2. Évad. 3. Fejezet: Nyugodtan és békésen

MinJung:

A fürdőben állok kezemben a testvérem barna hajfestékével. Már elég idős vagyok ahhoz, hogy rájöjjek... Ideje lenne lefőnöm külsőleg is. Annyira gyerekes az egész.

- Biztos ezt akarod? - veszi ki a kezemből a tálat amiben a festék van.

- Igen. - bólintok határozottan. - Segítesz? - pillantok rá a tükörből.

- Persze. - mosolyog és össze keveri a festéket.

Felcsatolom a hajam, de egy kicsit hagyok a vállamra dobva. Elkezdi festeni a hajam. Szép lassan minden szőke tincsem sötét barna álruhába bújik Amint végezz magamra hagy és a kád szélén ülve várok nagyjából fél órát, hogy a hajam beszívja a festéket és ne kopjon ki az első hajmosás után. Az idő letelik és én azonnal megmosom a hajam, avagy lemosom a felesleges festéket. Addig mosom még a barna víz újra átlátszó lesz, elzárom a csapot és megtörlöm a hajam. Gyorsan szárítom meg a hosszú fürtjeimet. Elképesztően csillog és eszméletlen puha! Szerintem fantasztikus lett. Már csak az a kérdés, hogy TaeHyungnak mennyire fog tetszeni az új hajszínem.

Hamar megyek aludni, hogy holnap friss legyek a tegnapi kis kaland után.

Az ágyamba dőlök, de csak óvatosan. Nagyon fáj minden porcikám. Lassan fordulok az oldalamra és a mellemig húzom a vékony, puha barna takarót. Lehunyom a szemem és percek múlva mély álomba szendergek.

A telefonom ébresztőjére nyitom ki a szemem és kelek fel az álmomból.  A könyves polcomon pihenő rezgő telefonomért nyúlok és kikapcsolom az ébresztőt. Az órára pillantok, fél hét. Lezárom a mobilom és kimászok az ágyból. A szekrényemhez lépek és elő keresem az egyenruhám - a pót egyenruhám - és egy bőrszínű harisnyát, hogy ne tűnjenek fel a fiúknak a sérüléseim. Úgy se értenék meg. Felöltözök, de vigyázok a sebekre. A tükrömhöz lépek és megigazítom magamon a nyakkendőt, majd bedugom a haj vasalót amikor üzenetem érkezik és a telefonom megszólal. Azonnal a kezembe kapom és megnézem a beérkező SMS-t. Ki más írt volna mint Tae?

- Hétre az épület előtt vagyok. - írja az üzenetben. 

Rögtön válaszolok neki, egy oké és egy szív tárasságában. Elrohanok a mosdóba és minden lényeges dolgot elintézek, mire vissza érek gyorsan kivasalom a hajam és átfésülöm. Félek, hogy nem fog neki tetszeni a hajam és így én se.

Felkapom a táskám és az ajtón kiviharzás közben köszönök el a testvéremtől és a barátaitól. A liftbe szaladok és megnyomom a földszint gombját, majd a lábujjaimon pattogva várom, hogy a lift leérjen.

Amint megáll és éppen, hogy ki nyitódik az ajtó át csúszok a húsz centis kis részen. Már látom az épület előtt türelmesen váró V-t. Elmosolyodok ahogy kiérek a főbejáraton. Meglát és elkomolyodik az arca ahogy a hajamra néz.

- Mi történt a hajassal? - lép közvetlen elém és a barna fürtjeimet emeli fel, hogy jobban szemügyre tudja venni.

- N-Nem tetszik...? - kezdem a kezemet tördelni és a cipőm orrát bámulom.

- Nagyon szép vagy, legyen szőke, barna, vagy rózsaszín hajad... És nekem mindegy, hogy nézel ki, mert halálosan szeretlek... Picur... - fogja meg a kezeimet és közelebb lép hozzám.

- Picur? - nézek fel a sötét barna szemeibe amik gyönyörűen csillognak. - Ezentúl így fogsz hívni...?

- Nem tetszik? - elengedi a kezem és inkább a derekamnál fogva tart közel magához. - Szerintem illik hozzád... - hajol az ajkaimhoz, de nem csókol meg. - Szeretlek, Picur... - gyengéden sajátítja ki a számat.

Félénked csókolok vissza és a nyakába karolok, majd a barna tincsei közé bújtatom az ujjaimat. Ezzel lejjebb húzom magamhoz, hogy jobban élvezhessem az érzéki csókját.

- Elfogunk késni... - suttogja a számra amint távolabb hajol tőlem és végig simítom az arcán. Imádom ezt a transzba esett, meleg arckifejezést amivel néz rám.

