamra kaptam a táskám, a kezembe pedig MinJungét. Felsegítettem a székből és leszálltunk a buszról. Elindultunk nagyapámék háza felé. Jó ideje mentünk, de ő majdnem az egész utat végig nyafogta. Egy idő után már nagyon bosszantott amit csinál, de próbáltam nem venni róla tudomást. Már elmúlt fél nyolc. Hosszú az út idáig és én piszok fáradt vagyok annak ellenére, hogy az egész utat végig aludtam. Fáradt vagyok és nyafog... Nem akar rá jönni, ha nyavalyog nem érünk hamarabb?! Egyszerűen megőrjít, de aranyosa a hangja. Szép lassan megérkeztünk a házhoz. Egy könnyed mosollyal az arcomon álltam meg és néztem végig az óriási házat. Imádom.
- Azta... - torpant meg MinJung és végig mérte a házat. - Ez három emelet? - nézett fel rám.
- Csak kettő. A legalsó szinten a garázs van. - indultam meg a ház felé.
Össze szedtük magunkat és a lépcső fele vettük az irányt. A garázson át nem tudunk menni, mert a garázsban van a kulcs. Felmentünk a lépcsőn és kinyitottam a bejárati ajtót. Magam előtt beengedtem MinJungot, majd én is beléptem, de az ajtót kitámasztottam, hogy szellőzzön a ház. Nagyon sok időt töltöttem itt kis koromban.
- Nagyon szép! - lépett még beljebb a házba MiNi és ledobta a cipőjét.
- Örülök, hogy tetszik. - vettem le én is a cipőm.
Egész nagy ház. A bejárati ajtón belépve egy kis előszobába lépünk be. Balra egy nappali, jobbra egy lépcső az emeletre. A lépcső mellett egy másik ami a garázsba visz. Az előszoba végén egy fürdő vécével és jobbra egy kis konyha egy étkező asztallal.
- Megmutatom a szobád. - fogtam meg a csuklóját és magam után kezdtem vezeti felfele a lépcsőn. Felérve balra egy nagy fürdő, jobbra egy háló. Tovább menve a kis folyosón. Balra egy gyerek szoba, jobbra egy másik háló szoba.
- Ez lesz a tiéd. - nyitottam be a szobába. - Ohh... - lepődtem meg. Az egész szoba ki volt festve. A fal lila volt, a reluxa pedig sötét kék. Anyáék jártak itt? Mit csináltak az én szobámmal? Ledobtam MinJung táskáját és a saját szobámhoz sietettem. Benyitottam és semmi érdekes nem volt. Ki lett festve a fal menta zöldre és fehér reluxa volt az ablakon. Az ágyon egy levelet pillantottam meg. Oda léptem és leültem az ágyra. A kezemben vettem a levelet és kinyitotta, majd olvasni kezdtem.
"TaeHyung... Arra gondoltunk apáddal, hogy eladjuk nagypapa házát. Kérlek, ne csinálj nagy rendetlenséget ha ott vagy és ne tegyél kárt a falban amit lefestettünk." Hogy tehetik ezt?! Tudják, hogy mennyit jelent nekem ez a ház és ők eladnák! Össze gyűrtem a papírt, majd a földre dobtam és felálltam.
- Minden rendben? - kérdezte MinJung.
- Persze. - erőltettem az arcomra egy mosolyt. - Na gyere.
A szobához mentünk és MiNi azonnal bevetette magát az ágyba. Beljebb hoztam a táskáját és letettem az ágy lábánál lévő fotelba.
- Tetszik? - kérdeztem.
- Nagyon! Nagyon szép ez a ház, V. - ült fel. Még sose láttam ilyennek. Nagyon boldog most? A buszmegállóban olyan negatív volt.
- Gyere nézzünk ki a teraszon. - a terasz ajtóhoz léptem és kinyitottam. Kimentünk és azonnal leesett az álla. A korlátnak támaszkodva figyelte a tavat. A szemében tükröződött a lemenő nap fénye. - Na?
- Nagyon szép! - fordult felém. - Mind két szobának ide nyílik az ajtaja? - lépett a másik ajtóhoz.
- Igen. Papa nagyon szerette az ilyen házakat. Főleg azt amiben tető tér van átalakítva. Ezért ilyen.
- Örülök, hogy eljöttem. - lépett vissza a korláthoz.
Egy darabig néztük a tavat, majd indultunk volna be amikor MinJung felszisszent és a kezébe kapta a kezét.
- Elvágta valami. - szólalt fel.
- Mutasd. - léptem oda hozzá és fel emeltem a kezét. A tenyerét elvágta a korlát csavarja. - Van lent a konyhában sebtapasz.
Azonnal leszaladtunk a konyhába és leültettem az asztalhoz. Kerestem egy seb tapaszt, majd elé ültem és a kezére ragasztottam. Szerencse éppen, hogy csak vérzett. Amint rajta volt a tigrises sebtapasz megnézte, majd elmosolyodott.
- Köszönöm.
- Nincs mit. - álltam fel és kidobtam a sebtapasz papírját, majd vissza tettem a helyére a dobozt amiben volt. Ő az asztalnál ült még én elmentem a hűtőhöz és belenéztem. Arra telik, hogy levelet írjanak, de, hogy kaját tegyenek a kurva hűtőbe arra már nem! Dühösen csaptam be az ajtót. Nagy hangja volt. Nem mozdultam meg csak a hűtőt bámultam.
- V... Jól vagy...? - kérdezte MinJung.
- Igen... - fordultam felé. - Nincs kaja... Holnap elmegyünk, majd boltba és veszünk kaját.
- Rendben. - bólintott.
- Van kedved filmet nézni, vagy valami? - kérdeztem.
Válasz képpen csak bólintott. Egyedül a nagyszobában van tévé. Bementünk és kerestem valami jó akció filmet. Elindítottam és leültem MinJung mellé a kanapéra. Jó mesze ült tőlem. Sajnos... A fele lement a filmnek amikor rá néztem. Elaludt. Felálltam és kikapcsoltam a tévét, majd oda mentem hozzá. A lába alá nyúltam és a hátához, majd az ölembe vettem. Édesen aludt akárcsak a diszkóban. Elmosolyodtam és elindultam vele felfelé az emeletre. Nehezen, de felmentem a csiga lépcsőn. A szobájába mentem és óvatosan tettem le az ágyra. Elő kerestem egy takarót és egy párnát. A párnát a feje alá tettem, majd betakartam. Lekapcsoltam a villanyt és behajtottam az ajtót. Lementem a földszintre és bezártam az ajtót kulccsal, majd teljesen besötétítettem lent és felmentem a szobámba. Bezártam az ajtót és elő kerestem a telefonom. Kikerestem Rap Monster számát. Fél tíz. Amennyire ismerem a fiúkat mindenki nálunk nyomul. Tárcsáztam és szinte azonnal fel is vette.
- Szia. MinJung elaludt? - kérdezte.
- Másképp nem hívnálak. - ültem le az ágyamra.
- Minden rendben? 
- Igen. - bólintottam annak ellenére is, hogy nem lát.
- Történt valami? 
- Semmi érdekes. Semmi nem volt az úton. Mikor megérkeztünk akkor se volt semmi. MinJung elvágta a tenyerét, de jól van. - mosolyodtam el.
- Holnap is hívj, ha elaludt. Jó éjt. Szia. 
- Nektek is...
Ledobtam a telefont a táskámhoz, majd kifeküdtem az ágyon. Becsuktam a szemem és hatalmasat sóhajtottam. A legrosszabb abban, hogy két napot együtt vagyunk, hogy nem feküdhetek le vele...

11. Fejezet: Veszély

Yura szemszögéből:

Nem tudtam elképzelni, hogy megint látom. Látom azt az embert akitől sírni tudnék, de most, hogy előttem áll még levegőt venni is alig tudok. Rettegtem a gondolattól, hogy megint látnom kell. Itt áll előttem. Barna haja éppen, hogy a szemébe lóg. A szürke pulcsi rajta egy fekete farmerrel. Az arcomat cirógatja. Nem segít ezzel. Csak még inkább félek. Elakarok futni SooHun egy pillanatra se ereszt. A kezemet szorosan a hátamhoz nyomja a jobb kezével. A bal keze még mindig a számon van. Remegek. Nem akarom, hogy megüssön. Nem akarom, hogy megint úgy érjen hozzám.
- Fura ez a haj... - kezdte a hajamat piszkálni. Megkönnyebbültem, hogy elvette az arcomról a kezét.
- Istenem... - sóhajtott WooJin mögül KyuBok. - Csak menjünk már haza...
- Kuss! - fordult hátra az előttem álló tetű. A fiúk össze húzták magukat és hátrébb léptek. Még SooHun szorítása is meggyengült egy pillanatra. Csak annyira, hogy a kicsavart kezemet kitudtam húzni a szorításából. Kibújtam a keze alól ami a számon volt és sarkon fordultam, hogy elrohanjak. Sikerült is volna, ha WooJin nem nyúl utánam és kapja el a hajam. A kezére csavarta és a földre rántott. A földön hevertem. A térdemből szivárogni kezdett a vérem, épp úgy mint a könyökömből.
- Nem mész sehova! - ordított WooJin.
Össze szorítottam a szemem és ökölbe szorult a kezem. A hajamnál fogva ráncigált álló helyzetbe, majd vissza lökött SooHunhoz. Újult erővel csavarta ki a karom, de most két kézzel fogta, hogy véletlenül, se tudjak szabadulni. WooJin elém lépett és felemelte a kezem. A csuklómat kezdte nézegetni.
- Össze vagdostad a kezed, hogy eltűnjön a körzet szám? - nevetett WooJin. - Fáj még?
A vágásokra szorított. Ismét össze szorítottam a szemem és próbáltam nem sikítani. Piszkosul fáj. Lehet régiek, de nem igazán tudnak normálisan össze forrni. Csak egyre erősebben nyomta. Az első könnycsepp utat nyert és akadály nélkül folyt végig az arcomon. Hagyja már abba!
- Hol lakik MinJung? - kérdezte. Meg sem szólaltam. Nem csak azért mert nem tudom, ha tudnám se mondanék neki semmi olyat ami MiNihez vezetheti. - Miért akarod, hogy bántsalak? Csak mond el és megúszod pár sebbel.
- N-Nem tudom... - motyogtam a lehető leghalkabban. - Nem tudom....
- Akkor mást kérdezek. Hol laknak Rap Monsterék?
Na ezzel a kérdéssel még jobban megfogott. Honnan kellene tudnom? Hosszas ideig várt, majd ellépett tőlem. Óvatosan kinyitottam a szemem és rá néztem. Egy kést nyitott ki. Ismét a kezemért nyúlt és teljesen addig húzta még egyenes nem lesz.
- Újra kérdezem. Hol lakik MinJung és hol laknak a fiúk? - tette a kést a karomhoz. Éreztem, hogy azonnal elő tőr a vér csak attól, hogy a bőrömhöz rakta. - Na?
- Nem... Tudom... - néztem az arcára.
Nem mondott semmit, csak sóhajtott, majd egy vágást csinált a kezemen. Megremegett a lábam, de nem tudtam elesni, mert tartottak. Fel szisszentem és rángatni kezdtem a karom. Rosszul tettem, mert még egy vágást csinált.
- Hol laknak?! - ordított.
- Nem... Tudom...
A könnyeimmel küzdtem. Sajnos nem ment. A következő vágásnál elveszettem az önuralmam. Felsikítottam és sírni kezdtem. Könyörögtem, hogy hagyja abba, de hiába. Csak fojtatta a karom vagdosását. Egyre jobban ordítottam és sírtam, de nem mertem a kezemre nézni.
- Yura! - egy ismerős hangra azonnal abbahagyta a bőröm vágását. Felszisszent és a kéz fejemet vette kezelésbe. Azt is össze vágta, majd halottam, hogy elrakja a kést.
- Menjünk... - adta ki a parancsot. SooHun elengedett és a földre estem.
