10. Fejezet: Becenév

MiNi szemszögéből:

Jin valamiért nem jött értem. Félek, most egyedül menni a suliba. Félek, hogy a tegnapi zaklatóm, WooJin utánam jön és... Nem akarok rá gondolni! A fejemre tettem a kezem és becsuktam a szemem. Örülten rázni kezdtem a fejem, de sajnos nem tudtam elfelejteni. A lift ideális hely, hogy kitomboljam magam. Senki nincs itt és aki hall azt nem érdekli mit csinálok. Mire leért a lift a földszintre teljesen lenyugodtam. Kinyílt a lift ajtó és elindultam. Lassan haladtam az iskola felé. A földet bámulna és néha néha felnéztem, hogy lássam merre megyek. Lépteket hallottam mögülem és megfordultam. Egy srác jött utánam. Kapucni a fején, a keze a zsebében. Követ? Gyorsítottam a tempón. Egyre gyorsabban jött utánam. Biztos csak képzelődök! Miért követne? De... Ha ő WooJin...? Nagy levegőt vettem és lekanyarodtam az iskola utcájába. Jön utánam! Futni kezdtem. Futottam ahogy bírtam. Megláttam a fiúkat az iskola ajtajában. Még gyorsabban kezdtem rohanni.
- Jin! - ordítottam amire mind a heten rám kapták a fejüket.
Lassítani kezdtem és amikor oda értem hozzájuk megöleltem Jint.
Jó érzés volt hozzá simulni. Igaz csak azért tettem mert félek és talán így nem tud bántani az aki követ. A pólójába markoltam a hátán és becsuktam a szemem amiből kiszökött egy könnycsepp. Viszonyozta a hirtelen jött ölelésem. A hátamat kezdte simogatni.
- Mi történt? - kérdezte Jin.
- Valaki... Követett... - szipogtam.
- Nem látok senkit.
Lehagytam? Örülök, hogy itt vannak most a fiúk.
- Hogy nézett ki? - kérdezte Rap Monster.
Hátrébb léptem Jintől és NamJoonra néztem. Kicsit félre döntött fejjel állt. Az arca teljesen komoly volt.
- Kapucni volt a fején... Nem láttam az arcát... - néztem le a földre.
- Lehet, hogy WooJin volt? - kérdezte Suga. - Az SMS után amit Vnek küldött bármi lehet.
- SMS? - kérdeztem. - Engem... Felhívott...
- Mi? - nézett rám Jimin. - Mikor?
- E-Este... Azt... mondta... - a számra haraptam és sírni kezdtem. Egész este WooJin hangja járt a fejemben, az amit mond. Aludni is alig tudtam az este.
- Nyugodj meg. - ölelt meg Jin. Nem is vettem észre eddig a finom illatot ami teljesen megnyugtat. A meleg öleléstől abba hagytam a sírást és még inkább hozzá bújtam. - Holnaptól kezdve minden nap elmegyek érted reggel és délután haza kísérlek. Ígérem.
- Köszönöm... - suttogtam.
- Órára kellene mennünk... - hallottam, hogy V hangja, egyre távolodott.
- Igaz. - tolt el magától Jin és a szemembe nézett. - Menjünk. - elmosolyodott és a kezem után nyúlt. Könnyen megtudta fogni és elindultunk befelé. A teremig kísért.
- És... Hogy aludtál? - kérdezte JungKook amint beértünk a terembe.
- Nem jól... - néztem fel rá.
Nem igazán tudom eldönteni, hogy a haja milyen színű. Néha vörös, de valamikor teljesen barna, esetleg fekete. Már nem azért, de nagyon jól áll neki.
- Valami rosszat álmodtál? - állt meg és rám nézett.
- N-Nem... Csak nem tudtam aludni.  - sóhajtottam.
- Ilyen nekem sokszor van! - nevetett. - Régebben mindig Jimin hozott nekem egy bögre tejet. Egész jól megszokta, hogy azután azonnal elalszom. Még mostanában is szoktam tejet inni ha nem tudok aludni. Igaz már nem Jimin hozza nekem, de így is működik. - mosolygott. A fehér fogai kivillantak és a szeme éppen hogy nyitva volt.
- Majd ha ma nem tudok aludni akkor kipróbálom. - mosolyogtam,
Leültem a helyemre, majd beesett Yura. Beszélgettünk egy darabig, majd kezdődött az óra. Nem igazán tudott a tanár tanár tanítani. Valamiért senkit nem érdekel a földrajz.
- Mindenki fogja be a büdös pofáját! - kapta le a fejéről a vastag fekete keretes szemüvegét a tanár. Nem olyan fiatal férfi. Annyi idős lehet mind GD talán pár évvel idősebb. Ahogy láttam nagyon lépést akart tartani a mai divattal.
