6. Fejezet: Kamu pasi

MiNi szemszögéből:

Nem akarok iskolába menni... Azok után ami történt egyáltalán nem. Félek az iskolától. Félek az osztálytársaimtól. Félek mindenkitől... Az a legrosszabb, hogy aki valójában felgyújtotta azt a rohadt autót most éppen abba az iskolába megy ahova kiskorom óta beakartam kerülni. A sírás kerülgetett miközben az iskola felé tartottam. Amint megláttam a iskola épületét rosszul lettem. Felkavarodott a gyomrom és remegni kezdett a lábam és a kezem. Nem fogom feladni. Hangyányira összehúztam magam és bementem az iskolába. Senki nem foglalkozott velem. A teremig láthatatlan voltam. Az volt a baj, hogy Yura amint meglátott ordítani kezdett nekem. Szóval az osztályban ülő emberek mind rám néztek. A helyemre mentem és leültem. Remélem senki nem tudja, hogy mi történt pár napja... Ha kiderül mit fognak rólam hinni?!
- MiNi... - nézett rám Yura. - Rosszul vagy?
- N-Nem... - ráztam meg a fejem.
- El is felejtettem. - csapta homlokon magát. - Ezt JungKook adta ma reggel. Azt mondta adjam oda.
Elő vett valamit és az asztalra tette egy barna zacskó volt. Óvatosan nyúltam érte. Belenéztem és a telefonom volt benne. Kivettem és találtam benne még valamit... Egy cédula volt. "Beszélnünk kell. Gyere oda ahol először megszólítottalak. V."
- Mi van rajta? - kérdezte Yura.
- Csak annyi, hogy megtalálták és, hogy gondolták, hogy az enyém. - nem szoktam másoknak hazudni... Ez most nagyon rossz érzés. Először GD és most ő...
- Fura... Sae azt mondta nem szoktak ilyen kedvesek lenni...
Velem miért ilyenek? V úgy bánik velem mintha ezer éve ismerne... Megölelt, megfogta a kezem és... Olyan fura érzés rá gondolni. Olyan fura érzés TaeHyungra gondolni. Félelem tölt el, de közben... melegség. Soha nem mondta nekem azt egy fiú se, hogy vigyázz rám... Nekem ez olyan furcsa.
A telefonomat a zsebembe tettem és a zacskót a táskámba. Kipakoltam a felszerelésem és vártam, hogy elkezdődjön az óra, hogy végre haza mehessek és vége legyen a napnak. Ebédelni se mentem el. Yura azt mondta a B épület harmadik emeleti folyosója teljesen üres. A harmadikosok folyton ellógnak ebédben, ezért egy árva lélek sincs ott. Igaza is volt. Még egy kis nesz se volt. A folyosó ablak felőli oldalán padok voltak oda mentünk Yurával. Leültünk és elkezdtünk enni. Kedves volt, hogy adott a kajájából amit otthonról hozott.
- Örülök, hogy végre van egy olyan barátom mint te. - mosolygott.
- É-Én is örülök. - néztem rá.
Nyugodtan ettünk ameddig valaki mellém nem ült. Erős kölni szag vágott orron. Büdös, nagyon büdös kölni szag... Az illatával nem is lenne nagy baj, ha az illető nem egy litert öntött volna magára. Ez a szag... Egy embernek van ilyen borzalmas, szexista szaga... MinKi...
- Jó étvágyat. - szólalt fel.
Nagyot nyeltem és leugrottam az asztalról. Rá néztem, de ő csak mosolygott. Yura összevont szemöldökkel nézett rám.
- Valami baj van? - kérdezte Yura.
- É-Én... Vissza megyek az osztályba... - léptem a táskámért.
- Én is megyek. - szedte össze a cuccát az új barátnőm. - Menjünk.
- Pedig én csak megakartam tudni, hogy jól vagy-e. - ugrott le MinKi is a padról.
- MiNi... Mit csinált? - nézett rám Yura.
Nem mondtam semmit csak elindultam a folyosón. Yura jött mellettem. Azt hittem végre megszabadulok tőle MinKitől, de nem. Jött utánunk zsebre tett kézzel.
- MiNi... - suttogott a fülembe Yura. - Az ebédlőbe menjünk...
Csak bólintottam és az ebédlő felé vettük az irányt.
- Mond... Mit csinált? - suttogott megint.
- Hétvégén... Elmentem egy diszkóba és... - nagyot nyeltem.
- Kinyírom. - sziszegte el.