A fenekemen ültem és a karomra néztem. Nem ész nélkül vagdosót. A kéz fejemre írta a tizenkettes számot. A karomra pedig a nevét. Az egész jobb karom véres volt. Durván töröltem le a könnyeket az épp kezemmel. Nincs erőm felállni.
- Yura! - a hang a hátam mögött volt.
Ha nem érnek ide JungKookék képes lett volna a testem minden pontját össze vagdalni. Éreztem valaki kezét a vállamon.
- Yura... - Jin megkerült és leguggolt hozzám. A szemembe nézett, majd a karomra. - Jól vagy?
Csak megráztam a fejem. Hogy lennék jól? A semmiért kínoztak meg. A nagy büdös semmiért!
- Mit csináljunk? - kérdezte Jimin.
- Nem tudom mivel vágták össze a kezét, de a legjobb lenne, ha hozzánk vinnénk. - állt fel Jin.
Valaki egy könnyű mozdulattal állított fel. Még mielőtt össze estem volna valaki elkapott. Lassan néztem fel az illető arcára. JungKook. Lassan lecsuktam a szemem. Tudom, hogy biztonságban vagyok. Érzem...

~~~

Érzetem, hogy valaki a kezemet fogja. Hol vagyok? Oldalra döntöttem a fejem és lassan kinyitottam a szemem. Valaki tényleg a kezemet fogja. Az illető arcára néztem. JungKook? Miért fogja a kezem? Lehunyt szemekkel aludt és a kezemet fogta. Végig néztem a karomon. Valaki végig csavarta fáslival. A plafonra néztem, majd vissza JungKookra. A szemét nyitogatta. Ahogy meglátta, hogy őt nézem azonnal a kezére nézett és azonnal elhúzta. 

- Yura... - állt fel és elment valahova. 

Össze szedtem magam és felültem. Egy nagyszoba kanapéján ültem. Nem valami puccos hely... Lépteket hallottam a nappali melletti folyosóról. Oda kaptam a fejem és Rap Monsterékkel találtam szembe magam. 

- Jóbban vagy? - mosolygott Jin.

Csak bólintottam. Megkerülte a kanapét és mellém ült. A kezemért nyúlt. Nem ellenkeztem. Oda nyújtottam neki. Elkezdte óvatosan lecsavarni a karomról. Nem akartam látni. Elfordítottam a fejem és becsuktam a szemem. 

- Nem fertőződött el. - mondta teljesen nyugodtan. 

Láttam, hogy pár véres anyagot a szembe lévő kis asztalra hajít, majd kezébe vesz pár újat és újra elkezdi betekerni. Felszisszentem mikor körbe kezdte tekerni. Egész hamar sikerült neki. Rögzítette a végét egy biztostűvel. 

- Kész. 

- Köszönöm. - néztem a kezemre. 

- Mit csinált veled az az állat? - kérdezte Jimin. - Új mániája, hogy kislányokat zaklat? 

Nagyot nyeltem. Ők nem tudják. Egyedül JungKook tudja, hogy jó pár hónappal ezelőtt még WooJin... kurvája voltam. Lassan néztek JungKookra. El kellene mondanom nekik... El kellene mondanom mindent. 

- WooJin... - motyogtam. - MinJungot keresi... - az ölemben heverő kezembe néztem. 

- Mi? - kérdezte V. - Hogy érted, hogy keresi? 

- Azt hitte tudom, hogy hol lakik. Aztán azt akarta megtudni, hogy ti hol laktok. - egy pillanatra se emeltem fel a fejem, de tisztán éreztem, hogy mind a heten engem néznek. 

- Várj egy kicsit... - ült le mellém Suga. - Te ismered WooJint? 

Nem mondtam semmit. Hogyan kellene elmondanom? Mutassam meg a derekamon lévő tetoválásom? Más kép nem hinnének nekem... Felálltam és háttal álva nekik felhúztam a pólóm egészen addig, hogy látszódjon a tetoválás. 

- Yura... - lépett utánam J-Hope. - De hát... te a mi körzetünkben laksz! 

- Csak pár hónapja... - fordultam feléjük. - Előtte... 

- Mikor tudtál átjönni? - kérdezte Rap Monster. 

- KunJun halálakor mindenki menekült. Nagyon sokan voltak akik épségben kitudtak jutni, köztük én és Sam. Vissza költöztünk anyához. Szerencsére sikerült kijutni. Azt mondták, hogy azok akik ott maradtak már... nem élnek. KunJun volt az aki vissza tartotta WooJint és amikor meghalt elment az esze.
- Sam is...? - suttogta Jimin. - Én ezt nem akarom elhinni...
- Nem tudom mit akar WooJin MinJungtól, de kérlek titeket vigyázzatok rá! - fordultam feléjük. - Nem akarok, hogy a barátnőmnek baja essen! - csuktam le a szemem. - Kérlek titeket!
- Megnyugodhatsz. - mosolygott Jin. - Már vigyázunk rá.
- Ohh... - mosolyodtam el. - Ennek örülök.

Jimin szemszögéből:

Egész sokáig beszélgettünk Yurával. Rap Monster nem akarta elengedni. Felhívta Samet aki csak azt tudta mondani, hogy mindenképp maradjon ott és nem mozduljon el mellölünk. Fél kilenc múlt amikor csörögni kezdett a telefonom. Elő halásztam a zsebemből a mobilom. Apa nem szokott ilyenkor hívni. Sőt. Egyáltalán nem szokott hívni. Felvettem a telefont és a fülemhez emeltem.
- Szia. Mi az? - kérdeztem.
- Jimin... Nagyon nagy baj van. - éreztem, hogy kétségbe van esve. A hangja rekedt, de határozott.
- M-Mi történt? - hajoltam előre.
- Anyádat... Megverték és... 
Nem lehet... Ez nem igaz. Anya... Istenem... A nadrágomba markoltam és lehunytam a szemem.
- Hol vagytok? - álltam fel.
- A körzeti kórházban. 
Letettem a telefont és az öcsémre néztem. nagyokat pislogott és engem figyelt. Hogy mondjam el neki, hogy ne törjön össze? Imádja anyát. Mindennél jobban.
- Mi az Hyung? - szólalt meg JungKook.
- F-Figyelj... - simítottam a nyakamra és eltettem a telefonom. - Anyát... Megverték és még ki tudja mit csináltak vele. Be kell mennünk a kórházba.
Nem mondott semmit, csak fel kapta a pulcsiját és az ajtóhoz lépett. A kezét a kilincsre tette és rám nézett.
- Menjünk... - motyogta és vissza fordult az ajtó felé.
- Én is megyek. - állt fel a kanapéról TaeHyung.
Össze kaptuk magunkat és elindultunk. Kitehette ezt? Ki volt az a szemét láda aki képes volt kezet emelni az anyámra!? Csak tudjam meg ki volt... Tudjam meg melyik köcsög volt. Puszta kézzel fojtom meg. Hamar beértünk a kórházba. Apa már várt ránk és abba a szobába kísért ahol anya van. Nem jött be velünk. Kinyitottam az ajtót és beléptem. Anya az ágyban feküdt az oldalán.
- Anya... - motyogta JungKook. Elment mellettem és anyához ment.
Mi is követtük Vvel. Ahogy megláttam az arcát sírni lett volna kedvem. Duzzadt arc, felrepedezett száj. A csuklója teljesen lila vagy zöld. Nem volt az a mosoly az arcán ami szokott. Csak kedvetlenül feküdt az ágyban és falat bámulta.
- Anya. - ültem le az ágy melletti székre. - Jól vagy? - a kezéért nyúltam, de azonnal elhúzta és a másik oldalára fordult. Mit tettem, hogy ezt csinálja velem?
- HyoKyung. Kitette ezt? - kérdezte V.
Nem válaszolt. Lehet zavarban van, hogy itt vagyunk és így látjuk.
- Fiúk kérlek menjetek ki. - néztem a fiúkra.
- De Jimin! - vonyított JungKook.
- Menj ki! Gyerünk! - adtam ki az utasítást.
Mind ketten elhagyták szobát. Halkan zárták be az ajtót. Vissza néztem anyára. Nekem háttal feküdt. Hosszú haja ki volt engedve. Talán ha hó naponta egyszer látom így,
- Anya. Kérlek. Ha nem mondod el ki volt nem tudok segíteni! - tettem a kezem a hátára.
Lassan fordult a hátára. Óvatosan kezdett felülni. Azonnal segíteni kezdtem neki. Amikor ülőhelyzetben volt sóhajtott egyet, majd a hosszú fekete haját a füle mögé tűrte. Rám nézett, de a szemembe véletlenül se.
- Jimin... Kérlek vigyázz JeongGukra. - a kezét bámulta az ölében. - A fiú... TaeHyungot és egy lányt emlegetett. Féltem őket... Féltelek titeket szívem... - a szemembe nézett és könnybe kezdett úszni a szeme.
WooJin volt... Vadászik Vre és MinJungra. Kikel valamit találnunk rohadt hamar. Egy időre el kellene tűnnie TaeHyungnak és MiNinek. Tudom, hogy V nagyszüleinek van egy háza az egyik közeli tónál. Tavaly nyáron nagyon sok időt töltöttünk ott. Nem nagy ház, de alkalmas lenne arra, hogy ketten ott töltsenek egy hétvégét még mi kitalálunk valamit.
- Nyugodj meg anya. - fogtam meg a gyönge kezét. - Minden rendben lesz. - egy mosolyt erőltettem az arcomra. 

10. Fejezet: Becenév

MiNi szemszögéből:

Jin valamiért nem jött értem. Félek, most egyedül menni a suliba. Félek, hogy a tegnapi zaklatóm, WooJin utánam jön és... Nem akarok rá gondolni! A fejemre tettem a kezem és becsuktam a szemem. Örülten rázni kezdtem a fejem, de sajnos nem tudtam elfelejteni. A lift ideális hely, hogy kitomboljam magam. Senki nincs itt és aki hall azt nem érdekli mit csinálok. Mire leért a lift a földszintre teljesen lenyugodtam. Kinyílt a lift ajtó és elindultam. Lassan haladtam az iskola felé. A földet bámulna és néha néha felnéztem, hogy lássam merre megyek. Lépteket hallottam mögülem és megfordultam. Egy srác jött utánam. Kapucni a fején, a keze a zsebében. Követ? Gyorsítottam a tempón. Egyre gyorsabban jött utánam. Biztos csak képzelődök! Miért követne? De... Ha ő WooJin...? Nagy levegőt vettem és lekanyarodtam az iskola utcájába. Jön utánam! Futni kezdtem. Futottam ahogy bírtam. Megláttam a fiúkat az iskola ajtajában. Még gyorsabban kezdtem rohanni.
- Jin! - ordítottam amire mind a heten rám kapták a fejüket.
Lassítani kezdtem és amikor oda értem hozzájuk megöleltem Jint.
Jó érzés volt hozzá simulni. Igaz csak azért tettem mert félek és talán így nem tud bántani az aki követ. A pólójába markoltam a hátán és becsuktam a szemem amiből kiszökött egy könnycsepp. Viszonyozta a hirtelen jött ölelésem. A hátamat kezdte simogatni.
- Mi történt? - kérdezte Jin.
- Valaki... Követett... - szipogtam.
- Nem látok senkit.
Lehagytam? Örülök, hogy itt vannak most a fiúk.
- Hogy nézett ki? - kérdezte Rap Monster.
Hátrébb léptem Jintől és NamJoonra néztem. Kicsit félre döntött fejjel állt. Az arca teljesen komoly volt.
- Kapucni volt a fején... Nem láttam az arcát... - néztem le a földre.
- Lehet, hogy WooJin volt? - kérdezte Suga. - Az SMS után amit Vnek küldött bármi lehet.
- SMS? - kérdeztem. - Engem... Felhívott...
- Mi? - nézett rám Jimin. - Mikor?
- E-Este... Azt... mondta... - a számra haraptam és sírni kezdtem. Egész este WooJin hangja járt a fejemben, az amit mond. Aludni is alig tudtam az este.