A haja egész hosszú. Pont olyan mint a Tokyo Ghoul Kaneki haja, csak annyi különbség, hogy nem fehér, hanem teljesen szőke. Ha nem tudnám hány éves azt mondanám alig múlt 18. Megnyalta a száját és ledobta az asztalra a szemüveget.
- Miért nem tudtok negyvenöt percig kussban ülni? - sétált az asztala elé és rá ült.
- Mert kurvára senkit nem érdekel ez az egész! - ordított az egyik srác. A nevekre nem igazán van időm Yura és a fiúk mellett. Elég, ha a fontosabb neveket tudom.
- Akkor mihez lenne kedved? - indult el felé a tanár. - Szerinted nem le szarom, hogy téged és a többi taknyost mi érdekel? - támaszkodott a padra és a fiú szemébe nézett. - Nekem úgy is megfelel, hogy beírom, hogy itt voltatok és, majd holnap megíratom a dogát és magasról teszek rá, hogy ki nem tudja. - indult vissza az asztalához. - Hol is tartottam? Ja igen... - tette fel a szemüvegét.
Nem igazán tudtam figyelni, mivel mindenki beszélt, de amit tudtam az a füzetembe írtam és alá húztam a tankönyvben. Az óra végén össze pakoltam és a lány vécébe indultam.
- Hova mész? - nézett rám bociszemekkel Yura.
- A vécébe. - mosolyodtam el és a hátamra dobtam a hajam.
- Elkísérjelek? - állt volna fel.
- Nem. Nem kell. - emeltem fel a kezem a mellkasomhoz. - Mindjárt jövök.
Elindultam a vécére. A folyosón mentem és a szoknyám alját gyűrögetem. Mindenki engem bámul. Jin miatt? Vagy azért mert a suli hét legnépszerűbb fiúival lógok. Nem tudom, hogy most félnem kellene ettől, vagy örülnöm, hogy senki nem idegesít. Ahogy beértem a mosdóba végig néztem az összes fülkét, majd a lehető legjobba mentem be. Elvégeztem a dolgom és húztam volna le a vécét amikor nyílt a vécé ajtaja és valakik bejöttek rajta. Elvettem a kezem a lehúzó karról és vártam.
- Elsem hiszem, hogy mindenki arról a ribancról beszél! - azonnal felismertem a Sam hangját. Mérge volt. Majd kidurrant.
- Be kell vallanod, hogy MinJung nagyon szép! Csinos és remek ízlése van! - mondta a másik lány és elment az ajtó előtt, majd a mellettem lévő fülkébe ment.
- Nem leszarom?! - háborodott fel Sam és a mellettem lévő fülke ajtajába rúgott.
- Mindenki oda van érte. Az összes fiú róla beszél és kukkolják is. Olyan dolgokat hallottam! - húzta le a vécét a lány. - MinKi többek állítása szerint is megdugta MinJungot az egyik diszkóba.
Össze rándult a gyomrom. Ez nem igaz! Tudom, hogy nem az! Tudom, hogy V... hamar oda ért... Vagyis... Remélem. Remegni kezdett a lábam és a vécé oldalának dőltem. A számra haraptam ami ugyan úgy remegett mint a kezem és a lábam.
- Ez hülyeség... MinKi volt az aki leitatta, vagy mi a szart csinált vele, de semmi nem történt. Aztán TaeHyung vitte fel hozzájuk. - sóhajtott Sam. - V nem tenné meg, ha MinJung nem akarja...
- Nagyon úgy hangzik, hogy fogod MinJung pártját. - nevetett a lány.
- D-Dehogy!  Én csak elmondtam az igazat! Dehogy védem azt a szukát! De nem bírom, ha valaki olyat terjeszt ami nem igaz. - dőlt a fülke ajtajának Sam. Szerencse bezártam. - Ez miért van zárva?
Azonnal felugrottam a vécére és reménykedtem, hogy nem hallották.
- Nem mindegy? - nyitotta meg a csapot a lány. - Hol is jártunk?
- MinJung.
- Ja igen. Nem érdekes, hogy Jin járnak? Mármint Jin nem olyan srác aki járna azzal a lánnyal aki a haverjának tetszik. Nem érdekes? Ha már itt tartunk. Láttad őket csókolózni?
- Nem. - hallottam, hogy a víz folyása abba marad. Elzárta a csapott. - Mennünk kellene mert kezdődik az óra.
- Ja. - indult el Sam. - menjünk.
Hallottam, hogy csapódik az ajtó. Elmentek... Lehúztam a vécét és kimentem. Gyorsan kezet mostam. De valami nem hagy nyugodni. Miért nem hazudott Sam? Mármint... Az amit ő mond azt mindenki elhiszi. Nem értem miért. Vissza mentem az osztályba és leültem a helyemre. Hamar eljött az ebéd szünet. Nem akarok a fiúkkal lenni a tegnap történtek miatt. Főleg Jinnel nem... Yura közölte, hogy neki muszáj Saeval ennie. Amint elmondta amit akart elrohant. Egyedül indultam meg az ebédlő felé amikor szembe találtam magam Jinnel.
