- Oké... - sóhajtott fel SeongGi, a 16. körzet vezetője, majd lenyomta a lapjait az asztalra. - Vagy megint blöffölsz vagy tényleg sikerült össze kaparnod két jó lapot. - kezdett kuncogni.
- Nem mondhatom semmit. - dőltem hátra a székemben. - De ha lehet gyorsan csinálj valamit, mert mindenki ránk vár. - néztem a lapjaimra.
Mint mindig most is sikerült bejönnie két Ásznak. Megint enyém lesz az asztalon lévő hetven-ezer won. Már mindenki bedobta a lapjait kivéve az egyetlen szövetségesem. Fél hét telt el azóta mióta szemtől szemben találkozhattam TaeHyungal. Végig mértem a társaságot akik az asztalnál ültek. Szegény MinKi és SooHun feldagadt arccal ültek az asztalnál. Még mindig nem tudom elhinni, hogy egy olyan félénk lány mint MinJung képes volt őket leütni. Elnevettem magam mire mindenki rám nézett. Még Uha is. Az arcán egy nagy gézlap volt. A verekedés után kicsit szarul volt, de ma már képes volt lábra állni.
- Mi van WooJin? - pillantott rám JungHwa. - Mégis csak kamuzol?
- Nem. - hagytam abba a nevetést. - Eszembe jutott amit meséltetek.
- Mégis mi? - komolyodott el MinKi arca. - Az elemlámpás... Ugye? - forgatta a szemét és feldobta a lábát az asztalra. Lassan könyökélt fel az asztalra és a két lába felett nézett rám.
- Pontosan. - néztem le a kezembe lévő két lapra ismét csak, hogy még jobban alátámasszam, hogy az enyém lesz az asztalon lévő összes won.
- Elemlámpa? - nézett végig rajtunk SeongGi.
- Nem lényeges. - SooHun körbe forgatta a szemét. - Hol van már az a fruska...? - állt fel a helyéről és a szobában lévő kis helységbe sétált.
- Engem akkor is érdekelne. - dobta be a lapját a 16. körzet vezetője. - Húzd be a pénzt és meséljétek el mi olyan vicces.
Letettem a lapot az asztalra, majd a pénzemért nyúltam amit könnyedén vettem magamhoz. Megszámoltam és több mint hetven-ezer won pihent az ujjaim között. Csak ma kilencven-ezert szereztem. Fantasztikus. A farzsebembe gyűrtem a pénzt, majd az asztalon lévő pohárért nyúltam amiben valami olcsó bór volt töltve.
- A lényeg, hogy két erős férfit leütött egy gyönge, félénk, aranyos lány. - kezdtem újra kuncogni.
- WooJin! - tette le a lábát az asztalról MinKi. - Elvonta a figyelmem! - állt fel asztaltól.
- Még mindig nem tejesen értem mi történt. - ivott az asztalon lévő sörös dobozba JungHwa. - Oké, hogy leütött titeket, de mi történt?
- Túl naiv voltam. - simított a nyakára MinKi. - Megcsókoltam, majd vissza csókolt és elengedtem a kezeit. Fogott egy rohadt lámpát és arcon vágott... - ütötte magát arcon. - Nem értetem honnan szerzett ekkora önbizalmat, de tudom, hogy nem ilyen volt.
- Nem ilyen? - tettem le az asztalra a poharat és előre dőltem, majd az asztalra könyököltem.
- Még amikor a suli volt olyan... olyan volt mint egy kis cica. De most... Úgy csókolt mintha már profi lenne. Erősen kétlem, hogy szűz még, WooJin... - válaszolt MinKi és körbe nézett a teremben. Ahogy kiszúrt egy lányt szólt neki és az ölébe ültette. MinJung lefeküdt valakivel? V-vel? Nem... Nem lehet. Ő egy olyan lány aki nem menne bele 16 évesen.
- Még mindig MinJung után rohangálsz? - kezdett nevetni SeongGi. - Nem gondolod, hogy másra kellene koncentrálnod? Mikor még nem te voltál a főnök a 13-as, a 16-os és a 17-es is a 12. körzethez tartozott, de most már csak az én körzetemre támaszkodhatsz... Én se tudok mindent, WooJin... Már így is én veszem a drogok nagy részét és nem igazán van arra kapacitásom, hogy az értelmetlen vitáitokba rángassatok...