- Nyugodj meg. - ölelt meg Jin. Nem is vettem észre eddig a finom illatot ami teljesen megnyugtat. A meleg öleléstől abba hagytam a sírást és még inkább hozzá bújtam. - Holnaptól kezdve minden nap elmegyek érted reggel és délután haza kísérlek. Ígérem.
- Köszönöm... - suttogtam.
- Órára kellene mennünk... - hallottam, hogy V hangja, egyre távolodott.
- Igaz. - tolt el magától Jin és a szemembe nézett. - Menjünk. - elmosolyodott és a kezem után nyúlt. Könnyen megtudta fogni és elindultunk befelé. A teremig kísért.
- És... Hogy aludtál? - kérdezte JungKook amint beértünk a terembe.
- Nem jól... - néztem fel rá.
Nem igazán tudom eldönteni, hogy a haja milyen színű. Néha vörös, de valamikor teljesen barna, esetleg fekete. Már nem azért, de nagyon jól áll neki.
- Valami rosszat álmodtál? - állt meg és rám nézett.
- N-Nem... Csak nem tudtam aludni.  - sóhajtottam.
- Ilyen nekem sokszor van! - nevetett. - Régebben mindig Jimin hozott nekem egy bögre tejet. Egész jól megszokta, hogy azután azonnal elalszom. Még mostanában is szoktam tejet inni ha nem tudok aludni. Igaz már nem Jimin hozza nekem, de így is működik. - mosolygott. A fehér fogai kivillantak és a szeme éppen hogy nyitva volt.
- Majd ha ma nem tudok aludni akkor kipróbálom. - mosolyogtam,
Leültem a helyemre, majd beesett Yura. Beszélgettünk egy darabig, majd kezdődött az óra. Nem igazán tudott a tanár tanár tanítani. Valamiért senkit nem érdekel a földrajz.
- Mindenki fogja be a büdös pofáját! - kapta le a fejéről a vastag fekete keretes szemüvegét a tanár. Nem olyan fiatal férfi. Annyi idős lehet mind GD talán pár évvel idősebb. Ahogy láttam nagyon lépést akart tartani a mai divattal.
A haja egész hosszú. Pont olyan mint a Tokyo Ghoul Kaneki haja, csak annyi különbség, hogy nem fehér, hanem teljesen szőke. Ha nem tudnám hány éves azt mondanám alig múlt 18. Megnyalta a száját és ledobta az asztalra a szemüveget.
- Miért nem tudtok negyvenöt percig kussban ülni? - sétált az asztala elé és rá ült.
- Mert kurvára senkit nem érdekel ez az egész! - ordított az egyik srác. A nevekre nem igazán van időm Yura és a fiúk mellett. Elég, ha a fontosabb neveket tudom.
- Akkor mihez lenne kedved? - indult el felé a tanár. - Szerinted nem le szarom, hogy téged és a többi taknyost mi érdekel? - támaszkodott a padra és a fiú szemébe nézett. - Nekem úgy is megfelel, hogy beírom, hogy itt voltatok és, majd holnap megíratom a dogát és magasról teszek rá, hogy ki nem tudja. - indult vissza az asztalához. - Hol is tartottam? Ja igen... - tette fel a szemüvegét.
Nem igazán tudtam figyelni, mivel mindenki beszélt, de amit tudtam az a füzetembe írtam és alá húztam a tankönyvben. Az óra végén össze pakoltam és a lány vécébe indultam.
- Hova mész? - nézett rám bociszemekkel Yura.
- A vécébe. - mosolyodtam el és a hátamra dobtam a hajam.
- Elkísérjelek? - állt volna fel.
- Nem. Nem kell. - emeltem fel a kezem a mellkasomhoz. - Mindjárt jövök.
Elindultam a vécére. A folyosón mentem és a szoknyám alját gyűrögetem. Mindenki engem bámul. Jin miatt? Vagy azért mert a suli hét legnépszerűbb fiúival lógok. Nem tudom, hogy most félnem kellene ettől, vagy örülnöm, hogy senki nem idegesít. Ahogy beértem a mosdóba végig néztem az összes fülkét, majd a lehető legjobba mentem be. Elvégeztem a dolgom és húztam volna le a vécét amikor nyílt a vécé ajtaja és valakik bejöttek rajta. Elvettem a kezem a lehúzó karról és vártam.
- Elsem hiszem, hogy mindenki arról a ribancról beszél! - azonnal felismertem a Sam hangját. Mérge volt. Majd kidurrant.
- Be kell vallanod, hogy MinJung nagyon szép! Csinos és remek ízlése van! - mondta a másik lány és elment az ajtó előtt, majd a mellettem lévő fülkébe ment.
- Nem leszarom?! - háborodott fel Sam és a mellettem lévő fülke ajtajába rúgott.
- Mindenki oda van érte. Az összes fiú róla beszél és kukkolják is. Olyan dolgokat hallottam! - húzta le a vécét a lány. - MinKi többek állítása szerint is megdugta MinJungot az egyik diszkóba.
Össze rándult a gyomrom. Ez nem igaz! Tudom, hogy nem az! Tudom, hogy V... hamar oda ért... Vagyis... Remélem. Remegni kezdett a lábam és a vécé oldalának dőltem. A számra haraptam ami ugyan úgy remegett mint a kezem és a lábam.
- Ez hülyeség... MinKi volt az aki leitatta, vagy mi a szart csinált vele, de semmi nem történt. Aztán TaeHyung vitte fel hozzájuk. - sóhajtott Sam. - V nem tenné meg, ha MinJung nem akarja...
- Nagyon úgy hangzik, hogy fogod MinJung pártját. - nevetett a lány.
- D-Dehogy!  Én csak elmondtam az igazat! Dehogy védem azt a szukát! De nem bírom, ha valaki olyat terjeszt ami nem igaz. - dőlt a fülke ajtajának Sam. Szerencse bezártam. - Ez miért van zárva?
Azonnal felugrottam a vécére és reménykedtem, hogy nem hallották.
- Nem mindegy? - nyitotta meg a csapot a lány. - Hol is jártunk?
- MinJung.
- Ja igen. Nem érdekes, hogy Jin járnak? Mármint Jin nem olyan srác aki járna azzal a lánnyal aki a haverjának tetszik. Nem érdekes? Ha már itt tartunk. Láttad őket csókolózni?
- Nem. - hallottam, hogy a víz folyása abba marad. Elzárta a csapott. - Mennünk kellene mert kezdődik az óra.
- Ja. - indult el Sam. - menjünk.
Hallottam, hogy csapódik az ajtó. Elmentek... Lehúztam a vécét és kimentem. Gyorsan kezet mostam. De valami nem hagy nyugodni. Miért nem hazudott Sam? Mármint... Az amit ő mond azt mindenki elhiszi. Nem értem miért. Vissza mentem az osztályba és leültem a helyemre. Hamar eljött az ebéd szünet. Nem akarok a fiúkkal lenni a tegnap történtek miatt. Főleg Jinnel nem... Yura közölte, hogy neki muszáj Saeval ennie. Amint elmondta amit akart elrohant. Egyedül indultam meg az ebédlő felé amikor szembe találtam magam Jinnel.
- Szia. - mosolygott, de még mindig nem engedett be az étkezőbe.
- Szia. - hajtottam le a fejem és a földet kezdtem bámulni. A reggeli ölelés után... Hülye MinJung...
- Van kedved velem sétálni?
Meg sem várta a válaszom. Elkapta a kezem és maga után kezdett húzni. DeJa vu érzésem van... nem ellenkeztem. Tudtam, hogy úgy se érdekli, ha nem akarok menni ezért csak mentem utána. Egészen a B épület üres folyosójáig mentünk, de ott még nem álltunk meg. Egy üres terembe mentünk. Minden csupa pór volt. A terem sarkaiban pókháló feszült.
- Miért jöttünk ide? - kérdeztem.
Felém fordult és amint kicsúszott volna a kezem az övéből ő azonnal utána nyúlt és magához húzott. Zavarba lettem a közelség miatt. Égni kezdett az egész arcom. A mellkasát bámultam és reméltem, hogy ő nem látja a vörös rózsa színű arcom.
- Aranyos vagy ilyenkor... - tette a kezét az állam alá és felemelte a fejem. Egyenesen a sötét barna szemébe néztem. Azokba a gyönyörű szemekbe. Láttam magam. Megremegtem. Becsuktam a szemem és nagy levegőt vettem. Éreztem, hogy egyre közelebb hajol hozzám. A szája az enyémhez ért. Végig futott a testemen egy bizarr érzés. Mindenem beleremegett. Lábujj hegyre emelkedtem és vissza csókoltam. Soha nem csináltam ilyet. Biztos nagyon béna vagyok.
- Ne... Félj... - sziszegte két csók között.
A szabad keze a derekamra vándorolt és még közelebb húzott magához. Előre léptem, majd ismét lábujjhegyre álltam. Az államon lévő keze a nyakamhoz vándorolt, majd felfele indult meg. A hajamba túrt és erőszakosan emelte feljebb a fejem.
- F-Fáj! - hajoltam el tőle.
- Sajnálom... - nyomta a homlokát az enyémnek.
Kinyitottam a szemem és láttam, hogy engem nézz. Azonnal oldalra pillantottam.
- Tudd, hogy ez rohadtul zavar... - rá kaptam a fejem. - Zavar, hogy nem láthatom az arcod akkor amikor zavarban vagy. Pedig nagyon beindít... - csókolt meg megint.
B-Beindítja az arcom? Elfordítottam az arcom és hátra léptem tőle. Én semmit nem érzek Jin iránt.
- S-Sajnálom Jin, de én... - a szoknyám alját kezdtem markolászni. - ...én semmit nem érzek irántad...
- Gondoltam... - mosolyodott el. - Figyelj... Sajnálom ezt az egészet.
- Én sajnálom, hogy... vissza... csókoltam... - néztem fel az arcára.
- Semmi baj. - nevetett. - Reménykedtem, hogy talán... én is azt csinálhatom veled mint MinKi az osztálytermetekben.
- M-Mi?! - vörösödött el az arcom. Ismét hátrébb léptem tőle. Hogy mondhat ilyet?
- Csak vicceltem! - a hasát kezdte fogni a nevetéstől ami előtört belőle.
Elmosolyogtam és vállon vágtam amire ő abba hagyta a nevetést, de az arcán maradt egy halvány mosoly.
- Mennünk kellene. Hoztam kaját. Ehetsz velünk. - fogta meg a kezem és az ajtó felé indultunk.
- Köszönöm Jin.

Yura szemszögéből:

Mire az étkezőbe értem sehol nem találtam a drága testvéremet. Képes eltűnni kemény tíz másodperc alatt. Nagyot sóhajtottam és vissza indultam a termünkbe. Ahogy beléptem észre vettem, hogy JungKook UnHyea táskájában kutat. Bezártam a terem ajtaját, mire ő rám nézett.
- Mit csinálsz? - kérdeztem és oda mentem hozzá.
- Semmi közöd hozzá! - vette ki a kezét a sötétkék háti táskából. Mérgesen arccal egyenesedett fel. A hajába túrt és fújt egyet, majd az ajtóra pillantott. - Menj el!
- Nem megyek! - fűztem össze a mellkasom előtt a kezemet. - Addig nem megyek el ameddig el nem mondod, hogy mit kerestél a táskában.
- Még mindig rohadtul semmi közöd hozzá! - fordult teljesen felém. - Húzz már el! - mutatott az ajtóra.
- Mi bajod velem? - ráncoltam a homlokom és erősítettem a karom össze fűzésén.
- Hogy mi...? - suttogott. - Te is tudod, hogy melyik körzetben vagytok a nővéreddel! - bökött erőszakosan vállba. - Tudod, hogy a drága testvéred és a te kezeden milyen szám van.... és, hogy a te és az ő derekán is...
- Hagyd abba! - ordítottam rá. - Nem tudsz semmit se rólam, se a testvéremről!