- Menjünk. - lépek hátrébb tőle és megfogom a kezét.

Az iskoláig beszélgetünk és fogjuk egymás kezét. Már az iskola előtt meglátom Yurát aki a fiúkkal beszélget, de amint meglát engem rohanni kezd felém és én is elengedem a kezét és felé sietek, majd nyakába borulok

- Éreztem! Tudtam! - kezdi össze könnyezni az egyenruhám vállát. - Tudtam, hogy TaeHyung megment... Hiányoztál...

- Te is. - teszem a hátára a kezem. - De ne szoríts ennyire mert fáj... WooJin tett róla, hogy ne tudjak megszökni... - lépek hátrébb tőle.

- Bántott? - törli meg a szemét.

A kezébe adom a táskám és leveszem az egyenruha zakót. A vágások és a lila foltok azonnal elő villannak és a szájához emeli a kezét. Ennyire csúnya? Nem igazán néztem meg tükörben...

- Nagyon fáj? Megerőszakolt? - emeli lejjebb a kezét az arcától.

- Igen és... nem... - veszem vissza a sötétkék zakót, majd elveszem tőle a táskám. - Találkoztál JungKookkal?

- Nem... Jimin azt mondta anyukájuk nem engedte, hogy bejöjjön... Hallottam, hogy WooJin meglőtte. - hajtja le a fejét amint Tae mögém lép és elindulunk a többiek felé. - Délután elmegyek hozzá...

- Randizol az öcsémmel? - nevet Jimin.

- Nem randi... A testvéred egy bunkó aki még annyit se érdemelne, hogy az eszembe jusson. Csak megnézem hol lőtték meg és kinevetem. - vonja meg a vállát a lány.

- Még is csak érdekel téged mi van vele. - mosolyog gúnyosan MinKi.

- Te csak fogd be! - mutat a fiúra és közelebb lép hozzá. Csak most tűnik fel, hogy levágta a haját és a kék tincsei teljesen eltűntek. - Azt akarod, hogy levágjam a farkad és a szádba tömjem?!

- Y-Yura. - teszem a vállára a kezem. - Kérlek... - mosolygok rá amint hátra fordul.

- Sajnálom... - lép hátrébb a fiútól. - A hajadat is WooJin festette barnára?

- S-Saját ötlet volt... - nézek a hajamra.

- Nekem tetszik. - mosolyog Jimin. - Végre nem vagy olyan kislányos. Illetve... De... Vagyis... - pillant Tae-re.

- Attól, hogy barna a haja ugyan olyan pici... - von vállat Suga.

- Befognátok? - nézek fel rájuk. - Majd megnövök.

- Te már sehova nem fogsz nőni... - rázza meg a fejét Yura. - Örökké ilyen picuri maradsz! - teszi a fejemre a kezét.

- Csak pár centivel vagy magasabb! - ütöm vállba. - Jimin is alacsony és Uha meg YoonGi is! Őket bezzeg egyikőtök se szekálja... - hajtom le a fejem.

- Én igenis szoktam zaklatni Jimint. - nevet Tae.

Nevetgélnek és még én is elkuncogom magam. Sajnos megszólal a becsengő és az osztályba megyünk. Leülünk a helyünkre és a két előttünk ülő fiú hátra fordul.

- Ti mióta vagytok ennyire jóban? - mosolyog rájuk YoUra.

- Mióta eljátszotta, hogy meghalt... - húzza el a száját MinKi. - Nem mind minden normális ember jelzi, hogy jól van. Nem. - rázza meg a fehér tincseit. - Ő elbújt és segített egy halott lánynak...

- Halott lány? - hármunk között cikázik a barátnőm tekintete. - Mi az, hogy halott?

- Majd kérdezed meg JungKookot, hogy legyen miről beszélgetnetek. - mosolyog a szöszi és az állát az asztalunkra rakja.

Látom, hogy próbál jól meg lenni Yura és MinKi, de ez náluk elég nehezen megy... Lemerem fogadni, hogy MinKi és Yura sokszor kerültek... szexuális kapcsolatba régebben...

- Már bocsánatot kértem... - hunyja le a szemeit a barna hajú fiú. - De lehet, ha szólok akkor WooJin tényleg kicsinál... Bár így majdnem MinJung őlt meg mindenkit.

- Mi? - nézz rám a barátnőm. - Ezt, hogy érti?

- Csak... - hajtom a fejem az asztalra. - Lőttem egyet egy fegyverrel... - motyogom a padra.

- Őrült vagy... Először kocsit gyújtasz, majd pisztollyal lövöldözöl.