Fel álltam a székről ami hátra dőlt és az előttem ülő férfira néztem. Idősebb nálam, jócskán hat évvel. Bár ha nem tudnám, hogy már 23 éves akkor csak 16-nak mondanám. Nem túl magas srác és elég esetlen. Igaz, hogy akkorát üt mint én négyszer, de az már teljesen más téma. Rövid sötét barna haja a szemébe lóg. Az arcán egy egész hosszú vágás van. Még akkor szerezte amikor övé lett a 26. körzet.
- Nincs benne semmi értelmetlen! - ordítottam el magam, mire SeongGi háta mögött álló két férfi egy lépést tettek az asztal felé, de a főnökük még időben vissza utasította maga mögé a két gorillát egy szimpla kéz mozdulttal.
- Mit érsz el azzal, hogy megölöd V-t? - kérdezte halál nyugodtan. - Nem fog KunJun vissza jönni az életbe. A halottak soha nem fognak feltámadni! - tűrte ki a szeméből a sötét tincseit.
- Fogd be! - csaptam az asztalra. - Ha nem akarsz segíteni akkor nem kell! De nem kérem, hogy kioktass! - ültem vissza a székembe.
- Nem is annak szántam, WooJin... - mosolyodott el. - Tereljük a témát... Még átgondolom az egészet... Talán tudok, majd valamivel segíteni, de mi se vagyunk nagy körzet. Gondolkodtál már azon, hogy a többi körzet felé nyiss?
- Próbáltam... A 22. miatt a 24., a 23. és a 20. elküldött a francba. A női körzet vezetők pedig csak szórakoztak azon, hogy mit akarok... - pillantottam az ölembe.
- És az 1. körzet? Ha vele sikerülne elérned valamit akkor az összes körzet bele menne. Jelenleg az egész drog piacot az a körzet irányítja. Drog, pia, fegyverek. A legkisebb körzet, de a többi körzetben is vannak emberei. Arra készül, hogy elfoglalja az üres körzeteket. - suttogta el az utolsó mondatott a szövetségesem.
- Rendben. - néztem rá. - Ki a vezetője?
- Senki sem tudja. - tette szét a kezét és megrázta a fejét. - Annyit tudok, hogy egy férfi volt még három éve, de azóta. Sok idő eltelt. Bármi lehet.
- Kérsz valamit? - álltam fel és az ablakhoz léptem ahonnan az éjszaka fénye szűrődött be fény szűrődött be. Az utca lámpája erős fénnyel világított be. - Még egy italt? Lányt estére a szobádba? Választhatsz. 15 évestől egészen 26 évesig.
- Nem kérek semmit. - hallottam, hogy fel áll a székéből.
- Tényleg? - néztem rá, de ő csak felemelte a poharat az asztalról és bele ivott.
- Gondold meg SeongGi! - nevetett Dae. - Ingyen vannak és még szépek is. Nem mondom, hogy mint vér profi, de nem rosszak.
- Végül is. - vont vállat SeongGi. - A végén még veszek tőled pár lányt és holnap magammal viszem. - kezdett nevetni. - Kettőt kérnék. Egy egész fiatalt és a lehető legidősebbet.
Nem mintha élvezettel csinálnám ezt a lányokkal, de ha ők nincsenek akkor egy árva wonja se lenne a körzetnek. Anyagi támogatást nem kérhetek SeongGitől. Piszkos lapokkal játszik. Ha hitelt veszek fel akkor soha az életbe nem fogom tudni vissza fizetni neki. Minden nap rá nyom az árra 100 wonnal. A rendes összeget is maximum fél hónap alatt tudnám vissza adni. Nem szeretem árulni a kislányokat, de muszáj... Valaki teljesen önszántából jött ide. Hát biztos van olyan ribanc aki szereti, ha halálra kúrják. Pedig tőlem és a fiúktól az itteni lányok semmit nem kapnak cserébe.
- Ennyi minden? - kérdezte Kyu és már rohant is kifele az ajtón.
- Ennyi. Megleszek velük. - indult kifele az ajtón. - Majd küldjétek hozzám őket.