- Mocskos kurva vagy a 12. körzetből! - ordított vissza.
Ökölbe rándult a kezem és muszáj volt arcon ütnöm. Hazudtam MiNinek... Nem azért vagdostam a kezem, hogy eldobjam az életem mert nincsenek barátaim, hanem, hogy eltüntessem a a körzet számot a csuklómról. Egész szépen sikerült is. De a derekamon lévő névvel nem tudtam mit kezdeni. Még mindig ott van az a név amit WooJin adott... Honey... Képes volt az egész életemet gajra vágni. Képes volt... erőszakkal elvenni a szüzességem. Minden áldott nap tűrnöm kellet ahogy ő...
- Baszd meg... - támaszkodott a könyökére a földön az arcon ütött fiú.
- Sajnálom... - nyújtottam ki neki a kezem.
- Hagyj... - négykézlábra helyezkedett, majd az asztalra támaszkodva felhúzta magát. - Szerencsét, hogy csak én tudom... Hidd el... nem fogom senkinek sem elmondani. - fordult felém.
- Honnan tudod...? - néztem a földre.
- A-Az titok! - fordított nekem hátat.
- JungKook! - tettem a vállára a kezem és magam felé fordítottam. - Hallani akarom!
- Jiminnel... Kukkoltunk a lány öltözőbe és akkor vettelek észre. Szerencse Jimin akkor nem volt ott. Láttam a nevet a derekadon és Samnek is.
- Láttad a nevet...? - kezdett remegni a kezem.
- Igen... - bólintott. - Honey és Sugar... Figyelj... Bocsi...
- Nem baj... - megfordultam és leguggoltam UnHyea táskájához. - Mit kerestél? - kezdtem benne kutatni.
- Miért segítesz? - guggolt le mellém.
- Mert nem akarom, hogy elítélj... - haraptam az alsó ajkamra.
- Honnan tudod, hogy tudsz segíteni? - nyúlt bele ő is a táskába.
- Ismerem a fiúkat. - néztem rá és elmosolyodtam. - Na bökd ki!
- Egy órát...
- Ohh... KunJun órája... - a nagy zsebben lévő rejtet kis zsebbe nyúltam és kivettem a fekete karórát.
- Honnan tudtad, hogy ott van? - nézett rám kikerekedett szemekkel JungKook. A kezébe adtam az órát és vissza cipzároztam a táskát, majd fel álltam.
- Nagyon sok időt töltöttem Uhával. - mosolyogtam.
- Uha? - nézett rám furán.
- KunJuntól kapta a nevet. - mosolyogtam. - Ő volt a legkedvesebb a fiúk közül... Mindig segített a lányoknak amiben tudott és a zsebeket is ő látta el. Nagyon béna volt, de mindent beleadott. Nagyon össze törtünk amikor kiderült, hogy meghalt. Mérges voltam, de ha nem hal meg akkor nem tudtunk volna többen is kilépni a 12. körzet bandájából. Akiknek volt pénze azok leszedették a tetoválásokat. Samnak volt pénze amit nekem akart adni, de én nem akartam, hogy ő csinálja azt amit én.
- Mutasd. - fogta meg a kezem és megnézte a vágásokat. - Szerinted elfog tűnni?
- Remélem. - sóhajtottam. - Legalább ezt tudjam eltüntetni.
Beszélgettünk, majd ő elment az órával. Kicsit rosszul érzem magam. Az az óra sokat jelent Uhának. égig szenvedtem az utolsó óráimat, majd egyedül indultam haza. Nagyon messze lakok a sulitól szerencse JungKookék körzete szélén. Ahogy felgyulladtak az utcai lámpák még inkább siettem. Még pár utcányira voltam lakásunktól amikor valaki kezét éreztem a csukómon, majd az illető másik keze a számra tapadt és az egyik sikátorba húzott. Ijedten kapálóztam a lábammal és a szájamra tapadt kezdett kezdtem karmolni. Sikítottam, de egy hang se jött ki a torkomon. Egyre beljebb hurcolt a sikátorban, majd észrevettem pár fiút. Még inkább rugdosódni és ordítani kezdtem amikor megláttam azt a személyt akitől rettegek.
- Hogy vagy Honey? - jött közelebb hozzám WooJin. - Még mindig szép vagy. - simított az arcomra a legnagyobb, mocskos féreg ezen a világon.

9. Fejezet: A hívás

V szemszögéből:

- T-Tessék? - nem mintha nem hallottam volna, de nem akartam hinni a fülemnek. Nem akartam elhinni, hogy Jin sokkal nagyobb előnyben van mint én. Hogy lehet a haverom ekkora szemét?!
- TaeHyung... - fordult felém. - Kérlek ne haragudj rám. - a szemembe nézett. Semmi őszinte érzést nem látta.
- Hogy ne haragudnék...? - sziszegtem. A fogaim kivillantak.
- Mind ketten tudjuk, ha vele vagy csak azt éred el, hogy szegény MinJung a kelleténél hamarabb veszti el a szüzességét egy olyan fiúval aki nem szereti és MinJung se őt. - lépett hozzám és a vállamra tette a kezét majd mellém lépet. - Csak hagyd, hogy én legyek neki az első...
Ökölbe szorult a kezem. Nem tudom elhinni. Egyszerűen nem tudok hinni a fülemnek. Nekem ez túl sok.
- V. - hallottam Jimin hangját az ajtóból. - Ne üsd meg.
Elengedtem a kezem és lelógattam az ujjaimat. Nem akarom bántani Jint, de... Féltékeny vagyok. Nagyon is. Nem tudom Jin mire lenne képes és meddig merne elmenni. Megrántottam a vállam, ennek hatására Jin keze leesett a vállamról.
- Tudod mit SeokJin? - néztem rá. - Baszd meg magad.
Meg sem vártam a válaszát, elhagytam a szobáját és a sajátomba mentem. Leültem az ágyamra és sóhajtotta, majd hanyatt dőltem. Rezgett a zsebem. Kikotorásztam a mobilom a zsebemből és megnéztem. Rejtett számról jött az SMS. Azonnal megnyitottam.
- Hogy van a barátnőd TaeTae? 
Csak meredtem a telefonom kijelzőjére. Megnyitottam a betűket és vissza írtam.
- Ki vagy te?  - kérdeztem kérdésre.
- Az akinek megölted a legjobb barátját... Rémlik? 
- WooJin... Honnan tudod a számom? 
- Csak tudom... A lényeg, hogy a kis csaj napokon belül a saját kurvám lesz. De megnyugodhatsz... A szemed láttára fogom megkúrni... Aztán egyszerűen megöllek. 
Nem mondtam semmit csak a szembe lévő falnak vágtam a telefonom. Darabokra tört és a földre esett. Könnybe lábat a szemem és a térdemre dőlve téptem a világos tincseimet. Nem akarok mást, csak azt, hogy mellettem legyen MinJung és megvédjem. Ha ölnöm kellene azért, hogy ne essen haja örömmel ölném meg a rohadékot.
Valaki az ajtómon kezdett dörömbölni. Semmi kedvem nem volt most mással beszélni.
- TaeHyung! - szólt be Jimin. - Bemegyek. Oké?
Nem mondtam semmit. Nyílt az ajtó és oda fordultam. Jimin lépett be rajta. Rám nézett, majd a földön darabokban heverő telefonom. Ijedten kapta vissza rám a fejét.
- Mit csináltál? - sétált az ágyamhoz és leült rá.
- WooJin... - szorítottam ökölbe a kezem. - Vigyázni akarok MinJungra...
- Én meg rád! Szóval pakolj össze és gyere át hozzánk éjszakára! Nem lenne jó, ha Jinnek egymásnak mennétek. Aludhatsz a szobámban, majd alszok JungKooknál. - mosolygott.
- Nem is tudom Jimin... - sóhajtottam. - Nem akarom zavarni anyukád.
- Dehogy zavarod! - legyintett. - Na mozogj. JungKook felébredt. - állt fel.
A szekrényemhez lépett. A kezébe vette az oldalának támasztott táskám. Bele pakolta a tankönyveimet, majd az egyen ruhám és tiszta alsó neműt. Bepakolt, majd becipzározta. Ő már eldöntötte, hogy megyek... Fel álltam és oda léptem hozzá. Kivettem a kezéből a táskám és a hátamra dobtam. Elindultam kifelé, de Jimin megállt és leguggolt a telefonomért.
- Hagyjad Jimin. - néztem vissza, de már mindegy volt. A kezébe vette és megnézte.
- Ismerek valakit aki megtudja csinálni. - tette a zsebébe. - Jobban kellene vigyáznod a dolgaidra Tae. A végén semmid se lesz, mert mind szét tört. - nevetett.
Hát ami azt illeti nagyon sok mindent képes vagyok akár látással is eltörni. Ha dühös vagyok akkor meg képes lennék egy házat is lerombolni.
Kimentünk a nappaliba. JungKook már a kanapén ült. A lábán már rajta volt a cipője. Jimin szólt neki és lassan fel állt. Oda lépett hozzá a bátya és a nyakába tette az öccse karját. Elköszöntünk a többiektől és elindultunk.
- Elmondanád miért akartad megütni? - kérdezte Jimin.
- Mindegy... - néztem a földet és tartottam velük a lépést.
- Gyerünk mond el Hyung! - nézett rám JungKook. - Ha magadban tartod nem lesz jobb.
- Istenem... Fiúk vagyunk! Nem fogok depizni nektek. - néztem fel.
- Csak mond már el. - mondta Jimin.
- Tudtátok, hogy Jinnek is tetszik MinJung...? - motyogtam el.
- Mi van?! - néztek rám mind ketten.
- Még azt is mondta, hogy ő lesz az első aki... lefekszik vele... - szorult újra ökölbe a kezem.
- Nyugi V! - mosolygott Kooki. - Biztos viszonozni fogja az érzéseid, ha hajtasz!
- Csak nehéz úgy építeni, ha más lerombolja... - mondtam és igazítottam a táskám pántján.
Szeretem Jiminék házát. Egész nagy annak ellenére, hogy nem túl gazdag család. A fiúknak saját és egyben külön szobájuk van. Nem sok mindent tudok az apjukról. Láttam már párszor, de még nem igazán beszélgettünk. Az ajtónál JungKook az én nyakamba karolt még Jimin előre ment. Levette a cipőjét, majd berohant a konyhába. Csak onnan tudom, hogy a konyha mert már voltam itt párszor. Hallottam, hogy beszél valakivel, majd vissza rohan hozzánk.
- Gyertek.
Vissza vette JungKookot és beljebb mentünk. Ledobtam a cipőm, majd a konyhába mentem. Úgy is egy jó sok idő mire Jimin levarázsolja az öccse lábáról a cipőt. Bementem és HyoKyung éppen egy kis palacsintát csinál.
- Jó napot. - köszöntem és meghajoltam.
- Szia TaeHyung! - fordult felém, még én kiegyenesedtem. Nagyon szép nő HyoKyung. Tökéletes alak, nagyszerű tartás és hihetetlenül szép arc. Ha nem tudnám, hogy van két gyereke meg sem mondanám, hogy már szült. Mindene meg van. Nagy mellek, formás fenék, nem túl hosszú vékony ujjak a gyönyörű kezén. Tökéletes orr, szem és száj. A fekete haja lófarokba van fogva, de így is a háta közepéig ér. - Mondtam már, hogy tegezz nyugodtan Tae. - fordult vissza a gázhoz.
- Én meg mondtam már, hogy nehéz. - léptem mellé. - Nehéz a barátaim anyukáját tegezni.
- Ugyan már TaeHyung! - fordult felém és az arcomba csípet. Rövid körmei és puha ujjai miatt egyáltalán nem fájt akkor se, ha centikre húzta a helyéről. - Hallottam, hogy itt akarsz aludni. - engedte el az arcom.
- Hát... Inkább utasítottak, hogy itt kell aludnom... - sóhajtottam.