Lassan beértünk az ebédlőbe. Azonnal kiszúrtam Vt és a többieket. Mind rám néztek. Csak nagyot nyeltem és egy üres asztal felé vettük az irányt. Leültünk az üres asztalhoz és MinKi megállt mögöttünk. Láttam, hogy V fel akar állni a helyéről, de Rap Monster nem engedni neki.
- Ha kérdezi az igazgató akkor azért ütöttem meg mert kibuktatott. - állt fel Yura.
Rá néztem. A keze beindult és arcon vágta MinKit. A mögöttünk lévő asztalra esett, majd legurult róla. Yura csak kicsit megropogtatta a jobb kezét és vissza ült mellém. Csak tátott szájjal néztem rá.
Ő csak elő pakolt és folytatta az evést.
- Hülye kurva! - állt fel MinKi.
Kifordultam a széken és rá néztem. Már megint ész nélkül cselekszem... Felálltam és közelebb lépem hozzá. Majdnem húsz centi különbség van köztünk. Nagy levegőt vettem.
- Ő legalább nem akar mindenkivel lefeküdni... De te... Undorító vagy! - ordítottam. - Hagy engem békén! - ültem vissza.
Nem mondott semmit csak szó nélkül elhúzott. Csend lett. Mindenki minket nézett, de nem érdekelt. Ebéd után volt még pár óránk aztán indultam volna haza amikor észre vettem a fiúkat. Tényleg beszélni akarnak velem. Szét néztem és oda mentem hozzájuk. Csak rám néztek és elindultak én meg mentem utánuk. Egész sokáig mentünk. Egészen egy elhagyott gyár épületbe. Át bújtunk a kerítésen vágott lyukon, majd az épületbe mentünk. Az egyik pince ablak nyitva volt. V leugrott és szólt, hogy én menjek. Elkezdtem óvatosan átbújni és megcsúsztam. Felsikítottam, de V elkapott. Letett a földre és távolabb léptem tőle. Körbenéztem. Pókháló és egér ürülék mindenhol. Szemét aminek förtelmes szaga van.
- Miért jöttünk ide? - kérdeztem.
- Ez a mi körzetünk közepe. Itt csak mi vagyunk. - válaszolt Suga.
- É-Értem... -dadogtam. - Miről akartok velem beszélni?
- WooJin... - sóhajtott V. - Rád van szállva. Tudják, hogy fontos vagy nekem..
- Fontos vagyok neked?  - pirultam el.
Jimin csak nevetett és meggyújtott pár gyertyát. Végre láttam mindenki arcát.
- Örülnék, ha... ha... - dadogta el és elnézett rólam. - Ha azt tettetnéd, hogy jársz valakivel...
- És mégis kivel? Nekem nincsenek fiú barátaim!
- Válasz közölünk! - mosolygott Jimin.
- Én csak azért vagyok itt mert itt kell lennem... - sétált az ajtóhoz Monster. - Ha lehet gyorsan...
- K-Közületek?
- Csak a kezünket kell fognod és csak akkor amikor MinKi vagy UnHyea lát. - mosolygott J-Hope.
- Semmi több?
- Semmi több.
- Akkor... - néztem végig rajtuk. - J-Jin...
- Fenébe! - kapta le a sapkáját Jimin. - Miért pont azt aki a legidősebb? - nézett rám.
- N-Nem tudom... Válasszak mást? - néztem Jinre.
- Nem kell. - mosolygott és át karolt. - Nagyon kicsi vagy. - nevetett.
- Majd növök még! - néztem rá. - És mit mondjak a többieknek? Yurának és Saenek?
- Azt, hogy jártok. - válaszolt Suga. - Ha kérdezik mi van azt mondod, hogy már rég találkozgattok és kész. Elkezdtetek járni. - vont vállat.
- Értem... - sóhajtottam. - Nem baj tényleg? - néztem fel rá.
- Dehogy baj! - nevetett. - És most mit is kellene pontosan tennem?
- Kísérd haza... - ment az ablakhoz V. - Na menjünk...
Kimászott és lenyújtotta a kezét. Megfogtam és felhúzott. Amint kint voltam megigazítottam az egyenruhám és megvártuk amíg a többiek is kimásznak. Fura lesz járnom Jinnel... Ő olyan... Komoly! Egyáltalán mit keres köztük? Biztos nagyon okos. Olyan jól néz ki. Sóhajtottam és azt vettem észre, hogy megfogja a kezem. Felnéztem rá, de ő csak a fiúkat nézte. Mit akar tőlem WooJin? Mit tettem? Elindultunk, de a fiúk haza mentek. Jinnel mentünk néma csendben. Csak egymás kezét fogtuk és mentünk.
- M-Mond csak Jin... - néztem fel rá. - Miért ebbe az iskolába jársz?