- Szia. - mosolygott, de még mindig nem engedett be az étkezőbe.
- Szia. - hajtottam le a fejem és a földet kezdtem bámulni. A reggeli ölelés után... Hülye MinJung...
- Van kedved velem sétálni?
Meg sem várta a válaszom. Elkapta a kezem és maga után kezdett húzni. DeJa vu érzésem van... nem ellenkeztem. Tudtam, hogy úgy se érdekli, ha nem akarok menni ezért csak mentem utána. Egészen a B épület üres folyosójáig mentünk, de ott még nem álltunk meg. Egy üres terembe mentünk. Minden csupa pór volt. A terem sarkaiban pókháló feszült.
- Miért jöttünk ide? - kérdeztem.
Felém fordult és amint kicsúszott volna a kezem az övéből ő azonnal utána nyúlt és magához húzott. Zavarba lettem a közelség miatt. Égni kezdett az egész arcom. A mellkasát bámultam és reméltem, hogy ő nem látja a vörös rózsa színű arcom.
- Aranyos vagy ilyenkor... - tette a kezét az állam alá és felemelte a fejem. Egyenesen a sötét barna szemébe néztem. Azokba a gyönyörű szemekbe. Láttam magam. Megremegtem. Becsuktam a szemem és nagy levegőt vettem. Éreztem, hogy egyre közelebb hajol hozzám. A szája az enyémhez ért. Végig futott a testemen egy bizarr érzés. Mindenem beleremegett. Lábujj hegyre emelkedtem és vissza csókoltam. Soha nem csináltam ilyet. Biztos nagyon béna vagyok.
- Ne... Félj... - sziszegte két csók között.
A szabad keze a derekamra vándorolt és még közelebb húzott magához. Előre léptem, majd ismét lábujjhegyre álltam. Az államon lévő keze a nyakamhoz vándorolt, majd felfele indult meg. A hajamba túrt és erőszakosan emelte feljebb a fejem.
- F-Fáj! - hajoltam el tőle.
- Sajnálom... - nyomta a homlokát az enyémnek.
Kinyitottam a szemem és láttam, hogy engem nézz. Azonnal oldalra pillantottam.
- Tudd, hogy ez rohadtul zavar... - rá kaptam a fejem. - Zavar, hogy nem láthatom az arcod akkor amikor zavarban vagy. Pedig nagyon beindít... - csókolt meg megint.
B-Beindítja az arcom? Elfordítottam az arcom és hátra léptem tőle. Én semmit nem érzek Jin iránt.
- S-Sajnálom Jin, de én... - a szoknyám alját kezdtem markolászni. - ...én semmit nem érzek irántad...
- Gondoltam... - mosolyodott el. - Figyelj... Sajnálom ezt az egészet.
- Én sajnálom, hogy... vissza... csókoltam... - néztem fel az arcára.
- Semmi baj. - nevetett. - Reménykedtem, hogy talán... én is azt csinálhatom veled mint MinKi az osztálytermetekben.
- M-Mi?! - vörösödött el az arcom. Ismét hátrébb léptem tőle. Hogy mondhat ilyet?
- Csak vicceltem! - a hasát kezdte fogni a nevetéstől ami előtört belőle.
Elmosolyogtam és vállon vágtam amire ő abba hagyta a nevetést, de az arcán maradt egy halvány mosoly.
- Mennünk kellene. Hoztam kaját. Ehetsz velünk. - fogta meg a kezem és az ajtó felé indultunk.
- Köszönöm Jin.

Yura szemszögéből:

Mire az étkezőbe értem sehol nem találtam a drága testvéremet. Képes eltűnni kemény tíz másodperc alatt. Nagyot sóhajtottam és vissza indultam a termünkbe. Ahogy beléptem észre vettem, hogy JungKook UnHyea táskájában kutat. Bezártam a terem ajtaját, mire ő rám nézett.
- Mit csinálsz? - kérdeztem és oda mentem hozzá.
- Semmi közöd hozzá! - vette ki a kezét a sötétkék háti táskából. Mérgesen arccal egyenesedett fel. A hajába túrt és fújt egyet, majd az ajtóra pillantott. - Menj el!
- Nem megyek! - fűztem össze a mellkasom előtt a kezemet. - Addig nem megyek el ameddig el nem mondod, hogy mit kerestél a táskában.
- Még mindig rohadtul semmi közöd hozzá! - fordult teljesen felém. - Húzz már el! - mutatott az ajtóra.