- Nyugodtan aludj nálunk! - mosolygott miközben megfordította a palacsintát. - Szólj a fiúknak, hogy kaja.
- Köszönöm. - mosolyodtam el. - Azonnal.
Kisétáltam az előszobába, de már nem volt ott senki. Sóhajtottam, majd felmentem a lépcsőn. Amint felértem jobbra fordultam Az első ajtón be is mentem kopogás nélkül. Megbántam amikor beértem. Jimin egy szál boxerben állt az ágya mellett. Sokszor láttam már így, de kettesben még sose voltunk. Reflex szerűen kaptam el róla a fejem és emeltem a szemem elé a kezem.
- Mi van V? - mondta.
- Semmi... - néztem ki a kezem felül. Még nagyobb sokk ért. Felém fordult és a érfiassága teljesen kidudorodott az alsójában. - Kész a kaja... - fordultam hátra.
- Figyelj Tae. - szólt utánam. - JungKook nem akar velem aludni a lába miatt. Ha gondolod aludhatnánk együtt. É:n a földön te az ágyon. - kapott fel magára a pólóját.
- Ohh... Kösz. - erőltettem az arcomra egy mosolyt, majd teljesen leengedtem a kezem a szemem elől.
- Menj előre én, majd segítek Kookinak.
Nem mondtam semmit csak ott hagytam. Lehet, hogy furán hangzik, de kicsit zavarba voltam. Nem... Nem azért, mert meleg vagyok. Egyszerűen kipirulok, ha valaki meztelen a közelemben. A szexnél is előfordul. Szinte mindig kínosan érzem magam amikor meglátom a lány csupaszon, de túl lépek rajta és... Mindegy.
Lementem a konyhába és leültem a már megszokott helyemre. Csak ültem és vártam. Lassan lejöttek a fiúk és enni kezdtünk. Hamar elfogyott az össze palacsinta. HyoKyung kikérdezett minket, hogy mi történt JungKookkal. Mi elmondtuk, hogy béna volt és mezítláb egy csavarba lépett. Aztán jött az anyukájuk következő kérdése.
- És pontosan miért is szeretnél itt aludni? - kezdte össze szedni a tányérokat.
- Van egy lány aki tetszik. És Jinnek is tetszik és kitalálta, hogy megszerzi magának... - motyogtam.
- Ohh... - lépett vissza az asztalhoz. - A lány tudja mit érzel?
- Igen...
- Ezt nem is mondtad Hyung! - nézett rám JungKook. - Mikor?
- Ma suliban... Meg... Meg... csókoltam... - dadogtam el.
- MI?!? - néztek rám a fiúk.
- Csak megcsókoltam! Talán kicsit tapogattam, de na! - ráncoltam a homlokom. - Nem viszonyozta... Aztán kiesett egy óvszer a zsebemből és kiakadt, hogy én leakartam feküdni vele... Majd miután megmondtam, hogy a zsebemben maradt akkor azért akadt ki mert más lánnyal voltam.
- De hát TaeHyung! - nevetett HyoKyung. - Tetszel neki! - tette a vállamra a kezét és leült mellém egy székre. - Csak még egy kicsit! Egy kicsit legyél romantikusabb és a tiéd lesz!
Nagyon szeretek HyoKyunggal beszélni. Mivel anyával nem tartom a kapcsolatod ezért nincs olyan ember aki segítene nekem. Kyung pont olyan mint egy anya. Mindent megbeszélek vele ami nyomja a szívem.
Össze szedtem a tányérokat, majd el is akartam mosni, de HyoKyung nem akarta engedni, hogy dolgozzak. Felmentem Jiminnel és átöltöztem. Megágyaztunk a földön és ragaszkodtam hozzá, hogy én aludjak ott. Le is dőltem, majd el is aludtam.

MiNi szemszögéből:

Az ágyamon fekszem. A GDvel való lelkizés után a szobámba vonultam és a gondolataimba merültem. Nem tudom miért, de ha csak vissza gondolok arra, hogy Jin ölében ülök, vagy, hogy V hozzám ér és megcsókol kipirul az arcom és hevesen kezd verni a szívem.
-  Ne már! - nyávogtam, majd az oldalamra fordultam és teljesen elveztem a takaróm alatt. - Hülye fiúk... Miért hiszik, hogy játszhatnak velem...? - csuktam le a szemem.
Nem sokáig tudtam pihenni, mert megszólalt a fejem mellett lévő telefonom. Kinyúltam érte a takaró alól és a kezembe vettem. Azonnal fogadtam a hívást és a fülemhez emeltem a készüléket.
- Igen? - szóltam bele.
- Hogy vagy MinJung cica? - egyáltalán nem volt ismerős a fiú hangja. Honnan tudja a nevem?
- K-Ki vagy te? - ültem fel és felhúztam a lábam az ölembe.
- Gondolom TaeHyung mesélt már rólam. WooJin vagyok. 
Alig jutottam levegőhöz. Honnan van meg neki a számom?! Miért hívogat?!És a legfontosabb mit akar tőlem és Vtől?! Csak némán ültem, de a fülemhez ragadt a telefon. A számon vettem levegőt és nem tudtam pislogni.
- Istenkém. Ugye jól vagy? Nagyon ijednek tűnsz! - kezdett nevetni. - Ennyire félelmetes vagyok pillecukrom? 
A becézéstől csak még jobban megijedtem. Bezártam a szám és hatalmasat nyeltem. Szóra nyitottam a szám, de nem tudtam beszélni. Telefonon keresztül is rettegek. Mi lesz, ha találkozok vele szemtől szemben? Össze szedtem minden erőm és beszélni kezdtem.
- H-Hagyj békén! - zártam be a szemeim és a szabad kezemmel a takarómba markoltam. - Hagyd békén TaeHyungot! Nem csinált semmit!
- Mit tudsz te Taeről?! - emelte fel a hangját. - Kurvára semmit nem tudsz! De hidd el... Miattad fog még könnyeket hullatni... 
- Mi...attam?
- A szeme láttára foglak megdugni. Úgy, hogy az arcodat elfogják áztatni a könnyeid. És nem fogom abba hagyni... nem fogom ameddig V azért nem fog ordibálni, hogy öljem meg. 
Eltőrt a mécses. A telefonom kicsúszott a kezemből és rám tőrt a sírás. Mit tettem?! Miért én?! Nem akarom, hogy ő... hogy ő legyen az első! Bárcsak eltűnne a világból és boldog lehetnék én is és a fiúk... Nem fogom bírni... Nem akarom... A telefonomra néztem. Még mindig ment a beszélgetés. Azonnal letettem és a kijelzőt kezdtem bámulni. Félek! Rettegek! Pár perccel az után, hogy megszakítottam a beszélgetést. Hangos sírás roham tört rám. Az ölembe szorítottam a lábam és a térdemre hajtottam a fejem. Hogy ... Hogy teheti ezt meg...?

8. Fejezet: Puszi

MiNi szemszögéből:

Csak álltam. Moccanni se tudok. Nagyon lesokkolt az amit mondott. Egyszerűen... Nem akarom elhinni. Amikor percekig nem mondtam semmit lenézett a padlóra és a zsebébe nyúlt.
- TaeHyung... - motyogtam el.
- Bocsi az előzőért. - vette ki a zsebéből a kezét és a hajába túrt, de valami a földön landolt. A földre néztem és egy négyszög alakú zacskót láttam. Ez meg? Miért van nála óvszer? Észre vette, hogy a földet nézem, majd ő is oda nézett. Nagyot nyelt és leguggolt a kotonért. Felvette és vissza tette a zsebébe.
- Csak egy csókot akartál...? - suttogtam. - Akkor miért van nálad óvszer...?
- Csak a zsebemben maradt! - mentegetőzött.
- Maradt?! - döbbentem le teljesen. - Nem csak undorító vagy! Hazug is! Ha nem miattam van a zsebedben ilyen akkor más lány miatt!
- Istenem... - forgatta a szemét. - A zsebembe maradt! Nem minden nap mosom az egyenruhám! Év vége óta nem volt kimosva a nadrágom!
Nem mondtam semmit csak kimentem a vécéből. Úgy vitatkoztam vele mintha öt éve házasok lennénk és találtam volna nála egy melltartót... Ha meg más lány miatt van a zsebébe az engem miért érdekel? Semmit nem érzek a köcsög iránt. De valamit még is... Képes lennék lelökni a suli tetejéről... Annyira utálom! Vissza mentem az étkezőbe. A fiúk még ott voltak. Vissza ültem az asztalhoz.
- Jött egy SMSed. - mosolygott JungKook.
- Ohh... - nyúltam bele a táskámba.
Elő vettem a telefonom és észrevettem, hogy GD írt. Megnyitottam és olvasni kezdtem. Szia! Nem leszünk otthon a fiúkkal mert próba van. A postaládában lesz a kulcs. Nem akartam bemenni az iskolába. A lényeg, hogy vigyázz magadra! Puszi a bátyád. Még sose voltam otthon egyedül... Anyáéknál is mindig tele volt a ház az ott dolgozókkal. Kicsit nehezemre esik, majd most egyedül lenni. Sóhajtottam és lezártam a telefonom, majd vissza tettem a táskám első zsebébe.
- Valami baj van? - simított a hátamra Jin. Teljesen kirázott a hideg.
- N-Nincs... - motyogtam el. Megláttam, hogy V leül vissza mellém mintha mi sem történt volna.
- Hány órád van ma? - folytatta s kikérdezést.
- Még kettő. - válaszoltam halkan.
- Király! Nekünk is! - nevetett Jimin. - Sugáéknak is! Felmehetnénk hozzád!
- H-Hozzám? - néztem rá.
- Igen! - mosolygott J-Hope is.
- Miért? - ráncoltam a homlokom.
- Csak. - vont vállat Jimin. - Véknél jelenleg nincs víz. Haza menni meg nem akarok.
- De nem örülne testvérem ha hét fiút vinnék fel a lakásukba... Igaz most nincsenek otthon... - alig nyitottam ki a szám, de szerintem lehetett érteni mit mondok.
- Akkor megbeszéltük! - nevetett JungKook.
- De én! - emeltem fel a hangom.
- Megyünk és kész! - nézett rám Jin.
Nem vitatkoztam velük tovább. Csak át jönnek egy kicsit semmi több. Remélem. Vagyis... Ha már bántani akartak volna megtették volna és nem védenének. Nem igaz? Fáradt vagyok... Lassan vége lett az utolsó két órámnak. Elköszöntem Yurától és elindultam haza. Reméltem haza tudok surranni, de nem. A fiúk már az iskola előtt álltak. Jin kézen ragadott és elindultunk hozzánk. Egész úton csak némán mentem még ők nevetgéltek és beszélgettek. Jin egy szót se szólt a beszélgetésbe. Éreztem, hogy egész úton engem nézz és amikor tehette közelebb húzott magához. Amint feléltünk a lakáshoz megkerestem a kulcsot a postaládában, majd kinyitottam az ajtót. A fiúk izgatottan léptek be, majd követtem őket én is. Lerúgták a cipőjüket.
- Azt a rohadt... - döbbent le Rap Monster.
- Még lépcső is van! - mutatott a szobámba menő lépcsőre J-Hope. - Ez hatalmas!
- Minden olyan tiszta! - engedte el a kezem Jin.
- Kértek valamit? - kérdeztem.
- Persze! - vetődött le a kanapéra Jimin. - Egy kaviárt és egy kis pezsgőt.
- Csak hozd magad rendbe. - ment Jiminhez V.
Nem mondtam semmit csak felmentem a szobámba. Felvettem egy kényelmes rövid nadrágot, egy trikót. Össze fogtam a hajam és vissza mentem a fiúkhoz. JungKook a konyhában lévő bárszéken pörgött. Jimin, J-Hope, V a ház kameráit nézte. Suga a konyha pulton ült és Jinnel meg Rap Monsterrel beszélgetett.
- Akkor mit kértek? - tettem fel újra a kérdést.
- Kaviárt és pezsgőt. - fordult felém Jimin. - Azta...