Elhagyta a szobát, majd Kyu is elrohant a lányokhoz. Nem tudom mennyien lehetnek a másik szárnyban. Hetvenen? Hatvanan? Csak KyuBok tudja. Ő foglalkozik a legtöbbet velük. De csak KunJun halála óta.
- És most mi lesz? - lépett mellém JungHwa. - Nincs senki más...
- Kitalálok, majd valamit. Ha kell akkor meglátogatom az 1. körzetet. Vagy... - bámultam továbbra i kifele az ablakon.
- Vagy? - kérdezte MinKi. - Mit akarsz tenni?
- Megölöm Taet, ti pedig elmentek... Át szállingóztok a többi körzetbe, úgy teszünk mintha sose láttuk volna egymást. Nagy lesz az esélye, hogy engem sose fogtok látni...
- Képes lennél feláldozni az életed a bosszúért?! - fordított maga felé So. - Nem fogsz egyedül hősködni! A barátod vagyok és a végéig melletted leszek! Ha kell akkor én is meghalok, de én ide tartozom!
- Én se megyek sehova. - szólalt fel. JungHwa. - Itt halt meg a bátyám. Én is itt fogok elvérezni.
- Mind melletted állunk. - ért vissza hozzánk Kyu.
- Fiúk... - néztem le a kopott padlóra. - Nem kérhetem, hogy meghaljatok...
- Nem kell kérned. - nevetett Dae. - Már így is mindegy nekünk, nem igaz? - túrt bele a hajába. - Semmi más nem tudunk kezdeni.
- Szóval... Mit akarsz tenni főnök? - karolt át MinKi. - Ha akarod akkor még ma ide hozzuk MinJungot.
- Nem... Várunk... Még két hetet. Utána minden úgy lesz ahogy mondtam. MinJung után fog rohanni V és az egész banda. Ha ők megvannak akkor jön a finálé. - indultam meg az ajtó felé. - Uha... - pillantottam vissza a fiatal kölyökre. - Menj el... Még ma... Oda mész ahova akarsz... Nem kell, hogy megint eljárjon a szád.
Ledöbbenve nézett rám. Azt hitte nem tudtam? Nem tudtam, hogy ő hívta fel Rap Monstert? Hallottam amikor beszélt telefonon velük. MinKi pedig látta, hogy beszél J-Hope-al. Primitív...
- W-WooJin... - motyogta el. - Én nem...
- Te nem? - léptem hozzá közelebb. - Elrontottad a legjobb lehetőséget! Tűnj el!
- Ő nem akarná, hogy ezt tedd. Nem akarná, hogy bántsd MinJungot! - ordított vissza.
Megfagyott a levegő. Senki se mert megszólalni, vagy levegőt venni. Kitartóan néztem az előttem álló fiú fekete szemeit.
- Menj el... Hülyeség volt, hogy bekerültél a bandába... Most húzz el! - mutattam az ajtóra.
Nem mondott semmit. A bátyára pillantott, majd kirohant az ajtón. Nem érdekel, hogy hova megy.
Nehézkesen ültem le az étkező asztalhoz a konyhában. Még mindig fáj mindenem, de muszáj erősnek mutatnom magam. MinJung most is itt van, hogy engem ápoljon. Ma már biztos nem fog haza menni. Túl késő van ahhoz, hogy egyedül sétáljon tizenegy órakor az utcákon. Szépen itt marad és velem alszik. Három napja, hogy haza jöttünk, de még nem volt második alkalom. Nem mondom, csók és tapizás sokszor van, de ő nem akar leterhelni. Mondtam, hogy attól, hogy kicsit fájna pár testrészem nem lenne nagyobb bajom, sajnos kitartott a saját igaza mellett.
Kitalálták a fiúk, hogy kártyázzunk. Imádok kártyázni!
- Nos akkor mit játszunk? - kérdezte Jimin és a kólás flakon kupakjával kezdett szórakozni. - Póker? Kanaszta? Pasziánsz? Rikiki? Römi?
- Olyat ami könnyű. - nevetett MinJung és a kezébe vette a két pakli kártyát amit pár perce NamJoon tett az asztal közepére. - Keverhetek?
- Csak nyugodtan. - mosolygott J-Hope. - De rendesen keverd össze! Az kell még, hogy ugyan olyan lapok legyenek nálam! Mindig megszívom!