- Mi bajod velem? - ráncoltam a homlokom és erősítettem a karom össze fűzésén.
- Hogy mi...? - suttogott. - Te is tudod, hogy melyik körzetben vagytok a nővéreddel! - bökött erőszakosan vállba. - Tudod, hogy a drága testvéred és a te kezeden milyen szám van.... és, hogy a te és az ő derekán is...
- Hagyd abba! - ordítottam rá. - Nem tudsz semmit se rólam, se a testvéremről!
- Mocskos kurva vagy a 12. körzetből! - ordított vissza.
Ökölbe rándult a kezem és muszáj volt arcon ütnöm. Hazudtam MiNinek... Nem azért vagdostam a kezem, hogy eldobjam az életem mert nincsenek barátaim, hanem, hogy eltüntessem a a körzet számot a csuklómról. Egész szépen sikerült is. De a derekamon lévő névvel nem tudtam mit kezdeni. Még mindig ott van az a név amit WooJin adott... Honey... Képes volt az egész életemet gajra vágni. Képes volt... erőszakkal elvenni a szüzességem. Minden áldott nap tűrnöm kellet ahogy ő...
- Baszd meg... - támaszkodott a könyökére a földön az arcon ütött fiú.
- Sajnálom... - nyújtottam ki neki a kezem.
- Hagyj... - négykézlábra helyezkedett, majd az asztalra támaszkodva felhúzta magát. - Szerencsét, hogy csak én tudom... Hidd el... nem fogom senkinek sem elmondani. - fordult felém.
- Honnan tudod...? - néztem a földre.
- A-Az titok! - fordított nekem hátat.
- JungKook! - tettem a vállára a kezem és magam felé fordítottam. - Hallani akarom!
- Jiminnel... Kukkoltunk a lány öltözőbe és akkor vettelek észre. Szerencse Jimin akkor nem volt ott. Láttam a nevet a derekadon és Samnek is.
- Láttad a nevet...? - kezdett remegni a kezem.
- Igen... - bólintott. - Honey és Sugar... Figyelj... Bocsi...
- Nem baj... - megfordultam és leguggoltam UnHyea táskájához. - Mit kerestél? - kezdtem benne kutatni.
- Miért segítesz? - guggolt le mellém.
- Mert nem akarom, hogy elítélj... - haraptam az alsó ajkamra.
- Honnan tudod, hogy tudsz segíteni? - nyúlt bele ő is a táskába.
- Ismerem a fiúkat. - néztem rá és elmosolyodtam. - Na bökd ki!
- Egy órát...
- Ohh... KunJun órája... - a nagy zsebben lévő rejtet kis zsebbe nyúltam és kivettem a fekete karórát.
- Honnan tudtad, hogy ott van? - nézett rám kikerekedett szemekkel JungKook. A kezébe adtam az órát és vissza cipzároztam a táskát, majd fel álltam.
- Nagyon sok időt töltöttem Uhával. - mosolyogtam.
- Uha? - nézett rám furán.
- KunJuntól kapta a nevet. - mosolyogtam. - Ő volt a legkedvesebb a fiúk közül... Mindig segített a lányoknak amiben tudott és a zsebeket is ő látta el. Nagyon béna volt, de mindent beleadott. Nagyon össze törtünk amikor kiderült, hogy meghalt. Mérges voltam, de ha nem hal meg akkor nem tudtunk volna többen is kilépni a 12. körzet bandájából. Akiknek volt pénze azok leszedették a tetoválásokat. Samnak volt pénze amit nekem akart adni, de én nem akartam, hogy ő csinálja azt amit én.
- Mutasd. - fogta meg a kezem és megnézte a vágásokat. - Szerinted elfog tűnni?
- Remélem. - sóhajtottam. - Legalább ezt tudjam eltüntetni.
Beszélgettünk, majd ő elment az órával. Kicsit rosszul érzem magam. Az az óra sokat jelent Uhának. égig szenvedtem az utolsó óráimat, majd egyedül indultam haza. Nagyon messze lakok a sulitól szerencse JungKookék körzete szélén. Ahogy felgyulladtak az utcai lámpák még inkább siettem. Még pár utcányira voltam lakásunktól amikor valaki kezét éreztem a csukómon, majd az illető másik keze a számra tapadt és az egyik sikátorba húzott. Ijedten kapálóztam a lábammal és a szájamra tapadt kezdett kezdtem karmolni. Sikítottam, de egy hang se jött ki a torkomon. Egyre beljebb hurcolt a sikátorban, majd észrevettem pár fiút. Még inkább rugdosódni és ordítani kezdtem amikor megláttam azt a személyt akitől rettegek.
- Hogy vagy Honey? - jött közelebb hozzám WooJin. - Még mindig szép vagy. - simított az arcomra a legnagyobb, mocskos féreg ezen a világon.