- Valami baj van? - kérdeztem és magamra néztem.
- Nem. - mosolyodott el miután végig mért, majd a szemembe nézett. - Nincs semmi baj.
Nagyot nyeltem és a konyhába mentem. A hűtőbe nyúltam és amit találtam elő vettem. Nem sok minden van. Pár doboz sör amit nem szeretnék oda adni a fiúknak mert az lenne, hogy én ittam meg.
- Nyugodtan megdobhatsz egy sörrel. - hallottam J-Hope hangját mögülem.
- Én is! - szólalt fel Suga.
- Nekem is! - csatlakozott hozzá Jimin is a nagyszobából.
Már csak azt kell kitalálnom mit mondok majd GDnek és a fiúknak. Elő vettem három dobozt és a pultra tettem. J-Hope azonnal lecsapott rá és a másikra, majd oda vitte Jiminnek. A kezembe vettem a maradékot és Sugához mentem.
- Tessék. - adtam neki oda.
- Köszönöm. - vette el a kezemből. Kibontotta és mielőtt bele ivott volna nekem nyújtotta.
- Köszönöm, de nem kérek. - mosolyogtam.
- MinJung! - ordított Jimin. - Tudnál segíteni?
Oda mentem a nappaliba és az xboxot nézegették. GD azt mondta, ha játszani akarok, dugjam be és nyomjam meg a konzolon a középső gombot. Jimin az xbox előtt guggolt és nézegette.
- Mi az Jimin?
- Nem tudod, hogyan kell bekapcsolni? - nézett fel rám.
- De... De tudom.
Felállt és én léptem oda. Előre hajolt és a kezembe vettem a az xbox dugóját és próbáltam bedugni a konnektorba. Valahogy sehogy sem ment.
- Tudod mit MinJung... - motyogta Jimin. - Még sem akarok játszani.
Szórakozik velem!? Ebben a nadrágban lehajolni... Ne! Nagyon gyorsan egyenesedtem ki és fordultam feléjük, de késő volt. Mind a heten az én fenekemet tapogatták a szemükkel. Éreztem, hogy lángra kap az arcom.
- Ez nagyon gonosz volt Jimin! - húzta el a száját Suga. - Bár a látvány...
- Elég! - ordítottam. - M-Menjetek el! Most! Nem kérek a segítségetekből! Borzalmasak vagytok! Erőszakosak, kanosak és elmebetegek! - mutattam az ajtó felé. - Gyerünk! Most!
Csak ledöbbenve néztek rám a fiúk. Azt hiszik most viccelek? Teljesen komoly vagyok! Rap Monster elindult kifelé és követte JungKook láng vörös arccal. V fel állt és az arcára ütött, majd elindult kifelé. A többiek is mentek kivéve Jint. Bezárta a fiúk után az ajtót, majd rám nézett.
- Menj el! Te is!
- Nem láttalak még ilyennek. - mosolygott. - Aranyos vagy, amikor mérges vagy. - lépett hozzám közelebb és az arcomra tette a kezét.
- J-Jin... - motyogtam.
- Lehet, hogy az egész szín játéknak indult, de... - nézett a számra. - ... de nagyon megtetszettél nekem.
Kikerekedett a szemem. Ez a második vallomás ami ma ért. Őszintén ez kicsit jobban szíven ütött mint az első. Megtetszettem neki? Mi vagyok én? Egy porcelán baba? Jó... Kicsi vagyok és nem túl sötét a bőröm, de akkor is... Hátrébb léptem tőle és az ajtóra néztem. Lassan haza jönnek G-Dragonék... Nem lenne jó ha találkoznának Jinnel... Főleg, hogyha kiderülne, hogy 18 éves...
- Kérlek menj el... - sziszegtem, de nem néztem a szemébe.
- Nem megyek. - sétált el mellettem és leült a kanapéra. - Addig nem ameddig nem puszilsz meg.
- SeokJin! - fordultam felé. - Ilyet nem kérhetsz!
- Akkor addig itt maradok. - mosolygott.
- Menj el! - mentem oda hozzá. - Gyerünk! - fogtam meg a kezét, hogy felhúzzam, de csúnyán kihasználva az alkalmat az ölébe rántott. A feje mellett támaszkodtam meg a kanapé háttámláján. A derekamra tette a kezét és feljebb ültetett magán. Rosszul tette. Valami olyat éreztem amit eddig még soha. Sokszor ültem már JiYong ölében, de egyszer se éreztem nyomást lent.
- Na? - mosolygott. - Így se?
- Jin én... - nyeltem nagyot.
Oldalra fordította a fejét, jelezve, hogy ott kellene megpuszilnom. Nagyot nyeltem és közelebb hajoltam hozzá. Óvatosan értem az arcához. Arcon pusziltam, majd hátrébb hajoltam tőle és a szemébe néztem. Elmosolyodott és a kezével az arcomra simított.
- Akkor én megyek... - mondta, de meg sem mozdult.
Nem tudtam mit mondani. Szörnyen zavarban vagyok. A következő pillanatban nyílt a bejárati ajtó. Jin kezétől nem tudtam oda nézni.
- Megjöttünk MiNi! - hallottam GD hangját. - MinJung...
Most már tényleg éghet az arcom. Nagyon rossz érzés, hogy ezt az egészet látja a bátyám és a haverjai. Hallottam, hogy TaeYang kuncogni kezd. Jin egyszerűen lesegített magáról, majd fel állt. Elásom magam...
- Te meg ki vagy...? - sziszegett a bátyám és levette az arcáról a száj maszkját.
- Meg tudom magyarázni JiYong! - pattantam fel a kanapéról.
Jin csak rám nézett és elmosolyodott. Csak azt akarata, hogy nyugodjak meg, mert semmi baj nem lesz. A hajába túrt és GD-ékhez lépett.
- Kim Seok Jin vagyok. - nyújtott kezet.
- Kwon Ji Yong... - fogott kezet Jinnel.
- Tudom kik vagytok. - kezdett nevetni Jin. - Big Bang. Igaz? MinJung majd holnap találkozunk. - nézett rám. - Sziasztok. - hajolt meg.
- V-Várj Jin! - léptem utána. - Ezt nem mondhatod el senkinek.
- Gondoltam. - tette a vállamra a kezét. - Lakat van a számon. Nem mintha nem sejtettem volna. - mosolygott.
- Mi? - kérdezte Daesung. - Tudtad, hogy testvérek?!
- Szerintem én vagyok az egyetlen ember aki tudja a teljes nevét MinJungnak. Egyébként teljesen olyan mint GD. - nézett a mögöttem álló bátyámra. - Viszont most tényleg mennem kell. TaeHyung kifog akadni.
- Az biztos... - hajtottam le a fejem. - Szia...
Kiment az ajtón, majd bezártam mögötte. Felemeltem a fejem a földről és öten néztek rám halál komolyan. Jöhet a fej mosás...
- Osztály társad? - kérdezte G-Dragon.
- Nem... - ráztam meg a fejem.
- Akkor?! - emelte fel a hangját.
- Harmadikos... - motyogtam és becsuktam a szemem.
- Harmadikos?! - üvöltött még hangosabban. - Az két év! Többet nem találkozol vele! Soha többet!
- Mert te nyugodtan kavarhatsz velem egyidős lányokkal!? - néztem rá és én is felemeltem a hangom.
- Mit mondtál...? - dobta le a cuccát és közelebb lépett hozzám.
- Jin csak a barátom!
- A barátok nem ülnek egymás ölébe és nem simogatják egymás arcát! - fogta meg a felkarom. - Nem engedhetem, hogy idősebb fiúkkal kavarj! Mit gondolnának anyáék?! Csak megint megkapnám, hogy felelőtlen vagyok!
- Nem kavarok vele! - léptem hátrébb, de az ajtónak ütköztem. - Csak batárok vagyunk! Értsd meg!
- Szoba fogság... - motyogta és elengedte a karom, majd a szobájába indult.
- De JiYong! - léptem utána.
- Nem csak azért, mert idősebb. Felhoztad ide úgy, hogy nem is szóltál... Bele se gondoltál mi lett volna, ha nem jövünk? Hogy rád veti magát? Hogy megerőszakol, ha nem mész bele? - fordult vissza. - Csak védeni akarlak, mert a bátyád vagyok...

Elment a szobájába én meg csak álltam a bejárati ajtó előtt. Olyan... Olyan rosszul érzem magam. Olyat mondtam neki amivel biztos megbántottam... Régen volt egy lány. 18 éves volt és amikor kicsit sok ivott lefeküdtek. Majdnem bezárták mert kiskorúval volt... Nem akartam megint ezt emlegetni, mert tudom, hogy nagyon mélyen érinti.
- Jól vagy? - kérdezte T.O.P.
Csak megráztam a fejem és a bátyám után mentem. Megálltam a szobája ajtaja előtt és elkapott a síró görcs. Fel emeletem a kezem, hogy kopogjak, de nem tudtam magam rá venni, hogy meg is tegyem. Remegett a kezem. Nagy levegőt vettem és egyszer kopogtam, majd benyitottam.
- JiYong... - motyogtam.
Beljebb léptem és bezártam az ajtót. Sötét volt az egész szobába. A függönyt sose húzza ki. Az ágyán ült, de nem nézett rám. A térdén támaszkodott és az író asztalt bámulta. Sokszor bántottam már meg, de ennyire még sose. Sose szoktam dobálózni olyan amit nem szeret.
- Mit akarsz...? - fordult felém.
- Sajnálom... - lépet közelebb hozzá. - Nem akartalak megbántani...
- Csak... Bocsi, hogy ordítoztam...
Elmosolyodtam és leültem mellé az ágyára. Csak néztem a sima arcát. Meg sem rebbent egy pillanatra se. Egy kicsit rám nézett, majd felém fordította fejét. Nagy levegőt vett és hosszan lehunyta a pilláit, majd szóra nyitotta a száját.
- Anya azt mondta nem tudok rád vigyázni... Sose hagyott kiskorodba velem kettesben. Mindig is felelőtlennek tartott. Aztán jött az a drogos incidens... Csodálkozott, hogy hozzám költöztél... Én anyáék helyében a közelembe se engednélek téged... - temette a kezébe az arcát.
Szipogni kezdett, majd a karján végig folytak a sós könnyei. Még sose láttam ilyennek. Sose láttam sírni. Mindig is olyan erős volt... Azonnal közelebb ültem hozzá és megöleltem. Csak még hangosabb sírásban tört ki és teljesen felém fordult majd átölelt. Csak sírt és sírt... Mindig is bizonyítani akart anyáéknak, de sose értékelték a munkáját. Akár hányszor lett első helyezett a banda anyáék azt se mondták, hogy ügyes, vagy gratuláltak volna neki... Csak azt mondták, hogy lehetett volna sokkal több szavazata mint a másodiknak. Sose bíztak benne... Akármit mondott anya vagy sokkal inkább apa mindig megcáfolta. Egy jó darabig sírt a vállamon, majd a szemembe nézett. A sós könnyek miatt kivörösödött a szeme. Arcon pusziltam amire muszáj volt elmosolyodnia.
- Lehet túl hamar elítéltem Jint... - húzta fel a szája sarkát.
- Egy kicsit... - vontam vállat.
- Mesélhetnél róla.
- Lelkizzek a saját bátyámnak? - nevettem.
- Az előbb sírtam! - ütött vállba. - Gyerünk!

V szemszögéből:

Még mindig bizsergek ha csak vissza gondolok MinJung fenekére. Jiminnek nagyon jó ötletei vannak! Egyszerűen meghalok azért, hogy újra lássam. A csókról ne is beszéljek. Olyan aranyos amikor zavarban van, de az a fránya óvszer miatt tuti ki van akadva. Őszintén és most Jin miatt vagyok kiakadva. Úgy lökdösött ki minket a lakásból, hogy rendesen kék foltok maradhattak a hátamon. Borzalmas... Nem értem miért maradt MinJungnál. A gondolataimból JungKook sikítása rázott vissza.