- Csak megtudja normálisan kavarni. - ült le Rap Monster. - Biztos minden kártyában verhetetlen.
- Hát... Igazat megvallva nem sokat kártyáztam a szüleimmel. Ha családi program volt akkor is inkább múzeumba mentünk, vagy operába. Olyan helyekre ahol nem kell beszélni. Apám szerint úgy kevesebb vita van.
Egész ügyesen megkeverte a paklikat. Kivettem a kezéből és mindenkinek osztani akartam, de szegény MiNi nem igazán tudta, hogyan kell játszani. Mindenkinek osztottam. Mivel JungKook kezd ő kapott tizennégy lapot a többieknek tizenhármat adtam.
- É-És pontosan mit is kell csinálni? - nézte meg a lapjait egyesével a barátnőm. Annyira kicsi keze van, hogy nem tudta az egészet a kezébe venni.
- Segítsek? - ültem hozzá közelebb.
- Kérlek. - tette le a lapokat a kezéből.
A pakliba kevertem a lapjaimat, majd a kezembe vettem a a lapjait. Nem is rossz. Már az első körben megvan az a pontszám ami kell, hogy becsatlakozhasson a játékba.
- Szóval. - ültem teljesen mellé, annyira hogy teljesen hozzám simult. Igaz fájt az oldalam, de most nem érdekelt. - Csak akkor léphetsz be a játékba, ha megvan az ötvenegy pontod. Az bubi, dáma, király és az ász. Ezek mind tíz pontot érnek. A többi lap pedig annyit amennyi a rajta lévő szám. Vagy sort tudsz csinálni egy adott színből, vagy ugyan olyanokat kell gyűjtened mind a négy fajtából. Így már érted? - néztem az arcára. A lapokat méregette, majd csak bólintott. - Akkor kezdhetjük?
- Ahha. - sóhajtott Kooki és bedobott egy lapot.
JungKook után Jimin jött, majd Suga és mi. Megmutattam mit tud csinálni a lapjaiból, majd lepakoltam az asztalra és végül húztam.
- Ez nem lehet igaz! - háborodott fel Hopi. - Csak neked lehet ekkora mázlid! - nyúlt a paklihoz és húzott.
Szép lassan ment a játék. Sikeresen nyertünk. Igaz MiNinek köszönhetően, mert ha nem szól akkor simán elszórakozok még jó pár körig.
- Ez nagyon jó! - mosolygott MinJung. - Játszunk még?
- Még szép! - nevetett Jin. - Nyerni akarok! Legalább egyszer!
Sokáig játszottunk. Mikor J-Hope-nak kellett volna osztania megcsörrent a telefonja. Elő kotorta a zsebéből és megnézte ki hívja. Meglepődött amikor elolvasta a nevet a telefon kijelzőjén. Felvette és a füléhez emelte.
- Valami baj van? - tette le a kezéből a kártyát. - Mi? - szökött a homloka tetejére a szemöldöke. - Várj egy kicsit!
- Mi van? - nézett rá NamJoon. - Hangosítsd ki! - utasította a fiút aki azonnal lépett az ügye érdekében.
Kihangosította és az asztal közepére tette a telefonját. A mobilból utcai zajok jöttek. Autók dudálása és egyéb hátér zaj ami szörnyű volt.
- I-Itt vagy még HoSeok? - szólalt meg a vonal másik végén lévő ember. Azonnal felismertem a hangját. UnHyea...
- Igen. Mond még egyszer amit az előbb.
- A körzetetekben vagyok... Ha esetleg... Megadnátok a címet ahol éltek mindent elmagyaráznék...
- Honnan tudjuk, hogy egyedül vagy? - szóltam bele én is a telefonba.
Tudom, hogy csak miatta sikerült megmenekülnünk MiNivel, de akkor se tudom elhinni... Nem bízok benne... Egyáltalán nem...
- Nincs olyan hülye aki követne engem egy ellenséges körzetbe este fél tízkor...
- V... - nézett rám Jimin. - Már kilométereket sétált.
- És? - vontam vállat ami egy kicsit fájt.
- Megmentet minket! - nézett rám mérgesen MinJung. - Most nekünk kell segíteni rajta.