- Hosszú... Tudod... Nem olyan régen, úgy három éve anyával sorban álltunk és egy hapsi kielőzött minket. Anya sírni kezdett és én mérges lettem. A hapsit magamféle fordítottam és kicsit megvertem... Őt a mentősök vitték, engem meg a rendőrök. Anyám szerint apámra hasonlítok ezért kidobott otthonról. Sugához költöztem aztán csatlakozott Monster és V. Vt is kidobták...
Szóval V is megvert valakit? Értem, hogy Jin csak azért jár ebbe a suliba mert nem volt pénze jobbra, meg gondolom az iskolák tudják, hogy mit csinált. Nagyon sajnálom Jint...
- Nem tudsz mit mondani? - mosolygott. - Akkor most te mesélj. Szeretnék többet megtudni a "barátnőmről".
- Hát... Felgyújtottam egy autót... Csak ezért járok ide...
- Miért gyújtottad fel?
- Mert... - nyeltem nagyot. - Nem is én voltam...
- Akkor? - állt meg. - Ki volt?
- Barátnőm kitalálta, hogy cigizni akar. Én nem akartam, de a kezembe adta. Elkezdte az arcomhoz tolni, de eldobtam és az igazgató kocsijában landolt. Elkezdett égni és később az egész autót lángok borították. Barátnőm lelépett és engem kaptak rajta.
- Nem mondtad el mi volt igazából?
- Mondtam, hogy az ő hibája volt, de senkit nem érdekelt. - hajtottam le a fejem.
- Ne legyél szomorú! Általában az ilyen ügyek hónapok alatt lezajlanak! Lehet ősztől már máshova fogsz járni. Nem biztos, hogy oda ahova akartál, de egy jobb helyre! - indultunk tovább.
- Remélem igazad lesz. - mosolyogtam.
Hazáig beszélgettünk. Mindenről! Jin mindent elmondott magáról. Elmondta, hogy ő úgy tekint a fiúkra mint a családjára. A liftbe már egyedül szálltam be és mentem fel a lakásba. Már csak azt kell kitalálnom mit tettem WooJin ellen...

V szemszögéből:

Féltékeny vagyok. De örülök, hogy Jint választotta. Ő nem olyan mint Jimin, vagy J-Hope. Nem részletezem, hogy ők ketten milyenek... Hazafele menet csak azon járt a fejem, hogy WooJin végre békén hagyja a bandát és engem. MinJungot meg kerülje el! Ha JungHwa annyira tele van bosszúval akkor ő verjen meg engem és ne MinJungot büntesse azért mert tetszik nekem! Tudom, hogy képesek lennének bántani őt...
Suga kinyitotta az ajtót és bementünk a lakásba. Leültem a kanapéra és nagyot sóhajtottam.
- Jin nem csinál vele semmit. - ült le mellém JungKook.
- Tudom, csak rosszul esik, hogy.. mindegy... - lettem fel a lábam az asztalra.
Beszélgettünk, majd Jin haza jött. Elment a konyhába, majd egy pohár vízzel a kezében leült mellénk.
- MinJung nagyon kedves lány. - mosolygott.
- Én ezt már rég tudom! - néztem rá mérgesen. - Mit beszéltetek?
- Sok mindent. - tette le a poharat. - Szegény egy nagy félre értés miatt van a mi iskolánkban.
- Hogy érted? - nézett rá Jimin.
- Nem is ő gyújtotta fel azt az autót! - nevetett. - A barátnője, de őt kapták rajta.
Milyen jó lenne, ha én is csak egy félre értés miatt járnék az iskolába. Amiatt a hülyeség miatt nem járhatok normális suliba, nem dolgozhatok és félnek tőlem az emberek. Megöltem valakit... Nem akartam megölni! Én csak... Megijedtem és a kezemben lévő kést a kasába vágtam. Önvédelemnek bírálták el. Részben igaz is lehet. Anya beteg volt és nem mentem suliba, hogy segítsek neki. Éppen főztem amikor hallottam a bejárati ajtót. Apa este jött volna és amikor hátrafordultam késsel a kezemben. Megláttam, hogy idegen és én csak leszúrtam. Azt hitte nem leszünk otthon és beakart törni. De mi lett volna, ha nem ölöm meg? Ő öl meg engem és anyámat! A dolog után nem igazán voltunk egy család. Apa elköltözött és anya félt tőlem. Kidobtak otthonról és találkoztam velük. Találkoztam Rap Mosnterrel aki az apám lett és befogadtak. Örülök, hogy van egy második családom. Örülök, hogy ők vannak nekem...