- Nyugodj már meg! - szólt rá Jimin.
- De fáj, de világ barma! - ordított megint JungKook.
- A fenének kell neked mezítláb járkálnod a lakásban! - dörmögött Rap Monster.
Fel álltam és a konyhába mentem. JungKook az egyik széken ült és Suga ölébe volt a lába.
- Mi történt? - kérdeztem.
- A hülye gyerek belelépett egy csavarba. - sóhajtott J-Hope.
- Hehe! - nevettem. - Balfasz!
- Csak húzzátok már ki! - nyögött nagyot amikor Suga a csípőfogó szájába tette a csavar végét.
- Na jó... - harapott az alsó ajkára Suga. - Erre harapj rá. - adott Jiminnek egy rongyot, majd az idősebbik azonnal az öccse szájába nyomta azt. Suga fel emelt egy üveget és Kooki lábára öntötte. A kölyök azonnal nyögni kezdett, YoonGi pedig kifelé kezdte rángatni a csavart. JungKook egyre hangosabban vonyított a szájában a ronggyal. Az a probléma, hogy ehhez egyikünk se ért és nem tudjuk hol van Jin doboza.
- Jó! - szólt rá NamJoon. - Elég! Egy centivel se jön kijjebb!
- Mert nem kezdtem el húzni... - nézett fel rá Suga. - Már így is vonyít! Ha elkezdem húzni bepisil.
JungKook kikapta a szájából a rongyot. Megtörölte a homlokát amit az izzadság áztatott el.
- Várjuk meg Jint Hyungot... - motyogta. - Ti ehhez kurvára nem értetek!
- Elfog fertőződni. - néztem rá.
- Akkor is megakarom várni Jint!
- Rendben... - simogatta meg Kooki fejét Jimin.
Annyira jó testvérek. Jimin mindig vigyázz JungKookra akkor is, ha csak féltestvérek. Ha nekem lenne egy ilyen testvérem sokkal könnyebb lehetne az életem. Másodpercek múlva nyílt a bejárati ajtó és Jin lépett be rajta. Azonnal lerohamoztuk.
- Hol van JungKook? - kérdezte.
- A konyhában. _ válaszolt Suga.
Bementünk a konyhába és JungKook még mindig ott ült fel tett lábbal amiből kicsit folyt a vér.
- Istenem... - sóhajtott Jin. - Kiakartátok húzni? - nézett végig rajtunk. Mi csak bólintottunk, majd ő szemügyre vette a lábát. Kiadta a parancsot, hogy vigyük be a szobájába. Suga és Jimin bevitte. Kiküldte őket, majd vártunk. Jó fél óráig semmi nem történt, majd egyszer csak nyílt a szoba ajtaja és Jin lépett ki rajta véres kézzel. Jimin és én azonnal bementünk. Szegény JungKook csukott szemekkel szuszogott Jin ágyában. A lába be volt csavarva. Jin nagyon ott van ezen a téren. Az egyik asztalon ott volt egy tálban a csavar.
- Szerencsére csak a talpa szélébe fúródott bele. - hallottuk mögülünk Jin hangját.
- Istenem Jin! Köszönöm! - nézett rá Jimin. - Anya megölt volna, ha sebes lábbal viszem haza.
- Így is megsérült a lába csak a csavar nincs benne. - nevetett. - Még egy darabig aludni fog az altatótól.
- Nem baj... Majd haza viszem. - indult kifele a szobából Jimin.
Csak néztem Kookit ahogy alszik. Mérges vagyok Jinre. Hallottam, hogy mögöttem kezd kutatni.
- Mit csináltál MinJungnál? - kérdeztem, de még mindig JungKook arcát bámultam.
- Semmit. Csak beszélgettem vele. Ennyi. - lépett mellém és a vállamra tette a kezét. - talán megint féltékeny vagy? - mosolygott.
- Dehogy vagyok! - csaptam le a vállamról a kezét, majd ráncolni kezdtem a homlokom.
- Akkor nem baj ha elmondok egy titkot? - suttogott. Csak néztem rá. Titok? Milyen titkot? - Nem akarom, hogy egyből kitaláld. - fordult el, de elkaptam a csuklóját.
- Mond... el... - kezdtem a padlót nézni.
- A lényeg, hogy elég... közel kerültünk egymáshoz. - rá kaptam a tekintetem. - Az ölembe ült, majd megpuszilt.
- Meg... puszilt...? - nyögtem ki.
- Tudod TaeHyung... - fordított nekem hátat és pakolni kezdett. - MinJung tényleg nagyon kedves lány és nagyon felhívta magára a figyelmem. Csak annyira, hogy én is bele essek...
Zuhanni kezdtem. Mérgemben akartam neki vágni azt ami az eszembe jut, de egy szó se jött ki a torkomon...

7. Fejezet: A hús

V szemszögéből:

Komás fejjel mentem ki a nappaliba. A leggyengébb testrészemet vakargattam. Ezt a fantáziára hagyom, hogy mit.
- Jó reggelt. - köszöntem. - Nincs is itt senki? - kezdtem magamba beszélni.
Hol vannak az emberek? Jin ilyenkor már fent szokott lenni és kaját szokott csinálni. Hol van? Remélem nem alszik! Már elmúlt fél! Ma is elaludtam...
- Szia V. - köszönt Suga és a vállamra tette a kezét.
- Szia. Hol van Jin? - fordultam felé.
Már rajta volt az egyenruhája. Nagyon dögösen néz ki benne. Nem kellene ezt a szót használnom... Tavaszi szünetben kicsit részegek lettünk és elcsattant egy csók, majd még egy köztünk. Ha Jin nincs akkor lehet, hogy lefeküdtünk volna.
- Elment. - ugrott át a kanapén és leült.
- Elment?! - mentem utána. - Hova? Mindig együtt megyünk suliba!
- Most elment MinJungért. Nem értem mi baja. - vont vállat. - De csinált kaját. - nézett rám a válla felett.
- MinJungért? Miért? - vontam fel az egyik szemöldököm. Megkerültem a kanapét és leültem Suga mellé.
- Hát. Járnak. Tudod.
- Nem járnak! - ütöttem vállba. - Csak azt tettetik, hogy járnak! MinJung az én barátnőm!
- Nem. Nem a tiéd... - sóhajtott Rap Monster és leült mellénk. - Miért nem keresel egy rámenősebb csajt? Ha talán, ismétlem TALÁN... - nyomta meg a szót. - ... össze jöttök, akkor is kétlem, hogy lefeküdnétek. - kezdett gúnyosan mosolyogni. - MinJung 16 éves. Túl félénk ahhoz, hogy valaki megkúrja.
- Ez igaz TaeHyung... - csóválta meg a fejét YoonGi. - Nem merne még senkivel se lefeküdni.
- Majd meglátjuk! De ha sikerül akkor egy hónapig csodálni fogtok! - emeltem fel aj ujjam.
- Inkább menj öltözni. - nevetett Suga. - Mindjárt itt vannak a többiek.
- Tényleg... - álltam fel. - Sietek. Várjatok meg!

Berohantam a fürdőbe és rendbe hoztam magam. Megmostam az arcom, fogat mostam és megfésültem a hajam. Nagyon jól nézek ki! Vissza rohantam a szobámba és felkaptam az egyenruhát. Megkötöttem a cipőt és a hátamra dobtam a táskám. Kimentem a nappaliba és már ott voltak a többiek.
- Sziasztok. - köszöntem.
- Szia. - köszönt vissza Jimin, JungKook és J-Hope.
- Jin? - kérdezte J-Hope.
- Elment... - ment el a kedvem az egésztől. - Nem mennénk? - indultam az ajtó felé.
- Hogy érted, hogy elment? - indult utánam Jimin. - Mindig együtt megyünk!
- Ugyan ezt mondtam!!! - fordultam vissza. - Elkísérte a barátnőjét! - nyávogtam el. - Szart csináltok a húgyból... - nyitottam ki az ajtót...
- De durci morci valaki! - nevetett Jimin. - Lehetne egy kicsit jobb kedved is!
- Fogd be! - néztem vissza mérgesen.
A fiúk egész úton szórakoztak egymással. Én csak hátul döcögtem zsebre tett kézzel. Elő vettem a kezem és a hajamba túrtam. Egy kis zacskó esett ki a zsebemből. Vissza léptem és leguggoltam. Felvettem. Mit keres a zsebemben egy koton? Felálltam és vissza tettem a zsebembe. Valami nagy baj lehet velem, mert nem emlékszem mikor tettem bele. Siettem, hogy utolérjem a fiúkat. Amint az iskolába értünk az osztályba mentünk. Beléptem a terembe és körbe néztem.
- Mi van V? - tette a vállamra a kezét Jimin. - Nem tudod hol ülsz? - kezdett nevetni.
- Megnyugodhatsz. - mosolyogtam rá. - Egy meleg mellett. - indultam a helyemre.
- Fulladj meg Kim TaeHyung! - ordított mérgesen.
Leültem a helyemre és mellém ült Jimin. Monster és Hopi egy paddal mögöttünk ültek. Még óra előtt Jimin és J-Hope elkezdtek valamiről beszélgetni. Nem igazán figyeltem.
- És szerinted V? - kérdezte Jimin.
- Miről beszélsz? - kérdeztem.
- Sae! SaeJin! - suttogott J-Hope. - Láttad? Az inge első három gombja nincs begombolva! - rá kaptam a fejem és mind a négyen nézni kezdtük. - Amikor előre hajol ki van a melle!
- Nem érdekel... - fordultam előre és a tankönyvemet kezdtem lapozgatni.
Elkezdődött az óra, de semmi nem volt. A vége felé teljesen bealudtam. A tanár sokszor rám szólt, de nem is érdekelte egy idő után. Tudja, hogy Angolból sík hülye vagyok. Csak azért adja meg a kettest, mert titokban belém van esve. Elsőben még felkészítő órákat adott. Nem Angolból...
A következő óra tesi. Lementünk az öltözőbe. Jó messze foglalt helyet tőlünk MinKi és UnHyea. Szerencséjük... JungKook oda jött hozzánk. A két gyökér kimentek az öltözőből. Átöltöztünk és én kimentünk. Láttam, hogy Jin MinJungot ölelgeti. A számra haraptam.
- Nyugi! - karolt át JungKook. - Tudod, hogy csak tettetik!
- Tudom... - makogtam el. - Menjünk a terembe.
A tesi óra végén élni se volt kedvem. Nem értem a tanárt! Miért szereti ennyire nyúzni a fiúkat? Mi is emberek vagyunk! Nem is érdekel. Vége van és kész! Két óra után eljött az ebéd. Rap Monster lelépett Sammal, mi pedig hatan az ebédlőbe mentünk. Leültünk és enni kezdtünk. Nem sokkal később csatlakozott hozzánk MinJung. Beült közém és V közé. Hiányolta NamJoont ezért felvilágosítottuk hol marad. Szegény annyira félénken ült ott köztünk.
- Éhes vagy? - kérdezte Jin MinJungtól.
- Igen, de nem szeretem a húst. - sóhajtott.
Vega! Hogy lehet valaki vegetáriánus?! Akkor is szeretem! Annyira édes! Mondjuk én nem tudnék hús nélkül élni...
- Kóstold meg! - emelt fel egy húst a pálcikával Jin és a szájához emelte. - Én csináltam.
- De vegetáriánus vagyok! - nézett a húsra.
Elkapott a düh amikor Jin MinJung arcára tette a kezét. Egyszerűen képes lettem volna pofon vágni Hyungot! Annyira árg!!! A szájába tette a húst, majd megtörölte MiNi száját.
- Na? - mosolygott Jin. Ő csak kicsit bólintott. - Örülök, hogy ízlik...
- Abba hagynátok? - kérdeztem halkan.
- Bocsi TaeHyung, de ha csak ülünk akkor nem fogják elhinni. - vont vállat Jin.