- Már megbocsáss, cica! - néztem a barátnőmre. - Rap Monster és a többiek segítettek! Nem ő!
- Ha nem mondjátok meg a címeteket akkor haza megyek és az én címemet adom meg neki. - állt fel mellőlem.
- Tudom, hogy úgy se tennéd meg. - nevettem el magam és vissza fordultam a telefon felé.
- UnHyea! Gyere a... - még mielőtt elmondhatta volna a kis buta a címét közbe vágtam.
- Jó! Jöjjön hozzánk... - forgattam meg a szemem.
NamJoon elmondta a címet és vártuk, hogy megérkezzen. Őszintén megmondom... Nem akarom, hogy MiNi közelébe legyen. A végén ellenünk fordulna és ú maga vinni el MinJungot WooJinnek. Ismerem... Tudom, hogy bizonyítani szeret az embereknek, főleg azoknak akik nem képesek elviselni vagy elismerni.
Lassan telt az idő és lassan Uha is megérkezett. Suga nyitott ajtót. UnHyea egy táskával a hátán és egy táskával a kezében esett be az ajtón. Ahogy az arcára tévedt a tekintetem rájöttem, hogy nem csak én nézek ki szarul. Őt is megverte ez az állat WooJin? Csak ő lehetett.
- Mi az isten...? - állt fel a székről Jin és kivette a srác kezéből a táskákat, majd a kanapéhoz tette.
- Hosszú... - rám emelte a tekintetét. - Tae... - suttogta el.
- Fogd be... - néztem le róla és lassan fel álltam a székről.
- Mit akarsz?! Mit mondjak?! - ordította el magát. - Sajnálom, hogy nem állítottam meg a bátyám és az idióta haverjait?! Nekem kellene mérgesnek lennem rád!
- Kurvára leszarom mi a véleményed az egészről! - fordultam felé és két lépést tettem előre amitől ő szemmel láthatóan megijedt és hátrált egyet. - Nem az idegesít, hogy a nyaralóban nem szóltál rájuk... Az a bajom, hogy a legjobb barátod voltam, de szartál mellettem kiállni... - hátat fordítottam neki. Lassú léptekkel indultam a szobám felé.
- WooJin nem a bátyám miatt akar megölni! - szólt utánam Uha.
Megtorpantam. Mi...? Mi más oka lehet arra, hogy megöljön? Elvettem a legjobb barátja életét. Mi lehet ennél nagyobb bűn aminek az lehet a következménye, hogy kitöröljön ebbel a világból...? Mit tettem amiért bűnhődnöm kell?
Megfordultam és ha lett volna elég erőm akkor azonnal a régi barátomhoz léptem volna és a pólójánál fogva erőszakoltam volna ki belőle azt amit tudni akarok. Sajnos nincs erőm... Azt se értem, hogy vagyok képes két lábon állni. Csodálom, hogy semmim se tört el... Legalábbis annyira...
- H-Hogy érted ezt? - nyögte el JungKook. - Mi mást tett V?
- WooJin... WooJin azért akarja, hogy szenvedj mert ő is szenvedett. - nézett a szemembe UnHyea. Csatát vívtak egymással a látó szerveink. Csodálom, hogy képes rám nézni... Régen is alig volt ereje szem kontaktust teremteni velem. Az után mikor megcsókoltam főleg nem volt képes rám nézni. De most... Érzem, hogy megfojt azzal a tekintettel ami pár éve olyan volt mint egy kölyök kutyáé. Felnőtt... - HaSung miatt...
- HaSung... HaSung miatt?! - kezdtem vicsorítani. - Soha semmit nem érzett iránta! Mégis valami csoda folytán azok után jön meg a kedve ami után meghalt! Vagy akkor találta ki, hogy szereti miután lefeküdtem vele?!
- Ha HaSungot szerette... - motyogta el MinJung. - Akkor miért akar megölni téged...? Miért akarja eltüntetni azt a személyt akitől HaSung boldog volt!?
A barátnőm felé fordultam. Könnyes volt a szeme. Amint észrevette, hogy őt nézem durván törölte meg a szemét az alkarjával. Elsietett mellettem és minden bizonnyal a szobámba szaladt. Hangosan vágta be maga mögött a szobám ajtaját.