 HeiMin szemszögéből:

A padló nyikorgására kelek és nyitom ki a szemem. Nehezen mászok feljebb ülő helyzetbe. A fiúk már rég ébren vannak. Ha én is suliba mennék már nekem is fel kellett volna kelnem. Álmos szemekkel vakarom meg a kulcscsontom ami ki lóg a nagy pólóból. YoonGi egész nagy pólót adott alváshoz... Mivel tegnap mosta ki a cuccom Jin így csak a fiúk cuccaiba tudtam átöltözni este.

- Fel keltél? - ül mellém Suga. - Jól aludtál?

- Egész jól... Nyugodt voltam, mert tudtam, hogy itt senki nem fog tapogatni. - lassan emelem a tekintem a baba arcú fiúra.

- Sokat zaklattak? - ül a másik oldalamra Jin. - Hallottam, hogy még szűz vagy.

- Eléggé... Bár annyira nem voltam senki kedvence se... - a kezemre nézek és török ülésbe helyezkedek. A csuklómon lévő számot kezdem bámulni. - Elég nagy mázlim volt...

- Itt már senki nem bánthat. - áll meg a kanapé mögött TaeHyung. - Én lassan megyek. Még MinJung elé is el kell mennem. Indul kifele a lakásból. - A suliban találkozunk, te pedig pihenj csak. - mosolyog rám és elmegy.

- Idióta... - mormogja Jin és fel áll mellőlem, majd a konyhába sétál. - Suga segítesz reggelit csinálni Heinek?

- Persze! - ugrik fel YoonGi és a legidősebb után siet.

- Megmutatod a csuklód? - ül le mellém NamJoon. Bólintok és óda nyújtom neki a kezem. Szemügyre veszi a tetoválást, majd Jinékhez fordul. - Tudtok venni fekete festéket?

- Igen. - válaszol Suga.

- Rendben... - fordul vissza felém szőke hajú fiú aki a kezemet fogja. - Nem akarom, hogy úgy tüntesd el mint Uha. Ha nem eltávolítjuk át lehetne rajzolni, ha nem bánod. Majd kitalálok valamit, hogy jól nézzen ki. A derekaddal mi legyen?

- Egyenlőre elég, ha a kezemmel kezdesz valamit... - szorítom ökölbe a kezem. - Nem akarok így az utcákon járkálni és iskolába főleg nem akarok így menni. A derekamat úgy se látja senki.

- Akkor ma megcsinálom a kezed. - halványan elmosolyodik és elengedi a csuklom, majd fel áll.

Bekapcsolja a tévét és azt kezdem nézni még a két fiú, Jin és YoonGi reggelit csinálnak, majd Suga mosolyogva hozza nekem a tükör tojást. A kezembe adja és elkezdi venni a cipőjét. Evés közben nézem ahogy a három fiú felveszi a cipőjét.

- Ha aludnál akkor menj be nyugodtan a szobámba. - int vissza az ajtóból. - Sietünk!

Az ajtó csapódás tudatja velem, hogy egyedül maradtam. Legalább kicsit pihenhetek.

Megeszem a finom reggelim és tovább bámulom a tévét. Annyira hiányzott már, hogy divat magazint nézzek a tévében. Órákig bámulom az érdekességeket és a sorozatokat. Fél egykor megunom és kikapcsolom a tévét. A takarómmal a kezemmel sétálok Jin szobájába. Ami bent fogad... Mintha egy műtő lenne...

Óvatosan sétálok beljebb és ülök az ágy szélére. A kezemet végig húzom a puha ágyneműn. Lehunyom a szemem és felrakom a lábam az ágyra. Magamra terítem a pokrócom és az oldalamra fekve szendergek. Annyira jó érzés a kényelmes ágyban pihenni és nem valami ős régi munkás ágyon amin csak pár centi vastag szivacs van és a vas keret nyomja a hátam. Ez az ágy rettenetesen kényelmes... Végre nyugodtan és békésen tudok álomba szenderedni...

V szemszögéből:

A termünkbe érünk és leülünk a helyünkre. Csak egy napot hiányoztam, de az egész osztályterem el távolodott tőlem az osztálytársaimmal együtt. Mióta megismertem MinJungot a kapcsolatom megromlott NamJoonnal és Jinnel is... Nem értem mi baja van Rap Monsternek azzal, hogy végre van egy barátnőm. Azt tudom legalább, hogy SeokJin csak ezért nem bír elviselni, mert engem szeret MiNi és nem őt, de ha Jin megunja, hogy velem van a lány aki tetszik neki képes lesz engem eltenni az útból bármilyen aljas módon.

- TaeHyung! - lökdös Jimin. - Figyelsz rám? Már öt perce pofázok neked. - nyávog a barátom.

- Sajnálom... - simítok a tarkómra. - Csak elmerengtem valamin...

- Minden rendben? - piszkálja a hátamat J-Hope. - Mióta bejöttetek MiNivel elég érdekesen festesz...

- Csak... - fordulok hátra. - Féltem MiNit... - támaszkodok az asztalukra.

- Kitől? - pislog rám nagy szemekkel NamJoon. - WooJin már nem fog minket zaklatni, se téged és főleg nem MinJungot.

- Nem WooJintől féltem. - rázom meg a fejem. - Hanem Jintől és HaSungtól... Tudom, hogy baj lesz még... Érzem!

- Paranoiás vagy. - nevet Jimin és a hátamra emeli a kezét és óvatosan szorít rá a tömzsi ujjaival. - Örülj egy kicsit a nyugalomnak. Végre minden a helyén. Ma átmehetek hozzátok? . néz rajtunk végig ezzel el is tereli a témát arról amiről beszéltem.

- Hozzánk vagy HeiMinhez? - nevet NamJoon. - Felőlem átjöhetsz, legalább segítesz festeni. Tae már megvette a festéket amit szeretett volna.

- Szívesen segítek. - hunyja le a szemeit. - Annyira aranyos lány... Nem tudom kinek volt szíve érzések nélkül megdugni...

- Még szűz. - kuncog halkan HoSeok. - A fiúk mondták, hogy senki nem ért úgy hozzá. Illetve... Mesélték nekem, hogy azért ő is eleget kapott.

- Hát nálunk most úgy él mint egy hercegnő. - egy gyengéd mosoly kúszik az arcomra. - Ma reggel YoonGi csinált neki reggelit Jinnel. Hamar megkel csinálni a szobáját. Nem elég kényelmes a kanapé ahhoz, hogy azon aludjon napokig.

- Mikor indultunk megengedte neki SeokJin, hogy a szobájába legyen, még pólót is kapott YoonGitól. - sóhajt Nam. - Beszéltél már MinJunggal?

- Teljesen elfelejtettem! - ütök a fejemre. - Következő szünetben Yurát is megkérdezem! - hadonászok a kezemmel kínos mosollyal az arcomon.

Még tegnap este megkértek a fiúk, hogy kérjek kölcsön pár ruha darabot MinJungtól ami már neki nem kell. Gondolom Yurának is van pár ki nőt cucca ami neki már nem kell.

- Mit akarsz kérdezni a húgomtól? - támaszkodik az asztalra Sae. Komolyan néz rajtunk végig. Persze a fiúk szeme azonnal megakad a mellén, az enyém is, de próbálok uralkodni magamon.

- Nincs olyan ruhátok ami nektek már nem kell? - nézek a szemébe hosszas csend után. Ilyenkor egyik barom se képes pofázni...

- De... - gondolkodik el. - Lehet, hogy van, de minek nektek annyi lány ruha? Csak nem utánozzátok WooJint? - húzza el a száját.

- Nem! - rázza meg vadul a fejét Jimin. - Ilyenről szó sincs! Van egy új lakótársuk a fiúknak és neki kellene.

- Új lakótárs... Mi történt annál a baromnál az elmúlt két napban? - húz a padunkhoz egy széket és leül rá. - Ne merjetek hazudni... Láttam MiNit. Bántotta WooJin?

- Igen. Megverte és össze vagdosta. - pillantok ki az ablakon, de jól van...

- Hülye fasz... - sóhajt a lány és a füle mögé tűri a fekete tincsét ami az arcára lógott. - Ezen kívül?

- Megszűnt a lány kereskedelem a körzetben. - mosolyog a lányra NamJoon.

SaeJin arcára döbbenet ül és csillogni kezd a gyönyörű fekete szeme. Le se veszi a tekintetét a szőke hajú srácról. A vállához emeli a kezét és elmosolyodik.

- Az új lakó is onnan van...? - hajtja le a fejét.

- Igen. HeiMinnek hívják. Tizenhat éves. - fogja meg a kezét biztatás képen J-Hope.

- Cocoa... És a többi lány? Jól vannak? - néz vissza ránk.

- Nem tudjuk. - válaszol határozottan Jimin. - Tae halott régi barátnője az összeset a saját körzetébe vitte.

- Mi van? - néz rám Sae. - Itt lenne az ideje, hogy beavassatok a sötét múltjaitokba. - támaszkodik az asztalra. - És arra, hogy miért vagytok itt...