- Elfogják hinni... - elfordultam tőlük és az étkező ajtaját bámultam. Hülye Jin... Nem is foglalkoztam többet velük. Csak ültem és szép lassan mintha bealudtam volna. Arra kaptam fel a fejem, hogy MinJung feláll és elindul valahova. - Elmegyek... - álltam fel.
- Várj! - szólt utána Jin. - Minden oké?
- Persze. - vissza fordult és elmosolyodott.
Eltűnt és Jin felé fordultam.
- Miért? Miért csinálod ezt? - kérdeztem.
- Istenem... Féltékeny vagy? - nevetett. - Csak színjáték.
- Persze... - álltam fel én is.
- Hova mész? - kérdezte Suga.
- Vécére... - válaszoltam.
Kimentem az étkezőből és az üres folyosón kezdtem menni a vécé felé. Megálltam a fiú vécé előtt és a lányokéhoz fordultam.
- Totál hülye vagyok... - szólaltam meg.

MiNi szemszögéből:

Komásan mentem le a lifttel. Fáradt vagyok. Az este nem aludtam túl sokat. Mindenen járt a fejem. Mi lesz, ha nem hiszik el, hogy járok Jinnel? Akkor bekel bizonyítani egy csókkal?! Ahh... Most már nem azért rettegek, hogy megvernek, mert erősen kétlem, hogy bárki is belém kötne, ha mögöttem áll a suli hét legbefolyásosabb fiúja. Megállt a lift és elindultam kifelé amikor neki mentem valakinek.
- Sajnálom! - néztem fel.
Ahogy felnéztem az előttem álló magas fiúra egyből felismertem.
- Néha járhatnál felemelt fejjel. - mosolygott és felemelte a fejem Jin. - Sokkal szebb az arcod, ha a hajad nem takarja el.
- H-Hogy hogy itt vagy? - indultam el.
- Eljöttem a barátnőm elé. Baj? - ért be és megfogta a kezem.
- Nem baj... - néztem fel rá és elmosolyodtam.
Egészen az iskoláig mentünk. Két év van köztünk, de nagyon jól eltudtunk beszélgetni mindenről. Vicces amikor Jin a barátairól beszél. Bementünk a suliba és mindenki minket nézett. A termünkig kísért, majd elköszönt és bementem a terembe. Leültem Yura mellé és beszélgettünk, majd elkezdődött az óra. A következő óra tesi volt. Átöltöztünk, és kimentünk az öltözőből. Láttam Vt és Jimint. Remélem Sam nem akar megint veszekedni. Nem tudnám kibírni, ha megint nekem esne.
- Azt mondta nekem Sae, hogy reggel látott téged és Jint együtt jönni a suliba kézen fogva. Ez igaz!? - fordított maga felé Yura és a szemembe nézett.
- Igen igaz. - mosolyodtam el.
- Azta! Olyan szerencsés vagy Barbi! - nyávogott. - Rám egy fiú se néz... - törölte le a láthatatlan könnyeit. - Főleg nem egy olyan mint Jin...
- Biztos tetszel valakinek. - fogtam meg a kezét.
- Ki szeretne egy olyan lányt mint én? - nevetett. - Egy kicsit se vagyok nőies. Mellem nincs és inkább nézek ki úgy mint egy vasalódeszka, mint egy lány. - nézett végig magán.
- Ah... - ráztam meg a fejem. - Nem minden az, ha egy lánynak nagy melle van. - suttogtam a fülébe.
- Mondj egy negatív dolgot! - emelte fel a hangját. - Most is úgy néznek téged a felső évesek mintha arra várnának, hogy levedd a pólód.
- Ez is egy negatív dolog! - kezdtem nevetni.
- Te ilyet is tudsz? - lepődött meg Yura. - Eddig sose láttalak nevetni!
- Az utóbbi időben nem voltam olyan hangulatban... - kezdtem a padlót bámulni.
- Látod ezeket?  mutatta meg a csuklója alját. Tele volt vágásokkal. - Azóta nem csinálom mióta a barátnőm vagy. - mosolygott. - Csak miattad nem csinálom már. Eddig sose volt barátnőm. Vagyis ilyen jó mint te sose. - nézett az arcomra.
Megöleltem. Sokkal kedvesebb mint Sunny. Tudom, hogy Yura sose hagyna szarban. Nekem eleget bizonyított az ebédlőben tegnap.
- Tényleg! - néztem rá. - Mit kaptál tegnap? Voltál az igazgatóiban?
- Nem... MinKi semmit nem mondott senkinek. Szégyellte, hogy egy lány behúzott neki. - mosolygott.
- A fasz szégyell ribanc! - nézett Yurára MinKi. - Tudd meg, hogy rossz emberrel kezdtél ki... - állt közém és Yura közé.
- Te is rossz emberrel kezdtél, ha nem hagyod békén a csajom barátnőjét... - hallottam Jin erős hangját mögülem. - Hagyd békén őket...
Megfordultam. Jin és Suga állt ott. Jin mérgesen nézett MinKire aki elhúzott. A "Pasim" elmosolyodott és megrázta a fejét, majd átkarolt. Suga alig bírta ki nevetés nélkül azt amit Jin mond.
- Nem bántott? - kérdezte Jin és Yurára nézett.
- Igen. - bólintott a barátnőm. - Köszönöm. - hajolt meg.
- Igazán nincs mit! - nevetett Jin. - Te is jól vagy? - húzott magához.
- P-Persze... - pirultam el.
- Na mozogjunk Jin! - szólt neki Suga. - Óránk lesz!
- Igaz. - puszilta meg a fejem tetejét. - Majd délben találkozunk. - mentek el Sugával.
Most tuti teljesen kipirultam. Az első fiú aki megpuszilta... a fejem.
- Még nem feküdtetek le? - kérdezte Yura.
- M-Még nem... - dadogtam el. - Egyenlőre csók se volt..
- Nem csókolóztatok!? - suttogott Yura. - Akkor, hogy jártok?
- Megérti, hogy félek még!
Csak nevetett. Becsengettek és bementünk a torna terembe. Egész hamar vége lett a tesiórának. Vissza öltöztünk és jött a következő óra, majd a következő és az ebéd. Yurával lementünk az ebédlőbe. Már ott volt a fél iskola. Sóhajtottam és beljebb mentünk.
- Jinékkel kajálsz? - kérdezte Yura.
- Ha akarod ehetek veled. - mosolyogtam.
- Nem kell. - rázta meg a fejét. - Majd Saeval eszek és a barátnőivel.
- Köszönöm.
Szét váltunk és én Jinékhez vettem az irányt. Amikor oda értem V helyet csinált maga mellett így könnyedén letudtam ülni közé és Jin közé.
- Na? - kérdezte Jimin.
- Mindenki úgy tudja, hogy járunk. - mosolyogtam. - Rap Monster? - kérdeztem.
- Sammal van az egyik szertárban. - válaszolt J-Hope. - Majd jön.
- Mit csinálnak a szertárban? - kérdeztem.
A fiúk hangos nevetésben törtek ki. Én nem értettem a helyzetet. Tényleg nem tudom mit csinálhatnak a takarító szertárban. Pakolnak?
- Komolyan kérdezted? - nézett rám JungKook.
- Igen? - válaszoltam kérdéssel.
- Tudod. Szexelnek. - mosolygott Jin.
- A suliban? Sz-Szexelnek? - dadogtam.
- Igen. - mosolygott V.
- De nem veszélyes? Mármint... - húztam el a szám. - Mindegy...
- Az takarít szertár ajtajai befelé nyílnak. Oda tesznek egy seprűt és senki nem tud, majd bemenni. - válaszolt nekem Suga.
- É-Értem... - néztem a fiúk kajájára.
- Éhes vagy? - kérdezte Jin.
- Igen, de nem szeretem a húst. - sóhajtottam.
- Kóstold meg! - emelt fel egy húst a pálcikával Jin és a számhoz tartotta. - Én csináltam.
- De vegetáriánus vagyok! - néztem a húsra.
Nem mondott semmit, csak a szabad kezével fel emelte a fejem és a hüvelyk ujjával a számra simított. Még közelebb tolta a számhoz a húst. Kinyitottam a szám és bekaptam. Megtörölte a szám a kezével.
- Na? - olyan bájosan mosolygott, hogy nem tudtam mit mondani. Össze rágtam a húst és csak bólogattam vörös fejjel. - Örülök, hogy ízlik...
- Abba hagynátok? - kérdezte halkan V.
Jin csak az asztal felé fordult és folytatta az evést. Nagyot nyeltem. Teljesen zavarban vagyok. Még soha nem csinálta ezt velem senki. Még soha! Megnyaltam a szám és én is az asztal felé fordultam.
- Bocsi TaeHyung, de ha csak ülünk akkor nem fogják elhinni. - vont vállat Jin.
- Elfogják hinni... - fordult el V és az asztalra támaszkodott.
Pár perccel később megérkezett Monster is. Dühösen ült le közénk.
- Valami baj van? - kérdezte J-Hope.
- Igen. - válaszolt NamJoon. - Sam kidobott! - csapott az asztalra.
- Mi? - kérdezte Jin. - Miért?
- Mert Sam szerint túl hamar elmegyek... - motyogta el.
Az asztalba rúgtam. Talán mégis Yurával kellett volna ennem. Ez nekem túl sok...
- Túl hamar? - nevetett Suga. - Nekem is ki kellene próbálnom Samet... - nézett a három asztallal távolabb ülő vörös hajú lányra.
- Elmegyek... - álltam fel.
- Várj! - szólt utánam Jin. - Minden oké?
- Persze. - fordultam vissza és elmosolyodtam.
A lányvécébe mentem és arcot mostam. A fiúk mindig a szexről beszélnek? Nem bosszantó? Mármint a lányok is ennyit beszélnek róla? Ah... A csap alját néztem amikor nyílt az ajtó. Oda kaptam a fejem és V lépett be rajta.
- Ez a lány vécé. - mondtam, de nem érdekelte.
Vállat vont és bezárta az ajtót. Hozzám lépett és megcsókolt. Nem tudtam mit kellene tennem. Csak álltam kikerekedett szemekkel. A derekamra tette a kezét és erőszakosan kezdett csókolni. Felemelt és a csap melletti asztalra tett. Szét nyitotta a lábam és közé állt, hogy ne tudjam össze zárni.Egy darabig csókolt, majd elhajolt tőlem és a szemembe nézett. Hevesen vette a levegőt. A szeme éppen, hogy nyitva volt, de engem nézett. Megnyalta a száját és megint megakart csókolni.
- Hagyd abba! - toltam el magamtól.
- Mond, hogy nem élvezted! - lépett vissza hozzám.
- Nem élveztem! Borzalmas volt! - zártam össze a lábam. - Nem szeretem az olyan fiúkat akik ennyire nyomulnak!
- Egyáltalán nem nyomultam! Ha nyomultam volna akkor már orgazmusod lenne! - túrt bele a hajába.
- Utállak! - ugrottam le az asztalról. - Az amit te szerelemnek hívsz semmi! Gusztustalan kúró gép vagy!
- Tényleg így gondolod? - lépett hozzám közelebb. - Ha az lennék már az első nap felcsináltalak volna! Nem tettem! - lépett hátrébb. - Nem értem hozzád amikor nem voltál magadnál pedig csak a melltartó volt rajtad! El se tudod képzelni mennyire megfognám a melleidet! - a szájára csapott a kezével.
- F-Felejtsd el! - tettem a mellemhez a kezem. - Egyáltalán, hogy jutott eszedbe megcsókolni?
- Nem hagyhattam, hogy Jiné legyen az első csókod... Csak egy csókot akartam, de nem bírtam ki... Bocs.
- Ha nem tudlak ellökni magamtól akkor megerőszakolsz...? - motyogtam lehajtott fejjel.
- Soha! Soha nem tudnám bántani azt akit szeretek...
Rá kaptam a fejem. Komolyan mondta? Csak meredtem rá. Meg sem tudtam szólalni. Egyszerűen nem jött szó a számba. Mintha valami megakadt volna a torkomban. Azt mondta szeret?! Remélem csak rosszul hallottam.