- Olyan mintha most rám lenne mérges... - egy hosszú, fáradt sóhaj hagyta el a szám. - Nem értem mit tettem már megint...
- Szerintem MinJung örülne, ha nem beszéltél mindig arról a lányról akivel elveszetted... Szegény biztos úgy érzi, hogy még mindig HaSungot szereted... - lépett mellém Jin. - Ha ennyire HaSung megszállott lettél akkor hagyd békén MiNit... - elsétált mellettem, de nem reagáltam rá semmit.
Lehet, hogy MinJung kicsit hasonlít HaSungra, de... Nem szerethetem csak azért őt mert olyan mint Sung...
- Uha. Kérlek mond el mi történt. - terelte a témát Rap Monster.
UnHyea minden elmondott. Elmondta, hogy WooJin most még jobban a szenvedésemet és a halálomat akarja. Persze a fiúk nem tudják az igazi okát, hogy miért akar bosszút állni. Rohadt nagy gáz lesz, ha beszervezi az 1. körzetet! Senki se tudja, hogy jelenleg ki az aki azt a körzetet vezeti. Félek... Félek, hogy baja fog esni MiNinek! Félek, hogy az új családom darabokra hullik.
MiNi szemszögéből:
Egyenesen Tae szobájába rohantam. Magam mögött becsaptam az ajtót, majd az ágyra ültem és a hajamba túrtam. Hangos szipogás engedett magának utat. Attól, hogy vissza tartotta a sírást, csak a torkom kezdett kaparni. Miért jobb HaSung mint én? Lehet, hogy ő sokkal rámenősebb volt mint én valaha leszek.
Hátra dőltem az ágyon és lecsuktam a szemem. Csak pihentem, még nem egy kezet éreztem a csupasz térdemen. Lassan kezdett el simogatni.
- Ne... TaeHyung... - motyogtam el és megrántottam a lábam.
- Jin vagyok. - kuncogott a térdemet simogató fiú.
Kinyitottam és tényleg az idősebb fiú ült mellettem az ágyon, kezét a lábamon pihentette. Nem igazán beszéltünk senkinek arról ami a suliban történt ebéd szünet alatt. Még Yura se tudja, pedig elég sok mindent elmondtam már neki.
Felültem és kicsit távolabb ültem tőle. Elszomorodott, hogy annak ellenére, hogy milyen közel álltunk egymáshoz, most tartom a távolságot. A fiúk nem tudják, hogy lefeküdtünk Taevel.
- Miért vagy ilyen...? - suttogta el és az arcomat fürkészte.
- Én csak... egyedül akarok lenni, Jin. - pillantottam a mellkasára, majd a kezére ami a saját térdén talált új otthont.
- Tudod, hogy V csak kihasznál.
Ettől a kijelentéstől kénytelen voltam Jin arcára nézni. H-Hazudik? Semmi jelt nem látok arra, hogy hazugság lenne amit mond. Igaz...? V tényleg csak kihasznál...?
- E-Ez nem igaz... - csóváltam meg a fejem. - Mivel használna ki?
- Lefeküdtél vele... Ez már egy ok... - ült közelebb hozzám és a kezemre tette a kezét. - Miért?
- H-Honnan tudod...? - dadogtam el.
- Csak tudom... - vont vállat. Még közelebb helyezkedett hozzám. - Kihasznált és még sokszor kifog használni, MinJung. Te csak azért kellettél neki, hogy legyen kivel hemperegnie akkor is ha nincs olyan aki bedőlne neki! Az első alkalommal, amikor lesz egy lány aki bele megy... félre fog lépni.
- Tae nem ilyen! - álltam fel az ágyról. - Tudom...
- Már akkor megpróbált megdugni amikor haza kísért. Utána úgy beszélt rólad mintha egy baba lennél! Csak arra ment ki az egész, hogy legyen egy saját kurvája mint WooJinnek!
- Nem! - tettem a fülemre a kezem és lehunytam a szemem. - Nem, nem és nem! - vadul rángattam a fejem jobb és balra.
Felállt az ágyról és elém lépett. A kezét a vállamra tette és megállította a fejrázásom. Leengedtem a fülemről a kezem és kicsit kinyitottam a szemem. Közel volt hozzám.
- Ha meggondolnád magad... Szeretettel várlak a szobámban... Ha mégsem és faképnél hagy pár hónap, hét, vagy nap múlva akkor hatalmassal mosollyal az arcomon foglak magamévá tenni, mert mind ketten tudjuk, hogy én leszek az első akihez rohanni fogsz... - suttogta el, majd elengedett és elhagyta a szobát.
Amint bezárta maga mögött az ajtót, a számhoz emelte mind két kezem, majd a sírással együtt a földre roskadtam.
V szemszögéből:
- És mit akarunk tenni most? - nézett végig rajtunk JungKook. - Fogunk pár gépfegyvert és be rambozunk a 12. körzetbe?
- Ha WooJin össze haverkodik az 1. körzet vezetőjével akkor nem csak V-t foglya megölni az a barom... Körzet háború lesz... Rosszabb lesz a helyzet mint KunJun halálakor... - rázta meg a fejét NamJoon. - Ha sikerül beszerveznie az 1. körzetet mindenki elmegy innen. Nem fogom, hagyni, hogy bárkinek is baja essen.
- Lószart! - csapott az asztalra YoonGi. - Én aztán egy méterre se fogom elhagyni a körzetet! Inkább meghalok, minthogy megint vissza menjek oda ahonnan jöttem! Nem öltem még embert, de ha kell szívesen megteszem!
- Senkit nem fogunk megölni! - csapott az asztalra Rap Monster és fel állt a székről. - Nem fog senki se meghalni... Főleg nem a 12. körzetben... Tele van kislányokkal. Biztos találunk valami megoldást az egész helyzetre.
- Igen... Majd én besétálok a gyárba és akkor senkinek nem lesz semmi baja... - tűrtem ki a szememből a hajam.
- Ja! Senkinek nem esik baja, de te meghalsz! - nézett rám mérgesen Jimin. - Nem fogsz meghalni! Megérteted? - a harag eltűnt az arcáról és mintha könnybe lábadt volna a szeme.
- Majd ezt még megtárgyaljuk... - sóhajtott Moon. - Egyenlőre nem teszünk semmit. A szövetséges körzet rögtönk mellettünk van. Ha kell segítenek.
- Reméljük igazad van... - álltam fel az asztaltól.
- Kell valamiben segíteni? - nézett rám JungKook.
- Megvagyok. - mosolyogtam. - A kis cselédlányom már biztos hiányol.
- Beteg... - kuncogott Jimin.
Hátat fordítottam a fiúknak és a szobámba mentem. Lassan nyitottam be. Azonnal megpillantottam az ágyamban fekvő MinJungot. Nem aludt, mert amint észrevett felült és elmosolyodott.
- Sajnálom, hogy befeküdtem az ágyadba. - mosolyodott el és megtörölte a szemét.
- Az én ágyam a te ágyad is. - léptem az ágy oldalához és leültem rá. Pont MiNi mellé. - Minden rendben?
- Igen. - határozottan bólintott. - Kicsit túl reagáltam. - fordult felém.
- Az én hibám... - emeltem az arcához a kezem és gyengéden kezdtem cirógatni. - Bocsánat, hogy mindent egyszerre zúdítottam a nyakadba.
- Nem. - nevetett és megrázta a fejét. - Nem kellene ennyire gyerekesnek lennem.
A kezét a kezemre emelte és lezárta a szemét. Annyira boldog vagyok, hogy mellettem van. Most is! Pedig tudja, hogy rohadt nagy szarban vagyunk. Érzem, hogy mellettem lesz akkor is amikor már nem fogok oxigént lélegezni. Tudom, hogy szeretni fog mikor már halott leszek.
- MinJung... - motyogtam el. - Ha WooJin miatt halok meg... ígérd meg, hogy nem fogsz a bosszú után rohangálni.
Kinyitotta a szemét és teljesen ledöbbenve nézett rám. Nem akarom, hogy tudja, hogy mire készülök, vagy, hogy mi lesz ha csak az én ötletem marad. Azt akarom, hogy boldog legyen ameddig csak lehet és ne sírjon amikor meghalok. Nevessen és az legyen a szeme előtt, hogy mindig mellette leszek akkor is ha már nem élek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése